|
|||||||||
Sebestyén Kálmán:
Kik festettek elsőként Kalotaszegen?
Kalotaszeg magyar népe az évszázadok során
páratlan népművészetet alkotott, egyedülálló értékeket
teremtett népviseletével, varrottasaival és faragásaival,
dalaival és táncaival, népi építészetével.
Kalotaszeg népművészetét a nagyközönség először az 1885. évi Országos Kiállításon ismerte meg, ahol Gyarmathy Zsigáné bemutatta a kalotaszegi népviseletet, szobabelsőt. Ekkor kezdődött meg a táj népművészetének nagyarányú felfedezése, amelynek kiemelkedő személyiségei között találjuk a néprajzos Jankó Jánost és Herrmann Antalt, a népdalgyűjtő Vikár Bélát és Bartók Bélát, a festő Edvi Illés Aladárt és Körösfői Kriesch Aladárt, az író-építész Kós Károlyt. Kalotaszeg felfedezésében igen jelentős szerepet vállaltak a képzőművészek, elsősorban a festők. A legismertebb kalotaszegi festményt Edvi Illés Aladár festette Körösfőn. A Templomba menő kalotaszegi nép című festményt több nagy kiállításon bemutatta, és ez a kép díszítette a St. Louis-i világkiállítás (1904) magyar házát, valamint látható volt a milánói kiállításon (1906) is. A kép osztatlan sikert aratott: a vizualitás minden erejével érzékelteti a templomba vonulás lassú ritmusát, az ünnep mindent átható szépségét. Elbűvöl a színek világa, a meleg sárgás-zöldes háttér előtt felvillanó viselet piros-fehér foltjai. A képen megjelenő viselet nemcsak festői, hanem klasszikus görög mintára egyenesen architektonikus. Kalotaszeg felfedezéséről szólva, arra a kérdésre keressük a választ, hogy kik voltak azok a művészek, akik elsőként jártak e vidéken és festették vásznaikra a táj színes népviseletet, szalmafedeles házait, a tiszta szobák belső berendezéseit. Murádin Jenő neves művészettörténész szerint Kalotaszegen feltételezhetően Szathmáry Pap Károly (1812–1887) az Erdély képekben (Kolozsvár, 1842) című kőnyomatos album alkotója dolgozott, akit rokoni szálak is fűztek Gyaluhoz, de a kutatás eddig kalotaszegi témájú ábrázolására még nem talált. A kalotaszegi magyar népviselet legelső ábrázolása Kővári László történész A kalotaszegi magyar nép Erdélyben (1854) című írásának illusztrációjaként jelent meg, és amelyet a felvidéki születésű és kötődésű Klimkovics Ferenc (1825–1890) festő rajzolt. őt azonban nem tekinthetjük Kalotaszegen festő, a táj felfedezésében résztvevő művésznek, ugyanis sosem járt e vidéken. Klimkovics ötvenéves festői jubileuma alkalmával megjelent életrajza részletesen kronologikus sorrendben ismerteti azokat a városokat, vidékeket, ahol a festő élete során megfordult, alkotott, de a felsorolásban Erdélyről, Kalotaszegről nem történik említés (Vasárnapi Újság, 1889/17. sz.). Klimkovics nem ismerte Kalotaszeget, hiszen a képen a kalotaszegi magyar népviseletben öltözött férfi és nő mögött egy görögkeleti román templom látható. Ha festőn járt volna Kalotaszegen a református emberpár mögé – figyelembe véve azt, Kalotaszeg magyar népe szinte teljesen református – bizonyára egy négy fiatornyos református templomot rajzol. Klimkovics feltehetően találkozott valahol kalotaszegiekkel, és rajzát vázlata vagy emlékezete alapján készítette. Kalotaszeg képzőművészeti felfedezése az 1880-as évek táján kezdődött. Kolozsvári fiatal festők látogattak el először Kalotaszegre és készítettek itt első festményeiket, vázlataikat. A 19. század utolsó harmadában Kolozsvár az erdélyi szellemi – tudományos, művészeti, irodalmi – élet központja volt, ahol számottevő értelmiségi réteg élt és tevékenykedett. Innen indult magasra ívelő művészi pályája Körösfői Kriesch Aladárnak, akinek apja ezekben az években a kincses város műegyetemén tanított, és az itteni tudományegyetem hallgatója, majd a polgári fiúiskola magyar–történelem tanára. Malonyai Dezső A Kalotaszegi magyar nép művészete (Bp. 1907) című munka neves szerzője. Kolozsváron élt hosszabb ideig id. Vastagh György festő képzőművész fiaival Vastagh Gézával és ifjú Vastagh Györggyel, Kővári Endre festő két évtizeden keresztül tanít az Unitárius Kollégiumban, Sárdi István festő ugyanennyi ideig a Tanítóképző tanára. Kolozsvár képzőművészeti életében 1883. február elején jelentős esemény történt: a római katolikus Lyceum dísztermében