|
|||||||||
Berekméri Mária Erzsébet :
Városodás – városiasítás a Mezőségen
(Nagysármás. Esetelmezés) A Szamosok és a Maros határolta Erdélyi Mezőség településhálózatát vizsgálva talán az a legszembetűnőbb, hogy míg a periférián, a határvidéken több várost is találunk a folyóvölgyek árterületén megtelepedve (Marosvásárhely, Marosludas, Aranyosgyéres, Kolozsvár, Szamosújvár, Beszterce – hogy csak a fontosabbakat említsük) a terület belsejében nemigen találunk városokat. Mondhatni nincs is városa a Mezőségnek – legalábbis a 20. század végén még nem volt. Az első település, amely ezt a kitűntetett szerepet magáénak mondhatta, több évtized elteltével, Nagysármás. A nagy kiterjedésű mezőségi vidéken ez az egyetlen település, amely 2003-ban nyerte el a városi rangot, a 2003/382 számú törvény értelmében, a hozzátartozó falusi települések pedig Kissármás, Báld, Lárgatanya, Marócháza, Titiána és Csehtelke. A jövőben még bővülhet a térség városállománya: Mezőbánd szintén pályázik a városi státus megszerzésére. A Mezőség településhálózatán belül a kis- és aprófalvak (500 fő alatti lakossal) dominálnak, amelyek meglehetősen szórt településszerkezettel rendelkeznek. Ezekre a településekre a demográfiai elöregedés, a lakosság erőteljes fogyása jellemző, amely a 20. században folyamatos volt, de a szocializmus korszakától érvényesült hangsúlyosabban. Az okokat természetesen az ország iparosítási programjában és az ennek következtében meginduló emigrációban kell keresnünk. Ezek a települések ugyanis a befektetésekből rendszerint kimaradtak, hanyagolták az ilyen területeken az infrastruktúra és a gazdaság fejlesztését, ezzel mintegy elvándorlásra buzdítva az ott élő – főként fiatal – lakosságot. A 2001-ben megszavazott 351-es számú törvény (PATN negyedik, településekre vonatkozó szekciója) viszont az ilyen, városhiányos, zónákra előírja a nagyközségek várossá nevezését, amivel a vidéki térség revitalizációját szeretné elérni. Az Erdélyi Mezőség is szerepel a kiemelt zónák között, magába foglalva Maros – Kolozs – Beszterce-Naszód megyék területén levő földrajzi egységet. Jelen dolgozat a fent említett törvényt véve alapul, a Mezőség „első” városát veszi nagyító alá. Arra keressük a választ, hogy mennyire város (előírás szerint) Nagysármás, milyen esélyei (erősségei vs. gyengeségei) vannak a városok közötti versenyben. (A városok versenyképességéről lásd Lengyel–Rechnitzer 2000). Illetőleg a városodást megelőzte/követte valamelyest a városiasodás ezen a területen? Városodás (mennyiségi, demográfiai értelemben): a városi népesség számszerű emelkedése, a városok növekedése, terjeszkedése, a városok számának gyarapodása. Városiasodás (minőségi, szociológiai értelemben): a városi szerveződés formáinak, életmódnak területi elterjedése, a települések kiépítettségének tömörebbé, funkció szempontjából differenciáltabbá válása (lásd Cséfalvay 1994). Az elemzés elsősorban a statisztikai adatokon alapszik (2002-es népszámlálási adatok, éves települési adatok, helyi Polgármesteri Hivatal nyilvántartásai), de kiegészül empirikus vizsgálattal is (a város polgármesterével készített interjú, 2005.04.25.). Szerkezetileg a dolgozat első, bevezető részében a megyei adminisztratív keretről szólunk, illetve az urbanizációs folyamatról, majd a statisztikai adatokat vetjük össze a törvény feltételeivel, azután következik a város versenyképességének leírása néhány mutató mentén. A megyei adminisztratív keret Maros megye adminisztratív felosztása 1968-ban (1968/2-es törvény) alakult ki, mikor tulajdonképpen országszerte új rendszerre tért át a közigazgatás: ekkor vezették be a rajonok helyett újra a megyerendszert). Az utólagos módosítások egyes települések státusának váltásakor következtek be, így több község várossá való nevezése, esetleg városok