magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Nagy Júlia: Csak tisz­ta forrásból…


Vi­dék­fej­lesz­té­si kon­fe­ren­cia és Bol­dog Gi­zel­la szob­rá­nak ava­tá­sa Er­dély­ben

A Bu­da­pest Kör­nyé­ki Népfőiskolai Szö­vet­ség évek óta rend­sze­re­sen szak­mai ta­pasz­ta­lat­cse­rét, lá­tó­utat szer­vez tag­ja­i­nak Er­dély­ben. Part­ne­rei a vér­tes­acsai szék­he­lyű Fa­lu­fej­lesz­té­si Tár­sa­ság, Er­dély­ben a Ro­má­ni­ai Ma­gyar Köz­gaz­dász Tár­sa­ság, a Szent­ki­rály – Szent Ist­ván ne­vét viselő te­le­pü­lé­sek Szö­vet­sé­ge és Hármasfalu (Csok­fal­va, Székelyszent­ist­ván, Atosfalva) Re­for­má­tus Egy­ház­kö­zös­sé­ge. A prog­ra­mok min­dig ál­lam­ala­pí­tó ki­rá­lyunk ün­ne­pé­hez, a Hármasfalui Szent Ist­ván Na­pok­hoz kap­cso­lód­nak. Idén, au­gusz­tus 18-án em­lé­ke­ze­tes volt a Szent Ist­ván Ün­nep. Fel­avat­tuk Bol­dog Gi­zel­la gyö­nyö­rű szép már­vány­szob­rát Atosfalván, Simorka Sán­dor, a Pest me­gyei Ká­ván élő szob­rász­mű­vész al­ko­tá­sát.

Au­gusz­tus 20 a ma­gyar­ság egyik leg­szebb ün­ne­pe, ezen a na­pon ugyan­is a nem­zet nem va­la­mi­fé­le ku­dar­cot, ve­re­sé­get megörökítő év­for­du­ló­ra em­lé­ke­zik, ha­nem az épí­tést, az ala­pí­tást, a te­rem­tést ün­nep­li: egy si­ke­res nép si­ke­res ki­rá­lyá­nak ün­ne­pe ez- mond­ta Markó Bé­la ün­ne­pi be­szé­dé­ben. A szo­bor­ava­tá­son részt vett Tőkés Lász­ló, a Királyhágómelléki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke. Tőkés Lász­ló úgy vé­le­ke­dett a kis nem­ze­tek­nek is van jövőjük, ki­sebb­ség­tu­da­tu­kat legyőzve meg­ma­rad­hat­nak a nagy né­pek ten­ge­ré­ben. Jel­ké­pes­nek ne­vez­te, hogy itt, Hár­masfaluban, a nem­ze­ti össze­fo­gás je­gyé­ben ün­ne­pel­nek, és ez­ál­tal jó pél­dát szol­gál­tat­nak az er­dé­lyi ma­gyar­ság­nak.

A szob­rászt Nagy Jú­lia a Bu­da­pest Kör­nyé­ki Nép­főiskolai Szö­vet­ség ügyvezetője mu­tat­ta be. A mű­vészt erősen fog­lal­koz­tat­ja a ma­gyar tör­té­nel­mi múlt, eh­hez kap­cso­lód­va kell meg­em­lí­te­ni Szent Ist­ván, a 2002-ben Csok­fal­ván fel­ava­tott Szent Im­re és Atosfalván a most fel­ava­tan­dó Bol­dog Gi­zel­la szob­rát. „Ál­mod­junk egy jobb, kü­lönb, em­be­ribb vi­lá­got” – fogalmaz a mű­vész egy írá­sá­ban, ezt kí­vá­nom va­la­mennyi­ünk­nek. Ez na­gyon is egy­be­cseng a szo­bor el­ké­szü­lé­sét tá­mo­ga­tó kö­zös­sé­gek, szer­ve­ze­tek alap­ál­lá­sá­val, ha­tá­rok nél­kü­li egy­más­ra ta­lá­lá­sá­val.

