|
|||||||||
Takács Gábor:
A nemes ifjak bentlakása és rendház épületegyüttese (Convictus nobilium)
Kolozsváron a Farkas
utca és Egyetem utca sarkán, az 1579-ben alapított Báthory István
nevét viselő gimnázium épületének közvetlen szomszédságában,
impozáns, egyemeletes épület vonja magára a figyelmet: a nemes
ifjak bentlakása és rendház épületegyüttese. Homlokzatának
jellegzetes dísze a félkör alakú főbejárat, két oldalt egy-egy ion
oszlopfőben végződő pillérre támaszkodva, melyek előtt egy-egy szép
mívű oszlop áll ugyancsak ion oszlopfőben végződve magas alapzaton.
Fölötte szép kőrelief látható, melynek alsó részét stilizált
akantuszlevelek díszítik. Egy rövidítés és egy évszám is betűzhető:
CON. NOB. – 1735. A bentlakás 1778-ban a Collegium Regium Theresianum nevet
kapta, majd 1948 után Józsa Béla diákotthon lett a neve, vagy csak
egyszerűen piarista rendháznak, vagy a piaristák iskolájának
nevezték. A díszes főbejáraton a kapu alá négy magasított lépcsőfok
vezet. A kapu jobb és baloldali oldalán látható táblák az
épületben elhelyezett
intézményeket ismertetik, úgy mint az Olasz Kulturális Központ, a
Német Kulturális Központ, Román–Izraeli Kulturális Társaság,
Amerikai Egyesült Államok Baráti Szövetsége stb. A közel 300 éves
épület gyönyörű bejáratával, boltíves helyiségeivel, kerengő
folyosójával megkülönböztetett figyelmet érdemel. Még mielőtt
belépnénk azonban az épületbe, tekintsük át a piarista rend
történelmét, megalakulását, célkitűzéseit. A piarista rend
alapítója, Kalazanci Szent József 1558. július 31-én született
Spanyolországban. A későbbiekben Rómában iskolát alapított a
szegények számára Scholae Piae (Kegyes Iskolák) néven. Az iskolában
az oktatás istenfélő, vallásos jellegű és ingyenes volt. Az iskola
hírneve egyre nőtt, a különböző társadalmi osztályokból származó
tanítványok száma egyre gyarapodott. VIII. Kelemen pápa
ösztönzésére megalapította a Congregatio Scholarum Piarumot és V. Pál
pápa jóváhagyó határozatával 1617. március 25-én 14 társával
egyetemben felvette a piarista reverendát. A piarista
iskolákban a tanítás ingyenes volt. Ezek az iskolák rohamosan
terjedtek Olaszországban, Spanyolországban, Németországban és
Lengyelországban. A piarista rend gyorsan hódított magának teret.
Az 1600-as évek elején a piaristák száma már ezer fölött volt. Mindenütt,
ahol gyökeret vertek a piaristák anyanyelven akartak tanítani.
Erdélyben a németesítő politikával szemben a magyar nyelv
használatáért folytatott törekvésekben a piaristák minden időben
élen jártak. A piarista iskolákból olyan kimagasló személyiségek
kerültek ki, mint Deák Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos – hogy
csak néhányat említsünk. Amikor a pápa a
jezsuita rendet feloszlatta, Mária Terézia a jezsuiták
kolozsvári intézetét 1776-ban a piaristák vezetésére bízta. Az
intézmény irányításukkal működött 1948-ig, amikor is az állam
megszüntette az összes erdélyi piarista iskolát, azóta sincs
Erdélyben. Erdélyben a 18.
század eleje az az időszak, amikor a piarista rend terjedése
felgyorsult. A piaristák először Beszterce városában telepedtek le
1717-ben. Az egyébként szegénységben élő rendtagok hivatásukhoz
híven Isten félelmére, a tudományok ismeretére és az életre
nevelték az ifjúságot. Kolozsváron a római
katolikus gimnázium az 1700-as években már csaknem kétszáz éves volt.
