Művelődés

Háromszéktől Ko­lozs­vá­ron át Ba­la­ton­fü­re­dig

Már ami­kor a ko­lozs­vá­ri Brassais Vén­di­ák Ala­pít­vány torockói if­jú­sá­gi köz­pont­ját ter­vez­get­tük ti­zen­öt év­vel ezelőtt, el­ha­tá­roz­tuk, hogy ami biz­tos, biz­tos, a gya­lo­gos tu­ris­ta­ös­vényt is je­lez­ni fog­juk egy­ko­ri is­ko­lánk­tól a há­zig. A meg­vá­sár­lás­ra és fel­újí­tás­ra ki­sze­melt 18. szá­za­di job­bágy­ház egyik rész­tu­laj­do­no­sa, egy­ko­ri is­ko­la­tár­sunk me­sél­te, hogy a múlt szá­zad negy­ve­nes éve­i­ben ő bi­zony min­den ősszel gya­lo­go­san jött be Ko­lozs­vár­ra, s az­tán ka­rá­cso­nyi szü­net­re is az apos­to­lok lo­ván ér­ke­zett ha­za. De egyik nyá­ri na­pon bi­zony oda-vissza meg­jár­ta az utat úgy, hogy még pir­ka­dat előtt el­in­dult Toroc­kó­ról, Ko­lozs­várt el­in­téz­te sürgős dol­gát, s a ra­gyo­gó hold­fény­nél éj­fél­táj­ban ha­za­tért. Az­tán csak az Er­dé­lyi Kár­pát Egye­sü­let 1998-as, 7. torockószentgyörgyi ván­dor­tá­bo­rát megelőzően in­dult be a Kolozs­vár– To­rockó Jó­kai em­lék- és tel­je­sít­mény­tú­ra, idén a ti­ze­dik al­ka­lom­mal ke­rült rá sor.

Az 1848–49-es sza­bad­ság­harc 150. év­for­du­ló­ján ren­de­zett tú­ra em­lé­ket kí­vánt ál­lí­ta­ni az er­dé­lyi 48 tör­té­nel­mi ese­mé­nye­i­nek, me­lyek­ben bővelkedik Jó­kai Mór Egy az Is­ten cí­mű re­gé­nye. Ugyan­ak­kor le­he­tőséget adott azon részvevőknek, akik gya­lo­go­san sze­ret­tek vol­na el­jut­ni a torockószentgyörgyi ván­dor­tá­bor­ba. A ju­bi­le­u­mi ti­ze­dik tú­rá­ról Tóthpál Ta­más be­szá­mo­ló­ját kö­zöl­jük.

Nem vé­let­le­nül esett a vá­lasz­tás Jó­ka­i­ra. Ugyan­is az író a ré­gi EKE tisz­te­le­ti tag­ja is volt. Eb­ben a mi­nő­ségében vett részt töb­bek közt 105 év­vel ezelőtt az EKE Má­tyás-há­zi mú­ze­um­meg­nyi­tó ün­nep­sé­gén, az ugyan­ak­kor fel­szen­telt EKE Er­zsé­bet zász­la­ja rúd­já­ba egy ado­mánnyal já­ró ezüst­sze­get vert.

A mind­má­ig egyik leg­ol­va­sot­tabb ma­gyar író há­rom­szé­ki kap­cso­la­ta­i­ról Kiss Jenő, a sep­si­szent­györ­gyi Bod Pé­ter Me­gyei Könyv­tár igaz­ga­tó­ja em­lé­ke­zett meg, fel­idéz­ve nem­csak képviselővé vá­lasz­tá­sá­nak em­lé­ke­it, de a vi­dék­hez kötődő re­gé­nyek és el­be­szé­lé­sek for­rá­sa­it. Előadása először áp­ri­lis 27-én a ba­la­ton­fü­re­di 16. Jó­kai Na­po­kon hang­zott el, ahol töb­bek kö­zött a bu­da­ör­si­ek Jó­kai er­dé­lyi út­ja­i­ról ké­szült fo­tó­ki­ál­lí­tá­sát Birck Edit mu­ze­o­ló­gus nyi­tot­ta meg, a dísz­ebé­den is olyan er­dé­lyi éte­le­ket szol­gál­tak fel (juh­tú­rós pu­lisz­ka, szé­kely tyúk­hús­le­ves, bras­­sói ros­té­lyos, csö­rö­ge), ame­lye­ket Jó­kai is fel­em­le­get er­dé­lyi tu­dó­sí­tá­sa­i­ban.

A Jó­kai bab­le­vest a Koloska völgy­ben mi egy ki­csit er­dé­lyi­e­sen főztük tár­konnyal íze­sít­ve, ami a zsű­ri el­is­me­ré­sét ugyan nem vív­ta ki, de a szom­széd kiskőrösiekkel egy­más főztjét és háziszőttes táj­jel­le­gű ita­lát jó­ízű­en és öröm­mel fo­gyasz­tot­tuk.