Művelődés

Ko­lozs­vá­ron a Far­kas ut­ca és Egye­tem ut­ca sar­kán, az 1579-ben ala­pí­tott Bá­tho­ry Ist­ván ne­vét vi­se­lő gim­ná­zi­um épü­le­té­nek köz­vet­len szom­széd­sá­gá­ban, im­po­záns, egy­eme­le­tes épü­let von­ja ma­gá­ra a fi­gyel­met: a ne­mes if­jak bent­la­ká­sa és rend­ház épü­let­együt­te­se. Hom­lok­za­tá­nak jel­leg­ze­tes dí­sze a fél­kör ala­kú főbejárat, két ol­dalt egy-egy ion osz­lop­fő­ben végződő pil­lér­re tá­masz­kod­va, me­lyek előtt egy-egy szép mí­vű osz­lop áll ugyan­csak ion osz­lop­fő­ben végződve ma­gas alap­za­ton. Fö­löt­te szép kőrelief lát­ha­tó, mely­nek al­só ré­szét sti­li­zált akan­tusz­le­ve­lek dí­szí­tik. Egy rö­vi­dí­tés és egy év­szám is be­tűz­he­tő: CON. NOB. – 1735. A bent­la­kás 1778-ban a Col­legium Regium Theresianum ne­vet kap­ta, majd 1948 után Józsa Bé­la di­ák­ott­hon lett a ne­ve, vagy csak egy­sze­rű­en pi­a­ris­ta rend­ház­nak, vagy a pi­a­ris­ták is­ko­lá­já­nak ne­vez­ték. A dí­szes főbejáraton a ka­pu alá négy ma­ga­sí­tott lépcsőfok ve­zet. A ka­pu jobb és bal­ol­da­li ol­da­lán lát­ha­tó táb­lák az épü­let­ben  el­he­lye­zett in­téz­mé­nye­ket is­mer­te­tik, úgy mint az Olasz Kul­tu­rá­lis Köz­pont, a Né­met Kul­tu­rá­lis Köz­pont, Ro­­mán–Izraeli Kul­tu­rá­lis Tár­sa­ság, Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok Ba­rá­ti Szö­vet­sé­ge stb. A kö­zel 300 éves épü­let gyö­nyö­rű be­já­ra­tá­val, bolt­íves he­lyi­sé­ge­i­vel, kerengő fo­lyo­só­já­val meg­kü­lön­böz­te­tett fi­gyel­met ér­de­mel. Még mielőtt be­lép­nénk azon­ban az épü­let­be, te­kint­sük át a pi­a­ris­ta rend tör­té­nel­mét, meg­ala­ku­lá­sát, cél­ki­tű­zé­se­it.

A pi­a­ris­ta rend ala­pí­tó­ja, Kalazanci Szent Jó­zsef 1558. jú­li­us 31-én szü­le­tett Spa­nyo­lor­szág­ban. A későbbiekben Ró­má­ban is­ko­lát ala­pí­tott a sze­gé­nyek szá­má­ra Scholae Piae (Ke­gyes Is­ko­lák) né­ven. Az is­ko­lá­ban az ok­ta­tás istenfélő, val­lá­sos jel­le­gű és in­gye­nes volt. Az is­ko­la hír­ne­ve egy­re nőtt, a különböző tár­sa­dal­mi osz­tá­lyok­ból szár­ma­zó ta­nít­vá­nyok szá­ma egy­re gya­ra­po­dott. VI­II. Ke­le­men pá­pa ösz­tön­zé­sé­re meg­ala­pí­tot­ta a Congregatio Scholarum Pia­ru­mot és V. Pál pá­pa jó­vá­ha­gyó ha­tá­ro­za­tá­val 1617. már­ci­us 25-én 14 tár­sá­val egye­tem­ben fel­vet­te a pi­a­ris­ta re­ve­ren­dát.

