Művelődés

Ko­lozs­vár min­dig is bővel­ke­dett mú­ze­u­mok­ban, ki­ál­lí­tó-he­lyi­sé­gek­ben, ga­lé­ri­ák­ban, me­lyek tág te­ret biz­to­sí­tot­tak egy­részt a képzőművészeknek al­ko­tá­sa­ik be­­­mu­ta­tá­sá­ra, más­részt a szé­les tö­me­gek­nek a képzőművészeti ne­ve­lés­re, szép­igé­nyük ki­elé­gí­té­sé­re. Gon­dol­junk csak a Bánffy-palotában 1951 óta működő ko­lozs­vá­ri Mű­vé­sze­ti Mú­ze­um­ra, a több év­ti­ze­des múlt­ra visszatekintő Ko­runk Ga­lé­ri­á­ra vagy a Gy. Sza­bó Bé­la Ga­lé­ri­á­ra, hogy csak né­há­nyat em­lít­sünk.

Képzőművészeti ki­ál­lí­tá­sok ren­de­zé­sé­ben a tan­in­té­ze­tek is ki­vet­ték ré­szü­ket úgy a múlt­ban, mint ma­nap­ság is. Be­vett szo­kás­sá vál­tak az éven­te meg­ren­de­zett di­ák­ki­ál­lí­tá­sok. Az is­ko­lák­ban a rajz, a fes­tés ta­ní­tá­sa már kis­is­ko­lás kor­ban elkezdődik, s ez he­ti egy vagy két órá­ban foly­ta­tó­dik a kö­zép és felsős osz­tá­lyok­ban is. Így a ki­ál­lí­tá­sok szer­ve­zé­se is hang­súlyt kap, mint egyik for­má­ja az if­jú­ság esz­té­ti­kai, mű­vé­szi ne­ve­lé­sé­nek, va­la­mint az ered­mé­nyek rend­sze­res be­mu­ta­tá­sá­nak. Em­lék­szem, hogy a het­ve­nes évek ele­jén, mint a Brassai Sá­mu­el Gim­ná­zi­um di­ák­ja, ma­gam is több egyé­ni ki­ál­lí­tá­so­mat ren­dez­het­tem meg az is­ko­la könyv­tá­rá­ban, né­hai Váczy Mar­git rajzta­nár­nőm buz­dí­tó tá­mo­ga­tá­sá­val.

Az csak ter­mé­sze­tes kö­vet­kez­mé­nye volt e di­ák­ki­ál­lí­tá­sok szer­ve­zé­sé­nek, hogy egyes is­ko­lák­ban, ahol a di­ák­ság igé­nye is meg­volt és a képzőművészeti ne­ve­lés is az át­la­gon felül tör­tént, meg­je­len­tek a rend­sze­re­sen mű­köd­te­tett is­ko­laga­lé­ri­ák. Ezek so­rá­ban em­lít­het­jük pél­dá­ul az EMME ál­tal je­len­leg is mű­köd­te­tett Apá­czai Ga­lé­ri­át, az Apá­czai Cse­re Já­nos Gim­ná­zi­um dísz­ter­mé­ben.

De ilyen is­ko­la- vagy suliga­lé­ria szü­le­tett az 1979/80-as tan­év­ben a Ko­lozs­vá­ri Bá­tho­ry Ist­ván Gim­ná­zi­um­ban is, ak­ko­ri ne­vén előbb 11. szá­mú, majd 3. szá­mú Ma­te­ma­ti­ka-Fi­zi­ka Lí­ce­um­ban. S tör­tént mind­ez nem egy kép­ző­mű­vészeti is­ko­lá­ban, ha­nem egy re­ál be­ál­lí­tott­sá­gú gim­ná­zi­um­ban. A kiállítóterem éve­kig si­ke­re­sen mű­kö­dött, és Klub­ga­lé­ria né­ven vo­nult be a köz­tu­dat­ba. Je­len írás en­nek előzmé­nyeit és váz­la­tos tör­té­ne­tét mu­tat­ja be.

