|
|||||||||
Szikszai Katalin :
Mezősámsond társadalmi változása a 20. században 2. rész
Az 1920-as évek elején a számadatok nagyobbak. Ezekben az években a gyerekhalandóság szemlátomást csökken, amiben elősegített az egészségügyi ellátás javulása is. A törvénytelen gyerekek száma az 1930-as évek elejétől kezd csökkeni. A református parókián 1921-ben összesen 7 törvénytelen gyereket jegyeztek be. 1931–1940 között pedig összesen 26 gyerek született házasságon kívül. Az anyakönyvekben a fejlécnél megnézhetjük azt is, hogy a szülők milyen társadalmi réteghez tartóztak, így az adatokból kiderül az, hogy az esetek több mint 90%-nál a földműves réteghez tartozó családban született törvénytelen gyerek. Ebben
az időszakban a legnagyobb a természetes szaporulat, hiszen összesen
2010 születést jegyeztek be, 1182 elhalálozást, tehát Mezősámsond
lakossága mindössze 828 fővel gyarapodott. A
második világháború eseményei sem tizedelték meg a lakosságot, a
természetes szaporulat meghaladja a százat. Év Születések Elhalálozás Természetes szaporulat 1941 54 28 26 1942 64 26 38 1943 54 29 25 1944 53 28 25 A
második világháború alatt a törvénytelen gyerekek száma újra megnő,
hiszen 1941–1944 között a református és római katolikus egyház
összesen 31 házasságon kívül született gyereket jegyzett be.
Ugyanakkor megnő azoknak a száma is, akik öngyilkosságot követtek el.
Férfiak lettek öngyilkosok, a két egyházban ebben az időszakban
összesen 8 ilyen halált jegyeztek be. Évszámokban nézve viszont 22 és
74 év között mozognak a számok. Az
adatokat nézve ebben az időszakban stabilnak mondható a természetes
szaporulat. Összesen 225 születést jegyeztek be a polgármesteri
hivatalnál, 111 elhalálozást, tehát a falu lakossága mindössze 114
személlyel gyarapodott. A
kommunizmus beállta gazdasági szempontból nagyon megviselte a
falu lakosait, hiszen sokan elveszítették a földbirtokukat, a
településen tartózkodó kisnemes család ingatlanjait
kisajátították, és a családtagokat elhurcolták. 1945–1962 között
több volt földbirtokos rákényszerült arra, hogy a termelőszövetkezetben
dolgozzon. Mindezen tényezők ellenére a természetes szaporulat az
utóbbi időszakokhoz viszonyítva nem csökkent, hiszen ebben a periódusban
összesen 1331 születést jegyeztek be, 573 elhalálozást, tehát a
természetes szaporulat ebben az időben 758. 1945–1947 között a
lakosság mindössze 54 fővel gyarapodott. A következő években viszont
egy enyhe növekvés figyelhető meg, hiszen 1952-ben 69 volt a természetes
szaporulat. Ebben az időintervallumban a legmagasabb
népességnövekedést 1955-ben lehet megfigyelni, mikor a település
lakossága 89 személlyel gyarapodott. A
házasságon kívül született gyerekek száma viszont nem változik
ezekben az években sem, hiszen a református és római katolikus
parókián mindössze 62 törvénytelen gyereket jegyeztek be a
keresztelési anyakönyvekbe. Fontosnak tarom megjegyezni azt, hogy
a törvénytelen gyerekként bejegyzett kereszteléseknél több mint 80%
a roma etnikumhoz tartozik. Az
elhalálozottak közül ebben az időszakban kevesen követtek el
öngyilkosságot, a két parókián ezeknek a száma összesen 4. 1963–1989
között a református és római katolikus anyakönyvek, valamint a
népszámlálási adatok segítségével próbáltam rekonstruálni a
