Művelődés

Az em­be­ri szer­ve­zet egész­sé­gé­nek biz­to­sí­tá­sa két úton tör­té­nik: a be­teg­ség megelőzésével és a be­teg­ség gyó­gyí­tá­sá­val. A be­teg­ség előidézése a ron­tás.

1. Egy kö­zös­ség­ben a né­pi tu­dás­hoz tar­toz­nak bi­zo­nyos előírások, til­tá­sok is. Ezek egy ré­sze a be­teg­ség megelőzésére vo­nat­ko­zik. A ta­pasz­ta­lat­ból el­vo­nat­koz­ta­tott sza­bá­lyok vagy ál­ta­lá­no­san ér­vé­nye­sek, vagy egy bi­zo­nyos szi­tu­á­ci­ó­ra vo­nat­koz­nak.

2. A gyó­gyí­tás fo­lya­mat-jel­le­gű, meg­ha­tá­ro­zott lé­pé­sek el­vég­zé­sét je­len­ti. Ezek a következők: a) a be­teg­ség fel­is­me­ré­se, b) oká­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa, c) a tu­laj­don­kép­pe­ni gyó­gyí­tás. a) A be­teg­ség fel­is­me­ré­se jel­ér­tel­me­zés. Az em­be­ri szer­ve­zet el­vál­to­zá­sa, a tü­net jel­zi a be­teg­sé­get. Ezek a je­lek szin­tén a né­pi tu­dás ré­szét ké­pe­zik. Amennyi­ben új, a kö­zös­ség szá­má­ra is­me­ret­len tü­net je­lent­ke­zik, a gyó­gyí­tás nem le­het­sé­ges a ha­gyo­má­nyos kö­zös­sé­gi ke­re­tek kö­zött. b) A be­teg­ség oká­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa rész­ben a tü­net-ér­tel­me­zés­sel jár együtt. An­nál azon­ban jó­val több. Sok be­teg­ség­nél an­nak az is­me­re­te is szük­sé­ges, hogy a dol­gok egy osz­tá­lyá­nak me­lyik ele­me okoz­ta a be­teg­sé­get (1. ku­tya­ha­ra­pás, kí­gyó­ma­rás). c) A gyó­gyí­tás el­len­de­ter­mi­ná­ció. Kom­mu­ni­ká­ci­ós fo­lya­mat­ként fog­ha­tó fel. A né­pi tu­dat­ra jellemző be­teg­ség ma­te­ri­a­li­zált for­má­ban dé­mon­ként va­ló el­kép­ze­lé­se. A gyó­gyí­tás kom­mu­ni­ká­ci­ós fo­lya­mat­ra va­ló át­írá­sa a következő: adó: né­pi or­vos; üze­net: a gyó­gyí­tó erő; kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­na és kód: a gyó­gyí­tó erő hor­do­zó­kö­ze­ge; vevő: a be­teg­ség­dé­mon. Amennyi­ben a kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­na és kód meg­vá­lasz­tá­sa he­lyes, a kom­mu­ni­ká­ció cél­ja (a gyógy­ulás) meg­va­ló­sul. Kö­zös­sé­gen­ként a kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­na és kód meg­vá­lasz­tá­sa és az adó vál­to­zik, jellemző. A kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­na és a kód alap­ján négy gyó­gyí­tá­si el­já­rás különíthető el: al­kal­ma­zá­sos gyó­gyí­tás, be­avat­ko­zá­sos gyó­gyí­tás, hi­deg-me­leg ha­tás al­kal­ma­zá­sa, össze­tett el­já­rás. (A je­len dol­go­zat szer­ke­ze­té­nek ki­ala­kí­tá­sá­ban Vajkai Au­rél mun­ká­ja se­gí­tett: Vajkai 1943.)

Az al­kal­ma­zá­sos gyó­gyí­tás ese­­té­ben a gyó­gyí­tó erő hor­do­zó­kö­ze­ge a tár­gyi vi­lág va­la­me­lyik ele­me, nö­vé­nyi, ál­la­ti, em­be­ri ere­de­tű anya­gok, táp­lá­lék- és ve­gyi anya­gok. A be­avat­ko­zá­sos gyó­gyí­tás ki­sebb-na­gyobb erőkifejtés alap­ján va­ló­sul meg. A tes­ti el­vál­to­zást ez az erőkifejtés kény­sze­rí­ti nor­má­lis ál­la­pot­ba. A hi­deg-me­leg ha­tás al­kal­ma­zá­sa a hőmér­séklet-változás kö­vet­kez­mé­nyén ala­pul. Az össze­tett gyógy­mód leg­gyak­rab­ban több­moz­za­na­tos, össze­tett kó­dot al­kal­maz. Ele­mei az objektéma, gesztéma, textéma, loréma. Ezek kom­bi­ná­ci­ó­ja kö­tött, s csak a szin­ta­xis tör­vé­nye­i­nek be­tar­tá­sá­val vá­lik tel­jes­sé és ért­he­tő­vé az üze­net (lásd Hoppál 1970).

