|
|||||||||
Végh M. Balázs:
Várkastély a Partiumban
Nagykároly jelképének metamorfózisa: tündöklése, hanyatlása és lassú újjáéledése „Annak idején még a lovagteremben volt a megyebál, ott táncoltam én is eladólány koromban.” Így emlékezett vissza nagymamám a nagykárolyi kastélyra. A két világháború között ez az épület adott otthont a város minden nagyobb kulturális eseményének. A mai nagykárolyi Károlyi-kastély helyén egy kőház állt, amit 1482-ben Károlyi Lancz László kezdett el építeni. Ezt 1592-ben Károlyi Mihály, védelmül a törökök ellen, a 13. századi Vauban-típusú első erdélyi kastély magvából kiindulva, vár alakban megerősíti. 1699-ben Károlyi Sándor (1668. március 20. – 1743. szeptember 8.) díszesebbé alakíttatja. Ő az, aki a családban elsőként viselte a grófi címet, Károlyi László és Sennyey Erzsébet fia. Eleonóra özvegy császárné már 1711. szeptember 15-én, majd az új császár és király, III. Károly 1712. január 12-én kinevezte főhadvezéri helyettessé, április 5-én pedig grófi méltóságra emelte. Később Mária Teréziától elnyerte a tábornagyi, a legfőbb katonai rangot. A Károlyi-család kastélya 1794-ben újjáépül. A középkori várat gróf Károlyi József lebonttatta, és helyére kastélyt építtetett. 1894-ben gróf Károlyi Pista lovagvárrá alakíttatta. Ekkor lemondanak a védőrendszerről, a belső tereket a lakók szükségleteihez alakítják át. Háromszög alapú dísztornyokkal fedett, belső udvaros, négyszintes épület, ami boltozatos pincével is rendelkezik. Monumentális fogadótermét festmények és szobrok díszítik. 1894-ben átalakításokat végeznek rajta, amikor is külsejét neogótikus stílusban újradíszítik. Azóta ez az épület a város jelképe. Minden korabeli képeslapon ott van, több hazai és külföldi fotóművész, festő megörökítette vásznon, papíron, rézplaketten. Az eredeti pompája sajnos mára már teljesen kifakult. Körülötte, hajdan hatalmas angolkert volt, éppen olyan, amilyeneket ma már csak filmeken lehet látni, nagy, tiszta vizű tóval, hattyúval, kertésszel, lovakkal. A Károlyi-család annak ellenére, hogy ezt a kastélyt csak vadászlaknak és nyári lakhelynek használta, nagy gondot fordított karbantartására. Külföldi kertészt alkalmazott, aki megtervezte, felügyelte a park építését és gondozását. Egzotikus fákat hozatott, amelyek nagy része még ma is megvan. Gyönyörű park veszi körül ritka növényfajtákkal. Ez a park ma is fontos helyet foglal el a város életében. E köré épül a városközpont, ide járnak sétálni a kisváros polgárai, itt adnak randevút egymásnak a szerelmesek, itt működik a Karám, ami a város legnagyobb szabadtéri vendéglője. Nevét onnan kapta, hogy egyik oldalt egy vaskordon, a másik oldalt pedig a korabeli téglakerítés határolja. A kastélykert ma is Károly legnagyobb zöldövezete, és legkedveltebb pontja, hiszen itt szeretnek sétálni a legjobban a dobozlakók, egy szelet őstermészet a városi forgatagban. Itt van az egyik városi játszótér is, így a gyerekek természetes környezetben hintázhatnak, fogócskázhatnak. Sajnos ez a játszótér nagyon rossz állapotban van, annak ellenére, hogy a városi tanács tervei között szerepel a kastély és környezete felújítása, nem sok követ mozgattak még meg eddig ez ügyben. Az utóbbi években veszélybe került a kastély, ugyanis a heves esőzések miatt annyi csapadék esett le, hogy a víz elárasztotta a pincéjét, és süllyedni kezdett. Komoly munkálatok folytak a kár elhárításán, és ez valamennyire stabilizálta az építmény állapotát. Elvezették a vizet, és leszigetelték a pincefalakat. A megrepedezett külső falakat újravakolták, de nem sikerült még az eredeti színt kikeverni, így a falak jelenleg