népesedési tendenciákat. Ebben az időszakban a népesség nagymértékben
csökken, a számadatok szerint inkább a negatív, mint a pozitív fele
tartanak, hiszen 1966-ban a természetes szaporulat –4, 1968-ban pedig
már –13. 1970-es években egy újabb népességgyarapodási tendencia
figyelhető meg, habár a számadatok közel sem annyira magasak, mint az előző
időszakokban. 1974-ben az egyházak anyakönyveiben bejegyzett adatok
alapján 21, míg 1975-ben 19 a természetes szaporulat. Ugyanakkor
megcsappan a törvénytelen gyerek száma is. Az 1980-as években újból
népességcsökkenés állt be, ami napjainkig tart. 1990–2004 között a
gyerekhalálra vonatkozó adatok elenyészők. Andorka
Rudolf szerint az 1960-as évektől megfigyelhető népességfogyatkozás okai
a következők lehetnek: a hagyományos vallási tekintélyek
meggyengülnek, nyugati példára az individualizmus megerősödött, a
nők függetlenebbé váltak (itt a fogamzásgátlást és abortuszt
említi), és elkezdődött egy nagyobb fokú urbanizáció is. Továbbá a
közgondolkozásban elterjedtek azok a nézetek, amelyek a
népességnövekedés következményeit taglalják, miszerint a
népességnövekedés azokban a társadalmi rétegekben, ahol a gazdasági
fejlődés és terjeszkedés lehetőségei lezárultak, ott az elszegényedés
folyamatával járhat együtt, ami egy új okot adhat a szaporulat
korlátozására (Andorka 2001.138). A
20. század végén és 21. század elején bekövetkezett nagyobb
népességcsökkenés nem minden áron a természetes fogyásnak tudható
be, hiszen 1989 után Erdély szinten megnőtt a kivándorlók száma (Varga
2002.3). Az
1989-es hatalomváltás után Mezősámsondon is megnőtt a migrációs folyamat
is, és sok család a megfelelő anyagi háttér nélkül nem vállal egy
gyereknél többet. Amint már említettem dolgozatom első részében a
fiatalabb generáció inkább külföldön vagy nagyvárosokban keres
munkahelyet. Véleményük szerint mezőgazdaságból nem tudnak megélni,
és ezért máshol próbálnak szerencsét. Hogy
a 20. század folyamán Sámsondon milyen népesedési tendenciák voltak
jelen a népszámlálási adatok tükrében, megfigyelhető a következő
táblázatban (Varga 1998.454): a
– anyanyelv, n – nemzetiség, – nincs adat A
2002-es népszámlálási adatok szerint az összlakosság 1634, ebből 931
román, 663 magyar és 40 roma etnikumhoz tartózik. Házassági anyakönyvek A
házassági anyakönyvek vezetésének elsődleges célja a
házasságkötés törvényességének betartása és a szertartások
nyilvántartása volt, de ugyanakkor segítettek a hívek
nyilvántartásához is és a birtokjog érvényesítéséhez, mert csak
törvényes házasságból született gyerek örökölhetett (Örsi
1998.168). Társadalom-néprajzi
szempontból az endogám és exogám házasságok elemzése anyakönyvek
alapján segít a társadalmi rétegződés megállapításához is, mert a
házasulandó felek társadalmi rétegződéséhez való tartozását is
bejegyezték, és ugyanakkor hozzásegít ahhoz, hogy meg tudjuk
állapítani, hogy egy település társadalma mennyire volt nyitott
vagy zárt. Általában minden település körül kialakul egy házassági
körzet és ennek kialakulásában fontos szerepet játszott az azonos
vallás, társadalmi státus, nemzetiség és nem utolsó sorban a
távolság. Több esetben exogám házasságot gazdasági okokból
kötöttek, de ha egy településen belül nagy az exogámia, akkor