A kö­zös­sé­gek né­pi gyógy­ásza­ti gya­kor­la­ta gaz­dag tu­dá­son alap­szik. Így sok be­teg­ség meg­e­lőzése, gyó­gyí­tá­sa egyé­ni vagy csa­lá­di szin­ten tör­té­nik. Van­nak né­pi or­vo­sok, akik a ha­gyo­má­nyo­zott is­me­re­te­ket fel­hal­moz­zák, kí­sér­le­te­zés­sel fel­duz­zaszt­ják, sa­ját el­já­rá­so­kat dol­goz­nak ki, ők egy egész kö­zös­ség ki­szol­gá­lói le­het­nek.

A gyó­gyí­tás tör­tén­het a be­teg­ség­dé­mon el­pusz­tí­tá­sá­val vagy a be­teg­ség­nek más alany­ra va­ló át­szár­maz­ta­tá­sá­val. Ez utób­bi a ron­tás.

3. A ron­tás tör­tén­het át­szár­maz­ta­tás­sal vagy egyé­ni kezde­mé­nyezésből. Ez utób­bi eset­ben ki­zá­ró­la­go­san az er­re a cél­ra ki­kép­zett sze­mé­lyek vég­zik.

A gyűj­tés Magyarszováton 1980 má­ju­sá­ban tör­tént, a fel­dol­go­zás ugyan­ez év­ben, jú­ni­us­ban.

A be­teg­ség megelőzése,

til­tá­sok

Igé­zés. A szem­re­va­ló („szép”, „fá­in”) em­ber­re mond­ják: Püj, püj, igé­zet meg ne fog­ja (5). Miko lásso, hogy mind né­zik, köpjen magábo s mongya: Kí­gyó­fa­sza sze­me kö­zé (1). A fér­fi ve­gye for­dít­va az in­gét (10), lájbiját (11), majóját (11), ga­tyá­ját (11). Te­gyen fok­hagy­mát a zse­bé­be (1, 10), ke­be­lé­be (12). Mi­e­lőtt el­in­dul­na, mosgyék meg a mos­lé­kos vederből, ami­ben min­den lü­tye­dé­ket összegyűt (1), vagy márt­sa be­le az uj­ját és ves­sen egy (2), há­rom (9) ke­resz­tet a hom­lo­ká­ra. A kis­gyer­mek kar­já­ra pi­ros gyön­gyöt (2, 9, 10, 11, 12) vagy sza­la­got (2, 11) köt­nek.

Fej­fá­jás. Fé­sül­kö­dés előtt a fé­sűt szen­telt víz­be kell már­ta­ni (1). Miko elösszö dö­rög, az em­ber a vasakka meg ke dör­zsöl­je a fe­jit. Akár­mi­lyen vassa. (4)

Haj­hul­lás. A lány­nak a fiú ne fog­ja meg a ha­ját, me ehull (5). A fé­sül­kö­dés­kor ki­sza­kadt haj­szá­la­kat a borzafának a tö­vi­be vagy a ficfának a jukjába dob­ták, hogy ne hull­jon e (1) vagy dugd az eresz ajábo (5).

Tyúkseg. Ne jár­jon a tyúkak ví­zi­be (2).

Égés: Már­ci­us elsejin a léányok fehúzzák a szoknyájokat, úgy men­nek ki az aj­tón, hogy a fe­ne­ke­ket fog­ja meg a nap (2).

Be­teg új­szü­lött. A ter­hes asz­szony ne cso­dál­jon meg sem­mit, mert olyan lesz a gyer­me­ke (10), ne néz­zen ha­lott­ra vagy a sír­ba, mert né­ma, vak vagy sü­ket lesz a gyer­mek, mint a ha­lott (1), ne rúg­jon macs­ká­ba, hogy ne le­gyen sző­rös az új­szü­lött (2, 11), ne ta­passza a cse­rényt (füst­fo­gó), hogy ne le­gyen fe­ke­te (9), ne vi­gyen gazt a kö­té­nyé­ben, hogy ne le­gyen se­bes (9). Miko ál­la­po­tos vótam, ide­dob­tak egy bé­kát a ke­zem­re. Le­het, hogy ész­re­vet­tem s mond­tam, hogy – Én is­te­nem, őrizz meg!, s nem lett jegy a gyer­mek­re” (2).

Tej­hi­ány. Nem sza­bad a szop­ta­tós anya ágyá­ra ül­ni, mert el­vi­szik a te­jét (2).

Ál­mat­lan­ság. Mi­kor a kis­gyer­me­kes anyá­nak en­ni vit­tek, a ko­sár­ról le­vet­ték a cso­ma­go­ló­pa­pírt, a gyer­mek fe­je alá tet­ték, hogy alud­ni tud­jon (1, 2, 10).

Be­teg­ség. A ki­csi gyer­me­ket nem sza­bad a tüker elé ten­ni, mert meg­csodájjo ma­gát s be­teg lesz (10).