A Bá­tho­rynak er­dé­lyi vi­szony­lat­ban is igen jelentős múlt­ja és ha­gyo­má­nyai van­nak a mű­vé­sze­ti ne­ve­lés te­rén. Itt mű­kö­dött mind­vé­gig a Ko­lozs­vá­ri Nor­mál Rajzoda, itt ren­dez­ték meg 1883-ban, a dísz­te­rem és a rajz­szer­tár he­lyi­sé­ge­i­ben az első er­dé­lyi hi­va­ta­los képzőművészeti tár­la­tot. Olyan ne­ves képzőművé­szek di­ák­évei fűződnek az in­té­zet­hez, mint Szé­kely Ber­ta­lan, Dó­sa Gé­za, Sárdi Ist­ván, Vaszary Já­nos, Szolnay Sán­dor, Ola­jos Ist­ván, Ko­vács Zol­tán, Szervátiusz Ti­bor és so­kan má­sok. Itt ta­ní­tott Simó Fe­renc, Hol­ló Kár­oly, Diviaczky Re­zső, Szopos Sán­dor, Debitzky Ist­ván és több más ne­ves rajz­ta­nár, egy­ben képzőművész. A szép­re ne­ve­lés ügyét kitűnően fel­sze­relt rajz­szer­tár is szol­gál­ta. A ko­lozs­vá­ri Bá­tho­ry rajz­ta­ní­tá­sá­nak és képzőművészeti ne­ve­lé­sé­nek több év­szá­za­dos, dicsőséges múlt­já­ról a Művelődés fo­lyó­irat­ban már több al­ka­lom­mal be­szá­mol­tam. Ebből a múlt­ból a kö­zel­múlt Klub­ga­lé­ri­á­ja csak egy ap­ró kis szeg­mens, de na­gyon fon­tos rész­let, bi­zo­nyí­ték ar­ra, hogy az utó­dok az át­kos­nak ne­ve­zett kor­ban is ápol­ták, és to­vább­ad­ták az in­té­zet mű­vé­sze­ti ha­gyo­má­nya­it. Mind­ez ab­ban a kör­nye­zet­ben tör­tént, ahol a cen­zú­ra, a ha­ta­lom útvesztői, gát­jai mel­lett egy­ál­ta­lán nem volt könnyű fel­adat az ön­ki­fe­je­zés, az al­ko­tás gö­rön­gyös út­ja­it jár­ni.

A ga­lé­ria­szü­le­tés előzményé­ről 1979-ben ezt ír­ta az egyik di­ák: ,,A klub ré­gi vá­gyunk. Ed­dig in­kább ki nem mon­dott vá­gyunk. De a ta­pasz­ta­lat azt mu­tat­ja, hogy ér­de­mes volt ki­mon­da­ni. Hosszú idő telt el ugyan, amíg az ötletből el­ha­tá­ro­zás, az el­ha­tá­ro­zás­ból terv lett, amíg a KISZ Bi­zott­ság, az Igaz­ga­tó­ság, a Szülői Bi­zott­ság kö­zö­sen fog­tak ne­ki a terv vég­re­haj­tá­sá­hoz, de a te­rem­tés fo­lya­mat­ban van.”

