|
|||||||||
Zsigmond Győző:
Magyar népi gombaismeret a Mezőségen 1. rész
Mintegy húsz éve – 1980–2006 között, hosszabb megszakításokkal
– elsősorban négy faluban (Botháza, Kide, Magyarszovát, Szék) végeztem
terepmunkát. Főleg ennek alapján, valamint a szakirodalom
felhasználásával igyekszem körvonalazni e vidék etnomikológiai
térképét. A szakirodalomban alig esik szó a Mezőség gombás
vonatkozásairól, a gyűjtögetésről, az étkezésről szólva se említik a
gombászást (Kós 2000.I. 25–7, II. 167–9).
Mezőség népi gombaismerete átlag közeli és
jellegzetes. Falvai közt viszonylag kevés az olyan, amelyik a
változatos, bőséges gombatermés számára kedvező természeti
körülményekkel rendelkezik, és sok az olyan, mely határában erdő
nincs, így csak a mezőn termő gombák jöhetnek számításba esetükben.
Mindkét csoport itteni falvaiban a magyar népi gombaismeret a
magyar átlaghoz közel áll, kissé átlag alattinak mondható, de ez nem
jelenti azt, hogy híján van sajátos vonásoknak. A többi erdélyi tájegységhez viszonyítva
itt ismert, pontosabban szinte csak itt ismert a gombának Krisztus
földi vándorútjához kapcsolt eredetmondája, illetve annak
töredéke, maradványa. A gomba keletkezéséről általában nem tudnak
a magyar nyelvterület nagy részén: az Isten adta – mondják, s esetleg
azt is hozzáteszik, hogy nedvességből lesz. A Mezőségen eddig csupán
Magyarszováton jegyeztem le egy máshol (például Alföldön, Felföldön)
közismert etiológiai monda nyomát: „Ahová lehull a kenyérmorzsa, abbó
csinálódik a gomba (Zsigmond 1994.32). Teljes változatnak tekinthető például a
következő alföldi (Pest megye) történet: A Sinai hegyre ment Krisztus Urunk meg a Péter,
mert prédikálni akart a Krisztus Urunk. És meg is tartotta. Azt mondta a
Szent Péternek: – Gyere velem, ne menjek magam! Mikor indultak volna: – Uram, Teremtőm – azt mondja Péter –, nem
viszünk ennivalót? – Nem viszünk, Péter, mert máma böjt van, péntek
van, majd ha hazajövünk, eszünk. De Péter tett a zsebébe. Gondolta, hogy majd
Krisztus urunk után megy, és majd megeszi útközben. De Krisztus urunk
tudta, hogy Péter eszik a háta mögött, minden falat kenyérnél szót
intézett hozzá, kérdést. Egy falatot sem tudott lenyelni, mert
Krisztus szólt hozzá. Mikor jöttek hazafelé, már gombák termettek
abból a kenyérből. Mikor Péter meglátta a gombákat, nem tudta, hogy mi
az. – Uram, Teremtőm, mi az? Mikor jöttünk, nem láttam. – Igen – azt mondja –, nem láttuk, mert ez abból
a kenyérből lett, amiket kiköpködtél, mikor jöttünk. Abból lett a gomba
(AaTh 774L, Lammel-Nagy 1995.192). Talán csak a szomszédos Aranyosszéken
(tájegységeink közül) ennyire jelentéktelen a gomba áruként,
pénzforrásként. Inkább csak a cigányok árulják, s régebb is a
magyarok közül – azt mondják – csak a nagyon szegények vitték a
piacra eladni, Szamosújvárra, Kolozsvárra például. Általában már a
faluban elkelt az eladó gomba, gyakran nem is pénzért, de más
élelemért. Tájegységeink közül csak a Mokányságban és
Moldva középső meg északi részein hasonlóképp erős a román nyelvi
hatás a gombanevekben is. Némely gomba nevét több helységben csak
románul ismerik: pizda ţigăncii, ? Coprinus atramentarius, C. comatus
(Botháza), csupérka, Agaricus campester (Botháza, Magyarszovát). Több itteni magyar gombanév valószínűleg
fordítás románból, illetve a román név többé-kevésbé
magyarosított hangzású változata (kenyérgomba, Russula cyanoxantha,
