|
|||||||||
Varga Sándor:
Néptánckutatás az erdélyi Mezőségen
Bevezetés A magyar néptánckutatás a hatvanas években fedezte fel az erdélyi Mezőséget. A mezőségi tánckultúra, a kutatás és a hetvenes években induló táncházmozgalom közvetlen kapcsolata révén gyorsan ismerté, a virtuóz és látványos páros és férfitáncai miatt közkedveltté is vált az egész országban. Évek során magyarországi és külföldi érdeklődők százai sajátították el a magyar táncházakban a mezőségi és a széki táncokat. A rendszerváltás után meginduló erdélyi néptánctáborok között első volt a Kallós Zoltán által szervezett mezőségi, amit 2007 nyarán már tizenhatodik alkalommal rendeznek meg Válaszúton. Időközben Széken és Szépkenyerűszentmártonban is elindultak hasonló táborok. 1990-óta Magyarországon és külföldön megrendezett, tánc- és zenei fesztiválok rendszeres vendégei mezőségi hagyományőrző táncosok, zenészek és énekesek, magyarok, cigányok és románok egyaránt. Tánckultúrája révén tehát a Mezőség kitüntetett helyet foglal el a magyar táncos köztudatban, ez terület már évtizedek óta nagy számú hivatásos és amatőr tánc- és zenekutatót vonz. E nagyfokú érdeklődéssel ellentétben áll az a tény, hogy gyakran még a szakemberek körében is meglehetősen pontatlan kép él az itteni tánckultúráról. Kivételt képez az egykor Szolnok-Doboka megyéhez tartozó Szék. A falu kutatástörténetét Martin György dolgozta fel (lásd Martin 2000, ill. 1980), hangszeres népzenéjéről öszszefoglaló tanulmánykötet jelent meg (Virágvölgyi– Felföldi 2000), amelyben a széki tánckultúráról szóló első összegzés is megtalálható (Novák 2000), a rég tervezett táncos monográfia azonban még nem készült el (vö. Felföldi 2000.5–7., Halmos 2000.8). A következőkben szeretnék a Mezőség táncaira és táncéletére vonatkozó kutatásokról pontosabb képet adni. Kutatástörténet Mivel Martin György több ízben is áttekintette a Székre vonatkozó adatokat, ezért ezek közül itt csak a fontosabbakat említem. (Mezőség tánckultúrájáról írt rövidebb kutatástörténeti összefoglaló olvasható: Martin 1997.256–7. ill. 1995.110–1.) Az első, Mezőségre vonatkozó táncos adat az 1800-as évek végéről származik, Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában említik először a következő széki táncokat: magyar, lassú és csárdás (Tagányi–Réthy–Pokoly–Kádár 1898–1905, Kádár 1904). Kocsis Lajos az 1910-es években egy Borsa-völgyi falu magyar és román tánczenéjét és táncait jellemezte (Almási 1980), Kodály és Bartók kutatásai éppen csak érintik a Mezőséget. A Mezőség északi részén található Maros-völgyi románság tánczenéjének magyar kapcsolatairól ír Bartók (Bartók 1934. ill. 1967), Kodály pedig 1943-ban gyűjt Széken (Martin 2000. 16). Kodály korábbi bíztatása nyomán, 1940-ben Lajtha kutatóútra indul, munkájának eredményeit, Széki gyűjtés és Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés címmel közre is adja (Lajtha 1954a; 1954b). Mindkét kiadvány tartalmaz táncra vonatkozó adatokat, csakúgy, mint a Borsa-völgyi kutatásokban részt vevő Járdányi Pál Kide népzenéjéről írt monográfiája (Járdányi 1943). A negyvenes évek kutatásai között kell megemlíteni Keszi-Kovács László Mezőségen végzett táncfilmezéseit. Ezek a filmek, a kapcsolódó hang- és fénykép-dokumentációval, illetve a feljegyzésekkel együtt Budapest ostromakor megsemmisültek, a kutatás számára használhatatlanná váltak (K. Kovács 1956). Sümeghy Vera a széki táncokról írt rövid ismertetését kell itt még megemlítenünk, amelyben a magyarról, a csárdásról és a lassúról találunk leírást (Sümeghy 1944. 