municípiumokká való átminősítése történt meg a következő évtizedekben. A rendszerváltás előtti utolsó módosítás 1989-ben zajlott le, mikor Radnót község megszerezte a városi rangot. Az 1990-es években Maros megyét összesen 7 várossal találjuk, melyből három megyei jogú volt (Marosvásárhely, Szászrégen, Segesvár). A városi lakosság aránya ennek megfelelően 52% volt, ami az országos átlaghoz közel álló érték, az urbanizációs ranglistán a megye a 12. helyet foglalta el, Kovászna és Máramaros megyék után, azonos szinten Fehér, Argeş és Prahova megyékkel. A községek száma 90 volt, ezek összesen 449 települést csoportosítottak, ide számítva a községközpontokat is. Az egy községre jutó átlagos lakosszám 3313 volt, ezen érték jóval az országos átlag (7000 fölött) alatt helyezkedett el. A népességszám szerinti legkisebb község, Kozmatelke (630 lakos) és a legnagyobb, Marosszentgyörgy (8026 lakos) közti különbség tizenkétszeres. Az egy községre jutó falvak száma (4,9), ezzel viszont az országos szinten található. Legnagyobb tömörülést Bánd község mondhatta magáénak, összesen 13 település tartozott a közigazgatási területéhez, míg ellenkező oldalon a két településből összetevődő községek álltak (Marosbogát, Bala, Maroskeresztúr stb.). Az átmeneti időszak első tíz évében nem történt a települések jogállását befolyásoló beavatkozás, a 2002-vel kezdődő új városfejlesztési program (lásd Benedek 2006) keretében eszközölt módosítások viszont Maros megyében is látványos változásokat eredményeztek: 2002–2004 között 1 új megyei jogú város, 4 új városi jogállású település, valamint 5 új község jelent meg. A változtatások terve nem újkeletű, ugyanis még az 1970-es években szerepelt néhány község várossá fejlesztése a szocialista településtervezésben (Ferenczi 1980, Nicolae 2002). A tervek teljes megvalósítására azonban nem került sor, 1989-ben, a kommunista hatalom utolsó évében csupán a fent említett Radnótot emelték városi rangra. Erről a kérdésről a Megyei Tanács Urbanisztikai és területrendezési irodavezetője így nyilatkozott: „Ami a Maros megyei településhálózatot illeti, volt egy régebben elindított program. Volt néhány nagyközség, mint ezek, amelyeket várossá nyilvánítottunk, melyek polarizáló szereppel rendelkeztek. Tehát a szolgáltatások, életszínvonal révén figyelemkeltők voltak, népességet vonzottak a környékükről. Tehát az ötlet nem új. A megvalósítás feltételei azonban nem voltak mindig adottak. Most is csak részben teljesítettek. E négy községen kívül volt még Mezőbánd és Görgényszentimre. Feltételesen szerepelt még Déda is (Ianoş–Tălângă 1994). A fejlesztések motiváló tényezője a központi szerepkörű települések (amelyek történelmi fejlődésük során polarizáló erővel voltak jelen a környezetükben) kiemelése volt. Ezek a települések kivétel nélkül régi települések, melyek járásközpontként is működtek az 1960-as évekig, polarizáló hatásuk érződik 15–20 km-es körzetben. Idővel ezek a falusi térség újjáélesztésének gócpontjai lehetnek, befektetések vonzópontjai. A megyében ilyen településkategória lenne Nagysármás, valamint Mezőbánd, Mezőrücs, Erdőszentgyörgy, Nyárádszereda, Görgényszentimre és Marosfelfalu. A törvény feltételeinek jelenléte Nagysármáson Az alábbiakban áttekintjük azokat a 2001/351-es törvényben szereplő keretfeltételeket, melynek függvényében településeket várossá lehet nyilvánítani, valamint azt, hogy ezek mennyire teljesülnek Nagysármás esetében. Az első, fontos feltétel a népességszámra vonatkozik. Az alsó határt 5000-nél szabták meg és ezt a küszöböt a vizsgált település teljesíti, hiszen a legnépesebb az új városok közül (7493 lakos) Maros megyében. Ha eltekintünk azonban a városhoz tartozó falvak népességétől, akkor a tulajdonképpeni városi lakosság nem éri el a törvény által előírt küszöböt: 3877 fő él