Tisz­tá­ta­lan. Tet­ték a bőcsőbe a gyer­mek lá­bá­hoz a kést és a sep­rűt feállítatták, hogy ne kö­ze­led­jen a tisz­tá­tolan s egy kötőt a fe­je alá, hogy ne vi­gyék e az ál­mát (1, 11).

A be­teg­ség oka

Szent An­tal tü­ze. Ha be­lé­lé­pett lóheverésbe, megtőtt ap­ró pattanásokka. S akko monták, hogy Szent An­tal tü­ze (1).

Anya­jegy. Ha va­la­ki meg­üti az állopotos asszonyt, olyan jegy lesz a gyer­me­ken (3, 11).

Sümölcs. Ha szá­mol­juk a csil­la­go­kat, akko lesz a sümölcs az uj­junk­ra (10, 11). Akár­ki­nek oda­ad­ja, hogy ol­vas­sa meg a kezin a sümölcset, akko is át­száll (1, 10). Ha va­la­ki­nek van a kezin sümölcs, s a má­sik mind fog­ja a kezit, ne­ki is lesz (10).

Kor­pa. A kor­pát a petroljam csi­nál­jo (11).

Po­los­ka. A fecs­ke po­los­kát hoz a há­zak­hoz (1).

Igé­zés. Az igé­zés az egy be­teg­ség, va­la­ki át­néz va­la­kit. Ész­re­vét­le­nül (3).

A be­teg­ség le­írá­sa, tü­ne­te.

Je­lek

Vér­nyo­más. A vérnyomástul fáj a kis­agya az em­ber­nek (3).

Gi­lisz­ta. A gyer­mek va­kar­ja az or­rát vagy a fenekit (5).

Ön­tés. Va­ka­ró­zik, ütődik ki, mint­ha se­bes len­ne. Olyan­for­ma, mind a himlő (3).

Szent An­tal tü­ze. Né­mely­nek üt ki a kezire, a lábáro, az arcáro. Olyan mint a himlő (3). Megtőt ap­ró pattanásokka. S akko monták, hogy Szent An­tal tü­ze (1).

Vak­te­tű. Visz­ket a lábo uj­ja közt. Víz van oda­gyűl­ve s az rágjo (1).

A gyer­mek ne­me. A ter­hes asszony ha há­tul nem olyan szé­les, fiú lesz (9). Az ál­la­po­tos­nak te­rí­tet­tek zsebkendőt a térgyire, s mond­ták, hogy fog­ja meg. Ha a közepitő fog­ta meg, léány lesz, ha a sarkátú, fiú (2). Miko szűttek, az ál­la­po­tos a lábo kö­zé vet­te a csípvesszőt, ha fér­fit lát, fia lesz, ha asszonyt, léányo (2).

Ha­lál. A ba­goly­hu­ho­gás (2, 10), ku­tya­vo­ní­tás (2), álom­ban a dőlő ház­fal és a fog­hú­zás (2) jel­zi a ha­lált.

Gyó­gyí­tás

I. Al­kal­ma­zá­sos gyó­gyí­tás

Ter­mesz­tett nö­vé­nyek

Allium cepa, hagy­ma. Te­á­ját kö­hö­gés (1, 3, 10), to­rok­fá­jás (11), has­fá­jás (1) el­len hasz­nál­ják. Ugyan­csak to­rok­fá­jás el­len ké­szí­tik el a következőképpen: a hagy­ma be­lét ki­ve­szik, cuk­rot tesz­nek be­le, két na­pig víz­ben hagy­ják, utá­na isszák (11). A nyers hagy­mát ke­lés­re (2) és fu­run­ku­lus­ra (10) te­szik.

Allium satium, fok­hagy­ma. Fok­hagy­mát fo­gyaszt, aki­nek ge­lesz­tája van (2, 4, 8, 9, 10, 11). Fül­fá­jás ese­tén a fül­be dug­nak egy vagy fél cik­ket (2, 9, 11), aki csuk­lik, az a te­nye­ré­be szo­rít­ja (11). Fé­reg­űzés­re va­ló más fel­hasz­ná­lá­sa: 1. Sambucus nigra (3).

Armoracia lapathifolia, tor­ma. Re­szelt tor­má­val bo­rít­ják be a hom­lo­kot fej­fá­jás (2), szanitár szesz­ben áz­ta­tott tor­má­val a fá­jó részt re­u­ma (11) ese­tén.

Avena sativa, zab. Te­á­ját kö­hö­gés gyó­gyí­tá­sá­ra hasz­nál­ják (11).

Brassica oleracea, ká­posz­ta. Sós ká­posz­ta le­ve­let bo­rí­ta­nak a fa­gyott test­rész­re (2, 9).

Capsicum annuum, pap­ri­ka. A csípős pap­ri­kát fo­gyaszt­ják fé­reg­űzés (10) és a szem erősítése (10) cél­já­ból.

