Művelődés

 Ve­gyi anya­gok

Algocalmin in­jek­ció: mag­zat­el­haj­tás­ra va­ló fel­hasz­ná­lá­sa: 1. Sör.

Ben­zin. Ben­zi­nes föl­det tesz­nek a re­u­más test­rész­re, tö­rés­re, vá­gott seb­re (6).

Citromsó. Víz­ben ve­gyí­tett citromsó has fo­gó (1).

Mész. A vá­gott se­bet mésszel ta­pasz­tot­ták le (5). Cse­ber­ben víz­zel ke­vert mészből ké­szült pá­rol­ta­tó víz mag­zat­el­haj­tás­ra.

Mo­tor­ina. To­rok­fá­jás­kor mo­tor­inát it­tak (11).

Pet­ró­le­um. Pet­ró­le­u­mos ko­csánnyal tö­röl­ték le a vak­te­tűt (1). A to­rok­fá­jást pet­ró­le­um­mal gyó­gyí­tot­ták (11). Pet­ró­le­u­mos föld­del bo­rí­tot­ták be a re­u­más test­részt, a tö­rést, a vá­gást (5). Te­tű­pusz­tí­tó szer (11).

Sós­bor­szesz. A fej­fá­jást sós­bor­sze­szes bo­ro­ga­tás­sal gyó­gyít­ják (3, 4). A fá­jó fo­gat sós­bor­sze­szes vat­tá­val tö­mik be (9). A ki­ütött csö­mört sós­bor­szesszel mos­sák (3). Más: tö­rés: 1. Dör­zsö­lés (4).

Sza­li­cil. A tyúk­sze­met ke­zel­ték ve­le (2).

Szanitár szesz. A lyu­kas fog­ra szanitár szeszt ön­töt­tek vagy szanitár sze­szes vat­tá­val töm­ték be (11). A vá­gott seb­re töl­töt­ték (2), tüdőgyulladás ese­tén bo­ro­ga­tás­ra hasz­nál­ták (1), a re­u­mát szanitár sze­szes tor­má­val ke­zel­ték (11). Más fel­hasz­ná­lá­sa: re­u­ma gyó­gyí­tá­sa: 1. Citrus aurantiacum (2), Datura stramonium (2, 3), hi­deg­rá­zás: 1. Dör­zsö­lés (1), tö­rés: 1. Dör­zsö­lés (4).

Szap­pan. Mar­ju­lás­kor szap­pan­lé­vel ke­nik a fá­jó részt (11).

Esz­kö­zök, tár­gyak,

a tár­gyi vi­lág ele­mei

Ab­lak­ról vett víz (har­mat). A reg­gel az ab­la­kon gyűlt víz­zel ken­ték be az ár­pát (2, 4, 7, 10, 11). Ke­resz­tet csi­nál­nak ve­le a szem előtt (9).

Ál­lott víz. Vi­asz­ból ké­szí­tett po­hár­ból ivott ál­lott vi­zet a sár­ga­sá­gos be­teg (2).

Arany­gyű­rű. Sár­ga­ság gyó­gyí­tá­sa: vi­asz­po­hár­ba arany­gyű­rűt tet­tek, a be­teg erről it­ta a vi­zet (9).

Esővíz. Arc­szé­pí­tés cél­já­ból mo­sa­kod­tak ve­le (11).

Fürdővíz. Az anya a csecsemő első fürdővizéből mos­ta meg az ar­cát, hogy tisz­tul­jon az ar­ca (2), hogy a szeplő el­tűn­jön (1).

Hó. Első hó­val mo­sa­kod­tak szé­pü­lés cél­já­ból (2), ta­va­szi hó­val mos­ták le a szeplőt (10), a fa­gyott test­részt hó­val dör­zsöl­ték (2).

Föld. A vá­gott se­bet sá­ros föld­del, föld­del vagy por­ral töm­ték be (1), a kí­gyó csíp­te em­ber lá­bát föld­be ás­ták, egy (14) na­pig kel­lett ott tar­tóz­kod­nia. Más fel­hasz­ná­lás: da­rázs­szú­rás gyó­gyí­tá­sa: 1. Vi­ze­let (9), vá­gás; 1. Vi­ze­let (2), re­u­ma, tö­rés, vá­gás: 1. Ben­zin, Pet­ró­le­um (5).

Pók­há­ló. Seb­re ta­pasz­tot­ták (5).

Szen­telt­víz, töm­jén, tö­mény. Ki­öli a rossz fo­gat: dob­ta ki a rossz fo­gat (1), az egész fo­ga­it ki­vi­szi (2).

Szpojála. (A bá­nya fenekin van olyan bar­na-bar­na kő) Re­szel­tünk szpojálát, s azt ad­tuk a ki­csi­nek ágy­ba­vi­ze­lés el­len (4).

Vá­lyog. Vá­gott seb­re, tö­rés­re, da­ga­nat­ra tet­ték (6).

II. Be­avat­ko­zá­sos gyó­gyí­tás

El­kö­tés. A sze­möl­csöt lófarok­szőrrel el­kö­tik, míg le­szá­rad (2, 4, 10).

Eme­lés. A nem kí­vánt terhes­ség­től a következőképpen pró­bál­tak sza­ba­dul­ni: a nő ce­ment­re ült, hogy fel­hűl­jön, utá­na ne­he­zet emelt.