az egykori községközpontban. A következő szempont a foglalkoztatott népesség gazdasági szerkezet szerinti megoszlása. A törvény értelmében dominánsan ipari-tercier struktúrájú települések kell legyenek az új városok, ahol a népesség csekély hányada (25% alatt) foglalkoztatott a primer, mezőgazdasági szektorban. Ha ennek megítélésében a megyei statisztikai adatokra hagyatkozunk Nagysármáson 95% fölött képviselt a nem mezőgazdasági jellegű tevékenység, viszont a 2002-es népszámlálás szerint jóval alacsonyabb ennek aránya (76%), vagyis mindenképp teljesíti a gazdasági szerkezetre vonatkozó feltételeket. A lakások ellátottsága, felszereltsége az életmód, igényszint fokát fejezi ki. A teljes adminisztratív területet vizsgálva Nagysármás e téren elmaradottnak mondható, kiemelkedik az alacsony mutatókkal: 38,6%-os a lakások ellátottsága vízellátási berendezésekkel, illetve 35,5%-os a lakások ellátottsága fürdőszobával és belső WC-vel. Az egészségügy helyzetére vonatkozó feltételek és mutatók (orvosok száma, kórházi ágyak száma lakosokra vetítve) megközelítően jók Nagysármáson. Jelentősebb egészségügyi központ működik a településen, amely nemcsak a város, hanem a tágabb környék lakói számára is ellátást biztosít. Vonzáskörzete túllép tehát a közigazgatási határokon, habár csak kisebb egészségügyi problémák kezelésére alkalmas. A törvény következő feltétele az oktatásra vonatkozik. A törvény előír legkevesebb másodfokú képzést, vagyis gimnázium, líceum vagy szakközépiskola meglétét. A vizsgált településen ez jelen van, az elemi-középfokú oktatásban 10 diák jut egy tanerőre. A különböző kulturális (könyvtárak, előadóterem) és sporttevékenységre (sportpálya, tornaterem) alkalmas épületek is megtalálhatók. A feltételek között emíthető a turisztikai tevékenységet biztosító épületek megléte (hotelek, motelek, panziók). Ez Nagysármáson hiányzik, nincs biztosítva a turisták számára a szálláshely; a turizmus, mint gazdasági tevékenység sem elterjedt. Turisztikai potenciál van, azonban befektető(k)re még várni kell. A települési infrastruktúra terén találjuk a legnagyobb ellentmondásokat a törvénybe foglalt feltételek és valóság között. A közmű jellegű szolgáltatások közül kritériumként szerepel az ivóvízzel és csatornázással ellátott utcák 60 illetve 50%-a az összhosszból, ami viszont itt eléggé kezdetleges és elégtelen. Ennek kiépítése és modernizálása az önkormányzat elsődleges projektjei között szerepel, az ehhez szükséges pénzalapok azonban hiányosak. Az úthálózat sem felel meg az elvárásoknak, a korszerűsített utak részaránya alacsony. A környezet minőségének mutatóin is sok a javítanivaló. Elsőként a szabályozott szemétlerakás-és elszállítás problémáját kell megoldani. A zöldterületek, parkok egy főre eső mérete kevesebb, mint a szabályozott, viszont javít a helyzeten, hogy a gazdaságok nagy része úgynevezett kertes ház, így a zöldövezet nagyobbnak tekinthető a valóságban, bár nem összefüggő jellegű. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az Országos Területfejlesztési Tervben szereplő törvényerejű kritériumok csak részben teljesülnek Nagysármás esetében. Ez az állapot nemcsak mezőségi jellegzetesség, az ország többi új városában is hasonlóan alakulnak a mutatók – Ioan Oltean, a Közigazgatási Bizottság elnöke szerint csak ¾ részük felel meg egészében a törvényes kereteknek. 