Carum carvi, kö­mény, köminy, kömin. Te­á­ját kö­hö­gés (4, 10), to­rok­fá­jás (10, 11), gyo­mor­fá­jás (1) gyó­gyí­tá­sá­ra hasz­nál­ják, old­ja a has­gör­csöt (8), tisz­tít­ja a gyom­rot (10), hasfogó (1, 8), sze­lel­te­ti az em­bert (2). Máj­be­teg­ség el­len: 1. Hypericum perforatum (3).

Cucurbita pepo, tök. Tök­ma­gos tész­tá­val bo­rít­ják be a ke­lést: a be­teg a tök­ma­got össze­rág­ja, a te­nye­ré­ben liszt­tel el­ke­ve­ri, s a ke­lés­re he­lye­zi (3).

Linum usitatissimum, len. Tej­ben főzött mag­ját fu­run­ku­lus­ra he­lye­zik (1). To­váb­bá: ha va­la­ki­nek be­megy egy gaz a sze­mi­be, vesz az uj­ja kö­zé magat, a kezive félrehuzza a szem­pil­lát, a má­sik kezive be­lé­szór vagy há­rom magat, rá­húz­za a sze­mit, s úgy maradjan vagy egy fél órát. Az ki­űzi a gazat is, s a mag is ki­jön (3).

Lycopersicon esculentum, pa­ra­di­csom. Nyer­sen (2), tész­tá­val ke­ver­ve (2) ke­lés­re te­szik.

Nicotiana tabacum, do­hány. Le­vét seb­re cse­peg­te­tik (10).

Papaver somniferum, mák. Gu­bó­já­ból a gyer­me­kek­nek főz­nek al­ta­tót (2, 3, 4, 9, 11). El­al­szik örök­re (3). Meg­bu­tul tölle a gyer­mek (9).

Petroselinum hortense, pet­re­zse­lyem. Le­ve­lé­vel a da­rázs­csí­pés he­lyét dör­zsö­lik be (2, 3, 4, 11). Te­á­ját a ma­gas vér­nyo­má­sos hasz­nál­ja (3). (Csak hal­lot­ta).

Phaseolus vulgaris, pa­szuly. Só­ta­lan pa­szulyt fo­gyaszt a fér­ges em­ber (2).

Satureia hortensis, csombord. Te­á­ja csök­ken­ti a vér­nyo­mást (3).

Solanum tuberosum, pi­tyó­ka, krump­li. Fu­run­ku­lus­ra (10), égé­si seb­re (11), hegesztéstől fá­jó szem­re (11), re­szel­ve a hom­lok­ra te­szik fej­fá­jás gyó­gyí­tá­sá­ra (2). A pi­re­krumpli vérhast is gyó­gyít (3).

Zea mays, törőbúza. Csu­szá­já­ból ké­szült tea kö­hö­gést gyó­gyít (11), a pi­ros csu­szá­ból ké­szült tea vérnyomáscsökkentő ha­tá­sú (4).

Dísz­nö­vé­nyek

Lilium candidum, fe­hér li­li­om. Le­ve­lét zöl­den vagy szá­rít­va ke­lés­re (2, 3), fu­run­ku­lus­ra (9, 11), tá­lyog­ra (2) te­szik.

Pelargonium zonale, muskáté. Leveléből főzött te­á­val mos­sák a se­bet, a ke­lést (4). Le­ve­lét fu­run­ku­lus­ra te­szik (1).

Paeonia officinalis, ba­zsa­ró­zsa. Vi­rág­já­nak te­á­ját rend­szer­te­len menst­ru­á­ció ese­tén hasz­nál­ják (1).

Ter­mesz­tett fás nö­vé­nyek

Cerasus avium, cse­resz­nye. Ter­mé­sé­nek szá­rá­ból (cse­resz­nye­fa­rok) ké­szült te­át hasz­nál­nak ve­se (1, 9), víz­hó­lyag­bán­tal­mak (9) gyó­gyí­tá­sá­ra.

Cerasus vulgaris, meggy. A ter­mé­sé­nek szá­rá­ból (meggy­fa­rok) ké­szült tea víz­hó­lyag- és ve­se­bán­tal­ma­kat gyó­gyít (9).

Citrus aurantiacum, na­rancs. Hé­ját szanitár szesz­ben tart­ják nyolc na­pig, majd a re­u­más test­rész­re he­lye­zik (2).

Laurus no­bi­lis, ba­bér­le­vél. A leveléből ké­szült tea re­u­mát gyó­gyít (11).

Ribes nigrum, feketeribizli. Le­ve­léből ké­szült tea vérnyomásnövelő (2, 3, 10).

Prunus domestica, szil­va­fa. Terméséből ké­szült ízet ken­nek seb­re (10), ke­lés­re (1).

Vitis vinifera, szőlő. Met­szés után a szőlőcsapból fo­lyó le­vet a fá­jó szem­re ke­nik (11).

Va­don élő fás nö­vé­nyek

Aesculus hippocastanum, gesz­­te­­nye. Terméséből ké­szült tea, főzet re­u­mát gyó­gyít (10).

Cornus mas, som. Vi­rág­já­ból ké­szült te­át hasz­nál­nak kö­hö­gés el­len (4).

