Művelődés

A Brassai-hét ez­út­tal is má­jus utol­só és jú­ni­us elsô nap­ja­i­ra esett, 28-án nyílt meg, és jú­ni­us 2-án zá­rult. A fél 11-es elôcsarnokbeli meg­nyi­tón dr. Fazakas Ist­ván tör­té­ne­lem­ta­nár volt a mûsorvezetô, üd­vö­zöl­te a ven­dé­ge­ket és a ré­geb­ben nyu­gal­ma­zott ta­ná­ro­kat. Az is­ko­la kó­ru­sa Bazsó Fe­renc ze­ne­ta­nár ve­ze­té­sé­vel há­rom szá­mot adott elô, majd is­ko­lánk egy­ko­ri igaz­ga­tó­ja, Szöllôsi Fe­renc szólt a meg­je­len­tek­hez. Fel­idéz­te az ala­pí­tás 1957-ben meg­tar­tott há­rom­szá­za­dos év­for­du­ló­ját és a Brassai név meg­szer­zé­sé­nek kö­rül­mé­nye­it. Rá­mu­ta­tott, hogy az is­ko­la mi­köz­ben a ré­gi ha­gyo­má­nyo­kat to­vább vit­te, úja­kat is ala­pí­tott, ilyen a Fi­a­tal Szív­vel di­ák­lap, a Brassai-kupa és a Brassai-hét, me­lyet 1970 óta min­den tan­év­ben meg­tar­tot­tak. A Brassaiban olyan szel­lem teremtôdött, me­lyet nem le­het el­hall­gat­ni, le­ta­gad­ni, ha­nem to­vább kell ápol­ni. Másody Lil­la IV. B osz­tá­lyos Kányádi Sán­dor Fá­tól fá­ig cí­mû ver­sét sza­val­ta el, majd eh­hez fûzôdött Kósa Má­ria  igazgatónô meg­nyi­tó be­szé­de: az is­ko­la is az adott hely­zet­ben fá­tól fá­ig ha­lad, tel­je­sí­ti kö­te­les­sé­gét. Gaz­da Bo­tond VI. Á-s ta­nu­ló sza­vai után sor ke­rült az elôcsarnok mell­szob­ra­i­nak meg­ko­szo­rú­zá­sá­ra. Ez az idén is a VI-osok fel­ada­ta volt: az Á-sok a Brassai-, a B-sek a Berde-szobor elôtt tisz­te­leg­tek.  Dél­ben 12-kor a két VII. osz­tály a Brassai-sír ün­ne­pé­lyes meg­ko­szo­rú­zá­sán vett részt a Házsongárdi temetôben. Bagaméri No­é­mi el­sza­val­ta Reményik Sán­dor To­rony cí­mû ver­sét, dr. Gaal György pe­dig em­lék­be­szé­det mon­dott fel­idéz­ve a nagy po­li­hisz­tor há­lás ta­nít­vá­nya­i­nak az is­ko­lá­hoz fûzôdô mun­kás­sá­gát.