1. táblázat. Nagysármási mutatók Forrás: 2002-es népszámlálás, Megyei Statisztikai Hivatal, Polgármesteri Hivatal alapján saját számítás Az új jogállás előnyei és hátrányai A törvény feltételeinek teljesítése, betartása mellett a dolgozatban igyekszünk nyomon követni a jogállás változtatásából fakadó remélt előnyöket, illetve eddig tapasztalt hátrányokat. A várossá nyilvánítás óta eltelt rövid idő (maximum másfél–két év) azonban nem igazolt még minden félelmet/reményt. Vélhetően előnyős lesz a település életében az új státussal járó intézményi ellátottság fejlődése, a szolgáltatások megjelenése és könnyebb elérhetősége. Ez a hozzátartozó falvaknak is előnyös helyzetet jelent, sőt a kisváros vonzáskörzete is bővülhet ezáltal. Az önkormányzat a pénzalapok megnövekedését reméli az új státustól, mind a helyi, mind a központi alapok leosztását tekintve. Azonban, ahogy a Megyei Tanács Urbanizációs és Területrendezési iroda főépítésze nyilatkozott: a központi költségvetési részesedés nem fog jelentősen növekedni, hanem lokális szinten kell megtalálni a forrásokat, azokat pedig racionálisan kell felhasználni. A munkapiac javulása előnyként jelent meg a lakosság előtt, remélték, hogy a városi rang megszerzésével a települések gazdaságilag nagyobb növekedést, fejlődést tudnak majd felmutatni. A munkahelyteremtés viszont nem jár automatikusan együtt az új státus szerzésével, ennek érdekében erőfeszítéseket kell tenni, úgy az önkormányzatnak, mint a helyi vállalkozói szférának, a lakosságnak együttvéve. Az intézmények közül várhatóan a banki-pénzügyi szektor megtelepedése is megtörténik e kisvárosokban, ugyanakkor indokolt lenne közjegyzőség beindítása, hiszen rengeteg az elintézetlen földügy, a földek tisztázása, átírása, telekkönyvelése. Mocean Ioan nagysármási polgármester szerint az előnyöket a település regionális fejlesztési programokban való részvétele, bevonása jelentené. Ennek érdekében a helyi tanács, az önkormányzat több projektet indított el, ezekbe nemcsak az adminisztratív határokon belül levő falvakat vonták be, de együttműködnek a Mezőség több községével is. Az előnyök között találjuk tehát az infrastruktúra fejlesztésének lehetőségét, ezzel pedig a magasabb szintű szolgáltatások kiépülését, a lakosság reményét, hogy talán városias körülmények fognak majd uralkodni a településeken. Vagyis a népesség polgárosodásának útját látták, várták el a városi rangtól. Van azonban hátrányos oldala is a jogállás megváltozásának. Itt elsőként a lakosok elégedetlenségét kiváltó adónövekedést említeném. A 2001/351-es törvény keretében ugyanis a települések rangsorolását is elvégezték, az ország településállományát 5 hierarchiaszintbe sorolták, amely értelmében meghatározták az adókulcsot. Különbség van így a helyi adók (terület- és épületadó) szintjén, annak függvényében, hogy városi vagy falusi rangú a település. A településen belül is differenciálódhat az adó (értéke), ennek megszabása a Helyi Tanácsok jogkörébe tartozik. Az adók megemelését az is indokolta, hogy nagyobb költségek (például megemelkedett a Polgármesteri Hivatalok személyzeti száma) mellett nagyobb bevételekre is szükség van. A lakástulajdonosok nagyobb kiadást könyvelhettek az ingatlanok adózásából, az új adózási rendszer pedig a településen elégedetlenséget váltott ki a a lakosságból. A polgármester véleményét idézem, aki a probléma feloldását a szolgáltatások szintjének, minőségének javításával valósítaná meg. Ha egyensúlyban lenne a helyi adók és illetékek növelése a más, magasabb fokú szolgáltatásokkal, amit nyújtanánk, valószínű, hogy az elégedetlenség nem lenne ilyen nagy. De egyelőre sok vitához vezetett, mivel nem nyújt a vidéki környezetnél többet ez a státus sem. Azonban a legnagyobb veszteséget bizonyos EU-támogatások elveszítésével könyvelhetik el az új városok. A városi rang megszerzése után a helyi önkormányzatok nem jogosultak a támogatásokra, melyre azonban nagy szükségük lenne, elsősorban a települések vízkészlet-gazdálkodásának megoldása (csatornahálózat-kiépítése), de egyéb mezőgazdasági tevékenységek szempontjából is. A városi státus megszerzéséből eredő hátrányok között találunk akkomodációbeli, a lakosság mentalitásából fakadó problémákat is: például Nagysármás