A ga­lé­ria lét­re­jöt­te te­hát ter­mé­sze­tes kö­vet­kez­mé­nye volt egy­részt a di­ák­ság óha­já­nak, más­részt an­nak a lel­ki­is­me­re­tes, ala­pos mun­ká­nak, me­lyet Zsol­dos Ál­mos (1930–2004) rajz­ta­nár ügy­kö­dé­se je­len­tett a rajz­ka­ted­ra élén. Zsol­dos rit­ka pél­dá­ja an­nak a pe­da­gó­gus­nak, ki fi­a­tal végzősként, 1956-ban ke­rül az in­té­zet­hez, majd 36 meg­sza­kí­tás nél­kü­li mun­ka­év után, ugyan­in­nen megy nyug­díj­ba, 1992-ben. A mű­vé­sze­ti le­xi­ko­nok vagy nem em­lí­tik ne­vét, vagy csak igen szűk­sza­vú­an, egy mon­dat­ban jel­zik rajz­ta­nár­sá­gát, szü­le­té­si-el­halá­lo­zá­si ada­tai nél­kül. Azt tud­juk, hogy ko­lozs­vá­ri uni­tá­ri­us gim­na­zis­ta évei után ke­rül a Kép­ző­­művészeti Főiskolára. Mint en­nek végzőse, az 1956/57-es tan­év­ben ne­ve­zik ki in­té­ze­tünk rajz­ka­ted­rá­já­ra, ahol azon­nal rajz­kört is szer­vez a különböző kor­osz­tá­lyú di­á­kok szá­má­ra. Később ez fel­osz­lik kü­lön első és második ta­go­za­tos rajz­kör­re, majd 1971-től egy har­ma­di­kat is mű­köd­tet, a kis­is­ko­lá­sok rajz­kö­rét. Eze­ken az órá­kon ta­nít­vá­nyai a tus­rajz­tól a met­szet­ké­szí­té­sig, az olajfestéstől a szob­rá­sza­tig, az akvarelltől az öt­vös­mű­vé­sze­tig a legkülönbözőbb tech­­­ni­ká­kat ta­nul­ják. En­nek is kö­szön­hetően az évek so­rán szá­mos di­ák­ja jut be mű­egye­tem­re vagy képzőművé­szeti főiskolára, és lesz belőlük ne­ves tervező épí­tész­mér­nök, képzőművész, mű­tör­té­nész, öt­vös­mű­vész, fo­tó­mű­vész, res­ta­u­rá­tor stb. Kö­zü­lük most csak né­hány képzőművész ne­vét em­lít­sük meg: Tordai An­na­má­ria és Marconi Mag­da (1959/60-as érett­ségizők), Len­gyel An­tal (1960/61), Heim And­rás (1963/64), Ká­dár T. Ti­bor és Cse­hi Pé­ter (1968/69), Szil­ágyi Éva (1970/71), Tóth I. Il­di­kó és Pa­lo­tás Dezső (1971/72), Lukáts Má­ria (1972/73), Tenkei Pé­ter (1976/77), Sza­kács Ist­ván és töb­ben má­sok.

Zsol­dos ta­nár úr több­ször vál­lalt osztályfőnökséget is, és ő volt a képzőművészeti egye­te­mi hall­ga­tók pe­da­gó­gi­ai gya­kor­la­tá­nak ve­zetője. Pe­da­gó­gu­si mun­ká­ja mel­lett könyv­il­luszt­rá­to­ri és szer­kesztői mun­kát is vég­zett. Is­mer­tek Jó­si­ka Mik­lós Abafijához ké­szí­tett li­nó­met­sze­tei, il­let­ve a Haj­nal di­ák­lap­nál ki­fej­tett tech­ni­kai szerkesztői mun­kás­sá­ga. Arc­él­é­nek meg­raj­zo­lá­sá­hoz idéz­zük egyik ta­nár­tár­sát: „Csak szisz­te­ma­ti­ku­san, éssze­rű­en! – volt Zsol­dos Ál­mos sza­va­já­rá­sa rajz­órán. Ma­gya­rá­za­ta köz­ben – for­ga­lom­irá­nyí­tó rendőröket megszégyení­tő eleganciával-forgatta csuk­ló­ját, és ke­zé­vel egyen­le­tes kö­rö­ket írt le a levegőben.”