Lám új­ra és új­ra itt va­gyunk, együtt va­gyunk, most Simorka Sán­dor gyö­nyö­rű szép Bol­dog Gi­zel­la már­vány­szob­rá­nál,  azo­nos­ság­tu­da­tunk csörgedező for­rá­sai hang­ja­it hall­juk, most jön a leg­több nagy kér­dés: kik va­gyunk, hon­nan jöt­tünk, mer­re tartunk…

Rö­vi­den be­mu­tat­juk Simorka Sán­dor szob­rász­mű­vészt,  Bol­dog Gi­zel­la már­vány­szob­rá­nak al­ko­tó­ját. 1961. ok­tó­ber 3-án szü­le­tett a Sza­bolcs-Szat­már me­gyei Kemecsén. Is­ko­lá­it a szom­szé­dos Le­ve­le­ken vé­gez­te. 1976-ban fel­vet­ték a sze­ge­di Tö­mör­kény Ist­ván Mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ba, a szob­rász szak­ra. Ta­ná­rai a klasszi­kus mű­vé­szet sze­re­te­té­re, meg­is­me­ré­sé­re ta­ní­tot­ták. A Képzőművészeti Főiskolán Kő Pál volt a mes­te­re, ugyan­itt el­vé­gez­te a mű­vész­kép­zőt is. Je­len­leg a Pest me­gyei Ká­ván él csa­lád­já­val, egy kis pa­raszt­ház­ban. Sa­ját ga­lé­ri­át ho­zott lét­re a fa­lu­ban, ahol meg le­het te­kin­te­ni leg­újabb mun­ká­it.

Köz­té­ri al­ko­tá­sai: 1989 Prügy, II. Világháborús Em­lék­mű, 1989 Csa­ná­di ut­cai is­ko­la, port­ré, 1990 Le­ve­lek, II. Vi­lág­há­bo­rús Em­lék­mű, 1991 Be­kecs, Tu­rul ma­dár, 1992 OTP Bp. XVII. ke­rü­le­ti fi­ók, Dísz­kert, 1995 Sze­rencs, Gö­rö­gös dom­bor­mű­vek, 1995 Sze­rencs, Orosz­lá­nok műkőből, 2000 Bénye, Szent Ist­ván, 2001 Gom­ba, Szent Ist­ván, 2002 Hármasfalu-Csokfalva, Szent Im­re, 2002 Bp. XVII. ke­rü­let, De­ák Fe­renc, 2007 Hármasfalu, Atosfalva Bol­dog Gi­zel­la.

Mű és al­ko­tó­ja leg­több­ször na­gyon is egy­más­ra han­gol­tan je­le­nik meg. A mű ki­fe­je­zi al­ko­tó­ját, s az al­ko­tó­ból kö­vet­ke­zik a mű. Simorka Sán­dor mun­ká­it is­mer­ve az a meg­ér­zé­sünk tá­mad, hogy mű és al­ko­tó­ja mennyi­re egy. Mert Simorka Sán­dor ma­ga az ele­ven­ség, ma­ga a moz­gé­kony­ság, aki szin­te so­ha­sem nyug­szik meg, aki­nél ez az ener­gia min­dig va­la­mi­lyen szo­bor­ban, képzőművészeti al­ko­tás­ban ölt tes­tet. Mert ezek a mű­vek oly ele­ven­sé­get mu­tat­nak, amely na­gyon is meg­fe­lel az al­ko­tó­mű­vé­szi sze­mé­lyi­ség­jegy­nek. Ez azon­ban az al­ko­tó­mű­vész­nél ki­fe­je­zet­ten jó tu­laj­don­ság.

Simorka Sán­dor moz­gé­kony­sá­ga, ele­ven­sé­ge, a sze­mé­lyi­ség­be­li tu­laj­don­ság- együt­tes­nek megfelelő plasz­ti­kai, tér­be­li vi­lá­got te­remt. Mű­ve­it lát­va az a be­nyo­má­sunk, az a han­gu­lat ra­gad meg min­ket, hogy a mű­vész mennyi­re sok­fe­lé vi­szi szét te­het­sé­gét a szob­rá­szat­ban és úgy ál­ta­lá­ban. ő szin­te min­den tech­ni­ká­ban és té­má­ban ott­hon van a szob­rá­szat­ban és a képzőművészetben.

