|
|||||||||
|
Carlile-Kovács Flóra – Puskás Katalin:
„Emelj fel helyzetemből, míg kegyelmed le nem jár...” 2. rész
7. „Sokszor vagyok olyan csüggedt állapotban, mikor én magam sem ismerek magamra, mert nem lenne szabad soha elcsüggedni. Isten nem gyönyörködik abban, ha elcsüggedek. Aztán mégiscsak jobban odagondolok, ha másnak nem is vagyok érték, Istennek talán érték vagyok... mikor aztán már idáig gondolkodom, úgy frissülök fel. Ó nem érdekel engem a földi élet, hát ez így volt megírva. Azt mondja a szentírás, hogy e világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok! Mert a Jó Isten tudta előre, hogy e világon az ördög mindenfelől csak mardosssa az embert, a Jó Isten előre látta, hogy állandóan csak támadva vagyunk, de ha van egy reménységünk nem hagyhat el Isten engem. Aztán megint csak felkapaszkodom. Olykor előveszem a füzetemet, aztán megolvasom, mintha nem én írtam volna. Hát létezik, hogy így elcsüggedjek? S voltam olyan lelki magaslaton, mikor úgy érzem, úgy teli van a szívem.” Jézus a példakép Ha vizsgálom életemet Nem vagyok megelégedet Bár vallom, tudom, s hiszem Mégis sokszor mást cselekszem A jellemem még nem tiszta Csorba esik sokszor rajta Mi történik körülötem Lenyügözik a figyelmem Jézusom a példaképem Ezt jól tudom, őt kell néznem Ha leveszem a tekintetem Máris a célt eltévesztem Naponta őt kell figyeljem Azt ki emberré lett értem Gunyt és fájdalmat szenvedet A Golgotán értem vérzett Ma is közben jár éretem Atyám elé viszi ügyem Megbocsájt, ha szívből kérem Naponta letörli könyem Ha ezt nap mint nap szemlélem Szivem nyugalmát meglelem Át formálja az életem Át alakul a jellemem Csak így leszek igazán megtérve Bűnöm így lesz eltörölve Így át formál a Szentlelke Dicsőségről dicsőségre. T. Zs. 2004. IX. 28. írtam 8. a.) írott álomelbeszélés Álmaim 2000. február 7dikén egy álmom volt melyet fontosnak tartom hogy leírjam. Csodálatos álmom volt de hogy mit láttam semit sem tudok minden el suhant Csak egy gyözdelmes, meg remegtető hang hallatszot, melyet tisztán hallotam, azonal leírtam Mely így szolt: E három tényező a meghatározo! 1. Hiába Isten ha nincs ki kerese! 2. Hiába áldása ha nincs aki kérje! 3. Hiába adná ha nincs aki fogadja! Ez volt az üzenet, mely nagyon meggondolkoztatot. Nemsoká a következő álmom mely valoság lesz. 2000. április 6dika éjel álmodtam Jézus dicső jövetelét. Sötét fekete felhők gyürüződtek az égen, ez a világ vége! Amikor szememet felfelé irányítotam a felhők közt egy kis fényeséget látam. A felhők gyürüzödtek de a fényeség mind joban ragyogot mig egy leirhatatlan város ereszkedet lefelé egyre ragyogoban, A kezeimet az ég felé emelve kiáltotam „Jön Jézus!” Mikor ép hogy elértem volna felébredtem. b.) szóbeli álomelbeszélés Olyan szép álmom volt. Le van írva a füzetembe; mikor hazaértem a fiamtól Magyarból mit álmodtam, de az álomból egy szót se tudok, csak egy hatalmas hangra ébredtem. Mikor a hang azt mondta: E három tényező a meghatározó – de az úgy csengett a fülembe, hogy csodálatosan. Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt, az íróeszközöm akkor is az asztalon volt, mert úgy feküdtem le, hogy írtam. Az emberem akkor is ittas volt, úgy feküdtem le, hogy írtam, s akkor hallom; e három tényező a meghatározó: hiába Isten ha nincs aki kövesse, hiába áldás, ha nincs aki kérje, hiába adná, ha nincs aki fogadja. Hamar el is kaptam a papiromat, s le is írtam, mert azelőtt is álmodtam valamit, s oly tisztán, mind montam magamban és reggelre elfelejetettem. S akkor hamar le is írtam egy papírra, úgy a holdvilágnál. Aztán ez eltelt, s akkor megint álmodtam. Gyönyörű volt az az álom. Nagy idő jött, olyan hatalmas, fekete fellegek, és én valahol kint voltam a kis utcán, s hamar sietek haza, mert mögöttem hömbölögtek a hatalmas fekete fellegek. Tudtam, hogy az Úr Jézus jön, mert hatalmas volt! És én rohanok a kis utcán, és ide öcsémékhez futottam be. Ez volt a szülői ház. Az édesapáméké. S béfutok, az öcséméknél nyitva volt a kapu, s mikor bémenek, mintha a sógornőm lett volna, az uram testvére ott. S ahogy felnézek a nagy fellegekben egy fényességet látok. S mondom: nézzd csak Mari, hát meg van írva, hogy lesznek jelek az égen, de Mari eltűnt. Én csak nézek, s látom, hogy a fellegek mintha ritkultak volna, s a fényes azon felül...