Dé­li 1-kor há­rom ese­mény kö­zött is vá­lo­gat­hat­tak az érdeklôdôk. Ko­csis Il­di­kó ta­nít­vá­nya­i­nak szo­ká­sos rajz­ki­ál­lí­tá­sát a 42. te­rem­ben az igazgatónô nyi­tot­ta meg, kü­lö­nö­sen az V. Á-sok tûn­tek ki mun­ká­ik­kal, de a VI–VIII-osok több raj­za-fest­mé­nye is dí­jat nyert. A szom­szé­dos te­rem­ben a ro­mán ka­ted­ra posz­te­re­ket ál­lí­tott ki, ezek a tan­anyag­ban szereplô iro­dal­mi mû­vek szemléltetô fel­dol­go­zá­sai. Ugyan­ek­kor volt a fi­zi­kum­ban a há­rom év után új­já­é­ledt és e tan­év­ben már a 3. szá­má­hoz ért di­ák­új­ság, a Vé­dett Bu­rok be­mu­ta­tó­ja. Kü­lö­nö­sen a X-es Hor­váth Lin­da és a XI-es Terschanszki Hu­nor szerkesztôknek köszönhetô a 28 ol­da­las szí­nes bo­rí­tó­jú fü­zet meg­je­le­né­se. Van ben­ne vers és kar­co­lat, in­ter­jú az is­ko­la Szekszi ta­nár né­ni­jé­nek meg­vá­lasz­tott némettanárnôvel, köz­vé­le­mény-ku­ta­tás az egyen­ru­há­ról, né­met ol­dal, teszt és hu­mor. Dél­után 2-kor Fazakas Ist­ván nyi­tot­ta meg a Szülôföldünk, Er­dély cí­mû ki­ál­lí­tá­sát a díszlépcsô fa­li­új­sá­gá­nak tár­ló­i­ban: az er­dé­lyi múl­tat be­mu­ta­tó ké­pe­ket, nyom­tat­vá­nyo­kat ál­lí­tott ki. Egy órá­val késôbb Kassay Il­di­kó tanárnô és Hor­váth Lin­da szer­ve­zé­sé­ben Ré­gi Ka­lo­ta­szeg cím­mel nyílt meg egy­ko­ri ru­há­kat, var­rot­ta­so­kat, fény­ké­pe­ket (keresztelô, esküvô, te­me­tés) fel­so­ra­koz­ta­tó ki­ál­lí­tás. A dél­után fo­lya­mán sor ke­rült még ro­mán iro­dal­mi kör­re, me­lyen a di­á­kok­tól írt és sok­szo­ro­sí­tott nap­lót (Un jurnal, un trecut – Nap­ló és múlt) il­let­ve osz­tály­re­gényt (Tânãr ši na­iv – Fi­a­ta­lon és na­i­van) mu­tat­tak be. Volt még ötö­di­ke­sek an­gol me­se­mon­dó ver­se­nye és né­met nyel­vû színielôadása a dísz­te­rem­ben Al­bert Imo­la va­la­mint Benô Esz­ter nyelv­ta­nár­ok szer­ve­zé­sé­ben. 