Először is igen-igen ér­zé­ke­nyen min­táz szob­rot, kis­plasz­ti­kát, vil­ló­dzó­an ele­ve­nen min­táz, ba­rok­kos gaz­dag­ság­gal. Itt meg­em­lít­het­jük, hogy te­het­sé­ge okán igen ked­ves nö­ven­dé­ke volt a mes­ter­nek, Kő Pál­nak.

Ugyan­ak­kor rend­kí­vül fi­no­mak, mí­ve­sek ér­mei, dom­bor­mű­vei, nagy be­le­élé­si ké­pes­ség­gel szü­let­nek meg al­ko­tá­sai, min­dig azo­no­sul­va a té­má­val, a sze­méllyel.

Mun­kás­sá­gá­ra jellemző a his­to­ri­kus érdeklődés. Ugyan­csak jellemző egyé­ni­sé­gé­re, hogy min­táz­ni, fa­rag­ni, raj­zol­ni, fes­te­ni egy­aránt sze­ret. A for­mai gaz­dag­ság­hoz, ele­ven­ség­hez kap­cso­ló­dik szem­lé­le­té­nek sze­mé­lyes­sé­ge, a szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés, egy­faj­ta ro­man­ti­kus alap­ál­lás, amellyel kap­cso­lat­ban egy új mű­vé­sze­ti cso­por­tot is lét­re­ho­zott.

Eh­hez a gon­do­la­ti alap­ál­lás­hoz hű­en, sze­re­ti mű­ve­i­nek té­má­ját a múlt­ból me­rí­te­ni, vi­lá­gát jel­lem­zi egy sa­já­tos szen­ve­dély, a vi­lág irán­ti érdeklődését a he­vü­let, ami a ro­man­ti­ká­ra erősen jellemző: a lé­lek lá­za­dá­sa.

Nietsche ír­ja, hogy „Csak a je­len ma­ga­sabb erő­i­ből ér­tel­mez­he­ti­tek a múl­tat”- a mű­vész­nél is így van ez, min­dig a „Je­len ma­ga­sabb erőiből” te­kint az ép­pen té­má­já­ul vá­lasz­tott  tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­ség élet­mű­vé­re és a nagy kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­ra. Köz­he­lyek nél­kül, har­mo­ni­ku­san  il­lesz­ke­dik mű­ve­i­ben a for­ma gaz­dag­sá­ga, a min­tá­zás ele­ven­sé­ge, a lé­lek lá­za­dá­sa és a tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­ség ka­rak­te­re.

Erősen fog­lal­koz­tat­ja a ma­gyar tör­té­nel­mi múlt, eh­hez kap­cso­lód­va kell meg­em­lí­te­ni Szent Ist­ván, Szent Im­re és a most fel­ava­tott Bol­dog Gi­zel­la szob­rát. „Ál­mod­junk egy jobb, kü­lönb, em­be­ribb vi­lá­got” fo­gal­maz a mű­vész egy írá­sá­ban, ezt kí­vá­nom va­la­mennyi­ünk­nek, mely na­gyon is egy­be­cseng a szo­bor el­ké­szü­lé­sét tá­mo­ga­tó kö­zös­sé­gek, szer­ve­ze­tek alap­ál­lá­sá­val, ha­tá­rok nél­kü­li egy­más­ra ta­lá­lá­sá­val. Lám új­ra és új­ra itt va­gyunk, együtt va­gyunk, most Simorka Sán­dor gyö­nyö­rű szép Bol­dog Gi­zel­la már­vány­szob­rá­nál – azo­nos­ság­tu­da­tunk csörgedező for­rá­sai hang­ja­it hall­juk, előjönnek a nagy kér­dé­sek.