megnyílt a város első gyűjteményes képkiállítása, amelyen Feszti Árpád, Thán Mór országos hírű művészek mellett részt vettek az erdélyi fiatal festők is, mint Melka Vince, Mesterházy Kálmán, Kővári Endre, Sárdi István, Spányi Béla, Vastagh Géza, Vastagh György stb. Kővári Endre ezen a kiállításon bemutatta a Kalotaszegi leány című festményét, amely nagy sikert aratott, és véleményünk szerint elindította Kalotaszeg képzőművészeti felfedezését. A kritika szerint „a sikerült képnek a gyönyörű arc, a szoborszerű állás és a szép színezés képezik előnyeit” (Ellenzék 1883/31). Az írás megjegyzi, hogy a Kalotaszegi leányt Bécsben a nemzetközi kiállításon is kiállították, ebből arra következtethetünk, hogy 1880-ban vagy 1881-ben készült. A kolozsvári kiállítás után, 1884 augusztusában több neves festő is Kalotaszegre látogat. Bruck Lajos és Telepy Károly Bánffyhunyadon és Magyargyerőmonostoron, Sárdi István és Vastagh Géza Bánffyhunyadon láttak munkához. Vendéglátójuk Gyarmathy Zsigáné Kalotaszeg nagyasszonya volt. A sajtóban Bruck és Telepy elragadtatással nyilatkozott Kalotaszeg színes világáról, gazdag motívumkincséről. A Párizsban élő Bruck Lajos ekkor határozta el, hogy rövidesen hosszabb időre visszatér Kalotaszegre (Kolozsvári Közlöny 1884. VIII. 12). Gyarmathy Zsigáné, a vendéglátó Kalotaszegről című írásában (Ellenzék 1885. VI. 19.) részletesen beszámolt az ekkor készült képekről: „Bruck Lajos egyik képe a Behordás Bánffyhunyad végén; az országút mellett ülnek a szegények, négyökrös vagy bivalyos tele szekerek kanyarodnak be a mezőről, minden gazda egy-egy búzakévét dob le a szegényeknek. Tele van a kép költészettel – lelkesedik az írónő – mintha a friss szalma egészséges illatát erezné az ember az alkonyi levegőben.” A gyerőmonostori határon festette Telepy Károly Szamosél című képét. „Sziklás hegyek sötétlő fenyvesein túl a hóval barázdált Vlegyásza – írja a beszámoló – a művész elragadtatva áll a mélység szélén, lent a sziklamederben fehér gyöngyöző tajtékot verve csattogva rohan az ifjú Szamos. A hegyek színváltozata, a levegő tisztasága, a víz és fenyvesek moraja teremtő ihletre ragadják a művészt.” Ez a kép a budapesti országos tárlaton is szerepelt, ahol Ferenc József vásárolta meg. Bruck Lajos kalotaszegi útjáról az országos hetilap a népszerű Vasárnapi Újság is beszámolt: „A nyár egy részét a neves festő Erdélyben töltötte – szólt a híradás – kalotaszegi tanulmányaiból lesz alkalmunk közölni” bizakodik a szerkesztő (1884. 52. sz.) Valóban a következő számokban láthatjuk a Bánffyhunyadon festett Paraszt gazdát (1886/24.) és a Magyarbikalon készült Kalotaszegi udvarházat (1887. 25. sz.). Ez utóbbi festményről írta Gyarmathy Zsigáné: „A képünkön látható udvarház magasan, vidáman emelkedik ki a tájból virágos verandájával repkénnyel koszorúzott homlokzatával. Olyan bájos kép ez, hogy nem csoda, ha Bruck Lajos jeles képírónk egy szép olajfestményen megörökítette. Ez a ház a Báthory-nővérek tulajdona.” Hány képet festett Kalotaszegen Bruck Lajos, azt nehéz megállapítani, a művész hagyatéki kiállításának képes katalógusában (Bp. 1911) azonban több képe is szerepelt: Kalotaszegi szoba, Kalotaszegi leány, Kalotaszegi menyecske, Kalotaszegi asszony gyermekével, Bánffyhunyadi gazda, Éva Bánffyhunyadról. Telepy Károlynak a fentebb említett festményén kívül még két Bánffyhunyadon készített művét ismerjük: a Tudtam, hogy felkötik című betyártémát ábrázoló romantikus képét és a Konyha belseje Bánffyhunyadon című festményét. Mindkét alkotás szerepelt az 1906-os Telepy kiállításon, amelyet a budapesti Műcsarnokban rendeztek. A következő években Munkácsy Mihály (1891) és az angol Walter Crane (1900) is ellátogatott Bánffyhunyadra. 1898 nyarán Gyaluban pedig elsősorban külföldi képzőművészekből álló festőkolónia működött (Ellenzék 1898. IX. 5.). A 20. század elején aztán a Malonyai-vállalkozás során elindult Kalotaszegre a magyar képzőművészek második hulláma, közöttük Edvi Illés Aladár, Körösfői Kriesch Aladár, Undi Mariska, Juhász Árpád. Ezek a művészek alkotásaikkal új korszakot nyitottak a táj képzőművészetének történetében. vissza a kiadáshoz minden cikke GALÉRIA rovat összes cikke |
|||||||||
|