Dör­zsö­lés. A za­bo­lát zseb­ken­dő vagy ing éli­vel dör­zsö­lik (10), a csi­pát vi­zes ronggyal (9), a fi­ca­mot szap­pa­nos víz­zel (10, 11), a tö­­rést sós víz­zel, szanitár szesszel vagy sós­bor­szesszel (4). Szanitár szesszel, ecet­tel szün­te­tik a hi­deg­rá­zást (1).

Mág­nes al­kal­ma­zá­sa. Ha fém­tár­gyat nyel a fiú­gyer­mek, mág­nest tesz­nek a szá­já­ba (11).

Méh fel­bon­tá­sa. Ter­hes­ség-meg­sza­kí­tás cél­já­ból, or­só­val.

Pis­lo­gás. Ha ide­gen tárgy ke­rül a szem­be, a be­teg víz­be pis­lant (11).

Po­fo­zás. Az ájult be­te­get fel­po­foz­zák (11).

Por (cu­kor, só) be­fú­já­sa a szem­be. Ilyen mó­don sér­tik fel a há­lyo­got (11).

Tör­lés. A lány ha­já­val há­rom­szor (1) meg­tör­lik a za­bo­lát (1, 10).

Ütö­ge­tés. Az ágy­ba vizelő gyer­me­ket tü­zes sep­rű­vel ütö­ge­tik meg (2, 11).

III. Hi­deg-me­leg ha­tás

al­kal­ma­zá­sa

Hi­deg-ha­tás. A fá­jó fe­jet hi­deg víz­zel bo­ro­gat­ják (3), a fa­gyott test­részt hi­deg víz­ben mos­sák (3), aki­nél gya­ko­ri az orr­vér­zés, a csuguláját mos­sák ve­le (9). Ugyan­ezt al­kal­maz­zák a ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sá­ra: l. Eme­lés.

Me­leg-ha­tás. A re­kedt­sé­get me­leg bo­ro­ga­tás­sal szün­te­tik meg (3), hű­lés ese­tén hi­deg bo­ro­ga­tást tesz­nek az or­ra (10), láz ese­tén lan­gyos bo­ro­ga­tást a test­re (3). Man­du­la­fá­jás­kor me­leg (nem vi­zes) bo­ro­ga­tást hasz­nál­nak (3). A tyúk­sze­met for­ró víz­ben áz­tat­ják ki (10), rongy­ba kö­tött só­ta­lan pu­lisz­kát tesz­nek a da­gadt arc­ra, mumpsz­ra (1), me­leg sót a fá­jó de­rék­ra (10). A fü­let me­leg ka­mil­la­te­á­val páráltatják (10), a te­tűt for­ráz­zák (9). Hi­deg­rá­zás­kor: A bundávo ki­fe­küdt a nap­ra, hogy me­le­ged­jen ki (1). A re­u­mát (de­rék­fá­jást) ventúza po­hár­ral gyó­gyí­tot­ták: 9–20 po­ha­rat be­ken­nek szanitár szesszel, láng fö­lé tart­ják, rá­te­szik a be­teg há­tá­ra, hogy ki­szív­ja (2, 9).

IV. Össze­tett gyógy­mód­ok

A be­teg­ség meg­sem­mi­sí­té­se

Igé­zés. Gyó­gyí­tá­sa sze­nes víz ve­tés­sel tör­té­nik. Gyu­fa­szá­lat (2, 3, 11), könnyű fa tö­vi­sét (ga­la­go­nya, kö­kény) (3, 9) ége­tik, ki­len­cet, a sze­net víz­be dob­ják. Textéma: – Én Is­te­nem, adhad, hogy job­ban le­gyek (2). Acsánok, Fi­ú­nak, Szent­lé­lek Is­ten­nek neviben. Ámmen. Ha asszony igizte meg, ha­sad­jon meg a csicse, ha fér­fi, ha­sad­jon meg a tö­ke (9).

O pornit (Er­zsi) pe cale pe primare.

Se tâlnea cu maica precesta.

Di şe te cânţ, şe te develeşti?

Cum nu m-oi cânta, cum nu m-oi devăli,

Câ nu ştiu ce boalâ s-o tâmplat.

La inima s-s stricat,

Păru ei s-s burzucat,

Din picioare s-ontiedicat,

Te întoarce-e.

Din pişoare sâ pornească,

Păru ei să-ntedesască,

Mâncare să tomnească,

De boală să mântuiască,

De vătet (deocheat) de fată mare,

De bărbat, de muiere,

Să crăpă ţiţele, să cură boaşile,

Să rămâie (Er­zsi) luminată, bob­li­nat,

Ca arjintu strecurat,

Că în ceasul şe l-o făcut,

Că în zuva şe l-o născut,

Descântecu de la mine,

Leacu, doamne, de la tine,

Auzi-mă, doamne, auzi-mă, 

Amu ni în perţa asta auzi-mă. (3)

Köz­ben kés­sel (3, 11), vil­lá­val (3) ke­resz­tet csi­nál­nak a po­hár fe­lett (11), a po­hár fe­ne­kén a víz­ben (3), hár­mat (11), amíg az imád­ság tart (3). Az imád­sá­got há­rom­szor kell el­mon­da­ni, utá­na há­rom­szor be­le­köp­ni a víz­be (3). A vízből in­ni kell, ki­lenc kor­tyot (11), majd meg­ke­nik a mel­lét (3), te­nye­rét, hom­lo­kát (11). A né­pi or­vos a víz­be már­tott ke­zé­vel ke­resz­tet vet a be­teg gyo­mor­száj­ára, te­nye­ré­re, fe­jé­re (3). A ma­ra­dék vi­zet a ku­tyá­ra (9, 11), a háztetőre (11), a kert tö­vé­be (3) ön­tik.