Crataegus monogyna, ga­la­go­nya, mocsies. A vi­rág­já­ból ké­szült tea jó (7), ve­se­bán­tal­ma­kat eny­hít (9), a leveléből ké­szült te­át gyo­mor- (3), szív­fáj­dal­mak (2) eny­hí­té­sé­re, vér­nyo­más­csök­ken­tés­re (2, 11) hasz­nál­ják. Ter­mé­sé­nek hé­ját vak­te­tű­re te­szik (9). Máj­be­teg­ség el­len: 1. Hypericum perforatum (3).

Physalis alkekengi, pap­tök. A ter­mé­sé­ben ta­lál­ha­tó port üté­si seb­re szór­ják (2).

Pinus silvestris, fenyőfa. Leveléből ké­szült te­á­val kell páráltatni a fe­jet fej­fá­jás ese­tén, to­bo­zá­ból (csu­sza) (10, 11), leveléből (11) ké­szült tea kö­hö­gést (10), sza­már­kö­hö­gést (11) gyó­gyít.

Quercus sp., tőgyfa. Hé­já­nak te­á­ja hasfogó (2).

Robinia pseudoacacia, ákác. Vi­rág­já­nak te­á­ja hű­lést (2, 8, 9), kö­hö­gést (4, 7, 8) gyó­gyít.

Rosa canina, hecserli, csip­ke­bo­kor, segg­va­ka­ró. Bo­gyó­já­ból ké­szült tea jó (11), gyo­mor­fe­kélyt (1), ve­se­bán­tal­ma­kat (3, 9), kö­hö­gést (4), hű­lést (9) gyó­gyít, szív­e­rő­sítő (8). Máj­be­teg­ség el­len: 1. Hypericum perforatum (3).

Sambucus ebolis, fődi bor­za. A gyökeréből ké­szí­tett láb­víz re­u­mát gyó­gyít (4), bo­gyó­já­nak le­vé­vel vak­te­tűt gyó­gyí­ta­nak (1).

Sambucus nigra, bor­za. Vi­rág­já­ból ké­szült te­á­val hű­lést (8, 9), kö­hö­gést (2, 4, 7, 8, 10), légcsőhurutot (2), tüdő- (2), máj­bán­tal­ma­kat (2) gyó­gyí­ta­nak. Más fel­hasz­ná­lá­sa fé­reg­űzés­re: Vágjan egy ilyen hosszú bor­zát (1/2 m), húz­za le a szür­ke ha­ját, alat­ta van az a szállos, olyant szeggyen egy fél marékka. Te­gye be­lé egy más­fél li­te­res lá­bos­ba, víz­be vagy tej­be, csak a tej ne­hogy ki­fussan, te­gyen hoz­zá vagy négy cikk fok­hagy­mát, egy ma­rék szekfűvirágot. Aki­nek gelesztájo van, regge ne reg­ge­liz­zen, ilyen te­át igyon, vagy há­rom négy óra múlve men­nek a ge­lesz­ták. Ha nincs mit egye­nek, akko má pu­col­nak (3).

Tilia platyphyllos Scop, hárs­fa. Vi­rág­já­nak te­á­ja erősítő (8), ideg­nyug­ta­tó.

Vad­nö­vé­nyek

Achillea millefolium, egér­far­kú fű. Te­á­ja máj­bán­tal­ma­kat gyó­gyít (3).

Actaea spicata, Szent An­tal­tól va­ló burjány, Szent An­tal burjányo. Le­ve­lé­nek főztjével a Szent An­tal tü­zét mos­sák, a le­ve­lét is rá­bo­ro­gat­ják (3, 8).

Anchusa officinalis, atlancél. Le­ve­lét ke­lés­re te­szik (9).

Aristolochia clematitis, far­kas­al­ma. Le­ve­lét seb­re (4), ke­lés­re (2) te­szik.

Capanula sp., vad­ha­rang­vi­rág. Le­ve­lét sümölcsre kö­tik (10).

Chrysanthemum balsamita, bol­dog­asszony, calapar. Le­ve­lét ke­lés­re te­szik (5).

Cichorium intybus, kékcikara, csikaravirág, kotáng. Vi­rág­ját vá­gá­si seb­re te­szik (4, 5).

Datura stramonium, puk­kan­tó. Bo­gyó­ját (tüvisdisznó) zöl­den vagy szá­rít­va, eset­leg mag­já­val együtt, össze­tö­rik, nyolc (2), há­rom (3) na­pig szanitár szesz­ben tart­ják, utá­na a re­u­más test­részt ke­nik be ve­le.

Dipsacus laciniatus. A le­ve­lé­ben össze­gyűlt víz­zel mo­sa­kod­nak arc­szé­pí­tés vé­gett (2) vagy sü­mölcsre te­szik (11).

Eryngium planum, szamár­tüvis. Te­á­ja vagy a tej­jel ké­szült főzet a sza­már­kö­hö­gést gyó­gyít­ja (1, 2, 3, 4, 10, 11).