több árnyalatban is pompáznak, ami jelentősen rontja az összképet, különösen télen, amikor a park fáinak lombjai nem takarják el a látogatók elől. A helyi pénzforrások és a külföldi támogatások megcsappanása a kastély állapotára is kihat. A belső javítások teljesen elmaradtak, és a külsők sem tökéletesek. A falak domborművei még az eredeti állapotukban vannak, de nem tudni, meddig őrződnek meg, mert van, ahol már töredezettek. A kastélyt körülvevő vizes árkot benőtték a bokrok és a giz-gazok, az ablakok sok helyen be vannak törve. A kastély lovardával is rendelkezett, ahol a grófkisasszonyok számára angol telivéreket tartottak. „Az elmebajos grófkisaszszonyt gyakran lehetett látni, amint a folyóparton kegyetlenül ostorozta lovait. Szegény állatok annyira kimerültek voltak, hogy szinte összesetek, tajtékzott a nyakuk, remegett a lábuk. Azt hiszem több gyönyörű állat is kimúlt a kezei között. Úgy hívtuk: a bolond kisasszony. Azt beszélik, úgy halt meg, hogy hintajával a folyóba hajtott” – emlékezett viszsza nagymamám. Ma is lehet a kastélykertben lovagolni. Egy alapítvány lovardát működtet itt, ahol a gyerekek pónilovakon gyakorolhatnak. A Károlyi-család lemondott erről az ingatlanról, annak ellenére, hogy a restitúciós törvény értelmében visszaszolgáltatta neki a város. Nem szeretnének csak a fóti birtokkal foglalkozni, ami jóval kisebb a károlyinál, és ami már felújítás alatt is van. A nagykárolyi kastély kezelési joga, a grófi család ajándéklevele nyomán, 2004 decemberében került vissza a helyi tanácshoz, akkor döntöttek úgy, hogy mindent megtesznek régi pompája visszanyeréséért. Ezért csatlakoztak az Európa Tanács védnöksége alatt megrendezett eseménysorozathoz. 2005 szeptemberében Kő kövön... marad. Várak, erődítmények, kastélyok, kúriák, paloták címmel Nagykárolyban is megrendezték az Európai Kulturális Örökség Napjait. Ekkor határozta el a helyi tanács és a műemlékvédelmet szívügyüknek tekintő önkéntesek, hogy megőrzik a kastély az utókornak. A műemlékvédelmi akciók sorát szaporítja egy több éve működő képzőművészeti tábor is. Ez a nemzetközi kezdeményezés egy Nagykárolyból elszármazott, jelenleg az Egyesült Államokban élő művésznő ötlete nyomán jött létre, és célja, hogy felhívja a világ figyelmét erre az értékes műemléképületre. Az itt készült alkotásokat minden évben, egy több hétig tartó tárlaton mutatják be a nagyközönségnek. A határok fellazulása még több művészt és látogatót vonz a kastélyba és a kastély köré. 2005-ben a Duna Televízió is Nagykárolyra fordította figyelmét. Egy teljes műsort szenteltek a városnak, és ezen belül kiemelkedő helyet foglalt el a kastély is. Kastélyok ünnepe címmel, az Európai Kulturális Örökség Napjai keretében sugározták. A Ionescu Nikolett, Kirsch Norbert, Erdei Dániel készítette műsorból megtudtuk, Európa negyvennyolc városában rendeztek a nagykárolyihoz hasonló eseményt, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a meglévő kastélyokat, kúriákat fel kell térképezni, meg kell őrizni, és újra használhatóvá kell tenni. Veress Anikó, a nagykárolyi kastély gondnoka, a kastélytörténeti előadás után bevallotta, hogy segítőkészséget tulajdonképpen a károlyi emberektől vár. Azoktól a fiataloktól, vagy azoktól az idős emberektől, akik akkor ott voltak, és látták, hogy végül is feléledt ez a kastély. A kastély életéhez szorosan hozzátartozik két zenekar tevékenysége is. Az egyik az Erdély- szerte ismert Collegium régizene együttes, amelyik Deák Endre zenetanár vezetésével 16–17. századi muzsikát ad elő korabeli hangszereken. Több rendezvényen is fellépet már az együttes ország- és