fenyegetheti ennek stabil arculatát (Örsi 1998.181–182.) Andorka
Rudolf szerint pedig annál nyitottabb egy társadalom, minél kisebb a
különböző rétegekből származók mobilitási esélyei és zártabb egy
közösség, ha a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei
nagyobbak (Andorka 2003.220). Ebben
a részben felekezeti és etnikai endogám és exogám házasságok
vizsgálata segítségével arra a kérdésre szeretnék választ
találni, hogy Mezősámsond milyen házassági körzettel rendelkezett,
menynyire volt nyitott vagy zárt társadalma, valamint milyen
társadalmi és politikai tényezők okozhatták a lokális, felekezeti
és etnikai exogám házasságok növekedését. A polgármesteri
hivatal anyakönyveit részesítettem előnybe, mert ezek a
legteljesebbek. Lokálisan
exogám házasságok Az
előző fejezetben használt időintervallum felosztást követem itt is,
tehát megvizsgálom azt, hogy hányan kötöttek lokálisan exogám
házasságot a 20. század első évtizedében, az első világháború alatt,
a két világháború közötti időszakban, a második világháború
éveiben, a kommunizmus alatt, valamint az 1989-es hatalomváltás
után. A
következő felsorolás jól mutatja a lokálisan exogám házasságok
arányát 1900–1914 között (az évszám után az első az összest, a második a
lokálisan exogámokat jelzi): 1900 17, 6, 1901 20, 8, 1902 12, 7, 1903 20, 6,
1904 14, 6, 1905 20, 9, 1906 27, 15, 1907 28, 6, 1908 20, 6, 1909 57, 13, 1910
24, 11, 1911 24, 7, 1912 29, 9, 1913 19, 9. Ebben
az időben a házasságok száma 12 és 29 között mozog. Kivételt képez az
1909, amikor összesen 57-en esküdtek össze. 1906-tól kezdődően a
házasságok száma növekedni kezd, a lokálisan exogám
házasságkötések száma viszont stabil marad. 1900–1913
között Sámsond házasodási körzete a következő volt (a településnév
után az első a férfiak, a második a nők számát jelölik):Bazéd 2, 3, Bergenye
2, – Déva 1, –, Dicsőszentmárton 1, –, Gerebenes 1, –, Gernyeszeg 1, –,
Kislekence 7, 3, Kolozsvár 1, –, Marosludas 1, –, Marosvásárhely 5, –,
Mezőbodon 1, 1, Mezőcsávás 1, –, Mezőfele 2, –, Mezőkölpény 8, –, Mezőmadaras
23, –, Mezőrücs 4, –, Ménes 1, –, Mezőpanit 1, –, Nagyernye 2, –, Ölyves 3,
–, Pagocsa 14, 1, Póka 1, –, Szabad 2, –, Szabéd 2, –, Szentpéter –, 1. A
települések számát nézve Sámsond házasodási körzete, ebben az időszakban
nagy volt. A számadatokat közelebbről megvizsgálva kitűnik az, hogy a
fiatalok inkább a környező falvakból választottak párt maguknak,
hiszen Kislekence, Mezőkölpény, Mezőmadaras és Pagocsánál találhatók a
legmagasabb számadatok. Társadalmi rétegződés szempontjából ezekben
a falvakban a házasulandó felek a földműves réteghez tartoztak.
Azok, aki messzebb vidékekről választottak párt maguknak, kisnemesi
családból vagy az értelmiségi rétegből kerültek ki. Habár a
házasságot a fiatal párok Sámsondon kötötték, az anyakönyvekből nem
derül ki, hogy az új pár melyik településen lakott. Az
első világháború alatti években a faluban kötött házasságok száma
csökken: 1914 9, 3 1915 4, –, 1916 1, –, 1917 16, 6, 1918 13, 4, 1919 43, 20,
1920 27, 12. 1914–1916
között a házasságkötések száma megcsappan, hiszen ebben az időszakban
mindössze 14 párt jegyeztek be. 1917-től viszont egy enyhe növekedés
észlelhető, a legtöbb házasságot pedig 1919-ben kötöttek. A lokálisan