63–68). Az első jelentős összefoglalást egy falu táncéletéről Faragó József tollából ismerjük. Tanulmánya helyszíni megfigyelésekre és interjúkra alapozva pontos leírást ad Pusztakamarás táncéletéről (Faragó 1946). Elekes Dénes kéziratos széki gyűjtéséből néhány fontos táncot, mint például a fonóbeli szarkatáncot, a lakodalmi bomlótáncot, a csárdás cigányos változatait, valamint az eszközös kecsketáncra vonatkozó adatokat ismerhetjük meg (Martin 2000. 19). Ez utóbbi, a juhait kereső pásztor történetét megelevenítő táncpantomim részletes leírását adja. Az adatot részletesen közli Pesovár Ferenc , valamint Faragó József (Pesovár F. 1970; Faragó 1977). Jagamas János és Faragó József az ötvenes évektől kezdi meg Mezőség népdalkincsének, táncdalainak összegyűjtésé, erről összefoglaló kötetet is adnak ki (Jagamas 1977; Jagamas–Faragó 1974). A hatvanas években veszi kezdetét a szisztematikus néptánckutatás a Mezőségen. Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferenc és segítőik neve fémjelzik ezt a periódust, amely egészen a hetvenes évekig tart. Az MTA ZTI Táncosztályának archívumában rengeteg összegyűjtött adat, táncfilm, hangzóanyag és egyéb dokumentáció ellenére sajnos nagyon kevés publikáció, amely összefoglalná a kutatási eredményeket. Mindezek közül kiemelkednek: Kallós Zoltán leíró jellegű tanulmánya Válaszút táncéletéről (Kallós 1964), Novák Ferenc széki tanulmányai (Novák 1960; 2000), Martin György túlnyomórészt strukturális jellegű dolgozatai a mezőségi férfitáncokról (Martin 1970; 1973), valamint a táncciklusokról szóló történeti-összehasonlító tanulmány szintén Martin György tollából (Martin 1978). Martin György és Pesovár Ernő nagyobb lélegzetű műveiben számos fontos összefoglaló leírást találunk Mezőség tánckultúrájára vonatkozóan (Martin 1974; 1980a,b; 1981; 1995; 1996; Martin–Pesovár 1980; Pesovár E. 1980). Ebben az időszakban felkutatott eredmények alapján ismerteti Martin György a Mezőségre vonatkozó tánctípusokat (Martin 1995. 28–55.), és határozza meg Mezőség helyét a magyar táncdialektusok között, és jellemzi is azt (Martin 1995. 110–113. ill. 1996. 256–259). Erre az időszakra esik az egyik legfontosabb táncfolklorisztikai felfedezés kidolgozása és részletes ismertetése. A juhait kereső pásztor történetét bemutató programzenével és táncpantomimmal kapcsolatosan Mezőségről is találnak adatokat (Faragó 1977, Pesovár F. 1970; 1981). Ezzel párhuzamosan román részről nem zajlik kutatás, csupán néhány tanulmányt ismerünk, amely a vizsgált területre vonatkozik (Domby 1967. Petruţiu 1970, ill. vö. Kós. 2000. 15–24). A hetvenes és a nyolcvanas években, a hivatásos néptánc- és zenekutatók mellett már több érdeklődő is megfordul Mezőségen, legtöbbjük a magyarországi, illetve az erdélyi táncházas közönségből kerül ki. Film-, majd később videofelvételek, helyszíni jegyzetek, fotók készültek, ezek egy része megtalálható az MTA ZTI archívumában, nagy részük azonban mind a mai napig magánkézben van. Adatolásuk legtöbb esetben hiányos, a kutatás számára nem minden esetben hasznosíthatók, mégis fontos lenne ezek felmérése. Álljon itt egy névsor az amatőr és