Ta­lán so­ha nem volt ennyi­re időszerű a BKNSZ és az er­dé­lyi part­ne­rek­kel együtt meg­ren­de­zett vi­dék­fej­lesz­té­si kon­fe­ren­cia, mely­nek té­má­ja a fa­lu jö­vő­je az össze­fo­gás volt.

A kon­fe­ren­ci­át az újon­nan meg­épí­tett székely­szentistváni Re­for­má­tus Gyü­le­ke­ze­ti Ház­ban tar­tot­tuk. Részt vet­tek Hármasfalu gaz­dál­ko­dói, je­les sze­mé­lyi­sé­gei, kibédi és más érdeklődők a Kis-Küküllő mentéről. A kö­zös gon­dol­ko­dást Kiss Dé­nes re­for­má­tus lel­kész, So­mai Jó­zsef köz­gaz­dász, a fa­lu szü­löt­te és Gódor And­rás, a BKNSZ el­nö­ke, a Pest me­gyei Köz­gyű­lés képviselője, Dány köz­ség pol­gár­mes­te­re in­dí­tot­ta el.

A fa­lu jövője az össze­fo­gás – a szö­vet­ke­zés – hang­sú­lyoz­ta előadásában So­mai Jó­zsef az RMKT el­nö­ke (Ko­lozs­vár). A tár­su­lás és szö­vet­ke­zés olyan lehetőségként tá­rul fel az er­dé­lyi és ro­má­ni­ai vi­dék la­kó­i­nak szá­má­ra, amely csök­ken­te­né a vi­dé­ki gaz­da­sá­gi szereplők ato­mi­zá­ló­dá­sát és gaz­da­sá­gi ki­szol­gál­ta­tott­sá­gát. Ugyan­ak­kor lehetőséget nyúj­ta­na a pi­a­con a kedvezőbb tár­gya­lá­si po­zí­ci­ók ki­ala­kí­tá­sá­ra, kedvezőbb üz­le­ti nyers­anyag- és ter­mék­árak­ban va­ló ki­egye­zés­re, az ál­ló­esz­köz-ka­pa­ci­tá­sok ha­té­ko­nyabb ki­hasz­ná­lá­sá­ra, na­gyobb ter­mék­mennyi­sé­gek el­éré­sé­re, pi­ac­ku­ta­tás­sal, hir­de­té­sek­kel kap­cso­la­tos mar­ke­ting­te­vé­keny­sé­gek fi­nan­szí­ro­zá­sá­ra.

A tár­su­lás és szö­vet­ke­zés a pi­ac­gaz­da­ság­gal rendelkező or­szá­gok­ban, az el­fo­ga­dott po­li­ti­ká­tól füg­get­le­nül, be­bi­zo­nyí­tot­ta hoz­zá­já­ru­lá­sát a tu­laj­don-fel­ap­ró­zó­dás rom­bo­ló ha­tá­sa­i­nak csök­ken­té­sé­hez és a több­let­ter­me­lés krí­zis­ha­tá­sa­i­tól va­ló meg­óvá­sá­ban. Elsősorban az ér­té­ke­sí­té­si és be­szer­zé­si tár­su­lá­si és szö­vet­ke­zé­si for­mák aján­lot­tak, a fej­lett gaz­da­sá­gok si­ke­res pél­dá­já­ból ki­in­dul­va.

A fej­lett gaz­da­sá­gok­ban a mezőgazdasági szö­vet­ke­ze­tek kü­lö­nö­sen a pi­a­ci funk­ci­ó­ju­kat fej­lesz­tik, ame­lyek el­vá­laszt­ha­tat­la­nok a ter­me­lé­si szereptől, ami a mezőgazdasági ter­mé­ket előállító far­mo­ké ma­rad. Bár a vi­dé­ki szö­vet­ke­ze­tek fej­lesz­té­se és lét­re­jöt­tük tá­mo­ga­tá­sa a be­szer­zés, fel­dol­go­zás és ér­té­ke­sí­tés te­rü­le­tén már 1997-ben a kor­mány­prog­ram ré­sze volt, e kez­de­mé­nye­zé­sek gyen­gék­nek bi­zo­nyul­tak, re­á­lis ha­tá­suk ala­csony volt a vi­dé­ki gaz­da­ság­ra néz­ve.