exogám házasságok száma ebben az időszakban is stabilnak mondható. Ebben
az időintervallumban a falu a következő házasodási körzettel
rendelkezett: Bala 2, –, Bazéd 2, 1, Bánd 3, –, Dicsőszentmárton 1, –,
Kislekence 2, –, Nagydevecser 1, –, Maroskeresztúr 1, –, Marosszentkirály 1,
–, Marosvásárhely 1, –, Mezőmadaras 5, 1, Mezőrücs 4, 1, Pagocsa 4, –,
Ölyves 1, –, Szabéd 4, 3, Szászrégen 1, –, Székelyvaja 1, –. Ebben
az anyakönyvben külön megjelölték a házasulandó felek születési
helyét és lakhelyét és előfordulnak olyan házasságok, melyek a
születés helye szerint exogámok, de lakhely szerint endogámok. Ezeket a
házasságokat endogámnak vettem. Ebben
az időszakban a település házasodási körzete tágul, ami szerintem az
első világháborúnak tudható be, hiszen az addigi rend felborul és a
határok kitágulnak, de ennek ellenére a fiatalok inkább a környező
falvakból választanak párt maguknak. A legtöbb házasságot Mezőmadarasról
és Szabédról jövő fiatalok kötöttek, mivel mindkét település
adminisztratív szempontból Sámsondhoz tartozott, ezért jegyezték be
azokat a házasságokat is, melyeknél a menyasszony más településen
lakott és a vőlegény volt sámsondi. A
két világháború közötti időszakban a településen kötött
házasságok száma nagyon ingadozó. Ezt mutatja a következő felsorolás
is: 1921 60, 17, 1922 30, 14, 1923 7, 2, 1924 33, 12,1925 24, 10, 1926 26, 10 ,
1927 27, 11, 1928 24, 9, 1929 23, 11, 1930 37, 9, 1931 36, 9, 1932 20, 11, 1933
13, 3, 1934 30, 14, 1935 13, 6, 1936 15, 6, 1937 14, 6, 1938 19, 2, 1939 15, 5,
1940 14, 2. A
táblázatból látható, hogy 1921–1940 között a házasságok száma inkább
a 13–37 között mozognak. Kivételt képez az 1921-ben kötött
házasságok, mikor mindössze 60 párt jegyeztek be az anyakönyvbe. Az előző
időszakhoz képest a lokálisan exogám házasságok száma nem változott,
hanem az össz házasságokhoz képest, stabil maradt. Ebben
az időszakban Sámsondon a következő településekről házasodtak: Bala 1, –,
Barbos 1, –, Bazéd 1, – Bánd 5, 1, Fekete 5, –, Gerebenes 5, 4,
Kislekence 5, –, Marosludas 1, –, Mezőcsávás 2, –, Marosvásárhely 13, –,
Mezőkölpény 6, 2, Mezőmadaras 35, 2, Mezőpanit 3, –, Mezőrücs 10, –, Ménes
1, –, Pagocsa 17, –, Ölyves 1, –, Szabéd 1 , 7, Szentmárton 2, –. Ebben
az időintervallumban a falu házasodási körzete újból leszűkül,
hiszen a legtöbben a környező falvakból választottak párt maguknak.
A legtöbb házasság Kölpény, Madaras, Pagocsa és Rücs településről
voltak. Véleményem szerint ezeknek a házasságoknak inkább
gazdasági, vallási, etnikai és nem utolsó sorban távolság okai
lehettek, mert mindezen falvak Sámsond határában találhatóak, és a
települések termőföldjei közel vannak egymáshoz. A környező falvak
közül Sámsondon és Madarason található a legnagyobb református
közösség, valamint Rücs lakosságának nagy része a román etnikumhoz
tartózik, ennek függvényében a madarasi és mezősámsondi fiatalok között
kötött házasságok 98% magyar etnikumhoz tartoznak, míg rücsi és
sámsondi házastársak 90%-a román nemzetiségű. Ezen településeken
kívül az anyakönyvekben még Ádámos, Backamadaras és Braila
településeket jegyezték be. Mindhárom alkalommal a menyasszony
volt sámsondi. A
második világháború alatti években a Sámsondon kötött házasságok
száma újból megcsappan: 1941 15, 5, 1942 7, 2, 1943 17, 5, 1944 12, 4.