városközpontját (civic centre) mentesíteni szerették volna a mezőgazdasági gépezetek, állatok átvonulásától, erre tanácsi határozat is született. A döntés viszont az állattartó, földművelő népesség felháborodásához, tiltakozásához vezetett. A lakosság tehát nehezen tud alkalmazkodni az új polgárosult életvitelhez; lévén, hogy ha nem is főállásban, de kiegészítő keresetként földművelést folytatókról van szó. A település versenyképességének néhány tényezője 1. A természeti feltételek A természeti feltételek közül a legerősebben a fekvés határozza meg az adott település versenyelőnyét. Nem mindegy ugyanis, hogy a megye központi részén fekszik, vagy esetleg a periférián, nagy távolságra a megyeszékhelytől, nagyvárosoktól. Nagysármás a megye északnyugati részén, tulajdonképpen Kolozs és Beszterce-Naszód megye szomszédságában található. Hátránya az, hogy távol van a megyék centrumaitól, a közlekedési infrastruktúra jellege, fejlett(len)sége is nehezíti a város elérhetését. Bár az adminisztratív határának szélén keresztülhalad a Kolozsvárt Szászrégennel összekötő országút, a Mezőség geomorfológiai jellegzetességeiből (hepehupás táj, csuszamlásos, suvadásos területek) eredően ennek járhatósága, így fontossága veszített értékéből. A többi (nagy)várossal – Marosvásárhely, Marosludas, Beszterce – való összeköttetése is hasonlóan rossz állapotban van, így az előnytelen fekvést nem tudják ellensúlyozni. 2. Népességi és a gazdasági feltétele A humán alapok szempontjából a település nem mutat kiemelkedő értékeket. A népesség az 1956-os népszámlálás óta fokozatosan csökkenőben van, a természetes szaporulat negatív értékei miatt, de a migrációs mérleg vesztesége miatt is. A 2002-es census viszont enyhe népességnövekedést mutat: 3,8 százalékponttal 1992-höz viszonyítva. 1. ábra. A népességszám alakulása 1930-tól A népesség korstruktúráját vizsgálva (l. 2. ábra) szembetűnő, hogy az idős korosztály (60 év fölöttiek) nagy számban van jelen: a lakosság 24%-a idős. Mindezt az öregedési index segítségével is kifejezhetjük: 81,4, így a tuladonképpeni aktív korú (18–59) népesség részaránya is alacsony. 2. ábra. A népesség korszerkezete 2002-ben Iskolázottság szempontjából a népesség jórésze, több mint fele csak elemi (I–IV. osztály) és általános iskolai (V–VIII. osztály) végzettségű. Az érettségivel rendelkezők aránya a 18 éves és idősebb korú össznépességből 25,7%-ot tesz ki, a női dominanciájával. A felsőfokú végezettséggel rendelkezők esetében a helyzett fordított, itt enyhén a férfiak dominálnak, a mutató értéke 3,3% a 24 és annál idősebb össznépességből. A következőkben a gazdasági ágazatokban foglalkoztatottak számát vesszük szemügyre. A mezőgazdaság mellett a lakosság nagyrésze a különböző iparágakban dolgozik, a szolgáltató szektor a szállítások, kereskedelem, tanügy, egészségügy és közigazgatás révén képviselt a legerősebben. A pénzügyi szektorban, vendéglátóiparban, ingatlanpiacon, távközlésben meglehetősen kevesen foglalkoztatottak. A munkanélküliségi ráta alakulásában növekvő tendencia figyelhető meg 1992-höz viszonyítva: 10,7-ről 14,2%-ra (a megyei által 7,3%). A település gazdasági potenciálját tekintve elmondható, hogy a rendszerváltozás új viszonyaihoz nem alkalmazkodott túl gyorsan és dinamikusan, mai napig egyes ágazatok válsága figyelhető meg. A szolgáltatói szektor erősödése nem látványos, a befektetések nem nagy méretűek, és főként az iparban (fafeldolgozás, mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása stb.) koncentrálódnak. A külföldi működő tőke áramlása a zónába nem igazán jellemző. A polgármester véleménye szerint a húzóágazat a mezőgazdaság lehetne. Diszfunkciók az új városokban A városi területfejlesztési projekt (PUG) alapján a legnagyobb problámák a települési infrastruktúra és környezetvédelem