Equissetum arvense, ló­fa­rok, lófarak, ló­far­kú fű. Te­á­ja re­u­mát (5), mell­fá­jást (9) gyó­gyít, gyom­rot hajt (2).

Eugenia caryophyllata, szeg­fű­szeg. A fog­ba dug­va szűn­te­ti a fáj­dal­mat (1).

Euphorbia cyparissias, ku­tya­tej. Mi­u­tán a tyúk­sze­met ki­áz­tat­ják, a ku­tya­tej le­vét cse­peg­te­tik rá­ja (3). Ugyan­csak cse­peg­te­tik a sümölcsre (9, 10, 11), a szeplős ar­cot mos­sák ve­le (2, 4, 11). A penisre cse­peg­tet­ve iz­ga­tó­szer.

Glechoma hederacea, burujen de zgajbă. Ke­lést gyó­gyít a le­ve­le (3). Pe tătye bubile bun (3).

Helleborus purpurascens, pânz. Dzsökerit a fá­jó fog­ba kell dug­ni (2).

Hypericum perforatum, or­bánc­fű, sárgo vi­rág. Vi­rág­já­nak te­á­ja tüdőbajt (11), sár­ga­sá­got (1), gyo­mor­fe­kélyt (4) gyó­gyít, hasfogó (2). Máj­be­teg­ség gyó­gyí­tá­sá­ra a következőképpen ké­szí­tik: meg kell főzni víz­ben. Egy pi­ci kö­mény­magat, egy pár sze­met, egy ki­csi segg­va­ka­rót, vagy tíz da­rab, ezt meg kell főzni, megint aszt a flori de mo­csi­est összefőzni. Miko meg van főve, vagy há­rom-négy ilyen vi­rá­got vesz­nek s be­lé­tö­rik. (3)

Lamium al­bum, árvocsohány. Te­á­ja ideg­nyug­ta­tó (2).

Lemnaceae, bé­ka­nyál. Sü­tés­re (égé­si seb) te­szik (11).

Leonorus cardiaca, gyöngy­ajak. Vi­rág­já­nak te­á­ja szíverősítő (9).

Levisticum officinale, lostyán, leostyán. Egy hé­tig ecet­ben tart­ják, majd a re­u­más test­részt ke­nik ve­le (1, 2).

Lycoperdon, lófing. A port seb­­re (2, 11) és vá­gás­ra (2, 9) szór­ják.

Matricaria chamomilla, ka­mil­la, szeg­fű­vi­rág, vérenhulló, rumâ­nyeca. Min­den­fé­lé­nek hasz­nál­ják (9), kis­gyer­mek fürdő­vizébe (2, 10), to­rok­fá­jás ese­tén öb­lö­ge­tés­re (9), isszák to­rok­fá­jás, kö­hö­gés (10), gyo­mor­fe­kély (9) ese­tén, has­haj­tó (2), fertőtlenítő (3, 10, 11), borogatószer (11), szem­fá­jást (2, 3, 4, 7), fog­fá­jást (9, 10) eny­hít. Fé­reg­űzés­re va­ló fel­hasz­ná­lá­sa: l. Sambucus nigra (3).

Melitis melissophyllum, méh­fű. Méh­be­teg­sé­ge­ket gyó­gyít a te­á­ja (8, 9).

Mentha aquatica convar. cris­pa, fodorminta, fodorménta. Te­á­ja kö­hö­gést (10, 11), gyo­mor­fá­jást (3, 7, 9), has­gör­csöt (8) gyó­gyít, hasfogó (8).

Mentha piperita, bors­min­ta. Gyo­mor-, máj-, szív­bán­tal­ma­kat eny­hít a te­á­ja (9).

Muscari comusum, kí­gyó­hagy­ma. Te­á­ját re­u­más be­te­gek hasz­nál­ják (11).

Papaver rhoeas, pi­pacs. Mák­já­ból ké­szült tea al­ta­tó (10).

Petasites hybridus, ke­se­rű­la­pú. Le­ve­lét seb­re (4, 11), ke­lés­re (7, 8), fu­run­ku­lus­ra (2, 4, 1) te­szik.

Plantago media és P. Lanceolata, útilapú, úti­fű, patladzsina. Le­ve­lét ke­lés­re (3, 9, 11) (miko ki­fo­kad, akko te­szik, kiszíjja (3), fu­run­ku­lus­ra (1), tá­lyog­ra (2), seb­re (4, 10) te­szik. Szi­rup­ja kö­hö­gést gyó­gyít (11).

Polygonum aviculare, porcsfű. Főztje re­u­mát gyó­gyít (3), te­á­ját vagy főztjét mag­zat­el­haj­tás­ra is hasz­nál­ják.

Rhinanthus sp., csengőkóré. Te­á­ja hasfogó (11), re­u­mát gyó­gyít (3).

Rosa canina, tüvisrózsa. Te­á­ja el­hajt­ja a ve­se­kö­vet (4).