Ebben az időszakban nemcsak az összes házasságok száma csökken, hanem a
lokálisa exogám házasságok is. Település
valamint a férfiak és nők aránya a lokálisan exogám házasságok
esetében, a második világháború alatt a következőképpen oszlott meg (a
településnév után az első a férfiak, a második a nők számát jelölik): Bánd
1, 1 Kide 1, –ª Kisnyulas –,1, Nagyiklód 1, –, Marosvásárhely 1, –, Mezőcsávás
1, 1, Mezőfele1,, –, Mezőkölpény 1, 1, Mezőpanit 1, –, Szabad 1, –,
Udvarfalva 1,–. A
vizsgált időintervallumban megfigyelhető az, hogy a határok újból
kitágulnak és inkább messzibb településekről választanak párt
maguknak. A
hatalomváltás után, 1945–1955 között Mezősámsondon mindössze 251
házasságot kötöttek. Ebben az időintervallumban, a házasságra lépők
száma a két világháború közötti időszakhoz képest nem csökken, hiszen
1945-ben 24 és 1946-ban pedig 20 házasságot jegyeztek be. 1947-1948-ban
viszont egy enyhe csökkenés észlelhető, mert a két évben összesen 25 párt
írtak be az anyakönyvekbe. Az 1950-es évek elején viszont újra nőnek a
számadatok, hiszen 1950-ben összesen 34 párt eskettek és 1950-ben pedig
30-at. A lokális exogámia e tíz év alatt összesen 103. 1945-1949 között
kevés a lokálisan exogám házasságok száma, a négy év alatt összesen 19
ilyen házasságot jegyeztek be. 1950-től kezdődően, viszont újra
növekedést lehet megfigyelni. Ebben az időintervallumban kötött
házasságok 50%-a lokálisan exogám. A
házassági körzet sem változik nagyon ebben az időszakban sem. Nagyon
sokan Bazédról, Bándról, Gerebenesről, Mezőkölpényből, Mezőmadarasról,
Pagocsáról, Rücsről és Szabédról választanak partnert maguknak. 1956
után Sámsond közigazgatásilag Kolozs tartomány, Sármás rajonhoz
tartozott (Varga 2002.304). Ettől az időponttól kezdődően megfigyelhető,
hogy többen Kissármásról választanak férjet maguknak. 1956–1965
közötti időszakban a Sámsondon kötött házasságok száma enyhe
csökkenést mutat, hiszen összesen 210 párt jegyeztek be az
anyakönyvekbe. Az 1956–1959 között a házasságok száma 20–26 között
mozog. Az 1960-as évektől kezdődően viszont a számok csökkenek, hiszen
1960–1965 közötti években a házasságok száma 15–20 között van. A
lokálisan exogám házasságok száma viszont megnő, hiszen mindössze 119
személy választott más településről partnert magának. 1956–1959 között
más faluból jövő személyekkel kötött házasságok száma, abban az
évben az összházasságok több mint 50%-át jelentik, ezt mutatják az adatok
is, hiszen 1956-ban 26, 1957-ben 22, 1958-ban 20 és 1959-ben 26 házasságból
13,15,13 valamint 17 lokálisan exogám. A következő években, viszont
enyhe csökkenést lehet észlelni. Ebben
az időszakban a falu házassági körzete nagyobbodik és ennek oka a
népesség foglalkozásszerkezetének megváltozása, a városra való
áttelepülés és nem utolsó sorban az akkori hatalom azon
politikája, mely szerint Erdély területére több román nemzetiségű
személyt telepítettek be. Ebben az időszakban a nagyon sokan más megyéből,
településről választottak párt maguknak, ugyanakkor megfigyelhető az is,
hogy a magyar etnikumhoz tartozó személyek a megszokott körzetből,
tehát Mezőkölpényből, Mezőmadarasról vagy Bándról választottak partnert
maguknak, míg a román nemzetiségű személyek, távolabbi vidékekről
házasodtak. 1966–1975
közötti időszakban a házasságok száma újból csökkeni kezd. E tíz év
alatt mindössze 101. A legtöbb házasságot 1969-ben kötötték, mindössze
15 új párt eskettek össze. A számok főleg az 1970-es évek elején kezdenek
el csökkeni, hiszen 1971-ben összesen csak 3 házasságot kötöttek,
1973-ban pedig 8-at. Ebben az intervallumban a mezősámsondi
polgármesteri hivatal állami anyakönyveiben bejegyzett
házasságok száma 10–15 között mozog. A
házasságok számának csökkenésével egy időben viszont nő a
lokálisan exogám házasságok száma az arányokhoz képest, hiszen
összesen 54 ilyen párt jegyeztek be. A legtöbb lokálisan exogám
házasságot 1975-ben kötöttek, mikor ennek az aránya az
összházasságokhoz képest 80%. Új
munkahelyek megteremtésével és az urbanizáció hatására a
fiatalok nemcsak a közelebbi településekről választanak partnert
maguknak, hanem távolabbi falvakból is. Az anyakönyvekben
bejegyzett házasulandó felek társadalmi státuszát is beírták.