Meg­ije­dés. Ónt ön­te­nek, vet­nek. Be­lé­te­szik egy kalánbo, ki­csi zsírt hozzájo, ez meg­gyúl, miko az ón eolvad, be­lé­ön­tik a víz­be, ki­lenc ver­sen: há­rom­szor a fe­ji­re, há­rom­szor a hátáro, há­rom­szor a szivire (4). Az is­mé­telt textéma: Én ve­tek az ón­nal Atyánok, Fi­ú­nak, Is­ten­nek nevibe, Ámmen (8). Az csi­ná­ló­dik ki, amitő meg­ijedt (2). A vízze meg­mos­sák, iszik belölle, az ónt a fe­je alá te­szi. A vi­zet egy kert sarkábó ön­tik (4).

Ár­pa. Learat­ják, pusz­ta kéz­zel (4), sar­ló­val (3), kés­sel (11). Előzőleg ke­resz­tet kell vet­ni a szem­re (4). A textéma:

Árpo, árpo learat­lak,

Ké­vé­be nem köt­lek,

Ha­nem a ló seg­gi­be ver­lek (3).

Árpo, árpo learat­lak,

A sze­mét­be dob­lak (8).

Árpo, árpo learat­lak,

Ma­rék­ba szed­lek,

Ké­vé­be tesz­lek,

Kalangyábo rak­lak,

Sze­kér­re tesz­lek,

Ha­za­visz­lek,

Kicsípellek, megőröllek,

A te­hén seg­gi­be ver­lek. (2)

Árpo, árpo learat­lak,

Ké­vé­be tesz­lek,

Kalangyábo rak­lak,

Sze­kér­re rak­lak,

Onnat is ki­dob­lak,

Asz­tag­ba rak­lak,

Elcsípellek,

Zsákbo tesz­lek,

Ma­lom­ba visz­lek,

Megőrellek,

Meg­süt­lek,

Meg­esz­lek (1).

Utá­na köp­ni kell (1, 2, 3).

Szent An­tal tü­ze. Le­kö­pik és/ vagy le­ol­vas­sák. Le­kö­pik, ol­vas­nak rá. Mond egy imáccságot. Hogy a seb mujjan el. A Hi­szek­egyet vagy a Mi­atyán­kot. Én eztet el­ol­va­som, hogy a seb múljan el, hogy a fájdolam men­jen e ettő a léánkáto (4). Én köp­tem. Ad­dig ke köp­ni, amég meg­mo­sak­szik ben­ne. Mond­tam én, hogy: – Atyá­nok, Fi­ú­nak, Szent­lé­lek Is­ten­nek ne­vi­ben hasz­nál­jon (9). Össze­ke­ver­te a bú­zát, ku­ko­ri­cát, ár­pát, s olvasatt. Min­den reg­gel be­ken­te (11).

Ön­tés. Víz­be szok­tak ol­vas­ni, meg tet­tek össze min­den bú­zát, törőbúzát, fu­szuly­kát, ugorkamagat, tökmagat, döblecmagat, össze­sen nyócat, a ki­len­ce­dik vót a pénz, ötbanis vagy bár­mi­lyen. Csi­nál­tok csomagat belölle, egy zsebkendőbe. Ol­vas­tak rájo, kés­se vagy villávo ve­tet­tek ke­resz­tet. Eve meg­dör­zsöl­ték ott, ahol be­teg. A vízze le­mos­ták, nem tö­rül­köz­tek meg, hogy úgy szárodjan meg raj­ta. A vi­zet olyan hely­re ke ön­te­ni, ahol nem jár az em­ber, a kert tö­vi­be, hogy ne ra­gad­jon rájo. Ki­lenc ver­sen csi­nál­ták, ki­lenc nap, cso­ma­got csak egyet csi­nál­tok, vi­zet min­dig mást (3).

Sümölcs. Ke­reszt­ve­tés­sel tűn­te­tik el. Amiko emenyen ki az út­ra s kap egy csontat, akkármilyen csontat, feveszi s csi­nál a sümölcsre há­rom ke­resz­tet (1). Miko meg vót he­vül­ve a ke­men­ce, háromszo csináltom ke­resz­tet a szájáná s mond­tam: – Atyánok, Fi­ú­nak, Szent­lé­lek­nek neviben tűnjen e. Ámmen (9).

Sár­ga­ság. Ke­reszt­tel. Szoporban egy asszany ke­resz­tet vág a hom­lo­ká­ra (11).