Rumex sp., lósornya, lusornya. Mag­já­nak te­á­ja hasfogó (1, 2, 8, 9, 10, 11), vérhast is gyó­gyít (3).

Salvia officinalis, zsálya. Te­á­ja gyo­mor­bán­tal­ma­kat gyó­gyít (3).

Sanquisorba officinalis, fehérburjány. Le­ve­lét seb­re te­szik (4).

Silybum marianum, tarka­tü­vis. Le­ve­lét ke­lés­re (2, 11), fu­run­ku­lus­ra (4, 9), tá­lyog­ra (9) te­szik.

Sonchus oleraceus, nyúl­sa­lá­ta. Le­ve­lét ke­lés­re te­szik (5).

Symphytum officinale, fe­ke­te na­dály. Tej­ben főzve ín­rán­du­lás­ra, csont­re­pe­dés­re te­szik (9).

Thymus glabrescens, vad­csom­bord. Te­á­ja máj­be­teg­sé­get gyó­gyít (10).

Urtica dioica, csohány. A zöld csa­lán­nal a re­u­más test­részt dör­zsö­lik be (2, 3, 10, 11), te­á­ját aszt­ma el­len hasz­nál­ják (8).

Ál­la­ti ere­de­tű anya­gok,

test­ré­szek

Disznógané. Ha tö­vis ment a láb­ba, disznóganét kö­töt­tek rá es­te, reg­gel­re ki­húz­ta (9).

Egér­bor. A tá­lyo­got dör­zsöl­ték be ve­le (5).

Juh­faggyú. Ha a szél ki­fúj­ta az ar­cot vagy a ke­zet (4), ha a bőr meg­re­ped (9), a tyúk­sze­met (2) juh­faggyú­val ke­nik be.

Kí­gyó­mé­reg. Ha meg­mar­ja az em­bert a kí­gyó, meg kell fog­ni és a mér­gét ki­ven­ni. Ez­zel kell be­dör­zsöl­ni a szú­rást, s el­mú­lik (5).

Kőrisbogár. Szá­rít­va, össze­tör­ve a fog­ba dug­ták, fog­fá­jást eny­hít (1).

Ku­tya­szar. A fe­hér kutyaganét szá­rít­ják, por­rá tö­rik, víz­ben old­ják és meg­isszák. Sza­már­kö­hö­gést gyó­gyít (2).

Kutyaszőr. Ame­lyik ku­tya az em­bert meg­ha­rap­ta, an­nak a sző­ré­ből (3, 9), szőrének ha­mu­já­ból (2) szór­nak a seb­re.

Méz. Fu­run­ku­lus­ra ke­nik (2, 8).

Nyúl­bor. A tá­lyo­got dör­zsö­lik be ve­le (9).

Sza­lon­na. A seb­re sza­lon­nát (10), vá­gá­si seb­re bőr mellőli sza­lon­nát (2), szalonnafelsőt (9) tesz­nek. A sümölcsöt szalonnabőrrel ke­nik be há­rom­szor-négy­szer (7).

Sza­már­tej. Sza­már­kö­hö­gést gyó­gyít (1, 2, 3, 10).

Tej. A re­pe­de­zett bőrt (10), a le­for­rá­zott test­részt (3) bo­ro­gat­ják ve­le. (Az édes tej­nél nincs jobb a vi­lá­gon, hogy az a tü­zes­sé­git kiszíjja.) Fu­run­ku­lus, ín­rán­du­lás, csont­re­pe­dés gyó­gyí­tá­sa­kor, fé­reg­űzés­kor va­ló fel­hasz­ná­lá­sa: 1. Linum usitatissimum (1), Symphytum officinale (9), Sambucus nigra (3), sza­már­kö­hö­gés: 1. Eryngium pla­num (2).

Tej­föl (téfel). A ha­sadt bőrt (3, 9, 10), az ar­cot (2) ke­nik ve­le.

To­jás. A be­re­kedt em­ber nyers to­jást iszik (2, 11). A ke­lést, fu­run­ku­lust to­jás sár­gá­val ke­nik (2, 8). Az éh­gyo­mor­ra meg­ivott to­jás hasfogó (1). A bor­sos rán­tot­ta fé­reg­űző (2). Gyo­mor­fe­kély gyó­gyí­tá­sa: a to­jás hé­ját liszt­té tö­rik, min­den reg­gel egy ka­nál­lal fo­gyasz­ta­nak belőle (1).

Tú­ró. Has fo­gó (11), a sár­ga­sá­gos be­teg­nek ja­val­lott (10).

Vi­asz. Sár­ga­ság gyó­gyí­tá­sá­nál: 1. Ál­lott víz (2), arany­gyű­rű (9).

Zú­za. Re­cés ré­szé­vel a sümöl­csöt dör­zsö­lik be (7, 11).

Zsír. A re­pe­de­zett bőrt (10, 11), az égé­si se­bet (9) ke­nik be ve­le. Zsí­ros tész­tát köt­nek a ke­lés­re (9).