R. virescens – pâiniąoare / csípős gomba, Lactarius piperatus – bureţi iuţi /
plopujgomba, Armillaria mellea – ? / gebe, Armillaria mellea – ghebe). Tulajdonképpen nem csupán a gombanevekben
mutatkozik a román hatás, de bizonyos velük kapcsolatos
kifejezésekben is. Már-már azt hittem, hogy nem jön elő a gombakirály
elnevezés e vidékről, aztán mégis bemondták, de nagyon romános,
magyarul visszásan hangzó formában: Kevesen gombásznak a faluban,
most annyit se, mint régebb. Nagyapám volt a gombáknak az apja. Sokat
járt, jól ismerte a gombákat. (HE, Botháza) Bizonyos itteni felhasználási formái a
gombának (tűzgyújtás, gyógyítás, füstölés) kivételesek, ritkák,
csak egy-egy faluban vannak meg. Ez más tájegységeink esetében is
hasonlóképp szokott lenni. Jellegzetességnek számít viszont az,
hogy csak itt fordul elő a magyar nyelvterületen a pecsétviaszgomba
(Ganoderma lucidum) igénybe vétele a népi gyógyításban. Gunda Béla a gombászás szócikkben a 10–15
gombafajtát ismerő falut jó átlagnak (NL) tekinti. Szerintem a
sokféle gombában gazdag falvak átlaga a magyarságnál 25–40 körüli.
Síkföldi, erdő nélküli falvak esetében 4–8 lehet az átlag. Mezőségen
összesen több mint 30 néven kb. 25 gombafélét (ők 20-ra utalnak, de egyes
nevek több esetben nem egy gombafélére, hanem 2-3-ra is vonatkoznak)
ismernek, a legtöbbet az erdővel is bíró falvakban (A eset). Az erdős
környezetű falvak átlaga: 10–15 néven mintegy 15–20 gombafaj
megnevezése. A csak mezei gombászással élő falvakban (B eset,
közéjük tartozik például Szék, noha van erdeje) általában alig 4
néven mintegy 5–6-féle gombát tartanak számon. A vizsgált falvak közül
Kidének a legjobb az átlaga. A mezőségiével majdnem azonos a helyzet (noha
nevekben például elég sok a különbség) a szomszédos Alsó-Fehérben és
Aranyosszéken. A Szeben környéki románoknál 10–13 körülire becsülöm
az átlagot. (A pontosabb, megbízhatóbb összehasonlításhoz több s
alaposabb munkára van szükség!) A szomszédos Mócvidék meg Mokányság
románjai úgy 15 néven kb. 20-féle gombát tartanak számon. A továbbiakban vázolom a mezőségi helyzetet,
mármint az általában ismert, úgymond közkedvelt (centrális), valamint
a kevésbé ismert és használt (perifériális) gombákat illetően
(Kicsi 2005.337). Centrálisak: A/ keserűgomba (Lactarius piperatus),
rókagomba (Cantharellus cibarius), csiperke (Agaricus sp), harmatgomba
(Marasmius oreades), kékhátú (Russula cyanoxantha) R. virescens), tapló
(Phellinus, Fomes, Polyporus,...). B/ csiperke (Agaricus sp), szegfűgomba
(Marasmius oreades), lófing, lófinggomba (Lycoperdon, Bovista, …), tapló
(Polyporus, Fomes, Lentinus). Perifériálisak: A/ kenyérgomba (Lactarius volemus), gebegomba
(Armillaria mellea), szegfűgomba (Ramaria flava és R. botrytis), hiribe
(Boletus edulis, B. reticulatus), őzlábú (Macrolepiota procera),
szilvafagomba (Calocybe gambosa), tüvisalj (Entoloma clypeatum), pócgomba
(Pleurotus ostreatus), szépasszonykalán (Ganoderma lucidum), nyúlfülgomba,
Laetiporus sulphureus, pizda ţigăncii, Coprinus atramentarius, C. comatus). B/ tapló (Phellinus, Fomes, Polyporus,...). A legtöbb centrális gomba a felmért falvak
közül Kidén volt: 12, a legkevesebb Széken: 3, a legtöbb
perifériális gomba pedig Magyarszováton: 6. Azonosítatlan gombanevek is adódtak
terepmunkám során: pirosgomba (Magyarszovát), tövisgomba (Botháza).