Igé­zés. Szá­mol­nak ki­len­cig s vissza­fe­lé (1). A víz­be be­lé­dob­ják az első sze­net és ez a ki­lenc. És a kö­vet­ke­zőre azt mond­ják, hogy nyóc. A ki­len­ce­dik­re azt, hogy egy. A vi­zet meg­itat­ják az em­ber­rel. A szá­mo­lás végin aki ol­vas, még mor­mol va­la­mit. Utánna háromszo ke­resz­tet vet a po­hárro kéz­te­nyér­rel és há­rom­szor meg­kö­pi a vi­zet. A be­teg há­rom­szor iszik a vízből. Azu­tán ebből a vízből meg­ke­ni ke­reszt alak­ban a hom­lo­kát, a gyo­mor­szá­ját és a két te­nye­rét. A meg­ma­radt vi­zet ki­ön­tik a macs­ká­ra, ku­tyá­ra, háztetőre vagy az aj­tó sar­ká­ra (13).

Hi­deg­rá­zás. Rá­zott a hi­deg. Anyám evitt egy legelőre. Kecskebukázni kel­lett, nem tu­dom hány gö­dör­be (5).

Tá­lyog. Rá­ol­vas­nak (3).

Fog­po­kol­var. Rá­ol­vas­nak (3).

A be­teg­ség át­szár­maz­ta­tá­sa

Hi­deg­rá­zás, seb. Vet­tem egy pap­­pírt, meg­tö­röl­tem, a szél­nek eresz­tet­tem, hogy mentődjek. Vót né­me­lyik, aki­nek hasz­nált. Azt kel­lett mon­da­ni: „Úgy vi­gye el a szél a se­bet, ahogy fúj­ja a pap­pírt” (6).

Fa­lat. Kilencsze ke mon­da­ni, hogy:

Fa­lat nőtt a nyel­vem­re,

Du­gom a pap­né seg­gi­be (3).

Szeplő. Amiko lásso a legelső fecs­két, köpjen s mond­ja:

Fecs­két lá­tok,

Szeplőt há­nyok,

Tî, tî, tî.

Háromszo mond­ja e (1, 2, 11). Ami­ko emegy a fecs­ke, a szeplő vissza­jön (11).

Tyúk­segg. Miko főzik a pulickát, csi­nál ki­lenc ilyen ki­csi pulickát s ki­dob­ja az ablakan, hogy egyék meg a tyukak (3), hogy men­jen vissza a tyu­kak­haz (2, 9).

Fog­hú­zás. A gyer­mek ki­hú­zott fo­gát a pad­lás­ra dob­ták s mond­ták:

Ne­sze, egér, csont­fog,

Hoz­zál ne­kem vas­fo­gat (3, 9, 10).

Himlő. Be­ke­nik pénz­zel, s a pénzt el­dob­ják (11).

Bol­ha. Feb­ru­ár utol­só es­té­jén (7), már­ci­us el­se­jén (2, 8) küld­ték el a bol­há­kat. Se­per­tek, a sze­me­tet a szom­széd­ba dob­ták (2, 10). A ké­mény­be kel­lett ki­ál­ta­ni (9), egyéb­ként mon­da­ni:

Mărţişor în casă,

Purecii în treia casă (2, 7, 8, 9, 10).

Át­szár­maz­ta­tás

utó­la­gos el­pusz­tí­tás­sal

Sümölcs. Meg­eszi a sza­lon­nát, kacagjan, ha akar, de így van, a szalonnabőrrel jól-jól-jól meg­dör­zsö­li s béásso oda, aho­vá cse­peg a disz­nó­ól eressze. Béásso, s annyit szok­tam mon­da­ni ma­gam­ba, men­jen a sümőcs is velled. Háromszo ke csi­nál­ni (3, 10).

Egész­ség át­szár­maz­ta­tá­sa

Ál­mat­lan­ság. Amiko gyer­me­kek vótak, olyan jól aludott az apjak, vágtom a hajábul, s tet­tem a fe­jek alá, hogy úgy alud­ja­nak, mind az apjak. Vagy a disz­nó­tól szal­mát, hogy úgy alud­ja­nak (9). Ha a gyer­mek nem tudatt alunni, tet­tek a disz­nó­tól szal­mát a fe­je alá, hogy tudjan alunni, evet­ték a disz­nó­tól (1).

Ron­tás

Al­kal­ma­zá­sos

A fi­ú­nak a léány vériből cse­peg­tet­nek az italábo, hogy fe­le­sé­gül ve­gye. Vagy a léány szőrit be­lé­sü­tet­ték a fiú palacsintájábo.

Át­szár­maz­ta­tás­sal

A pénz­re tesz­nek reá át­kot s edobják, aki feveszi, reájo megy az átok. Száz lejt is edobnak (11). Le van dob­va a pénz vagy zsebkendő. Ha be­lé­lé­pik, be­teg lesz, mint­ha rü­hes len­ne, va­ka­ró­zik. Van a boszkonya, ve­szi a magat, békeni a be­teg­sé­git s edobja, s a má­sik feveszi (2).

Átok

Az anyai átok meg­fog­ja az em­bert (2).

Meg­csi­nál­ta­tás

Tu­dós asszo­nyok, boszko­nyák, pa­pok vé­gez­ték. Össze­ad­ták, szét­­vá­­lasz­tot­ták a há­zas­tár­sa­kat, el­pusz­tí­tot­ták az em­bert. Szó­gá­lo­tat csi­nál­tok, bőteltek (1, 2). Vót egy öreg­asszony, ment ki egy urszîtávo a határbo, egy fa tö­vi­be, ka­part va­la­mit, csi­nált va­la­mit. Akko küld­te ki, hogy itt s ott van egy nagy bé­ka, s öjje meg. Ki­ment, vót egy ki­csi s egy nagy, a nagy vit­te a há­tán a ki­csit. Meg­öl­te a nagyat, de nem az halt meg, akit meg akart öl­ni, ha­nem a test­vé­re.

