Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Guttman Mihály: Gáspár Attila laudációja


Ifjú szívekben s mindig tovább,

Hiába törnek életemre

Vén huncutok és gonosz ostobák,

Mert életem millió gyökerű.

 

Zengheti Adyval együtt, hepe-hupás Szilágyság szülötte, Gáspár Attila. Szilágyságé. Ott született és örökre – legalábbis eddig, 55 éves koráig – a „szilfás meder”, azaz Szilágy folyócska vidékének embere maradt. Hányan, de hányan megénekelték, verseikben, dalaikban, nótáikban e táj szépségét, furcsaságát. A 16. században az 1570-es években Kusalyon tanítóskodó Ilosvai Selymes Pétertől kezdve Adyig számtalan szebbnél szebb versben tárul elénk e táj érdekessége, csodálnivalósága, a Meszes és Bükk hegység közé ékelt medence.

Népzenéjét Almási István gyűjtötte és tette közé 1979-ben Szilágysági magyar népzene című kötetében amelyben 255 szöveges és hangszeres művet közöl. Mint említi Szilágyságban énekelni a templomban szokta, a nótákat mindig danolják. Összegyűjtött több mint félezernyi népdalból mindössze nyolcról állapította meg, hogy csak a Szilágyságban éneklik és e nyolc között egy pontosan Gáspár Attila falujából, Szilágyperecsenből került felvételre. Idézem a szövegét:

Tudod babám, mit fogadtál,

Hej, mikor velem szót váltottál.

Azt fogadtad, hogy elveszel,

Hej, ha beszántasz, ha jelvetel.

Ebből a furcsa kis faluból, Szilágyperecsenről jött egy nótás kedvű, danoló ifjú a kolozsvári Zeneművészeti Középiskolába, hogy beteljesülhessen álma, zenész legyen. Kürtölni tanult. Mintha tudta volna, amit Ady megírt, hogy kürtösökre van szükség:

 

Fáradt akarók hada ez,

És Xerxes gyáva népe:

Hajh, kürtösök, rohanjatok

Nagy kört-szóval elébe.

 

Bomlottan, álmosan tolul

Szomorú ember-nyája;

S mi lesz, hogyha a kürtösök

Szava utját nem állja?

 

És Gáspár Attila a Zeneművészeti Főiskola végzettje hazament és a „szomorú ember-nyája” elébe állt, munkájával, tanításával immár több mint 30 éve, most már családjával együtt, nevel.

Zilahon kezdi gyümölcsöztetni tudását, 1972-ben mint zenetanár, énekkar szervező, karnagy, közművelődési tanácsos. Munkássága lassan kiterjed az egész Szilágyságra, felrázza az alvó-szunnyadó zenében tehetséges danolásában kedve telő közösséget. Először az 1-es számú Általános Iskolában szervez gyermekkórust, de nemsokára mint a zilahi tanítóképző zenetanára szervezi és viszi számos sikerre az intézet Wesselényi Leánykarát. Nem vár külön felhívásra, a zilahi Református Egyházközség Szegedi Kis István Ifjúsági vegyeskarát is megszervezi és vezeti, de ideje akad és a Csömörlői román énekkar vezetését is felvállalja. Több mint tíz évig vezeti a Dobai Citerazenekart és Népdalkórust (1978–1989) most pedig a szülőfalujának – Szilágyperecsen – énekkarát vette pártfogásába és vezeti sikerre.

Tanít a zilahi művészeti iskolában. Itt gitárjáték tudását adja tovább tanítványainak. mivel nincs zenei anyaga Gitáriskolát ír, szerkeszt, amelyet először folytatásban közöl a kolozsvári Művelődés folyóirat, majd a Tankönyvtanács és a Kriterion Kiadó is megjelenteti. Vén Zilahra száll a lelkem című szilágysági nótaválogatására szintén a Kriterion Kiadó tartott igényt. De törődik a népdalok megismertetésével és tanításával: Szilágysági gyerek vagyok című 101 szilágysági népdalt tartalmazó gyűjteményét otthon jelenteti meg, majd Mint a rozmaring a jó földbe címmel 270 magyar népdalt válogat egybe, az Erdélyi Tankönyvtanács adja ki és terjeszti. Cikkei, tanulmányai a zilahi Szilágyságban, a Keresztény Életben, a nagyváradi Harangszóban, a kolozsvári Művelődésben látnak napvilágot. Társszerzője a Szilágysági magyarok című kötetnek, valamint a Calgaryban megjelenő Encyclopedia Hungarica IV. kötetének. A Dalbimbó zilahi keresztyén kulturális gyermeklap alapítója és szerkesztője.

Több évig a Zilah megye Művelődési Felügyelőség tanácsosa volt, és ebben a minőségében megszervezi a Zilahi Nemzetiségi Fesztivált és az egyházi zeneszerzői versenyt. Számos társadalmi munkát vállal. Az RMDSZ megyei művelődési alelnöke, a kolozsvári Művelődés Egyesület alapító tagja, a Szilágy Társaság alapítója és volt elnöke, a Kincs Gyula Alapítvány alapító tagja, a Szépműves Céh és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tagja is, de tagja a Stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Szövetségnek is.

2004-ben a Művelődés kiadásában Szivárvány havasán című Kórustárt állított össze. Hogy minderre honnan az idő? Ezt ő tudná elmondani. Részemről a megelégedettség, hogy volt szorgalmas diákomat köszönthetem, akivel több éven át együtt zenélhettünk mint énekkarom tagjával, később mint zenekarom kürtösével. Isten éltesse 55. születésnapján.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008