Nem teljes mértékben megbízható azonosításokkal ugyancsak kellett
számolnom: nyúlfülgomba, Laetiporus sulphureus, póc (Pleurotas ostreatus),
pizda ţigăncii, ? Coprinus atramentarius, C. comatus (Botházán). Ugyancsak
azonosítatlan a más által jelzett kisasszonygomba. A magyarok által is ismert, említett mezőségi
román népi gombaneveket ugyancsak lejegyeztem: beąică de cal (Bovista,
Lycoperdon), bureţi de rouă, (Marasmius oreades), ciupercă, ciupercă de câmp
(Agaricus campester), gălbiori (Cantharellus cibarius), ghebe (Armillaria
mellea), hiribă (Boletus edulis, B. reticulatus), pizda ţigăncii (Coprinus
atramentarius, C. comatus), pula calului (Bovista, Lycoperdon). Legismertebb Mezőségen a csiperke, aláhúzza
ezt egy kalapféle itteni elnevezése is: csiperkekalap (Kocsis
1988.102, 103). A magyar nyelvterület legnagyobb részén, ha gombára
gondolnak az emberek, elsősorban a (réti vagy termesztett) csiperke
jut eszükbe. Általában nem ismerik a fán termő ehető gombák
egyikét sem. Kivételesen tudnak a pócról, azaz a kései
laskagombáról (Pleurotus ostreatus), meg a szépasszonykalánról (Ganoderma
lucidum), nyúlfülgombáról (Laetiporus sulphureus). Az a vélekedés sem ritka
például Széken s Magyarszováton, hogy: Erdei gombát egyet se ismerek
(KS, Magyarszovát) A földművelés, állattartás mellett nincs,
illetve alig jut idő a gombászásra, ezért is mondják, hogy többnyire a
gyermekek és az öregek gombásznak, ritkán mások is, nők s férfiak
egyaránt. Van család, ahol inkább a férfi, van, ahol inkább a nő megy
gombászni. A foglalkozást illetően a pásztorokról mondják, hogy
többet gombásznak, de ha rákérdeztem, hogy ki jár legtöbbször
gombászni, a válasz az volt, hogy valamelyik idős asszony vagy férfi,
aki nem volt pásztor az esetek egyikében sem... „Kézbeli kosarat” ajánlanak
felszerelésnek. Acskóba s kézi kosárba szedik a gombát. (NKI,
Botháza) A gomba részeit főleg a következőképp nevezik:
szár (’tönk’), kalap (’kalap’), alj, rece (’lemez’). Gombatermesztéssel nem szoktak foglalkozni,
kivételesen azért beszámoltak gombatermesztési kísérletről
Magyarszováton (beoltott tuskót használtak). Arra viszont több helyt
ügyelnek, hogy hagyják helyben a gomba szárát s az elöregedett, férges
gombakalapokat, remélve, hogy ekképp jobban szaporodik. Bolondgombának, vadgombának – csakúgy mint
Aranyosszéken – mindenekelőtt a légyölő galócát tartják (van aki e néven
is ismeri), a bolondgombát, az ismeretlent, nem szedik le. Általában becsülik a gombaételt,
kedvenceknek inkább a szegfűgomba, a csiperke és a rókagomba számítanak.
Tokánynak, paprikásnak s tojással, illetve egyszerűen megsütve
(túróval, szalonnával) készítik el leggyakrabban a gombát. Hagymáva,
petrezselyemme s téfelle szoktam csinálni a gombát. (HE, Botháza) A kenyérgombát (Lactarius volemus) nyersen
megeszik. (SL, Kide) Íme néhány itteni gombás recept: Csiperkével (Agaricus campester): A csiperkét
rég csak sóztuk s rá a plattenre, úgy ettük. (HE, Botháza) Mezei szegfűgombával, harmatgombával (Marasmius
oreades) A harmatgombát szárisztani szokták, jó
paprikásnak. (SP, Kide) Paprikásnak, töltött káposztának készítjük
meg például a harmatgombát. (BE, Magyarszovát) A legtöbb gomba jó tokánynak, így a
harmatgomba (Marasmius oreades), a rókagomba (Cantharellus cibarius), a
kakastaréjú (Ramaria flava), a csupérka (Agaricus campester): állítják.