világszerte, de mindig a nagykárolyi és főleg a kastélybeli koncerteket kedvelik. Úgy vélik, ennek e helynek megvan az a sajátos aurája, amelyik ehhez a stílusú zenéhez a legjobban illik. A kastély tükörtermében adott koncertek mindig alkotásra inspirálják őket, és arra késztetik, hogy ne hagyják abba eddigi munkásságuk, ennek a rég feledett zenének az ápolását, a nagyközönséggel való megismertetését. Szerintük épp úgy, ahogy nekik meg kellett tanulniuk a korabeli hangszerek kezelését, a közönségnek is meg kell tanulnia ennek a zenének a hallgatását. Ezért gyakorolnak, és játszanak minél többet. A másik zenekar a Kastélylakók (Castellani), amelyiket megboldogult Karácsonyi Péter zenetanár alapított még a múlt rendszerben. Ez a zenekar – jobban mondva két zenekar, hiszen egy kisebbekből és egy nagyobbakból állóról van szó – gyerekeket tömörít magába. Annak idején a pionírház együttesei voltak, később különálló zenekarokká fejlődtek, és a város szellemiségéhez hűen annak jelképét, a kastélyt öltötték magukra, azaz vették fel nevét. Fellépéseikkel országszerte elismerést szereztek maguknak, de a legjobban Nagykárolyban és vidékén szeretik őket. A multikulturális szellemhez is hűek ők, három nyelven (magyar, német, román) éneklik dalaikat. Több lemezük is megjelent a kilencvenes évek folyamán és nagyon sok helyen koncerteztek, rengeteget turnéztak. Sajnos az utóbbi időben szétesett a csapat, a régi tagok felnőttek, sokan külön zenés karriert futottak be, az újakat pedig nincs ki összefogja. Annak érdekében, hogy az ország és Európa figyelmét a kastély felé fordítsák, a nagykárolyiak minden rendezvényt a kastélyban és az azt körülvevő parkban rendeznek meg. Több országos és nemzetközi eseménynek ad otthont ez az építészeti remekmű. Az említett képzőművészeti táboron kívül még környezetvédő szakkör is működik itt, amely keretében a régi, ezen a vidéken ismeretlen fákra háromnyelvű növényhatározó táblácskákat tettek. A multikulturális jelleg nem csak Erdélyre (transzszilvanizmus), de a pártiumi térségre is jellemző, hiszen attól kezdve, hogy gróf Károlyi Sándor meghívására a svábok az akkori háború és pestisjárványok miatt elnéptelenedett környékre telepedtek le, háromnyelvűvé vált. Ezt a gondolatot a kastély múzeuma is ápolja, amikor mindhárom nép viseletét és használati tárgyait kiállítja állandó tárlatán. A kastély régi fényét jelenleg csak a rendezvények, a kulturális programok szintjén sikerült viszszaállítani. Kulturális központtá vált ez az épület. Több jótékonysági bált is rendeztek a kastély lovagtermében, arra ösztönözve a lakosságot, hogy érezzék sajátjuknak ezt a műemléképületet, és próbálják meg együtt újjáéleszteni. Tempfli Erika, nagykárolyi lakos így vélekedett a bálról: „Ilyen bálra szükség van Nagykárolyban, mert sajnos nincsenek hasonló rendezvények, és szerintem az egész város lakossága, amikor csak teheti, az ilyen jellegű eseményekre elmegy.” Ez így igaz, hisz a károlyi polgárok minden kulturális jellegű rendezvényen szívesen, és nagy számban vesznek rész, legyen az könyvbemutató vagy bál. A lágy, szentimentális, a táncok királynőjének is nevezett, angol keringő ritmusára is sokan perdültek táncra az ódon kastély falai között, ahová annyi évtized szünet után ismét beköltözött az élet. Évente több képzőművészeti tárlatra és könyvbemutatóra kerül sor a hangulatos tükörteremben, amelyik falát korabeli zászlók és címerek díszítik. Kőkandallója és faragott keményfából készült korabeli bútorai egyedivé teszik. A kastély egyik szobájában működik a megyei rádió (Transilvania) városi stúdiója, innen tolmácsolják Nagykárolynak