A pi­a­ris­ta is­ko­lák­ban a ta­ní­tás in­gye­nes volt. Ezek az is­ko­lák ro­ha­mo­san ter­jed­tek Ola­szor­szág­ban, Spa­nyo­lor­szág­ban, Né­me­tor­szág­ban és Len­gye­lor­szág­ban. A pi­a­ris­ta rend gyor­san hó­dí­tott ma­gá­nak te­ret. Az 1600-as évek ele­jén a pi­a­ris­ták szá­ma már ezer fö­lött volt. Min­de­nütt, ahol gyö­ke­ret ver­tek a pi­a­ris­ták anya­nyel­ven akar­tak ta­ní­ta­ni. Er­dély­ben a németesítő po­li­ti­ká­val szem­ben a ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tá­ért foly­ta­tott tö­rek­vé­sek­ben a pi­a­ris­ták min­den időben élen jár­tak. A pi­a­ris­ta is­ko­lák­ból olyan ki­ma­gas­ló sze­mé­lyi­sé­gek ke­rül­tek ki, mint De­ák Fe­renc, Szé­che­nyi Ist­ván, Kos­suth La­jos – hogy csak né­há­nyat em­lít­sünk.

Ami­kor a pá­pa a je­zsu­i­ta ren­det fel­osz­lat­ta, Má­ria Te­ré­zia a je­zsu­i­ták ko­lozs­vá­ri in­té­ze­tét 1776-ban a pi­a­ris­ták ve­ze­té­sé­re bíz­ta. Az in­téz­mény irá­nyí­tá­suk­kal mű­kö­dött 1948-ig, ami­kor is az ál­lam meg­szün­tet­te az összes er­dé­lyi pi­a­ris­ta is­ko­lát, az­óta sincs Er­dély­ben.

Er­dély­ben a 18. szá­zad ele­je az az időszak, ami­kor a pi­a­ris­ta rend ter­je­dé­se fel­gyor­sult. A pi­a­ris­ták először Besz­ter­ce vá­ro­sá­ban te­le­ped­tek le 1717-ben. Az egyéb­ként sze­gény­ség­ben élő rend­tag­ok hi­va­tá­suk­hoz hí­ven Is­ten fé­lel­mé­re, a tu­do­má­nyok is­me­re­té­re és az élet­re ne­vel­ték az if­jú­sá­got.

Ko­lozs­vá­ron a ró­mai ka­to­li­kus gim­ná­zi­um az 1700-as évek­ben már csak­nem két­száz éves volt. Az if­jú­sá­got jól kép­zett, el­hi­va­tott fér­fi­ak, szer­ze­tes pa­pok ta­ní­tot­ták, a rend­ala­pí­tók szán­dé­ka sze­rint a Pi­e­tas et litterae, az­az a ke­resz­tény élet és a mű­velt­ség szol­gá­la­tá­ra.

Először a Szent Jó­zsef véd­nök­sé­ge alá he­lye­zett Báthory–Apor sze­mi­ná­ri­u­ma ké­szült el 1734-ben az ut­ca túl­só ol­da­lán, majd egy év­re rá a Bá­tho­ry tő­szom­szédságában lévő Ne­me­si kon­vik­tus (Convictus nobilium). A múlt szá­zad­ban az épü­let ut­cai ré­szé­ben a Pi­a­ris­ta Rend­ház mű­kö­dött, a bent­la­kás az ud­var belső ré­szén épült két­eme­le­tes szárny­ban nyert el­he­lye­zést. Az épü­let fel­hasz­ná­lá­sa az idők so­rán vál­to­za­tos volt. Az 1848-as sza­bad­ság­harc ide­jén me­ne­kül­tek­nek nyúj­tott szál­lást, majd ka­szár­nyá­vá ala­kí­tot­ták. Egy időben sza­bók mű­he­lye­i­nek ad ott­hont, akik a ka­to­na­ság szá­má­ra dol­goz­tak, majd 1860 kö­rül la­kat­lan­ná vá­lik. Ek­kor fel­újít­ják, majd az Er­dé­lyi Ki­rá­lyi Táb­la hasz­nál­ja az épü­le­tet. 1866-ban az épü­let új­ból di­á­kok­kal né­pe­sült be és 1948-ig, meg­szün­te­té­sé­ig te­vé­keny mun­ka folyt szép, bolt­haj­tá­sos he­lyi­sé­ge­i­ben.