Krisztur mel­lett lakatt egy asz­szony, az nem tudatt tar­ta­ni tyúkat, csak egy macskájo vót s az em­ber. Egy kezen dógozatt ev­vel a pap­pal. A szitánok a véskájábo bészúrta az ol­lót, az egyik felin tar­tat­ta ő, a má­si­kon az asszony, aki hoz­zá ment. Meg­kér­dez­te, hogy ki a haragossa az utcábo, s akko sor­ba vet­te. Mond­ta: Ha ez csinálto meg, ez és ez, akko for­dulj meg a tűz fe­lé, ha nem, fe­lém. Evve sze­rez­te a pénzt. Az em­ber tép­te a rongyat, dob­ta bé a ke­men­cé­be, s akko má ement a be­teg­ség. Ha akar­ta, hogy men­jen vissza a be­teg­ség az em­ber­re, aki rá­küld­te, vá­gott az asszony hajábó egy tin­cset, va­la­mit mind mondatt, vett egy po­hár vi­zet, ab­ba már­tot­ta be­lé. Akko bécsomagolta egy pa­pír­ba, oda­ad­ta, hogy dob­ja bé ar­ra a te­lek­re, s ha be­lé­lé­pett , be­lé­lé­pett a be­teg­ség­be.

1. Szováti adatközlőktől mind­össze tíz be­teg­ség megelőzési mód­ját si­ke­rült össze­ír­ni. Is­mert to­váb­bá né­hány be­teg­ség oka. Eze­ket fi­gye­lem­mel tart­va az egyén szin­tén el­ke­rül­he­ti a be­teg­sé­get. Az ala­csony szám­nak jelentős a hír­ér­té­ke: az egyén ki­szol­gál­ta­tott a be­teg­sé­gek­nek.

2. A né­pi or­vo­sok kö­zött, asze­rint, hogy mi­lyen be­teg­sé­get gyó­gyí­ta­nak, hi­e­rar­chia ál­la­pít­ha­tó meg. A leg­sú­lyo­sabb be­teg­sé­get a pap gyó­gyít­ja. Az or­to­dox pa­pok fog­lal­koz­tak és fog­lal­koz­nak gyó­gyí­tás­sal, ter­mé­sze­te­sen nem min­de­nik. Az adatközlők mind­össze há­rom pa­pot ne­vez­tek meg, kettő kö­zü­lük, a ke­reszt­úri (Cris­tur) és a fenesi (Floreşti) már nem él. Ezek szógálotat csi­nál­tok a be­te­gért. Az in­for­má­ci­ó­kat az adat­köz­lők konk­rét tör­té­net­be ágyaz­zák. Íme két tör­té­net:

Tol­lú­val dógazatt. Kel­lett vin­ni tyúkat. A fa­zék­ba vót egy pár da­rab to­jás, egésszen tí­zig, tép­te a tol­lút s hat­ta ben­ne. Ült az ágyon. Ame­lyik úgymondva kur­va vót, aztat szid­ta össze, csap­ta ki, nem is tud­ta, mi csi­nál­jon ide­ges­sé­gi­be. Miko bémentem, meg­mond­ta, hogy sok gyer­me­kem van, lé­á­nyom csak egy. Mond­ta, hogy a léányom sze­ren­csés lesz, ti­zen­öt éves. Mond­tam, hogy eb­be té­ve­dett, me csak öt éves. Ekko nagyat né­zett, fe­né­zett, csak akko né­zett meg. Mond­ta, hogy össze­té­vesz­tet­tem ma­gát másso. De az­tán ha­zug­sá­gon fog­tam.

Ka­ma­rást vót még egy léány. A fiú ud­va­rolt még egy légeni léánynok. De az nem ment utánno, s akko evet­te ezt. A má­sik megbánto, hogy nem ment hozzájo, s megcsináltotta. Az em­ber­nek a fe­le­sé­ge egy dél­be adatt a csir­kék­nek, hogy egye­nek. Jön egy nagy fe­hér ku­tya, s mind járt, hogy fog­ja meg. De ő evisítatta ma­gát. Sen­ki nem vót otthan, mind a ha­tá­ron vót min­den­ki, nem hal­lat­ta sen­ki. Má­so­dik nap is, har­ma­dik nap is. Akko má tud­ta, hogy nem tisz­ta do­lag. Akko is visítatt. A szom­széd­ba otthan vót egy asszany, s át­jött, hogy mér vi­sít. – Mi van, te? – Né, ez a ku­tya meg akar mar­ni! – Hol te? – Itt né! A má­sik nem látto. Nem látto sen­ki. Emonta az urá­nok is, s mond­ták ne­ki, hogy men­jen ha­za Ka­ma­rás­ra az anyjáékhaz. E is hoz­ták a léán­ká­vo együtt. Es­te­fe­lé mond­ta, hogy na itt meg­kap, né most készülődik, most jön. Jött s kínazta. Má­so­dik es­te híttak két szom­ba­tis­tát, hogy imád­koz­za­nak. Jött a li­dérc, nem látto sen­ki, de dü­hös vót, a szombatistákot is rázto, majd meg­hal­tak. A léányt fekapta s a lám­pa kö­rül meg­hor­doz­ta há­rom­szor a levegőbe. Az any­já­ék nem lát­tok sem­mit, me a tisztátolan meg­mond­ta, hogy ne­hogy eárulja, me meg­öli. De a szü­le­i­nek csak meg­mond­ta, s akko má azak is lát­ták. Na, ke vin­ni a temp­lom­ba. Sze­kér­rel vit­ték, az egész Ka­ma­rás látto. Miko meg­ér­kez­tek, hat fér­fi akar­ta vin­ni, de a tisztátolan olyan eröss vót, hogy nem tud­ták bévinni. Akko vit­ték ide Ro­mán­gyé­res­re a paphaz. Ez a kezibe ad­ta a ke­resz­tet, s úgy va­la­hogy-va­la­hogy bé tudatt men­ni. S akko va­la­hogy meg­csi­nál­ták a szógálotat. A lüdérc olyan, hogy­ha ki­űzik valakiből, vissza­száll ab­ba, aki küld­te. S az az első léány meg is halt.

