magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Carlile-Kovács Flóra – Puskás Katalin: „Emelj fel helyzetemből, míg ke­gyel­med le nem jár...” 2. rész


7. „Sok­szor va­gyok olyan csüg­gedt ál­la­pot­ban, mi­kor én ma­gam sem is­me­rek ma­gam­ra, mert nem len­ne sza­bad so­ha el­csüg­ged­ni. Is­ten nem gyö­nyör­kö­dik ab­ban, ha el­csüg­ge­dek. Az­tán még­is­csak job­ban oda­gon­do­lok, ha más­nak nem is va­gyok ér­ték, Is­ten­nek ta­lán ér­ték vagyok... mikor az­tán már idá­ig gon­dol­ko­dom, úgy fris­sü­lök fel. Ó nem ér­de­kel en­gem a föl­di élet, hát ez így volt meg­ír­va. Azt mond­ja a szent­írás, hogy e vi­lá­gon nyo­mo­rú­ság­tok lészen, de bíz­za­tok! Mert a Jó Is­ten tud­ta előre, hogy e vi­lá­gon az ör­dög mindenfelől csak mardosssa az em­bert, a Jó Is­ten előre lát­ta, hogy ál­lan­dó­an csak tá­mad­va va­gyunk, de ha van egy re­mény­sé­günk nem hagy­hat el Is­ten en­gem. Az­tán megint csak fel­ka­pasz­ko­dom. Oly­kor előveszem a fü­ze­te­met, az­tán meg­ol­va­som, mint­ha nem én ír­tam vol­na. Hát lé­te­zik, hogy így el­csüg­ged­jek?  S vol­tam olyan lel­ki ma­gas­la­ton, mi­kor úgy ér­zem, úgy te­li van a szí­vem.”

Jé­zus a pél­da­kép

Ha vizs­gá­lom éle­te­met

Nem va­gyok meg­elé­ge­det

Bár val­lom, tu­dom, s hi­szem

Még­is sok­szor mást cse­lek­szem

A jel­le­mem még nem tisz­ta

Csor­ba esik sok­szor raj­ta

Mi tör­té­nik körülötem

Lenyügözik a fi­gyel­mem

Jé­zu­som a pél­da­ké­pem

Ezt jól tu­dom, őt kell néz­nem

Ha le­ve­szem a te­kin­te­tem

Már­is a célt el­té­vesz­tem

Na­pon­ta őt kell fi­gyel­jem

Azt ki em­ber­ré lett ér­tem

Gunyt és fáj­dal­mat szen­ve­det

A Gol­go­tán ér­tem vér­zett

Ma is köz­ben jár ére­tem

Atyám elé vi­szi ügyem

Megbocsájt, ha szívből ké­rem

Na­pon­ta le­tör­li könyem

Ha ezt nap mint nap szem­lé­lem

Szivem nyu­gal­mát meg­le­lem

Át for­mál­ja az éle­tem

Át ala­kul a jel­le­mem

Csak így le­szek iga­zán meg­tér­ve

Bű­nöm így lesz el­tö­röl­ve

Így át for­mál a Szent­lel­ke

Dicsőségről dicsőségre.

T. Zs. 2004. IX. 28. ír­tam

8.  a.) írott álom­el­be­szé­lés

Ál­ma­im

2000. feb­ru­ár 7dikén egy ál­mom volt me­lyet fon­tos­nak tar­tom hogy le­ír­jam. Cso­dá­la­tos ál­mom volt de hogy mit lát­tam semit sem tu­dok min­den el su­hant

Csak egy gyözdelmes, meg remegtető hang hallatszot, me­lyet tisz­tán hallotam, azonal le­ír­tam

Mely így szolt:

E há­rom tényező a meghatározo!

1. Hi­á­ba Is­ten ha nincs ki kerese!

2. Hi­á­ba ál­dá­sa ha nincs aki kér­je!

3. Hi­á­ba ad­ná ha nincs aki fo­gad­ja!

Ez volt az üze­net, mely na­gyon meggondolkoztatot.

Nem­so­ká a következő ál­mom mely valoság lesz.

2000. áp­ri­lis 6dika éjel ál­mod­tam Jé­zus dicső jö­ve­te­lét.