Ro­má­ni­á­ban az ez­red­for­du­lón a mezőgazdasági erőforrásokat hasz­no­sí­tó tár­su­lá­si for­mák há­rom­fé­lék: egy­sze­rű tár­su­lá­sok (jo­gi sze­mé­lyi­ség nél­kül), mezőgazdasági tár­sa­sá­gok (jo­gi sze­mé­lyi­ség­gel, ke­res­ke­del­mi jel­leg nél­kül, a tár­sa­ság tu­laj­do­no­sai a va­gyon­hoz más esz­kö­zök­kel já­rul­nak hoz­zá, mint a te­rü­le­tek, a tu­laj­do­no­sok felelőssége kor­lá­tolt a va­gyon­hoz va­ló hoz­zá­já­ru­lás mér­té­ké­ig), va­la­mint ke­res­ke­del­mi tár­sa­sá­gok (nem szö­vet­ke­ze­ti elv alap­ján mű­kö­dik, de biz­to­sít­ja a fel­ap­ró­zó­dott mezőgazdasági te­rü­le­tek egye­sí­té­sét). A különböző tár­su­lá­si for­mák lét­re­jöt­te egy cso­port tag­ja­i­nak ha­son­ló és fel­is­mert szük­ség­le­tén alap­szik (föld­te­rü­le­tek együt­tes meg­dol­go­zá­sa, ter­mé­kek együt­tes ér­té­ke­sí­té­se stb.). A cso­port tag­jai sza­ba­don tár­sul­hat­nak, de ez csak ak­kor fog meg­tör­tén­ni külső kész­te­tés nél­kül, ha fel­is­me­rik, hogy szá­muk­ra az egyé­ni ér­vé­nye­sü­lés­sel szem­ben előnyt je­lent a cso­por­tos ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés. Nyil­ván­va­ló, hogy a ta­gok ez eset­ben nem­csak az előnyöket, ha­nem a koc­ká­za­to­kat is kö­zö­sen kell vál­lal­ják. Egy szö­vet­ke­ze­ti elv alap­ján működő mezőgazdasági tár­sa­ság ese­té­ben a ta­gok az egy­ség pro­fit­já­ból ré­sze­sül­né­nek, és nem egy sta­bil já­ru­lé­kot kap­ná­nak föld­je­ik után, aho­gyan ez nap­ja­ink­ban Ro­má­nia mezőgazdaságában el­ter­jedt. A külső, ál­la­mi vagy eu­ró­pai uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­nak vár­ha­tó­an Ro­má­ni­á­ban is döntő sze­re­pük lesz a mezőgazdasági termelők össze­fo­gá­sá­nak ösz­tön­zé­sé­ben.

A szö­vet­ke­ze­ti rend­szer meg­al­ko­tá­sa és el­ter­jesz­té­se a ro­má­ni­ai és er­dé­lyi vi­dé­ken ne­héz fo­lya­mat lesz, még ak­kor is, ha en­nek megfelelő köz­pénz­ügyi és jo­gi ala­pot te­rem­te­nek. A mezőgazdasági hi­tel és a megfelelő jo­gi alap kér­dé­se a szö­vet­ke­ze­ti moz­ga­lom el­ter­je­dé­sé­nek el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le.