A Bá­tho­ry Gim­ná­zi­um rajz­szer­tá­rá­ban ma is őrzöm azo­kat a hal­vány­zöld bo­rí­tó­jú, arany­be­tűs al­bu­mo­kat, me­lye­ket Zsol­dos ta­nár úr ál­lí­tott össze az is­ko­lá­ban ren­de­zett képzőművészeti ki­ál­lí­tá­sok­ról, rendezvényekről idő­ren­­di sor­rend­ben. Az egyik al­bum az 1975–1987 kö­zött ren­de­zett 46 ki­ál­lí­tás­ról szá­mol be. Az első ki­ál­lí­tá­so­kat az in­té­zet lépcsőfeljáróján vagy az első és má­so­dik eme­let fo­lyo­só­in ren­dez­ték meg, de az­zal min­den­ki egyet­ér­tett, hogy sem a hely, sem a vi­lá­gí­tás nem volt megfelelő. Vé­gül, az egy­re sürgetőbb jo­gos igény nyo­mán, 1980-ban, az is­ko­la föld­szint­jén, a könyv­tár mel­lett, a ré­gi ol­va­só­ter­met je­lö­lik ki ki­ál­lí­tó­hely­ség­nek. A tá­gas te­rem a nagy­ka­pu bolt­íves be­já­ra­tá­ból nyí­lott, fa­la­it ka­zet­tás, polc­rend­sze­rű év­szá­za­dos bú­tor­zat bo­rí­tot­ta, a né­hai Bo­tos Mi­hály asz­ta­los­mes­ter ké­zi­mun­ká­ja. A vit­rin­aj­tók és pol­cok el­tá­vo­lí­tá­sa után ka­zet­tás meg­ol­dást nyer­tek, ide he­lyez­ték a ki­ál­lí­tan­dó ké­pe­ket. Ezek tá­la­lá­sa így igen mu­ta­tós volt. Ez a te­rem lett a Klub­ga­lé­ria. Tu­laj­don­kép­pen a rend­sze­res ki­ál­lí­tá­sok mel­lett mul­ti­funk­ci­o­ná­lis jel­le­ge volt. Asz­ta­lok kö­rül szé­kek és egy zon­go­ra is állt itt. A di­ák­ság kuc­kó­ja, fész­ke, ma­gán­ott­ho­na volt, ők mű­köd­tet­ték, fel­ügyel­ték. Szem­­ta­núk me­sé­lik, hogy a di­á­kok nagy­szü­ne­tek­ben is be­gyűl­tek egy-egy tár­suk zon­go­ra­já­té­kát meg­hall­gat­ni. A hi­va­ta­los ava­tó­ün­nep­ség 1980 már­ci­u­sá­ban tör­tént Guttmann Sza­bolcs XII. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tás-meg­nyi­tó­já­val. Az egy­ko­ri végzős di­ák ma Nagy­sze­ben vá­ros főépítésze, így em­lé­ke­zik: „A volt pi­a­ris­ta gim­ná­zi­um egyik könyv­tá­ri ol­va­só­ter­mét ala­kí­tot­tuk át Klub­ga­lé­ri­á­vá Nagy La­ci (ma fi­zi­kus) és Bu­dai Bar­na (ma ve­gyész) osz­tály­tár­sa­im­mal együtt.” A ki­ál­lí­tás-meg­nyi­tó­kon meg­hí­vott mű­kri­ti­ku­sok be­szél­tek, majd ezt mű­vé­szi mű­so­rok kö­vet­ték. Kó­rus­mű­ve­ket, rö­vid hang­szer­mű­ve­ket ad­tak elő Hal­mos Ka­ta­lin zenetanárnő ve­ze­té­sé­vel; je­le­ne­tek, sza­va­la­tok hang­zot­tak el a né­pes kö­zön­ség előtt. A di­á­kok előzőleg mű­vé­szi igé­nyű pla­ká­to­kat, meg­hí­vó­kat, szó­ró­la­po­kat ter­vez­tek és nyom­tat­tak ki. Több eset­ben eze­ket szín­vo­na­las li­nó­met­sze­tek for­má­já­ban sok­szo­ro­sí­tot­ták. A vá­ros szá­mos is­mert sze­mé­lyi­sé­ge, hí­res­sé­ge meg­for­dult a ren­dez­vé­nye­ken, de meg­hív­ták és je­len vol­tak a mé­dia képviselői is. Az új­sá­gok, a rá­dió, a té­vé ri­por­te­rei in­ter­jú­kat ké­szí­tet­tek, tu­dó­sí­tá­so­kat kö­zöl­tek. Kez­det­ben a különböző kor­osz­tá­lyú cso­por­tos di­ák­ki­ál­lí­tá­sok mel­lett, egy-egy felsős di­ák egyé­ni tár­la­tát ren­dez­ték meg. Az­tán 1983-tól több­nyi­re meg­hí­vott ne­ves festő-, szob­rász- vagy gra­fi­kus­mű­vész ál­lí­tott ki. Ezekről, a Ko­lozs­vár mű­vé­sze­ti éle­té­ben is jelentős rendez­vé­nyek­ről a Haj­nal di­ák­lap is rend­sze­re­sen be­szá­molt, szá­mos ta­nul­mányt, in­ter­jút, kép­anya­got kö­zölt.