Sö­tét fe­ke­te felhők gyürüződtek az égen, ez a vi­lág vé­ge! Ami­kor sze­me­met fel­fe­lé irányítotam a felhők közt egy kis fényeséget látam. A felhők gyü­rü­zöd­tek de a fényeség mind joban ragyogot mig egy leirhatatlan vá­ros eresz­ke­det le­fe­lé egy­re ragyogoban, A ke­ze­i­met az ég fe­lé emel­ve kiáltotam „Jön Jé­zus!” Mi­kor ép hogy el­ér­tem vol­na fel­éb­red­tem.

b.) szó­be­li álom­el­be­szé­lés

Olyan szép ál­mom volt. Le van ír­va a fü­ze­tem­be; mi­kor ha­za­ér­tem a fi­am­tól Ma­gyar­ból mit ál­mod­tam, de az álom­ból egy szót se tu­dok, csak egy ha­tal­mas hang­ra éb­red­tem. Mi­kor a hang azt mond­ta: E há­rom tényező a meg­ha­tá­ro­zó – de az úgy csen­gett a fü­lem­be, hogy cso­dá­la­to­san. Gyö­nyö­rű hold­vi­lá­gos éj­sza­ka volt, az író­esz­kö­zöm ak­kor is az asz­ta­lon volt, mert úgy fe­küd­tem le, hogy ír­tam. Az em­be­rem ak­kor is it­tas volt, úgy fe­küd­tem le, hogy ír­tam, s ak­kor hal­lom;

e há­rom tényező a meg­ha­tá­ro­zó: hi­á­ba Is­ten ha nincs aki kö­ves­se, hi­á­ba ál­dás, ha nincs aki kér­je, hi­á­ba ad­ná, ha nincs aki fo­gad­ja.

Ha­mar el is kap­tam a papiromat, s le is ír­tam, mert azelőtt is ál­mod­tam va­la­mit, s oly tisz­tán, mind montam ma­gam­ban és reg­gel­re elfelejetettem.

S ak­kor ha­mar le is ír­tam egy pa­pír­ra, úgy a hold­vi­lág­nál. Az­tán ez el­telt, s ak­kor megint ál­mod­tam. Gyö­nyö­rű volt az az álom.

Nagy idő jött, olyan ha­tal­mas, fe­ke­te fel­le­gek, és én va­la­hol kint vol­tam a kis ut­cán, s ha­mar si­e­tek ha­za, mert mö­göt­tem hömbölögtek a ha­tal­mas fe­ke­te fel­le­gek. Tud­tam, hogy az Úr Jé­zus jön, mert ha­tal­mas volt! És én ro­ha­nok a kis ut­cán, és ide öcsé­mék­hez fu­tot­tam be. Ez volt a szülői ház. Az édes­apá­mé­ké. S béfutok, az öcséméknél nyit­va volt a ka­pu, s mi­kor bémenek, mint­ha a sógornőm lett vol­na, az uram test­vé­re ott. S ahogy fel­né­zek a nagy fel­le­gek­ben egy fé­nyes­sé­get lá­tok. S mon­dom: nézzd csak Ma­ri, hát meg van ír­va, hogy lesz­nek je­lek az égen, de Ma­ri el­tűnt. Én csak né­zek, s lá­tom, hogy a fel­le­gek mint­ha rit­kul­tak vol­na, s a fé­nyes azon felül...Én tor­kom sza­kad­tá­ból or­dí­tot­tam hogy jön az Úr Jé­zus. Erősen ki­ál­toz­tam. S lá­tom, hogy a fel­le­gek mind osz­lot­tak, s egy gyö­nyö­rű vá­ros eresz­ke­dett le. Az olyan gyö­nyö­rű volt, hogy csak szo­rít­nám a sze­me­met, hogy jöj­jön megint elém, de csak egy-egy osz­lop jön elém, akár­hogy is aka­rom előidézni. Egy-egy gyö­nyö­rű szép, mint­ha ut­ca-aj­tó­fél vagy kapufél len­ne, va­la­mi olyan, de az mind mind ró­zsá­val sze­gé­lyez­ve fel, fel, de fé­nyes gyö­nyö­rű­ség!

És én tor­kom sza­kad­tá­ból ki­a­bál­tam, s mi­kor már pont úgy eresz­ke­dett le, hogy szin­te fog­tam meg, fel­éb­red­tem. Ez olyan bor­zasz­tó volt ne­kem! Az uram ab­ban a perc­ben, mert ész­re­vet­te, hogy én ki­ál­tot­tam, gon­dol­ta, va­la­mit ál­mo­dok, azt mond­ja: ál­mod­tál va­la­mit? Mon­dom: Jaj, mi­ért nyíl­tak ki a sze­me­im. Jaj, mi­ért tu­dott ki­nyíl­ni a sze­mem, mi­ért nem tud­tam át­él­ni azt a gyö­nyört amit lát­tam! De én az­tán olyan sí­rás­ba kezd­tem, hogy reg­ge­lig... az uram­nak mond­hat­tam akár­mit. Az­tán fel­so­rol­tam, hogy mi­lyen gyö­nyö­rűt lát­tam, mi­lyen szép volt az! Pe­dig biz­tos, hogy csak egy pi­cur­ka rész­le­tet lát­tam. Ezt a föl­di éle­tün­ket nem tud­juk úgy él­ni, hogy el­jus­sunk oda...