A rend­szer­vál­tás utá­ni er­dé­lyi vi­dék szö­vet­ke­ze­ti moz­gal­mai szá­má­ra az Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pés újabb pers­pek­tí­vá­kat fog nyit­ni. A vi­dé­ki szö­vet­ke­ze­ti moz­ga­lom az erősödő pi­a­ci ver­seny kö­rül­mé­nyei kö­zött a fenn­ma­ra­dás tá­mo­ga­tott lehetőségévé vál­hat, meg­hoz­va azo­kat a szük­sé­ges egyé­ni és cso­port­szin­tű fel­is­me­ré­se­ket és po­zi­tív pél­dá­kat, ame­lyek a pszi­cho­ló­gi­ai, anya­gi, tu­laj­don­szer­ke­ze­ti, gaz­da­ság­szer­ke­ze­ti és egyéb gá­ta­kon túl az er­dé­lyi vi­dék fenn­tart­ha­tó fejlődésének alap­pil­lé­re­i­vé te­he­tik a ma még erőtlennek jellemezhető vi­dé­ki szö­vet­ke­ze­ti kez­de­mé­nye­zé­se­ket – mond­ta So­mai Jó­zsef.

Több hoz­zá­szó­lás is érin­tet­te, az alap­kér­dé­se­ket: „ho­gyan csi­nál­junk szö­vet­ke­ze­tet, ke­vés a bi­za­lom, a pél­da, az együtt­mű­kö­dé­si szán­dék és a tőke.”

A fa­lu jövője, tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi sze­re­pe a 21. szá­zad­ban cí­mű előadásában Já­vor Kár­oly szakértő, VÁTI, Fa­lu­fej­lesz­té­si Tár­sa­ság (Bu­da­pest) ki­fej­tet­te, hogy a fa­lu­kö­zös­ség ma az az in­ku­bá­tor, amely az ab­ban érvényesülő ha­tá­sok ré­vén esélyt ad a kör­nye­ze­té­vel (ter­mé­szet, tár­sa­da­lom) va­ló együtt­mű­kö­dés­re, a szo­li­da­ri­tás­ra kész ge­no­tí­pus fenn­tar­tá­sá­ra, a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek­hez is hosszú­tá­von szük­sé­ges bi­za­lom meg­te­rem­té­sé­hez.

Fenn­tart­ha­tó mezőgazdaság, au­to­nóm vi­dék­fej­lesz­tés, ma­gyar­or­szá­gi leader-tapasztalatok té­má­já­ban Ba­logh Ju­dit szakértő, Fa­u­na Ala­pít­vány, tar­tott előadást. Jó pél­da­ként em­lí­tet­te a ma­gyar­or­szá­gi Élő fa­lu há­ló­zat kez­de­mé­nye­zést.

Ta­nu­ló Ré­gi­ók té­má­ban Nagy Jú­lia (Bu­da­pest Kör­nyé­ki Népfőiskolai Szö­vet­ség) tar­tott rö­vid ösz­sze­fog­la­lót, mely­nek lé­nye­ge volt, az egész éle­ten át tar­tó ta­nu­lás eu­ró­pai esz­me­i­sé­gé­nek be­mu­ta­tá­sa, az ak­tív ál­lam­pol­gár­ság és a fog­lal­koz­tat­ha­tó­ság men­tén. Fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra, hogy re­gi­o­ná­lis szin­te­ken dől el a fog­lal­koz­ta­tás­ra, felnőttképzésre ju­tó tá­mo­ga­tá­sok mér­té­ke, s ezért is erősíteni kell a szak­mai és a ci­vil kom­pe­ten­ci­á­kat a dön­tés­ho­za­tal so­rán.

A kon­fe­ren­cia zá­rá­sa­kép­pen a sze­líd fa­lu­fej­lesz­tés egy si­ke­res ma­gyar­or­szá­gi pél­dá­ját, a fa­lu-ta­nya­gond­nok­sá­got és a Duna–Tisza-közi Fa­lu-, Ta­nya­gond­nok Egye­sü­let mun­ká­ját mu­tat­ta be rö­vi­den (idő­szűke mi­att) Csörszné Zelenák Ka­ta­lin ügy­­ve­ze­tő.

A kon­fe­ren­cia zá­rá­sát követően, a bőséges és fi­nom he­lyi ízek­kel te­li ven­dég­lá­tás után, a szo­bor­ava­tá­si ün­nep­ség meg­kez­dé­sé­ig ma­radt né­mi időnk a kö­tet­len be­szél­ge­tés­re, is­mer­ke­dés­re is. 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008