A Haj­nal tu­laj­don­kép­pen az egy­ko­ri pi­a­ris­ta gim­ná­zi­um di­ák­lap­ja volt. Az in­té­zet mo­dern­ko­ri ta­ná­rai és di­ák­jai ezt a ha­gyo­mányt foly­tat­ták, mi­kor a cí­met is megőrizve, a ha­tó­sá­gok hosszas hu­za­vo­ná­ja után, 1972-ben meg­je­len­tet­ték az új­ko­ri Haj­nal 1. szá­mát. 1974-ben je­le­nik meg a 2. szám, majd ezt éven­te ki­adott újabb szá­mok kö­vet­nek, 1980-ig. 1985-ben, újabb hosszas ha­tó­sá­gi gán­csos­ko­dás után je­le­nik meg az utol­só, 9. szá­mú Haj­nal, majd a rend­szer­vál­tá­sig be­tilt­ják.

Va­ló­szí­nű ugyan­er­re a sors­ra ju­tott a Klub­ga­lé­ria is. A már em­lí­tett, Zsol­dos Ál­mos ál­tal ké­szí­tett al­bum be­szá­mo­lói 1987-ben hir­te­len meg­sza­kad­nak, üres, fe­hér la­pok jel­zik, hogy va­la­mi­nek vé­ge sza­kadt. Így a Klub­ga­lé­ria mű­kö­dé­sé­nek 7 évéről, 29 szer­ve­zett ki­ál­lí­tás­ról van do­ku­men­tá­ci­ós anya­gunk. Jelentőségét az is nö­ve­li, hogy szá­mos di­ák­nak itt nyílt először lehetősége a be­mu­tat­ko­zás­ra. Szo­ros kap­cso­ló­dá­sát a Haj­nal di­ák­lap­pal bi­zo­nyít­ja az a 41 képzőművészeti írás, mely ez utób­bi­ban je­lent meg a di­á­kok tol­lá­ból. Íme né­hány cím ezek kö­zül: Is­ko­lánk mű­vé­sze­ti éle­te, Al­ko­tás és bí­rá­lat, Így lát­ják ők, A dol­gok esz­té­ti­ká­ja, Egy ki­ál­lí­tás mar­gó­já­ra, Kom­pu­ter mű­vész úr, Múlt és je­len mű­vé­sze­te, Mez­te­len mű­vé­szet, Az ipa­ri formatervezésről stb. Több ta­nul­mány fog­lal­ko­zik klasszi­kus mes­te­rek éle­té­vel, mun­kás­sá­gá­val (pl. Ru­bens, Thor­ma Já­nos, Brâncuši), de meg­je­len­tek mű­te­rem-lá­to­ga­tá­sok al­kal­má­val kor­társ mű­vé­szek­kel ké­szí­tett in­ter­júk is (pl. For­ró An­tal­lal, Ve­ress Pál­lal). Kü­lön ér­té­ket kép­vi­sel­nek azok a mű­kri­ti­kák, mű­elem­zé­sek me­lyek „Mi­ért szé­pek...” so­ro­zat­cím alatt je­len­tek meg di­ák­tár­sak tol­lá­ból Sántha Fe­renc (XI. C) gra­fi­ká­i­ról, Mé­szá­ros Já­nos (XI. C) szob­ra­i­ról, Bors Ta­más (XII. C) fo­tó­i­ról, Far­kas Lász­ló (XII. C) fém­dom­bo­rí­tá­sa­i­ról.