Szin­tén ron­tást gyó­gyí­tot­tak, te­hát a pa­pok­kal egy szin­ten áll­nak a tu­dós asszo­nyok, boszkonyák, öregasszonyak.

A fa­lu­ban és a kör­nyé­ken is­mer­nek né­hány asszonyt, aki egy be­teg­ség vagy be­teg­ség cso­port gyó­gyí­tá­sá­val szer­zett te­kin­télyt. Egy szopori asszony a sár­ga­sá­got gyó­gyít­ja úgy, hogy ke­resz­tet vág a be­teg hom­lo­ká­ra. Va­lé­ria né­ni most is él, báb­asszony volt, női be­teg­sé­ge­ket gyó­gyít, dör­zsöl és ke­lést gyó­gyít. Bí­ró Gergucáné 72 éves adatközlő is is­mer­te a fa­lu­ban. Há­lyog­ra, Szent An­tal tüzire, po­kol­var­ra olvasatt rá. 59 gyógy­mó­dot mon­dott el, hogy ta­nul­ja meg, me jól fog. Meg­jegy­zé­sei ér­de­ke­sek olyan szem­pont­ból is, hogy egy né­pi or­vos ho­gyan szer­zi meg a tu­dá­sát. Az igé­zés gyó­gyí­tá­sá­nak rá­ol­va­sás­szö­ve­gét én egy öreg­asszony­tó lop­tam e... Miko ha­za­jöt­tem, le­ír­tam, s jó fe­jem vót, nem fe­lej­tet­tem e. A hypericum perforatum al­kal­ma­zá­sát ne­kem egy öreg or­vos magyarázto, a tej fel­hasz­ná­lá­sát egy öreg mo­kány­tó hal­lot­ta kis­gyer­mek­ko­rá­ban, a pá­lin­ká­ét egy létai em­ber mond­ta a fi­am­nak, a zsá­lyá­ét hal­lot­ta. Van­nak to­váb­bá ónöntők, akik az ijedt­sé­get, meg­ir­tó­zást gyó­gyít­ják, s van­nak, akik köp­nek se­bek gyó­gyí­tá­sá­ra. A tu­dást a né­pi or­vos át­ve­szi valakitől, ál­ta­lá­ban sza­bály az, hogy a texté­mát nem sza­bad han­go­san mon­da­ni, s csak gyó­gyí­tás­kor le­het hasz­nál­ni. Mind­össze egy adat ke­rült fel­szín­re, amely azt bi­zo­nyít­ja, hogy va­la­mi­lyen fel­té­tel mel­lett ho­gyan vál­hat va­la­ki or­vos­sá. Ré­geb­ben sza­pul­tak réz­üst­be, s az szik­rá­zott kí­vül, kor­mos vót, av­val csó­kol­tat­ták meg az em­bert, hogy tudjan köp­ni, hasz­nos le­gyen a kö­pé­se (9). Né­há­nyan a né­pi or­vo­sok kö­zül pénzt is el­fo­gad­nak. Egye­sek sze­rint az el­já­rás­nak ez is szer­ves ré­sze: Kel­lett fi­zes­sen, ne­hogy visz­sza­tér­jen ar­ra, aki olvasatt (11). Én is tudak Rózsikávo rá­ol­vas­ni. Öt lej­jé csi­ná­lunk egyet. Ha nem ve­szünk pénzt, akko nem hasz­nál. (4) És vé­gül van­nak azok, akik nö­vé­nyek­kel gyó­gyí­ta­nak. Leg­nép­sze­rűbb kö­zü­lük Csányi má­mi Domb­fa­lu­ból. Leg­több­ször a gyógy­szer el­ké­szí­té­si mód­ját köz­li, né­ha a kész or­vos­sá­got ad­ják.