Én torkom szakadtából ordítottam hogy jön az Úr Jézus. Erősen kiáltoztam. S látom, hogy a fellegek mind oszlottak, s egy gyönyörű város ereszkedett le. Az olyan gyönyörű volt, hogy csak szorítnám a szememet, hogy jöjjön megint elém, de csak egy-egy oszlop jön elém, akárhogy is akarom előidézni. Egy-egy gyönyörű szép, mintha utca-ajtófél vagy kapufél lenne, valami olyan, de az mind mind rózsával szegélyezve fel, fel, de fényes gyönyörűség! És én torkom szakadtából kiabáltam, s mikor már pont úgy ereszkedett le, hogy szinte fogtam meg, felébredtem. Ez olyan borzasztó volt nekem! Az uram abban a percben, mert észrevette, hogy én kiáltottam, gondolta, valamit álmodok, azt mondja: álmodtál valamit? Mondom: Jaj, miért nyíltak ki a szemeim. Jaj, miért tudott kinyílni a szemem, miért nem tudtam átélni azt a gyönyört amit láttam! De én aztán olyan sírásba kezdtem, hogy reggelig... az uramnak mondhattam akármit. Aztán felsoroltam, hogy milyen gyönyörűt láttam, milyen szép volt az! Pedig biztos, hogy csak egy picurka részletet láttam. Ezt a földi életünket nem tudjuk úgy élni, hogy eljussunk oda... 9. A füzetben található versek sorrendje: Elmerengve Kaposvári gondolataim Egy küzdelmes vándorút Hálaadás Önvizsgálat Ezred fordulo Honvágy Ilyen vagyok én még ma! Álmaim Egy év elmultával Öregek találkozója Halotti bucsuztato Szilveszter éjelén Jézus jön! Itélet! Válságos hejzetünk Harc után a jutalom Egy igazi születésnap Az egyedüli boldogság Jézusban van Az utolso napok A keskeny út Csak kitartva imádkoz Laodicia A sok miért válaszra vár Krisztus boldogjai Nem vagy elfeledve Az elhivottak nem mind választottak Nem bizonyos Az olvasatlan levél Jöjetek Jézushoz Felhívás Egyszer valora válik Testvér ne csügedj el Hűtlenek letünk A Golgota üzenete Egységre hivattunk el! Úgy szeretnék sok gyümölcsöt teremni Holnap talán késő lehet Egyszer üt az ora 2003. augusztus 10. Jézus a példakép Valamit adni, valamit hagyni szeretnék
Irodalom Andrásfalvy Bertalan 2004 A népművészet és a népismeret „haszna”. In Uő: Hagyomány és jövendő. Népismereti tanulmányok. Lakitelek, Antológia Kiadó 97–110. Fehér Ágnes 1987 Szabadegyházi közösségek vizsgálatának jelentősége, néhány szempontja. Vallási Néprajz 3. Bp., 139–155. Gunda Béla 1998 Az egyéniség- és személyiségkutatás kibontakozása a néprajztudományban. In Barna Gábor (szerk.): Szentemberek. Szeged, 13–25. KeszegVilmos 1991 A kéziratos füzetek költészetéről. Jelenlét II.6.16–17.; 7. 55–57 1999 Kicsiny dalaim. Népi költők antológiája. Vál., szerk., az előszót írta Keszeg Vilmos. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat 2003 A népi élettörténet műfajáról Zsigmond Erzsébet kézirata ürügyén. In Zsigmond Erzsébet: Sirató. Életem könyve. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat. 128–143. 2006 Az írás szerepe egy asszony életében. In Keszeg Vilmos (szerk.): Specialisták. Életpályák és élettörténetek I–II. Kolozsvár, Sciencia II. 583–664. Küllős Imola 1988: Igaz történet, élettörténet, önéletrajz. In Vargyas Lajos (főszerk.) Magyar Néprajz V. Népköltészet. Bp. Akadémiai Kiadó 251–259. Lovász Irén 2002 Szakrális kommunikáció. Bp. Európai Folklór Intézet, Örökség McGuire, M. 1992 Religion. The Social Context. Trinity University, San Antonio, Texas. Török Péter 2004 Egyházakról, szektákról – körültekintően. Új Ember LX. évf. 40.10.03. Vöő Gabriella 1997: Egy adventista lelkész énekköltészetének forrásai. In S. Laczkovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében II. Veszprém – Debrecen. 412–419. White, E. G. 1990 Jézushoz vezető út. Bukarest–Kolozsvár vissza a kiadáshoz minden cikke AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG rovat összes cikke |
|||||||||
|
|||||||||