A Haj­nal di­ák­lap, ki­lenc lap­szá­má­ban, több száz rep­ro­duk­ci­ót is kö­zöl a di­á­kok al­ko­tá­sa­i­ról. Ezek cí­mei fel­vil­lant­hat­ják a vál­to­za­tos és be­szé­des te­ma­ti­kát: Szé­kely bal­la­da, Ka­lo­ta­sze­gi tán­cos, Szé­ki öreg, Tóth Ár­pád, Mó­ricz Zsig­mond, Gol­go­ta, If­jú­ság, Me­men­tó, Oidipusz, Ma­gány, Vi­as­ko­dás, Egy szom­bat es­te em­lé­ke, Requiem egy ma­dá­rért, Nap­imá­dók, Sziszüphosz, Haj­na­li át­vál­to­zá­sok, Ma­dár­em­ber, Mi­che­lan­ge­lo, Tél­utó, Eső után, Át­lát­szó ke­ret, A ten­ger sze­rel­me­se, Anya, Far­ka­sok, Rab­ság, Re­me­te, Em­lé­ke le­gyen ál­dott, Ki­áb­rán­du­lás, Pythia, Dan­te stb.

Em­lít­sük meg, hogy a Klub­ga­lé­ria mel­lett, az in­té­zet fo­lyo­só­ján to­vább­ra is mű­kö­dött egy sze­ré­nyebb ki­ál­lí­tó­tér, Kis­ga­lé­ria né­ven. Ez egy tá­ga­sabb üveg­vit­rin volt, mely­nek anya­gát rend­sze­re­sen cse­rél­ték, kor­társ és do­ku­men­tá­ci­ós ki­ál­lí­tá­sok for­má­já­ban, ilyen cí­mek alatt: „Szil­ágyi Ka­ta­lin öt­vös­mun­kái”, vagy „150 éves raj­zok a Nor­mál Rajzodából” stb.

Vé­gül te­kint­sük át az in­té­zet­ben ren­de­zett ki­ál­lí­tá­sok so­rát, az 1970-es évek­kel kezdődően, 1987-ig, a Klub­ga­lé­ria be­szün­te­té­sé­ig:

1969. de­cem­ber 15: „Az Ermi­tázs anya­gá­ból” rep­rók ki­ál­lí­tá­sa a Mű­vé­sze­ti Mú­ze­um és az is­ko­la képzőművészeti kö­ré­nek ren­de­zé­sé­ben, a II. eme­let dísz­te­rem fe­lőli ré­szén.

1972: Az V–XII. osz­tály di­ák­ja­i­nak ki­ál­lí­tá­sa

1973: Mé­szá­ros Já­nos IX. C oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa (utóbb mű­épí­tész, Gödöllő)

1973: Sántha Fe­renc IX. C oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa (mű­épí­tész, Svéd­­or­szág)

1973: A IX–XII. osz­tá­lyok di­ák­ja­i­nak kö­zös tár­la­ta

1973: Az V–VIII. osz­tá­lyo­sok képzőművészeti kö­ré­nek ki­ál­lí­tá­sa, a pi­o­nír­szer­ve­zet meg­ala­ku­lá­sá­nak 25. év­for­du­ló­já­ra

1974: Gö­rög Zol­tán XII. C és Mé­szá­ros Já­nos XI. C oszt. ta­nu­lók ki­ál­lí­tá­sai

1974: A IV. A oszt. képzőmű­vé­szeti kö­ré­nek ki­ál­lí­tá­sa, az utób­bi négy év leg­si­ke­rül­tebb mun­ká­i­ból

1974: „MDCCCL vá­ro­sunk múlt­ja, je­le­ne, jövője” té­má­val. Az V. A oszt. 14 ta­nu­ló­já­nak ki­ál­lí­tá­sa

1974: Fo­tó­ki­ál­lí­tás (Bors Ta­más XII. C I. díj; Hu­szár Lász­ló XII. C II. díj; Hoch Sán­dor, XI. C III. díj)