Em­be­ri ere­de­tű anya­gok

Anya­tej. A csi­pás (9) vagy fá­jó (3, 11) sze­met mos­sák ve­le.

Szék­let. Ke­lés­re te­szik (2, 5).

Vi­ze­let. Arcszépítő (2), a fá­jó fe­jet (1), tor­kot (11), a lá­zas tes­tet (11), a nyi­lal­lá­sos test­részt (2), a tü­dőgyulladásos be­te­get bo­ro­gat­ják (1, 2). A tüdőgyulladásos be­teg issza is (1, 2), a re­pe­de­zett bőrt ke­nik ve­le (2), a da­rázs­szú­rást (9), vá­gott se­bet (2) vi­ze­let­tel ke­vert föld­del bo­rít­ják be (2), s ál­ta­lá­ban hasz­nál­ják fertőtlenítőként (10).

Haj fel­hasz­ná­lá­sa: 1. Ron­tás.

Szőr fel­hasz­ná­lá­sa: 1. Ron­tás.

Vér fel­hasz­ná­lá­sa: 1. Ron­tás.

Táp­lá­lék­anya­gok

Bor. Ri­biz­li bor aján­lott a vér­sze­gé­nyek­nek (3, 11), a bor eme­li a vér­nyo­mást (3); aján­lott a himlősnek, hogy a be­teg­ség ki­üs­sön (11).

Bors. Fé­reg­űzés­nél va­ló fel­hasz­ná­lá­sa: 1. to­jás (2), pá­lin­ka (2, 9).

Cibre. Aján­lott a himlős be­teg­nek, hogy a be­teg­ség ki­üs­sön (11).

Cu­kor. Be­re­kedt em­ber ke­ze­lé­se: az ége­tett cuk­rot víz­zel fel­ön­tik, a be­teg for­rón issza (9). Has­haj­tó: 1. víz (11), to­rok­fá­jás ke­ze­lé­se: 1. Allium cepa.

Ecet. Ece­tet ön­te­nek a fá­jó fog­ra (10), ha isszák, has fo­gó (1). Bo­ro­ga­tás­ra hasz­nál­ják, tüdőgyulladás (10), fej­fá­jás (4, 10) ese­tén. Aki­nek a fe­je fáj, ece­tet sza­gol­tat­nak ve­le (7). Kor­pa (10, 11), haj­hul­lás (10) el­len ecet­tel mos­nak ha­jat. Re­u­ma gyó­gyí­tá­sa: 1. Levisticum officinale (2), hi­deg­rá­zás: 1. Dör­zsö­lés (1).

Liszt. Hű­lés ese­tén: Miko nát­há­sok va­gyunk, ve­szünk ki sze­net a kemencéből, má­lé­lisz­tet szó­runk rá, s a füstjit bészíjjuk. Az meg­eresz­ti a csa­tor­nát (1, 10). Égé­si seb­re liszt, sütőpor, olaj ke­ve­ré­két te­szik (3, 4). Ke­lés gyó­gyí­tá­sa: 1. Cucurbita pepo (3).

Mentosan. A gyo­mor­fe­ké­lyes em­ber­nek aján­lott (1).

Olaj. Égé­si seb­re ön­tik (9, 10). Ugyan­ilyen cél­ból: 1. Liszt (3, 4).

Pá­lin­ka. Zsib­baszt­ja a fá­jó fo­gat (3, 10, 11). A hi­deg­rá­zást sós pá­lin­ká­val gyó­gyít­ják (9). Fé­reg­űzés­re is a sós (9) vagy bor­sos (2, 9) pá­lin­kát hasz­nál­ják. A vér­nyo­más csök­ken­té­sé­ért reg­ge­len­te egy ka­nál re­zes pá­lin­kát kell in­ni, amíg el­fogy egy fél li­ter (3).

Só. Az égé­si seb­re sót szór­nak (10). Sós víz­zel mos­sák le a vak­te­tűt (1), gar­ga­ri­zál­nak man­du­la­fá­jás ese­tén (1, 11). Hi­deg­rá­zás gyó­gyí­tá­sa: 1. Pá­lin­ka (9), fé­reg­űzés: 1. Pá­lin­ka (9), fa­gyott test­rész gyó­gyí­tá­sa: 1. Brassica oleracea (2, 3, 9), tö­rés: 1. Dör­zsö­lés (4).

Sör. Mag­zat­el­haj­tó: a nő egy Al­gocalmin in­jek­ció meg­ivá­sa után egy fél li­ter sört iszik meg.

Sütőpor. Égé­si seb gyó­gyí­tá­sa: l. Liszt (3, 4).

Tész­ta. Ke­lés gyó­gyí­tá­sa: 1. Ly­co­persicon esculentum (2), zsír (9).

Víz. A cuk­ros víz has­haj­tó (11), orr­vér­zés ese­tén a kis­agy tá­jé­kát kell víz­zel mos­ni (2). Re­ke­dés gyó­gyí­tá­sa: 1. Cu­kor (9), vak­te­tű; 1. Só (1), man­du­la­fá­jás: 1. Só (1, 11).