A né­pi or­vo­sok fó­ku­szai a kö­zös­ség is­me­re­té­nek. S hogy a né­pi or­vos­lás még­sem in­téz­mé­nye­sült tel­je­sen, az av­val ma­gya­ráz­ha­tó, hogy ha bi­zo­nyos ese­tek­ben az or­vos igyek­szik is ti­tok­ban tar­ta­ni az el­já­rást, a kö­zös­ség tag­jai el­ta­nul­ják. Ezért a leg­több be­teg­sé­get, ha már né­pi gyó­gyí­tá­si el­já­rás­sal gyó­gyít­ják, há­zi­lag, a csa­lád­ban ke­ze­lik.

3. Ron­ta­ni ugyan­azok a pa­pok szok­tak, akik gyó­gyí­tot­tak is. Hoz­tak he­re és ron­tat­tak is. A tu­dós asszo­nyok, boszkonyák is fog­lal­koz­tak ron­tás­sal. Ron­tás­hoz so­rol­ha­tó az igé­zés is. Csak az tud igizni, aki két­szer volt el­vá­laszt­va. Úgy megigizte, hogy egybő meg is halt, ha nem ve­tet­tek sze­nes vi­zet (15). Egyé­ni szin­ten a be­teg­ség­nek tárgy­ra va­ló át­szár­maz­ta­tá­sá­val tör­té­nik.

4. Az in­for­má­ci­ó­nak a kö­zös­ség­ben va­ló el­ter­je­dé­se ered­mé­nye­zi a változatképződést. Ez a je­len­ség egyik jellemzője a szováti or­vos­lás­nak. Pél­dá­nak hoz­ha­tó fel az ár­pa gyó­gyí­tá­sá­nak rá­ol­va­só szö­ve­ge. Egyé­ni szin­ten az el­já­rás egy­sze­rű­söd­het vagy bővülhet. To­vább­ra is az ár­pá­nál ma­rad­va ál­ta­lá­no­san is­mert a szem­nek az ab­lak­ról vett reg­ge­li har­mat­tal va­ló meg­tör­lé­se. Az 1-es szá­mú adatközlő ezt is össze­kap­csol­ja a textémával, a 9-es szá­mú adatközlő pe­dig a ke­reszt­ve­tés­sel. Vagy a 3-as szá­mú adatközlő vég­le­te­kig le­egy­sze­rű­sí­tett el­já­rá­sa igé­zés gyó­gyí­tá­sá­ra: Miko útan van, s meg­i­gizik, a tenyeribe vesz egy ki­csi vi­zet, vagy egy pálinkáspohárbo, egy bicsok le­gyen magáná. A bicskávol csi­nál ke­resz­tet, iszik egy-két kor­tyot s job­ban lesz. Sze­net nem mu­száj. Csi­nál ke­resz­tet a homlokáro, az orcájáro kétfelől (3). Az egyé­ni kez­de­mé­nye­zés te­hát meg­en­ge­dett a né­pi gyó­gyí­tás­ban, csu­pán az or­vos­nak is, a be­teg­nek is hin­nie kell a gyógy­mód he­lyes­sé­gé­ben.

5. A gyó­gyí­tás­nak a hit­tel va­ló össze­kap­cso­lá­sa nem vé­let­len. Már az eddigiekből is ki­de­rült, hogy a val­lás­nak mint in­téz­mény­nek (pa­pok köz­ve­tí­té­sé­vel) nagy sze­re­pe van a gyó­gyí­tás­ban.

6. Az újí­tás, gaz­da­go­dás té­nye ra­gad­ha­tó meg az új anya­gok­nak gyógy­szer­ként va­ló fel­hasz­ná­lá­sá­ban. Tu­laj­don­kép­pen a tu­do­mány­tól vesz át in­for­má­ci­ó­kat a né­pi or­vos­lás, nem szá­mol­va más kö­vet­kez­mé­nyek­kel. Ilyen a mész, az Algocalmin in­jek­ció fel­hasz­ná­lá­sa ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sá­ra, to­jás­héj fel­hasz­ná­lá­sa gyo­mor­fe­kély gyó­gyí­tá­sá­ra (ez utób­bi ta­lán a bá­ri­um­ol­dat után­za­ta). Ha­son­ló­an új esz­köz a gyógy­á­szat­­ban a mág­nes.

7. Ér­de­mes pár ada­tot meg­fi­gyel­ni az al­kal­ma­zott el­já­rá­sok­ra vo­nat­ko­zó­an. Szováton 79 nö­vé­nyi, 18 ál­la­ti, 6 em­be­ri ere­de­tű anya­got, 14 táp­lá­lék-, 10 ve­gyi anya­got, 12 esz­közt, tár­gyat hasz­nál­nak gyó­gyí­tás­ra. Össze­tett el­já­rás­sal 19, hi­deg-me­leg ha­tás al­kal­ma­zá­sá­val 13, be­avat­ko­zás­sal 10 be­teg­sé­get gyó­gyí­ta­nak. Ha­gyo­má­nyos gyógy­mód­ok tar­toz­nak az össze­tett és be­avat­ko­zá­sos el­já­rá­sok­hoz, általánosul a hi­deg-me­leg ha­tás ki­hasz­ná­lá­sa, iga­zi gaz­da­go­dás az al­kal­ma­zá­sos gyó­gyí­tás­nál ta­pasz­tal­ha­tó. Új anya­gok ke­rül­nek be a né­pi gyógy­ászat­ba a nö­vé­nyek, táp­lá­lék- és ve­gyi anya­gok területéről. A to­váb­bi pe­ri­ó­dus­ra is még in­kább ezt le­het jó­sol­ni. Te­het­jük ezt an­nál is in­kább, mert a fi­a­tal adatközlők csak fe­lü­le­te­sen tud­tak be­szá­mol­ni az össze­tett gyógy­mód­ok­ról. A más területről szár­ma­zó is­me­re­te­i­ket vi­szont ők ma­guk is al­kal­maz­hat­ják. Ev­vel a je­len­ség­gel függ össze egy-egy el­já­rás külsőségeiben va­ló, a hi­e­de­lem­elem nél­kü­li át­vé­te­le. Er­re pél­da az ágy­ba­vi­ze­lés­nek tü­zes sep­rű­vel va­ló gyó­gyí­tá­sa. Az ütö­ge­tés csu­pán gesztéma, a sep­rű objektéma, de az adatközlők nem min­de­ni­ke gon­dolt a dé­mon­űzés­re.