Már em­lí­tet­tük, hogy a kon­vik­tus elsősorban az ut­ca túl­ol­da­lán ál­ló je­zsu­i­ta kol­lé­gi­um­ban ta­nu­ló, ne­mes if­jak szá­má­ra épült az 1735-ben be­fe­je­zett Báthory–Apor sze­mi­ná­ri­um után. Az épü­let több sza­kasz­ban épült, és négy ol­da­lon zár­ja kö­rül a belső ud­vart. A hom­lok­zat egy­sze­rű, egy fél­kör ala­kú nagy­ka­pu, a föld­szin­ti és az eme­le­ti ab­la­kok bont­ják meg csu­pán és a dí­szes főbejárat. Vol­ta­kép­pen két kü­lön­ál­ló épületről van szó, me­lyet a je­zsu­i­ták egye­sí­tet­tek egy kö­zös hom­lok­zat­ban. Az ut­cá­ról ez az össze­épí­tés nem érzékelhető, de a belső ud­var felől már nyil­ván­va­ló­vá vá­lik. Ez a ke­le­ti hom­lok­zat az egye­dü­li, amely há­rom szin­tes a négy­szög dél-ke­le­ti sar­ká­val egye­tem­ben. A föld­szin­ti ab­la­kok sze­ré­nyeb­bek, kes­ke­nyebb ke­ret­tel ren­del­kez­nek, az eme­le­ti­ek gon­do­sab­ban ki­kép­zet­tek, erőteljesebben ki­dom­bo­rod­nak. A föld­szin­ti ab­la­kok fö­lött víz­szin­tes pár­kány hú­zó­dik kör­be mind­két hom­lok­za­ton.

Az épü­let Egye­tem ut­ca fel­öli ré­sze egy­sze­rű, a fal­sí­kot mind­össze az ab­la­kok tö­rik meg, me­lyek ke­re­tei a főhomlokzat ke­re­te­i­hez ha­son­ló­ak. Ugyan­csak itt, az utol­só ab­lak alatt a föld­szin­ten egy üz­let­he­lyi­ség be­já­ra­ta bont­ja meg a fa­lak egy­sé­gét.

Négy ma­ga­sí­tott lépcsőfokon fel­jut­va, az osz­lo­pok­kal dí­szí­tett főbejáraton ke­resz­tül a bolt­íves elő­csarnokba ju­tunk, mely­nek jobb­ol­da­li fal­sík­ján szép fa­ra­gott aj­tó­ke­ret lát­ha­tó min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint a 18. szá­zad végéről. Erről ta­nús­kod­ik a re­li­ef kagy­ló­mo­tí­vu­ma, va­la­mint a szé­pen ki­dol­go­zott akan­tusz­le­ve­lek.

A föld­szin­ten, a hát­só épü­let­szárny ki­vé­te­lé­vel az épü­let bolt­íves fo­lyo­só­val ren­del­ke­zik, me­lyet az ud­var­ra néző, üveg­gel zárt fél­kör­ív ab­la­kok vé­de­nek.

Va­la­mennyi ud­va­ri hom­lok­zat­nak sa­já­tos ar­cu­la­ta van: az ut­ca fel­őli épü­let­szárny­nál az ud­var­ra néző fél­kör ala­kú ab­la­kok zár­ják a bolt­íves fo­lyo­sót, a ke­le­ti épü­let­szárny, va­la­mint a dél-ke­le­ti sa­rok há­rom­szin­tes épít­mény szé­pen ki­kép­zett ab­lak­ke­re­tek­kel.

Az egész épü­let fa­lai masszí­vak, me­lyek úgy a föld­szin­ten, mind az eme­le­ten, a fo­lyo­só­kon, va­la­mint a he­lyi­sé­gek­ben bolt­íve­ket tar­ta­nak. Ki­vé­telt ké­pez a ke­le­ti szárny eme­le­te, amely va­ló­szí­nű­leg utó­la­go­san épült. Itt a he­lyi­sé­gek pla­fon­nal fe­det­tek.

Az épü­let­együt­tes leg­szebb he­lyi­sé­ge a re­fek­tó­ri­um. Gyö­nyö­rű bolt­íve­it vas­tag, masszív fa­lak tart­ják. Min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint az 1740-es évek­ben épült.

Vá­ro­sunk e pa­ti­nás épü­let­együt­te­sé­vel is gon­do­lom va­la­mennyi­en úgy va­gyunk, aho­gyan Jó­si­ka Mik­lós ír­ja: „Ko­lozs­vár ha­son­ló... oly em­ber ar­cá­hoz, ki mel­lett egyelőre kis rész­vét­tel me­gyünk el, ki­vel má­sod­szor szó­ba ál­lunk, kit har­mad­szor ke­re­sünk, vég­re ne­he­zen, igen-igen ne­he­zen vá­lunk el tőle.”