1975: Derzsi Zol­tán és Sza­bó Zol­tán IX. A oszt. ta­nu­lók kö­zös ki­ál­lí­tá­sa, az is­ko­la I. és II. eme­le­ti fo­lyo­só­in. 40 kép és 4 szo­bor

1975: Elsősök képzőművészeti kö­ré­nek ki­ál­lí­tá­sa. 50 ak­va­rell

1975: Far­kas Lász­ló XII. C oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa (mér­nök, Zilah)

1975: Mé­szá­ros Já­nos XI. C oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa

1976: Sántha Fe­renc XII. C oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa

1976: Az I–VII. osz­tá­lyos di­á­kok 50 gye­rek­raj­zá­nak ki­ál­lí­tá­sa

1977: „1877–1977”, az I. és II. ta­go­zat ta­nu­ló­i­nak ki­ál­lí­tá­sa

1977: Sza­bó Zol­tán XI. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa (mér­nök, egyet. ta­nár, Ma­gyar­or­szág)

1977: Derzsi Zol­tán XI. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa

1977: „Gyer­mek­szem­mel ha­zai tá­ja­kon” az I–VII. osz­tá­lyo­sok 42 táj­kép­ének ki­ál­lí­tá­sa

1977: Áb­ra­hám Sán­dor X. B oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa

1977: Bereczky Pé­ter X. B oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa

1978: 46 arc­kép, az I–VII. osz­tá­lyo­sok ki­ál­lí­tá­sa

1978: Guttmann Sza­bolcs XI. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa (vá­ro­si fő­é­pí­tész, Nagy­sze­ben)

1979:  Szil­ágyi Ka­ta­lin XI. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa (ta­nár, Ko­lozs­vár)

1979: Guttmann Sza­bolcs XI. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa: Go­lyók és ka­ri­kák cím­mel

1979: „A 400 éves is­ko­la, 1579– 1979”, 50 rajz az utol­só tíz év anya­gá­ból, gyűj­te­mé­nyes ki­ál­lí­tás

1979: „Vég­zett és végzős di­á­kok egy cso­port­já­nak képzőművészeti ki­ál­lí­tá­sa”. Ki­ál­lí­tók: Ká­dár T. Ti­bor (éretts. 1969, Képzőm. Főisk, ta­nár, Bu­da­pest); Heim And­rás (éretts. 1964, Képzőm. Főisk., a Ko­runk gra­fi­ku­sa, Ko­lozs­vár); And­rás Ist­ván (éretts. 1971, mű­épí­tész, Ma­gyar­or­szág); Róbel Ra­ul (éretts. 1972, Svéd­or­szág); Guttmann Sza­bolcs; Sántha Fe­renc; Szil­ágyi Ka­ta­lin

1980: Guttmann Sza­bolcs XII. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa (a Klub­ga­lé­ria meg­nyi­tó ki­ál­lí­tá­sa)

1980: Szil­ágyi Ka­ta­lin XII. A oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa

1980: Röser Fe­renc öt­vös­mun­ká­i­nak ki­ál­lí­tá­sa (szül. Kvár. 1918, au­to­di­dak­ta, 1985-től Né­me­tor­szág­ban élt)

1980: „Mű­épí­té­szet­re ké­szü­lünk”, XII. osz­tá­lyo­sok ki­ál­lí­tá­sa. Ki­ál­lí­tók: Guttmann Sza­bolcs, Máthé Zol­tán (mű­épí­tész, Csík­sze­re­da), Szőcs Ka­ta­lin (mű­épí­tész, Ma­ros­vá­sár­hely), Tövissi Zsolt (mű­épí­tész, Csík­sze­re­da)