a hivatásos kutatókról, valamint a gyűjtőpontokról a teljesség igénye nélkül: Ifj. Csoóri Sándor (Magyarpalatka, Szék), Demény Piroska (Szék, Visa), Fekete Antal (Magyarpalatka, Mezőkeszű), Fodor Béla, Jánosi András (Gyulatelke, Magyarpalatka), Juhász Zoltán (Magyarszovát, Szék, Visa), Konkoly Elemér (Erdőszombattelke, Szamosújvár, Szék), Könczei Árpád és Csilla (Magyarszovát, Visa), Pálfy Gyula (Magyarpalatka, Szék, Vajdakamarás), Pávai István (Magyarszovát, Mezőkeszű, Magyarpalatka, Visa), Ratkó Lujza (Visa), Tímár Sándor (Báré, Visa), Tőtszegi András (Magyarszovát, Visa), Zsuráfszky Zoltán és Farkas Zoltán (Visa). Ebben a korszakban születik néhány fontos publikáció, melyek közül kiemelkednek alaposságukkal és módszerességükkel Pálfy Gyula leíró és strukturalista jellegű tanulmányai (Pálfy, lásd még Martin 1981, Könczei 2004). Itt kell megemlíteni, hogy japán amatőr tánckutatók megjelenése Erdélyben is erre az időszakra datálható. Az ő tudományos indíttatásukról, munkásságukról, eredményeikről sajnos nagyon keveset tudunk. Magas fokú technikai felkészültségüknek és szerencsés anyagi helyzetüknek köszönhetően számos film- és hangfelvételt készítettek Mezőségen, ezekről azonban nincsenek pontos információink. Az 1990-es években, a táncházmozgalom hatására egyre növekvő érdeklődés fordul Mezőség felé, táncosok, zenészek és érdeklődő folkturisták tömegei látogatják a területet, lakodalmak, bálok és különböző tánctáborok vendégeiként. Tömegével készülnek videofelvételek, fotók, elszórtan jegyzetek is, ezek nagy része szintén magánkézben, illetve egy-egy néptánccsoport videoarchívumában található, kisebb részük az MTA ZTI Táncosztályának videotárában, illetve a Hagyományok Háza Lajtha László Folklórdokumentációs Központjában. Hozzávetőleges jegyzék azokról, akik a 90-es években táncos gyűjtéseket végeztek a Mezőségen: Antal Áron (Gyeke, Légen, Magyarpalatka, Magyarpete, Szék), Bodo-Bán János (Báré, Kolozskorpád, Mezőgyéres, Visa), Busai Norbert (Botháza, Budatelke, Légen, Magyarpalatka, Visa), Császár Attila (Buza), Fantoly Gyula és Balogh Ildikó (Kapor, Melegföldvár), György Károly (Bonchida, Visa), Lajkó Levente (Magyarpalatka, Visa), Megyeri István (Légen, Magyarpalatka, Mezőkeszű, Szék, Vajdakamarás, Visa) Misi Gábor (Almásmálom, Boncnyíres, Csabaújfalu, Erdőszombattelke, Kérő, Légen, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton), Nagy Albert (Szék), Nagy Zoltán József (Magyarpalatka), Palenik József (Szék, Visa), Radák János (Szék, Visa), Szabó Szilárd (Mezőkeszű, Szék). Ezen kutatásokra vonatkozó publikációt nem ismerünk, csupán néhány leíró jellegű egyetemi és főiskolai szakdolgozatot (Árendás 1992; Aladics 2000; Balogh 1996; Redő 1997; Varga 2003). Szisztematikus gyűjtéseket végeztek az Utolsó Óra keretében Pávai István vezetésével a Fonó Budai Zeneház munkatársai, amely kutatás kiterjedt mezőségi falvak zene és táncfolklórjára is. Erről a kutatásról nem jelent meg tudományos összefoglaló, csupán csak ismertető, illetve válogatott hangzóanyag (lásd Utolsó Óra honlapja). Közvetve kapcsolódik ehhez a munkához Pávai István áttekintése az erdélyi táncdialektusokról, amelyben árnyalja a Martin korábbi megállapításait (Pávai 2006). Az erdélyi, és benne Mezőség tánckultúrájára vonatkozó román kutatásainak eredményeit Zamfir Dejeu foglalta össze leíró