A csupérkát s a harmatgombát úgy csinálam, hogy teszek a zsírba
petrezselymet, hagymát, paprikát (fűszert, por formájában), s felfőzöm
vízze, s miko kész, feltöltöm téfelle. (NKI, Botháza) Rókagombával (Cantharellus cibarius): Van aki szed eladni is. Legjobb a sárgagomba
paprikásnak vagy zsírba, hagymáva. (MV Kide) Ízletes vargányával, hiribével (Boletus
edulis): A hiribét, mint a rántott húst úgy készítettem
meg. (JKM, Kide) Borsos tejelőgombával, keserűgombával
(Lactarius piperatus): Leggyakoribb és legközismertebb
elkészítési módja a Mezőségen (is): A keserűgombát sütik túróva.
(SP, Kide) A keserűt kisüssük. Minden gombát, eztet is, előtte megfőzzük
jól. (NKI)) Nem indokolatlan a keserűgombát
hungarikumnak tekinteni, ugyanis sehol máshol– főképp Európában – nincs
olyan becsülete, mint a magyarságnál (még tőlünk keletre sem). A
magyar nyelvterület hagyományőrzőbb vidékein közkedvelt centrális
gomba a keserűgomba (Erdély, Kárpátalja, őrség). Érvényes ez a Mezőség
azon falvaira is, melyek határában van erdő. Tartósítással (savanyúságnak, szárítva,
sózva, hűtőben lefagyasztva) kevesen foglalkoznak. Nem szoktunk
gombát etenni. (NS, HE Botháza) Szárítják, ha nem is sokan a szegfűgombát
és a vargányát: A harmatgombát szárisztani szokták. (SP, Kide) A hiribét
cérnába felfűzve szárisztják. (SL, Kide) Sóba is tették e a gombát, a
csiperkét. (SP, Kide) Gombamérgezésről majd semmit sem mondtak mezőségi
adatközlőim, ez jó jel, azt húzza alá, hogy minden nem ismert gombát
bolondgombának tekintenek, nem próbálkoznak megevésével. Nem
tudak gombamérgezésről nálunk. (NS, Botháza) Elterjedt hiedelem itt is,
hogy amit a csiga megrág, az jó gomba; de ezt a joggal kifogásolható
vélekedést a megkérdezettek egyike sem veszi készpénznek. Íme eddigi kutatásaim alapján, mely
szerepkörben fordulnak elő a gombák általában a néphagyományban, dőlttel
jelzem a magyarság esetében is érvényesülő funkciókat, félkövérrel
pedig a Mezőségre vonatkozókat. 1. étel (fűszer; ínyencség) 2. méreg: ember,
illetve állat számára (l. a vadászatban való felhasználásáról
Újfalvi 1982.233) 3. áru (pénzforrás) 4. nyersanyag a. festék (Jaccottet
1973, Pálfalvi Pál szóbeli közlése 2000-ben), b. dísz- meg háztartási
használati tárgyak, c. tűzgyújtó valamint d. játék e. fülbevaló
(AEÁ, Oregon pl.) készítéséhez; 5. (tej)oltószer (Gunda 1979. 291), 6.
díszítőmotívum (Keszeg 1991.203, Sinkó 1980.11), 7. jelkép Például: a
férfi nemiséget idéző (ikonikus jelként), a halhatatlanságé, a
szaporaságé, a termékenységé (Toporov 1988.82), a léleké
(Chevalier–Gheerbrant 1991), 8. hallucinogén, kábító, bódító szer (Toporov
1988.83; Wasson 1986), 9. gyógyszer 10. időjárásjelző 11. rovarirtó 12.
füstölés (méhek füstölése), 13. illatosító (Jaccottet 1973), 14.