1980: Guttmann Sza­bolcs Aplikációk cí­mű ki­ál­lí­tá­sa

1980: Elsősök képzőművészeti ki­ál­lí­tá­sa. 33 gye­rek­rajz

1980: Heim And­rás gra­fi­ká­i­nak ki­ál­lí­tá­sa

1981: 36 arc­kép, az V. osz­tá­lyo­sok ki­ál­lí­tá­sa

1981: Kósa-Huba Fe­renc szob­rász­mű­vész ki­ál­lí­tá­sa

1982: „Gyer­me­kek a bé­ké­ért”, 40 gye­rek­rajz ki­ál­lí­tá­sa

1982: Nagy Eme­se XI. B oszt. ta­nu­ló ki­ál­lí­tá­sa  (ma­te­ma­ti­kus, Ro­má­nia)

1983: Bardócz La­jos gra­fi­kus­mű­vész ki­ál­lí­tá­sa

1983: Löwith Marc Egon szob­rász­mű­vész ki­ál­lí­tá­sa

1983: Kán­tor Lász­ló XII. A oszt. ta­nu­ló fo­tó­ki­ál­lí­tá­sa (tévéopera­tőr, Ma­gyar­or­szág)

1983: Ba­lázs Pé­ter festőművész ki­ál­lí­tá­sa

1984: Ká­dár T. Ti­bor festőművész ki­ál­lí­tá­sa

1984: Ká­dár Far­kas Ti­bor festő­mű­vész ki­ál­lí­tá­sa

1984: Guttmann Sza­bolcs mű­épí­tész ki­ál­lí­tá­sa

1984: Ta­kács Gá­bor gra­fi­kai ki­ál­lí­tá­sa

1984: Darkó Zol­tán XI. A oszt. ta­nu­ló li­nó­met­sze­te­i­nek ki­ál­lí­tá­sa (mű­épí­tész, Bu­da­pest)

1984: Giurgiu Adrian ré­gi fo­tók gyűjteményéből „Ko­lozs­vár te­rei” fo­tó­ki­ál­lí­tás

1985: Vernes And­rás olajfestmé­nye­iből „Torockó” ki­ál­lí­tás

1985: Cseh Gusz­táv „Réz­karc­ok, raj­zok” ki­ál­lí­tá­sa

1985: Györ­kös Má­nyi Al­bert olaj­ké­pe­i­nek ki­ál­lí­tá­sa Ka­le­va­la cím­mel

1986: Pal­kó At­ti­la (az in­té­zet al­i­gaz­ga­tó­ja) szer­ve­zé­sé­ben nép­raj­zi ki­ál­lí­tás

1986: Ta­kács Gá­bor gra­fi­kai ki­ál­lí­tá­sa

1986: Kán­tor Lász­ló fo­tó­ki­ál­lí­tá­sa

1986: Gyer­mek­raj­zok Tár­la­ta

1986: „Öt év leg­szebb al­ko­tá­sai a Klub­ga­lé­ri­á­ban” – a képzőművé­szeti kör visszatekintő ki­ál­lí­tá­sa

*

Az 1989-es vál­to­zás után a Klub­ga­lé­ria hely­sé­ge osz­tály­te­rem lett. Nem­rég a ka­zet­tás bú­tor­zat­ra vissza­ke­rül­tek az üve­ges aj­tók, a pol­cok, s új­ból ol­va­só­te­rem­mé vált. Zsol­dos Ál­mos örö­ké­be, az 1993/94-es tanévtől Bordy Mar­git lé­pett, 2000 szeptembe­ré­től pe­dig e so­rok író­ja foly­tat­ja a rajz­ka­ted­ra irá­nyí­tá­sát. Zsol­dos ta­­nár urat az­óta csa­lád­ja és né­hány kol­le­gá­ja csend­ben el­kí­sér­te utol­só út­ján a Házsongárdi te­me­tőbe. De alak­ja to­vább él szá­mos ta­nít­vá­nya em­lé­ke­ze­té­ben, al­bu­ma­i­ban, a Klub­ga­lé­ria szel­le­mi­sé­gé­ben. A Bá­tho­ry kitűnő di­ák­sá­ga ma is szá­mos ha­zai és nem­zet­kö­zi rajz­ver­se­nyen nyer ran­gos dí­ja­kat, és re­mé­li, hogy előbb-utóbb lesz egy új Klub­ga­lé­ri­á­ja is.