és vidékének a szív küldi zenés üzeneteket. A Városi Múzeum is itt van, ami a kastélymúzeummal közös tárlatot jelent. A kastély és a vidék életének jelentős eseményeihez fűződő kiállítási tárgyak láthatók itt, az ókori régészeti leletektől, a népi szerszámokon keresztül, a 19. század eleji népviseletig. Veiszer Róbert turista a következőket mondta a múzeummal kapcsolatban: „Szatmár megyei létemre bevallom őszintén, kicsit szégyellem, hogy gyermekkoromban voltam legutoljára a nagykárolyi kastélyban. Visszaemlékezéseim szerint az akkori múzeum nem volt a legjobban felszerelt, a kiállítási anyag elavult, nem volt idegenvezető sem. A hűvös, magas menynyezetű, kitömött állatokkal tele szoba nagyon megrémített. Volt egy ugrásra kész medve, aminek az emléke még napokig kísértett álmaimban is. Néha ma is, ha átutazok a városon, mindig gondolok rá, hogy újra meglátogatom a kastélyt, de sohasem nyílik rá alkalom, valószínűleg az időhiány miatt, de az is lehet, hogy még mindig a medve árnya kísért.” Ma már valamivel korszerűbb a múzeum, jobban felszerelt, de korántsem teljes, rengeteg szakmai és tárgybeli kívánnivalót hagy maga után. A város egyetlen magyar nyelvű hetilapja, a Nagykároly és vidéke is a kastélyt választotta jelképének, az újság arculatának szerves része az. Tartalmilag is szoros kapcsolatban áll vele, több cikksorozat foglakozott a kastély történetével, tárlataival, rendezvényeivel, múltjával, jelenével és jövőjével. Ez bizonyítja talán a legjobban, hogy a kastély állandó és mindig aktuális téma a városban. Elválaszthatatlanul a kastélyhoz tartozik a Károlyi grófok kaplonyi kriptája is, ami az ottani katolikus templom alatti pincében kapott helyet. A korai időkben ide temetkezett a család. A kommunizmus idején el volt rejtve a bejárata, az oltár mögé. Több sírrablásnak esett áldozatul a török időben, és a két világháború alatt is. Nagy kincset rejt ez a kripta-kápolna, ugyanis az itt található egy nagyon értékes, egy tömb carrarai márványból, P. Bazzanti művész által készített feszület, amilyenből ezen kívül csak egyetlen egy található az egész világon. Itt ferences kolostor is működött, őket is a Károlyiak hozták ide. „A Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences rendtartomány egykori kaplonyi temploma nemcsak az itt is megtelepedett koldulórend áldásos munkálkodásának hiteles emlékeztetője, hanem egyben kiemelkedő építészet- és művészettörténeti relikvia is. 1834. október 15-én, az úgynevezett érmelléki földrengés idején, éppen Avilai Szent Teréz ünnepén romba dőlt templomot a helység akkori kegyura, Károlyi György építtette újjá. Az új templom tervrajzának elkészítésére a kor egyik legnevesebb építészét, Ybl Miklóst kérte fel. Erre azért kerülhetett sor, mert Ybl tervezte meg gróf Károlyi István fóti kastélyát, s ezalatt kapcsolatba lépett a gazdag és befolyásos főúri családdal. A fóti munka sikeres bevégzése után kapta feladatául a család ősi kaplonyi templomának és sírboltjának a megtervezését. Az új templom kialakításánál figyelembe vette a korábbi épületről készült rajzokat és a földrengés által felszínre került eredeti, román stílusú alapokat is. A történelmi hűség kedvéért a majdani templomot neoromán stílusban álmodta meg” – írja Sas Péter. A nagykárolyi várkastély tehát él, és szerves része a városnak. Remélhetőleg nem csak kulturális, de fizikai mivoltában is viszszanyeri eredeti fényét. Fontos lenne megőriznünk az utókor számára, hiszen nem őseinktől örököltük, hanem unokáiktól kaptuk kölcsön. vissza a kiadáshoz minden cikke ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke |
|||||||||
|