halászok árvízjelzője (meggyújtott taplót használnak e célra a Duna
mentén, például a Tolna megyei Decsen (Andrásfalvy 1975.209), 15. kenőanyag
(Dömötör 1952.4), 16. táblatörlő (Moldva, Bahána, illetve Göcsej)
(Gunda 1990. 178), 17. állatriasztóként, a vad (medve, farkas) elűzésére
használták – jószágőrzés közben – a hosszú rúdra kötött, meggyújtott
taplót (A gyimesi Fehérmezőn)( l. Gunda 1989.59), 18. időzítőként
robbantáshoz bükkfataplót is használtak (aranybányában
Verespatakon), 19. irányjelző (Székelyföld, MM): „Mi vadászok, gyakran a
pöfeteg porából állapítjuk meg a szél irányát.”) 20. trágya (a föld, a
talaj feljavítására, Moldva, Klézse) 21. talizmán (Az amerikai
indiánok egyik törzsénél olyan talizmánként tartanak számon
bizonyos fagombát, mely szerencsét hoz a játékban. Lévi-Strauss
1973.276), 22. szellem(ek) befolyásolása (lásd például: Lévi-Strauss
1973.277), 23. magyarázata (oka, eredete) természeti
jelenségeknek. (Egy példa: a visszhang okának, eredetének egy gombát
látnak a szkuamis indiánok. Lásd Lévi-Strauss 1973. 276), 24. tömítés
(hajópadlóé – Csaplovics 1829.107, Radványi 1912, pajzsé – Thoen 1982.310),
25. aphrodisiacum (Hollós 1911.120, 177., K. Mátyus 1797.II. 484.,
Brillat-Savarin 1845.99), 26. egyféle istenség (Toporov 1988.I.82). A magyar nyelvterületen a gombáknak
tulajdonítható mintegy 19 funkció, jelentés közül hét játszik
fontosabb szerepet a Mezőségen. A gomba szót gyakran használják szimbolikus,
szaporaság jelentésben, jelképisége korlátozott bár, de jelen
van, gombamód az itt is szaporát jelent. Ételként általában becsülik az ismert ehető
gombákat. Áruként viszonylag ritkán élnek vele, annak
ellenére, hogy még olasz hatásnak is ki vannak téve az emberek
például Magyarszováton. Van egy olasz annak szedtünk hiribát s gălbiorit, s
dolgoztunk is nála. Van begyűjtője, feldolgozója. Eladásra szedünk a
faluba is, rendelésre. Pénzé vagy másé. (CF) Ami a népi gyógyítást illeti (Zsigmond 2005),
elsősorban a pöfeteget (lófinggombát, főképp a Langermannia giganteát és a
Bovista plumbeát) használták, s használják vágásra,
vérzéscsillapításra. Erről van adatunk mezőcsávási (Kós 2000.II.368) meg
magyarszováti is. Van otthon lófingporam. Miko megberetválkoztam s
evágtam magam, odatettem az evágásra a megszárított lófing porát, s
herejött hamar. (BJ) Széken a szépasszonykalánnal kellett egyék-igyék
egypár napig az, akinek félre volt menve a szája a szépasszonyok miatt
(Kocsis 1988.138–9). Ez a megkeményedett, kanálhoz hasonló fagomba,
valószínűleg a pecsétviaszgomba, Ganoderma lucidum. Kocsis Rózsi
állította, hogy nagyon hatásos volt e gomba gutaütés esetében is, főleg
az asszonyok lettek jól tőle, amennyiben vele kanalazták az ételt.