munkájában (Dejeu 2000). Végezetül meg kell említeni, hogy sok táncra és táncéletre vonatkozó adatot találunk az 1970-es évektől sorban megjelenő paraszti önéletírásokban. Értéküket növeli, hogy belső megfigyelésből származnak, sokszor funkcionálisan, más néprajzi, társadalmi, gazdasági jelenséggel összefüggésben tárulnak elénk (Csorba 2001; Győri 1975; Kiss 1998; Kocsis 1988; 1997). Újabb eredmények, feladatok Saját és munkatársaim kutatásai, melyeket 1994-ben kezdtünk Mezőségen leginkább két falura Visára és Székre vonatkoznak. Békési Tímeával, Bíró Boglárkával, Géber Józseffel, Lucskai Ágnessel, Molnár Péterrel, Mondok Ágnessel, Radák Jánossal és Virág Ritával, a Pécsi Egyetem néprajz szakos hallgatóival dolgoztam együtt terepen. Célunk kettős volt, mélyfúrásszerű kutatás során szerettem volna minél több funkcionális megfigyelést végezni, másrészt szerettük volna az eddigi strukturális-leíró jellegű kutatási eredményeket pontosítani. Főbb kutatási témák a következők voltak: táncos térhasználat, táncos és a zenész kapcsolata, táncszók és használatuk, átmenet a hagyományos és a modern táncélet között, játékok és a hagyományos tánctanulás, a táncok formai, strukturális megjelenésének, illetve az egyéni táncalkotás folyamatának változásai funkcióban illetve megrendezett táncfelvételek során. Legfontosabb eredményünk egy eddig nem kutatott folklór műfaj, a kiáltott rigmusok bemutatása volt. A gyűjtött adatok feldolgozása folyamatban van, néhány publikáció már megszületett, illetve megjelenés alatt áll. (Megjelent: Békési–Varga. 2006, megjelenés előtt: Varga 2007a, b.). 1999-től bővítettem a kutatási területet, összehasonlító adatokat keresve más falvakban is kutattam. (Ezek a falvak: Bálványosváralja, Báré, Boncnyíres, Botháza, Buza, Cente, Csabaújfalu, Gyulatelke, Kispulyon, Kisszék, Légen, Magyarfráta, Magyarpalatka, Magyarszovát, Marokháza, Mezőgyéres, Mezőkeszű, Mezőpanit, Mezőszava, Mocs, Ormány, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton, Vajdakamarás.) Ennek eredményei szintén feldolgozás alatt állnak, főbb témái: a mezőségi táncdialektus pontosabb behatárolása és felosztása, a magyar és a román táncdialektusok egybevetése, a botos táncok használata Mezőségen, tánctípusok jellemzőinek és területi elterjedésüknek pontosítása, valamint etnikus jegyek meghatározása a mezőségi tánckultúrában. A rengeteg összegyűlt ismeret alapján időszerűvé vált néhány táncos falumonográfia (Szék, Visa) és egy átfogó mezőségi monográfia elkészítése. Az adatok szétszórtsága miatt ez utóbbihoz elengedhetetlennek tűnik egy nemzetközi összefogás megszervezése, ennek keretein belül, pedig egy központi adatbázis létrehozása. Egész Erdélyre vonatkozóan meglehetősen kevés tánctörténeti adat áll rendelkezésünkre, ezért a levéltári források felkutatása és elemzése is várat még magára. A mezőségi tánckultúra eddigi statikus, változatlan állapotban történő bemutatása helyett szükség lenne a tánckultúrának folyamatában való ismertetésére, a változások és az azokat előidéző gazdasági, társadalmi események összefüggéseinek ismertetésére. A hagyományos táncélet átalakulását, illetve a magyarországi és erdélyi táncházmozgalom, a magyar és román, illetve a nyugati populáris zenei és tánckultúra összefonódását feltérképezni izgalmas antropológiai-folklorisztikai feladatnak tűnik.