Az ifjúságot jól képzett, elhivatott férfiak, szerzetes papok
tanították, a rendalapítók szándéka szerint a Pietas et litterae,
azaz a keresztény élet és a műveltség szolgálatára. Először a Szent József
védnöksége alá helyezett Báthory–Apor szemináriuma készült el
1734-ben az utca túlsó oldalán, majd egy évre rá a Báthory tőszomszédságában
lévő Nemesi konviktus (Convictus nobilium). A múlt században az épület
utcai részében a Piarista Rendház működött, a bentlakás az udvar
belső részén épült kétemeletes szárnyban nyert elhelyezést. Az épület
felhasználása az idők során változatos volt. Az 1848-as
szabadságharc idején menekülteknek nyújtott szállást, majd
kaszárnyává alakították. Egy időben szabók műhelyeinek ad otthont,
akik a katonaság számára dolgoztak, majd 1860 körül lakatlanná
válik. Ekkor felújítják, majd az Erdélyi Királyi Tábla használja az
épületet. 1866-ban az épület újból diákokkal népesült be és 1948-ig,
megszüntetéséig tevékeny munka folyt szép, bolthajtásos
helyiségeiben. Már említettük, hogy
a konviktus elsősorban az utca túloldalán álló jezsuita
kollégiumban tanuló, nemes ifjak számára épült az 1735-ben
befejezett Báthory–Apor szeminárium után. Az épület több szakaszban
épült, és négy oldalon zárja körül a belső udvart. A homlokzat egyszerű,
egy félkör alakú nagykapu, a földszinti és az emeleti ablakok
bontják meg csupán és a díszes főbejárat. Voltaképpen két különálló
épületről van szó, melyet a jezsuiták egyesítettek egy közös
homlokzatban. Az utcáról ez az összeépítés nem érzékelhető, de a belső
udvar felől már nyilvánvalóvá válik. Ez a keleti homlokzat az
egyedüli, amely három szintes a négyszög dél-keleti sarkával
egyetemben. A földszinti ablakok szerényebbek, keskenyebb kerettel
rendelkeznek, az emeletiek gondosabban kiképzettek, erőteljesebben
kidomborodnak. A földszinti ablakok fölött vízszintes párkány húzódik
körbe mindkét homlokzaton. Az épület Egyetem
utca felöli része egyszerű, a falsíkot mindössze az ablakok törik
meg, melyek keretei a főhomlokzat kereteihez hasonlóak. Ugyancsak
itt, az utolsó ablak alatt a földszinten egy üzlethelyiség bejárata
bontja meg a falak egységét. Négy magasított lépcsőfokon
feljutva, az oszlopokkal díszített főbejáraton keresztül a boltíves
előcsarnokba jutunk, melynek jobboldali falsíkján szép faragott ajtókeret
látható minden valószínűség szerint a 18. század végéről. Erről
tanúskodik a relief kagylómotívuma, valamint a szépen
kidolgozott akantuszlevelek. A földszinten, a
hátsó épületszárny kivételével az épület boltíves folyosóval
rendelkezik, melyet az udvarra néző, üveggel zárt félkörív ablakok
védenek. Valamennyi udvari
homlokzatnak sajátos arculata van: az utca felőli épületszárnynál
az udvarra néző félkör alakú ablakok zárják a boltíves folyosót, a
keleti épületszárny, valamint a dél-keleti sarok háromszintes
építmény szépen kiképzett ablakkeretekkel. Az egész épület falai
masszívak, melyek úgy a földszinten, mind az emeleten, a folyosókon,
valamint a helyiségekben boltíveket tartanak. Kivételt képez a
keleti szárny emelete, amely valószínűleg utólagosan épült. Itt a
helyiségek plafonnal fedettek. Az épületegyüttes
legszebb helyisége a refektórium. Gyönyörű boltíveit vastag,
masszív falak tartják. Minden valószínűség szerint az 1740-es években
épült. Városunk e patinás
épületegyüttesével is gondolom valamennyien úgy vagyunk, ahogyan
Jósika Miklós írja: „Kolozsvár hasonló... oly ember arcához, ki
mellett egyelőre kis részvéttel megyünk el, kivel másodszor szóba
állunk, kit harmadszor keresünk, végre nehezen, igen-igen nehezen
válunk el tőle.” vissza a kiadáshoz minden cikke ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke |
|||||||||
|