területén vannak. Így az úthálózat fejletlensége, rendezetlensége, emellett a parkolók, átjárók, útszéli sáncok hiánya. Az épített környezetre vonatkozó problémák, hiányok közül: lakások felszereletlensége, elöregedése, beépíthető beltelkek hiánya. A környezet leromlása, a környezetvédelem hiánya ugyancsak általános jelenség; ezt elsősorban a szeméttelepek állapota, a lakott területekhez való közelsége váltja ki. Helyenként jellemző a földcsuszamlások, eróziós jelenségek jelenléte a településen belül is. A problémák orvoslására a tervekben különböző javítási stratégiákat javasolnak, mindezek alkalmazása azonban az adott település anyagi körülményeitől függenek. 2. táblázat. Nagysármás néhány fejlettségi mutatója Forrás: 2002-es népszámlálás, Megyei statisztikai Hivataladatai alapján saját számítás Következtetések A poszt-szocialista átmenet idején a társadalmi-gazdasági-politikai körülmények megváltozásával az urbanizációs folyamat is nagy változásokon ment át: Romániában a 2002-es népszámlálás idejére a városi népesség aránya visszaesett az előző népszámlálás adataihoz képest. 2002 után azonban a fentről irányított, mesterséges beavatkozás (városiasítás) eredményeként a városi népesség száma/aránya növekvőben van. Az országos szintű mozgásokkal analóg helyezt áll fenn Maros megye viszonylatában is, a Mezőségen, ahol a már említett beavatkozások következtében megjelent az első városi rangú település. Nagysármás a történelem során regionális központi funkcióval rendelkezett, mely polarizáló erőt a földrajzi helyzet eredményeként is értelmezhetjük. Bár az Országos Területfejlesztési Terv negyedik, a településhálózatra vonatkozó szekciójában (2001/ 351 számú törvény) leszögezték a várossá nyilvánítás kritériumait, a vizsgálat során arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt nem – vagy legalábbis nem minden esetben – tartották be, a fejlesztési terv követelményeit tulajdonképpen megkerülve adtak bizonyos településeknek városjogot. A mezőgazdasági tevékenységek ma is fontos szerepet töltenek be a település gazasági életében. A városi életmóddal együtt járó polgárosodás folyamata nehezen indulhat el, ugyanis a lakosság nem rendelkezik ilyen életvitelre vonatkozó tér- és gazdaságszervező életmodellel. Így újra felhozható példaként a városi tanács városrendezési terve, amely a város főterét mentesítette volna a mezőgazdasági gépek, lovasfogatok forgalmától, de amelyet nehezen tudott a valóságba ültetni. A városiasodás tehát felülről nehezen irányítható, a helyi életetstratégiákat, gazdasági-társadalmi mozgásokat erősen meghatározzák a mentális tényezők (lakosok adaptációs készsége, a városi élet jövőbeni megszervezését biztosító egyéni és kollektív életviteli/élet(tér) szervező forgatókönyvek kidolgozása). A település városi rangra emelése nem feltétlenül jár együtt a fejlettségbeli növekedéssel, így a településeknek az infrastruktúra, környezetvédelem, szolgáltatások terén még sokat kell fejleszteni. Irodalom Benedek József 2006 Urban Policies and Urbanization in the Transition Romania, Romanian Revue of Regional Studies 2, 51–64. Cséfalvay Zoltán 1994 A modern társadalomföldrajz kézikönyve, IKVA Könyvkiadó, Bp. Ferenczi I. 1980 Városfejlődés térben és időben, Korunk Évkönyv. Ember, város, környezet. Kolozsvár 11–23 Ianoş, I. – Tălângă, C. 1994 Oraşul şi sistemul urban românesc în condiţiile economiei de piaţă, Academia Româna, Bucureşti Lengyel I. – Rechnitzer J. 2000 A városok versenyképességéről. In Horváth Gy., Rechnitzer J. (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA Pécs, 130–152. Nicolae, I. 2002 Suburbanismul ca fenomen geografic în România, Editura Meronia, Bucureşti. vissza a kiadáshoz minden cikke AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG rovat összes cikke |
|||||||||
|