8. Jellemző egy-egy né­pi gyógy­szer ere­de­ti funk­ci­ó­já­nak el­­ho­má­lyo­su­lá­sa s fel­hasz­ná­lá­sá­nak ál­ta­lá­nos­sá vá­lá­sa. Ilyen, gyak­ran hasz­nált nö­vé­nyek a mat­ricaria chamumilla, men­ta pi­pe­rita, carum carvi, crataegus, ro­sa canina, sambucus nigra, hype­ri­cum perforatum.

9. Az anya­got az adatközlők élet­ko­ra és tu­dá­sa sze­rint cso­por­to­sít­va a következő ada­to­kat kell fel­je­gyez­ni: az idősek 30–60, kö­zép­ko­rú­ak 50–90, a fi­a­ta­lok 5–20 ada­tot kö­zöl­tek. Nem té­ve­dés ta­lán ebből azt a kö­vet­kez­te­tést le­von­ni, hogy a kö­zép­nem­ze­dék a ha­gyo­má­nyos és új ér­té­kek össze­ge­zője, az idős és fi­a­tal nem­ze­dék pe­dig a tu­dás­nak egy-egy ré­szét él­te­ti.

10. Oly­kor, mint me­ta­nyelv, a köz­lés tük­rö­zi az adatközlő hoz­zá­ál­lá­sát is. Olyan meg­fo­gal­ma­zá­sok­ra gon­do­lunk, mint: anyám mond­ta, nem igaz, ré­gebb tar­tat­ták, kacagjan, ha akar.

11. Al­ka­lom adó­dik Magyar­szo­vát né­pi gyógy­ásza­ti anya­gá­nak egy má­sik mezőségi fa­lu­é­nak, Detrehemtelepének össze­ve­té­sé­vel. (A gyűj­tés el­vég­zé­se­kor a szer­ző le­zár­ta a detrehemtelepi ku­ta­tást. Kö­zöl­ve: Ke­szeg 1981. 97–117). A le­von­ha­tó leg­fon­to­sabb kö­vet­kez­te­tés a prag­ma­ti­ká­ra vo­nat­ko­zik. Magyarszováton élő a né­pi gyó­gyí­tás, nem ve­szí­tet­te el funk­ci­ó­ját. Az össze­gyűlt anyag az alap­ja en­nek a meg­ál­la­pí­tás­nak. Magyarszováton van­nak né­pi or­vo­sok, így a kö­zös­ség is­me­re­te­it ak­ti­vi­zál­ják. Ab­ban mind­két fa­lu meg­egye­zik, hogy a vál­to­zás irá­nya az em­pi­ri­kus gyógy­mód­ok al­kal­ma­zá­sa fe­lé mu­tat.

Adatközlők

1. Bo­dor Er­zsi (Man­ci) sz. 1941, 2. Csete An­na sz. 1910, 3. Csete An­na sz. 1945, 4. Csete Ágos­ton sz. 1941, 5. Szé­kely Ró­zi sz. 1932, 6. özv. Bí­ró Gergelyné Csete Er­zsé­bet sz. 1908, 7. Dezső Mártonné Nagy Ró­za sz. 1912, 8. Kis (Csete) Er­zsé­bet sz. 1917, 9. Kis Már­ton sz. 1917, 10. Szé­kely Gergelyné An­na sz. 1900, 11. Szé­kely Istvánné Sütő Ág­nes sz. 1903, 12. Szé­kely Csete Irén sz. 1924, 13. Csete Maneszes Zsu­zsa sz. 1901, VII. B osz­tály, VII. C osz­tály, 14. Dezső Daniné Csete Er­zsi sz. 1940, 15. Dezső Er­zsi (Gyu­ri Mar­ci) sz. 1924, 16. Bo­dor Má­ria Ká­ruly Sán­dor Ma­ri sz. 1913, 17. Cse­te Er­zsi Fu­szuly­ka sz. 1900,

(1980)

Ke­szeg Vil­mos

Fény­kép:

1. Gyűjtés köz­ben. Magyar­szovát, 1980

2. Csete Er­zsi (1980) gyógy­nö­vé­nye­ket mu­tat be

Iro­da­lom

Hoppál Mi­hály

1970 Az „igézés”-hidelemkör al­ko­tó­ele­mei. In: Né­pi Kul­tú­ra – Né­pi Tár­sa­da­lom IV. Bp., 259–286.