9. A fü­zet­ben ta­lál­ha­tó ver­sek sor­rend­je:

El­me­reng­ve

Ka­pos­vá­ri gon­do­la­ta­im

Egy küz­del­mes ván­dor­út

Há­la­adás

Ön­vizs­gá­lat

Ez­red fordulo

Hon­vágy

Ilyen va­gyok én még ma!

Ál­ma­im

Egy év elmultával

Öre­gek ta­lál­ko­zó­ja

Ha­lot­ti bucsuztato

Szil­vesz­ter éjelén

Jé­zus jön!

Itélet!

Vál­sá­gos hejzetünk

Harc után a ju­ta­lom

Egy iga­zi szü­le­tés­nap

Az egye­dü­li bol­dog­ság Jé­zus­ban van

Az utolso na­pok

A kes­keny út

Csak ki­tart­va imádkoz

Laodicia

A sok mi­ért vá­lasz­ra vár

Krisz­tus bol­dog­jai

Nem vagy el­fe­led­ve

Az elhivottak nem mind vá­lasz­tot­tak

Nem bi­zo­nyos

Az ol­va­sat­lan le­vél

Jöjetek Jé­zus­hoz

Fel­hí­vás

Egy­szer valora vá­lik

Test­vér ne csügedj el

Hűt­le­nek letünk

A Gol­go­ta üze­ne­te

Egy­ség­re hi­vat­tunk el!

Úgy sze­ret­nék sok gyü­möl­csöt te­rem­ni

Hol­nap ta­lán késő le­het

Egy­szer üt az ora

2003. au­gusz­tus 10.

Jé­zus a pél­da­kép

Va­la­mit ad­ni, va­la­mit hagy­ni sze­ret­nék

 

Iro­da­lom

Andrásfalvy Ber­ta­lan

2004 A nép­mű­vé­szet és a nép­is­me­ret „hasz­na”. In Uő: Ha­gyo­mány és jövendő. Nép­is­me­re­ti ta­nul­má­nyok. Lakitelek, An­to­ló­gia Ki­adó 97–110.

Fe­hér Ág­nes

1987 Sza­bad­egy­há­zi kö­zös­sé­gek vizs­gá­la­tá­nak jelentősége, né­hány szem­pont­ja. Val­lá­si Nép­rajz 3. Bp., 139–155.

Gunda Bé­la

1998 Az egyé­ni­ség- és sze­mé­lyi­ség­ku­ta­tás ki­bon­ta­ko­zá­sa a nép­rajz­tu­do­mány­ban. In Bar­na Gá­bor (szerk.): Szent­em­be­rek. Sze­ged, 13–25.

KeszegVilmos

1991 A kéz­ira­tos fü­ze­tek költészetéről. Je­len­lét II.6.16–17.; 7. 55–57

1999 Ki­csiny da­la­im. Né­pi költők an­to­ló­gi­á­ja. Vál., szerk., az előszót ír­ta Ke­szeg Vil­mos. Székely­ud­varhely, Er­dé­lyi Gon­do­lat

2003 A né­pi élet­tör­té­net mű­fa­já­ról Zsig­mond Er­zsé­bet kéz­ira­ta ürü­gyén. In Zsig­mond Er­zsé­bet: Si­ra­tó. Éle­tem köny­ve. Székelyudvarhely, Er­dé­lyi Gondolat. 128–143.

2006 Az írás sze­re­pe egy asszony éle­té­ben. In Ke­szeg Vil­mos (szerk.): Spe­ci­a­lis­ták. Élet­pá­lyák és élet­tör­té­ne­tek I–II. Ko­lozs­vár, Sciencia II. 583–664.

Küllős Imo­la

1988: Igaz tör­té­net, élet­tör­té­net, ön­élet­rajz. In Vargyas La­jos (főszerk.) Ma­gyar Nép­rajz V. Nép­köl­té­szet. Bp. Aka­dé­mi­ai Ki­adó 251–259.

Lo­vász Irén

2002 Szak­rá­lis kom­mu­ni­ká­ció. Bp. Eu­ró­pai Folk­lór In­té­zet, Örök­ség

McGuire, M.

1992 Religion. The Social Context. Trinity University, San Antonio, Te­xas.

Tö­rök Pé­ter

2004 Egy­há­zak­ról, szek­ták­ról – körültekintően. Új Em­ber LX. évf. 40.10.03.

Vöő Gab­ri­el­la

1997: Egy ad­ven­tis­ta lel­kész ének­köl­té­sze­té­nek for­rá­sai. In S. Laczkovits Emőke (szerk.): Né­pi val­lá­sos­ság a Kár­pát-me­den­cé­ben II. Veszp­rém – Deb­re­cen. 412–419.

White, E. G.

1990 Jé­zus­hoz vezető út. Bukarest–Kolozsvár



vissza a kiadáshoz
minden cikke
AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG rovat összes cikke

© Művelődés 2008