Ezekből a bejegyzésekből az derül ki, hogy a legtöbb esetben az azonos
réteghez való tartozás volt az egyik fő ok a párválasztásban és nem
minden áron a távolság. 1976–1989
közötti időszakban a bejegyzett házasságok száma nagyon megcsappan,
mert a 13 év alatt összesen 138 új párt jegyeztek be. Az 1980-as években a
számarányok nagyon alacsonyak, hiszen 1980– 1989 időintervallumban az
összházasságok száma 6–12 között mozog. A legkevesebb házasságot
1989-ben kötötté, mikor mindössze az anyakönyvbe 3 párt írtak be. Az előző
időszakokhoz hasonlóan itt is megnő a lokálisan exogám házasságok
száma, mindössze 90. A mobilitási lehetőségekkel együtt ebben az időszakban
is sokan választanak messzibb vidékekről házastársat. Ebben az időszakban
a fiatalok megszakítják a kapcsolatokat az előbbi években
felvázolt házassági körzettel, hiszen Mezőmadarasról csak egyetlen egy
sámsondi férfi választott feleséget magának. 1990–2004
között bejegyzett házasságok esetében az adatok nagyon alacsonyak,
a népesedés csökkenésével a házasságok száma is csökken. Ebben az
időintervallumban beírt párok száma összesen 126. A 14 év alatt 1994-ben
jegyezték be a legtöbb házasságot, hiszen ekkor összesen 16 párt
írtak be, 2004-ben pedig mindössze 3-at. A
lokális exogámia viszont növekszik, hiszen ebben az időszakban 107
olyan párt jegyeztek be, ahol a vőlegény vagy a menyasszony más településről
származott. 89 után Mezősámsond házasodási körzete túlnövi Maros
megye határait is, és ezt bizonyítja az, hogy Hargita, Temes, Brassó
vagy éppen Vâlcea megyéből választottak párt maguknak. Azt,
hogy Sámsondon 1945–2004 között hogyan változtak a házasságok számai,
azt a következő táblázat jól mutatja: Év Összesen Lokálisan exogám 1945–1955 251 103 1956–1965 210 119 1966–1975 101 54 1976–1989 138 90 1990–2004 126 107 Amint a fenti adatokból is kitűnik, a falu arculata sokat változott a múlt század során. A második világháborút követően a határok megnyíltak, a kommunizmus évei után pedig a vendégmunkások száma is megnőtt, ami nagyon sok esetben egybeesett a migrációval is. Ugyanakkor a település társadalma mégsem volt annyira zárt, hiszen területileg közel volt egy adminisztratív központhoz, Mezőrücshöz és egy kulturális központhoz, Marosvásárhelyhez. Irodalom Andorka
Rudolf 1997
Bevezetés a szociológiába. Bp., Osiris Kiadó 1988
A családrekonstitució módszerei. Bp., KSH Népességtudományi Kutató
Intézet A
gyermekszám alakulásának társadalmi tényezői paraszti
közösségekben. Etnográphia, XCII. 1. 94–110. 2001
Gyermek, család történelem – történeti, demográfiai tanulmányok.
Bp., Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság Benda
Gyula A
halálozás és halandóság Keszthelyen 1747–1849. In Történeti
Demográfiai évkönyv, 122–166. Egyed
Ákos 2002
Falu, város, civilizáció. Kolozsvár, Kriterion Faragó
Tamás Nemek,
nemzedék, rokonság, család. In Paládi Kovács Attila (szerk.) Magyar
Néprajz VIII. Társadalom, Bp., 393– 469. Pál
Antal-Sándor 2000
Marosszék az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején.
Székelyudvarhely Örsi
Juliánna 1998
Emberszőtte háló, Túrkeve Varga
E. Árpád 2002
A romániai magyarság népességcsökkenésének okairól. Néhány
demográfiai szempont 2002. népszámlálás előzetes közleményének
értékeléséhez. In Magyar Kisebbség, VIII. 4. szám, 3–16 1998
Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I. Csíkszereda, Pro
Print Kiadó 2001
Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. 1850– 1992 Helységnévtár,
Csíkszereda, Pro-Print Kiadó Varga
Gyula Az
anyakönyvek, mint társadalomnéprajz forrásai. In A
társadalom-néprajzi vizsgálatok eredményei és lehetőségei az
Alföldön. Csongrád, 51–70. Források Recensămîntul
din 1900 din Transilvania 1996 Recesmîntul
din 1910 din Transilvania 1999 A
Magyar Szent Korona Országainak 1910 évi népszámlálása. 1912 A
Mezősámsondi Polgármesteri Hivatal Levéltára A
Mezősámsondi Református Egyház Levéltára A
Mezősámsondi Római Katolikus Egyház Levéltára vissza a kiadáshoz minden cikke AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG rovat összes cikke |
|||||||||
|