Irodalom Aladics László A szépkenyerűszentmártoni magyarság táncélete. Szakdolgozat a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén. Szeged (MTA ZTI Akt 1544) Almási István 1980 Kocsis Lajos századeleji népzenegyűjtése. In Benkő (szerk.) 1980. 271–297. Árendás Péter A magyarpalatkai banda. Tanulmány egy mezőségi falusi bandáról. Szakdolgozat. Balogh Ildikó Melegföldvár táncélete és táncai. Szakdolgozat a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Bp. Bartók Béla Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje. Bp. 1967 Rumanian Folk Music. Vol. I–III. The Hague. Békési Tímea–Varga Sándor 2006 Táncszók használata egy mezőségi faluban. In Ekler A.–Mikos É.–Vargyas G. (szerk.) Teremtés. Szövegfolklorisztikai tanulmányok Nagy Ilona tiszteltére. 291–310. L’Harmattan. Bp. Benkő András (szerk.) 1980 Zenetudományi írások. Bukarest. Csorba János 2001 Bár emlékezete maradjon meg… Magyar Könyvklub. Bp. Dejeu, Zamfir 2000 Dansuri tradiţionale din Transilvania. Clusium. Cluj Napoca. Domby, Emeric 1967 Dansuri populare din regiunea Cluj. I. Kolozsvár Faragó József 1946 A tánc a mezőségi Pusztakamaráson. Erdélyi Múzeum. Kolozsvár A juhait kereső pásztor a magyar folklórban. In Balladák földjén. 452–476. Bukarest Felföldi László 2000 Előszó. In Virágvölgyi–Felföldi (szerk.) 2000. 5–7. Felföldi László–Pesovár Ernő (szerk.) 1997 A magyar nép és nemzetiségeinek néprajza. Planétás Kiadó. Bp. Halmos István 2000 Bevezető. In Virágvölgyi–Felföldi (szerk.) 2000. 8–12. Josif, Corina Interjú magyarfrátai táncosokkal. Szöveges gyűjtés az MTA ZTI Archívumában. (MTA ZTI Akt 1452) Kallós Zoltán 1972 Tánc- és lakodalmi kiáltások. Utunk Évkönyv. 106–109. Karácsony Zoltán (szerk.) 2004 Magyar táncfolklorisztikai szöveggyűjtemény I. Gondolat–EFI Bp. Kiss István 1998 Vizek sodrásában. Csíkszereda K. Kovács László 1956 Néprajzi filmezések Magyarországon. Néprajzi Értesítő XXXVIII. 314–326. Bp. Könczei Ádám 1982 Magyarpalatkai tánchagyományok. In Köncei Á.– Könczei Cs. 2004 49–53. Martin György A táncciklus – a néptánc legnagyobb formai egysége. A körtánc és európai rokonsága. Bp. 1980a Körtáncok, lánctáncok. In Lelkes (szerk.) 1980. 45–105. 1980b Fegyvertánc, mutatványos szólótánc, hajdútánc. In Lelkes (szerk.) 1980. 107–183. 1997 Magyar táncdialektusok. In Felföldi–Pesovár (szerk.) 1997. 209–274. 2000 A széki hagyományok felfedezése és szerepe a magyarországi folklorizmusban. In Virágvölgyi–Felföldi. 2000. 13–28. Martin György–Pesovár Ernő 1980 Legényes, verbunk. In Lelkes (szerk.) 1980. 185–263. Novák Ferenc 1960 Széki útinapló. Néptáncos 6. sz. 14-18. 2000 Szék táncai és táncélete a XX. század első felében. In Virágvölgyi–Felföldi 2000. 29–78. (Első változata szakdolgozat az ELTE Folklór Tanszékén, 1965-ben) Pálfy Gyula Mezőségi magyar népzene. Magyarpalatka. Ismertető egy népzenei kiadványhoz. Hungaroton Classic LTD. Bp. Pesovár Ernő 1980 Páros táncok. In Lelkes (szerk.) 1980. 265–339. Pesovár Ferenc 1970 A juhait kereső pásztor tánca. Táncművészeti Értesítő. 3. Sz. 91–108. 1980 Az elveszett juhait kereső pásztor története. In. Lelkes (szerk.) 1980.342–349. Petruţiu, Emil 1970 O ceată de caluşeri din Câmpia Transilvaniei. [Erdélyi Néprajzi Múzeum Évkönyve]. 1968–1970. 409–418. Redő Júlia Szék táncélete és tánccal kapcsolatos szokásai. Szakdolgozat a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Bp. (MTA ZTI Akt 1373) Sümeghy Vera Széki táncok. Éneklő Ifjúság. 6. 63-68. Újabb kiadás: Karácsony Z. (szerk.) 2004. 296–302. Szabó Csaba (szerk.) 1977 Zenetudományi írások. Bukarest Utolsó Óra Honlap http://www.fono.hu//utolsoora/utolsoora.html Varga Sándor 2003 Táncos-zenész kapcsolat Visában. Szakdolgozat a PTE Néprajz Szakán. 2007 Etnikus jegyek az erdélyi Mezőség tánckultúrájában. (Megjelenés előtt) 2007 Kiáltott rigmusok egy erdélyi mezőségi faluban. (Megjelenés előtt) Virág Rita Visai játékok. A játék szerepe az elsődleges és a másodlagos szocializációban. Szakdolgozat a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Bp. vissza a kiadáshoz minden cikke AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG rovat összes cikke |
|||||||||
|