Apahidai románoknál ismert a Ganoderma lucidum (lingura milostivirii)
gombáról való vízivás fehérfolyás (fluor albis vagy leukorrhea)
elleni ajánlásáról (Kós 2000. II.366). Tudunk róla, hogy a tapló (palagomba) –
csakúgy, mint sokfele másutt – tűzgyújtásra volt használatos még a
közelmúltban is. Emlékszem, kovakőve szikráztattak, meggyúlt a
tapló, s abbó gyújtották a szivart. (AA, Kide) Régebb palagombáva gyújtották a tüzet, két
bikasót összevertek, szikrázott. (SL, Kide) Füstölésre a méhészek ma is előszeretettel
használják a nem egyszer messziről hozott bükkfataplót. Például Magyarszováton
csak akkor folyamodnak a szárított lóganéhoz, ha nincs tapló
(nyugtassa a méheket mondja KS). Az Új Magyar Szótár III. kötetében
utalás van egy bizonyos kisasszonygombára, melyről csak annyit tudunk,
hogy füstöléshez használt gombafajta. A mezőségi népköltészetben, népművészetben
ugyancsak jelen van a gomba. A mondákat illetően, minálunk a gomba
keletkezését többnyire Krisztus és Szent Péter földi vándorútjával
hozzák kapcsolatba. Az útközben kéregető vándorok élelmet (túrót,
lángost, cseresznyét, libacombot, kenyeret, galuskát) kapnak. Jézus
arra kéri Pétert, hogy várjon még, egyelőre ne egyék. Péter csak nem
tudja megállni, s beleharap a koldult elemózsiába. Jézus épp ekkor
szól hozzá, és, hogy válaszolni tudjon, Péternek ki kell köpnie a
szájába vett falaltot. A kiköpött darabkákból lett eszerint a gomba,
az ennivaló így – a Jóistennek köszönhetően – nem ment kárba. Mindebből
a Mezőségen annyi ismeretes jelenleg, hogy kenyérmorzsából lett a
gomba. A szólásmondásokban (nem ettem
bolondgombát, nő, mit eső után a gomba stb.), a népi táplálkozásban,
hiedelmekben, rövid tréfás prózai alkotásokban, falvédőkön,
asztalterítőn például ott van, szerepe, helye van a gombának. Gombás találós kérdés ugyancsak ismert a Mezőségről:
Törpe zsidó mennybe néz (BE, Magyarszovát). Más „találós mesére” is
van adatunk: „Fehér egyház egy lábon áll; mi ez?” (MNy 1899.527) Sajnos
csak annyit tüntet fel a gyűjtő, hogy Kolozs megyében történt a
lejegyzés (tehát nem feltétlenül a Mezőségen). Érdekes, hogy a mezőségi
dalok közül épp egy betlehemesben van gombás is (a buzaiban, Kallós
Zoltán szóbeli közlése). Emlékeznek rá a Mezőségen, hogy falvédőn s
terítőn is volt gomba, azonban mindeddig még nem találtam rá ezekre. Összegzésképp elmondható, hogy Mezőség etnomikológiai szempontból is érdekes színfoltja a magyar nyelvterületnek. A népi gombaismeret itt falvanként ugyancsak eltérő lehet, de általában átlag alattinak tekinthető); a gomba folklórja viszont figyelemreméltó. Rendelkezik más magyar tájegységekben meg nem lévő megnevezésekkel, felhasználási formákkal is.
A mezőségi magyarok használta népi gombanevek bolondgomba, általában a mérgező gombákra
mondják, főleg a légyölő galócára (Amanita muscaria) csiperka, Agaricus campester csiperke(gomba), Agaricus campester csípős gomba, Lactarius piperatus csupérka, csüperke, Agaricus campester csirkegomba, Cantharellus cibarius gebe, Armillaria mellea harmatgomba, Marasmius oreades hiriba, hiribe, Boletus edulis, B. reticulatus kakastaréjú, Ramaria flava kékhátú, Russula cyanoxantha kenyérgomba, Lactarius volemus kenyérgomba, Russula cyanoxantha, R. virescens keserűgomba, Lactarius piperatus kisasszonygomba, ? lófing(gomba, gamba), Lasiosphera gigantea,
Lycoperdon, Bovista (nyúlfülgomba), Laetiporus sulphureus őzlábú, Lepiota procera őzláb(gomba), Macrolepiota procera palagomba, Fomes, Polyporus pirosgomba, ? pizda ţigăncii, ? Coprinus atramentarius, C.
comatus póc (Pleurotas ostreatus) plopujgomba, Armillaria mellea rókagomba, róukagomba, Cantharellus cibarius sárgagomba, Cantharellus cibarius szegfűgomba, Ramaria flava szegfűgomba, Marasmius oreades (Szék) szépasszonykalán, Ganoderma lucidum szilvafagomba, Calocybe gambosa tapló, Fomes, Polyporus tüvisgomba, Entoloma clypeatum tövisgomba, ? Calocybe gambosa vadgomba, ’mérgező
vissza a kiadáshoz minden cikke AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG rovat összes cikke |
|||||||||
|