A kedd elsôsorban sport­nap volt, me­lyen az is­ko­la há­rom tor­na­ta­ná­ra, Kun Bé­la, Bár­dos La­jos és Boda At­ti­la irá­nyí­tot­ta a Brassai-kupáért ví­vott mérkôzéseket. Ezek so­rán minifociban a IV. Á-sok legyôzték a IV. B-se­ket, fo­ci­ban a XII. Á-sok a X. C-se­ket, a ko­sa­ra­zó lá­nyok XII. Á-s csa­pa­ta a XII B-se­két, a ko­sa­ra­zó fi­úk XII. Á-sai a XI. Á-sokat. Ké­zi­lab­dá­ban a XII. Á-s lá­nyok bi­zo­nyul­tak jobb­nak a B-sek­nél, s a XII. Á-s fi­úk a XI. Á-soknál. A röp­lab­dá­zó lá­nyok XII. Á-ból szár­ma­zó csa­pa­ta gyôzte le a XI. C-se­ket. E na­pon zaj­lot­tak a sakk­ver­se­nyek is Kassay Il­di­kó tanárnô és Timár Alpár XII-es szer­ve­zé­sé­ben. Az V–VII. osz­tá­lyo­sok kö­zül Tö­rök Ar­túr VII. Á-s bi­zo­nyult a leg­jobb­nak, a na­gyobb di­á­kok so­rá­ból Timár Alpár vit­te el a pál­mát. E dél­után a ro­mán tan­szék és az es­ti ta­go­zat né­hány mû­sor­szám­ára is sor ke­rült. Az V. osz­tá­lyo­sok Caragiale kar­co­la­tai nyo­mán össze­ál­lí­tott je­le­ne­tet mu­tat­tak be Vizita (Lá­to­ga­tó­ban) cím­mel. Egy es­tis ta­nu­ló éne­kelt, kettô pe­dig sza­valt. Kü­lö­nös érdeklôdésre tart­ha­tott szá­mot az es­ti ta­go­zat két­nyel­vû bú­csú­zó lap­ja: Utol­só szó. A Brassai es­ti ta­go­za­tá­nak egyet­len ki­ad­vá­nya – Ul­ti­mul cuvânt. Unica revistã a seralului liceului „Brassai Sá­mu­el” Fej­ér Ákos föld­rajz­ta­nár szer­kesz­té­sé­ben. Mind­két cím­ben az es­ti ta­go­zat gyász­ke­ret­ben je­lent meg. Ro­mán és ma­gyar es­tis di­á­kok ar­ról val­la­nak ol­da­la­in, ho­gyan is ke­rül­tek az es­ti­be, mi­lyen egy es­tis nap­ja, ho­gyan szó­ra­koz­nak, ki­rán­dul­nak, s egy köz­vé­le­mény-ku­ta­tás ar­ra de­rít fényt, mit gon­dol­nak a nap­pa­li­sok az estisekrôl. E szám az 1949-tôl meg­sza­kí­tás nél­kül mûködô es­ti ta­go­zat bú­csú­ja akar len­ni. Azé a ta­go­za­té, ame­lyet ta­valy meg­szû­nés­re ítél­tek, s ôsztôl szám­ûz­tek a Brassai épü­le­té­bôl.  A ki­lenc osz­tály most a mo­nos­to­ri I. Lupaš Ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban hú­zó­dik meg, de jövôre on­nan is ki­te­szik a még fenn­ma­ra­dó öt osz­tályt. Nem vé­let­le­nül vall­ja egy X-es, hogy „mi is di­á­kok és em­be­rek va­gyunk”, mert az es­ti­sek né­ha úgy ér­zik, sem­mi­be ve­szik ôket. Pe­dig épp ez a di­ák reg­gel 5-kor kel, hogy Dezmérrôl Ko­lozs­vár­ra bu­szoz­zék, mun­ka után be­ül az es­ti­be, s éj­jel 11-re ke­rül ha­za, mi­kor már va­cso­ráz­ni sincs ked­ve.

Ked­den volt még a Mary Poppins cí­mû an­gol nyel­vû mu­si­cal be­mu­ta­tó­ja Nagy Eme­se tanárnô ren­de­zé­sé­ben, fôleg XI. C-s ta­nu­lók fel­lé­pé­sé­vel a dísz­te­rem­ben, to­váb­bá a ta­ná­rok tu­do­má­nyos ülés­sza­ka a fi­zi­kum­ban. Ezt Fazakas Ist­ván és Si­mon Gá­bor ve­zet­ték. Né­gyen vál­lal­koz­tak elôadás tar­tá­sá­ra. Gaal György az Uni­tá­ri­us Kol­lé­gi­um 1873 és 1918 kö­zött mûködô kór­há­zá­nak tör­té­ne­tét mu­tat­ta be. Fazakas Ist­ván Brassai Sá­mu­el pe­da­gó­gi­ai mun­kás­sá­gát is­mer­tet­te (készülô köny­ve egy fe­je­ze­te), Ujvárosi Ta­más Ko­lozs­vár te­rü­le­ti és de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sa­it szem­lél­tet­te tér­ké­pek se­gít­sé­gé­vel, vé­gül Vajnár Zsolt egy nyá­ri je­ru­zsá­le­mi tan­fo­lya­mon szer­zett él­mé­nye­it osz­tot­ta meg az érdeklôdôkkel ki­ve­tí­tett fel­vé­te­lek se­gít­sé­gé­vel.

Szer­da és csü­tör­tök délelôttje az ele­mis­tá­ké volt. Az egyik nap drá­ma­pe­da­gó­gi­ai be­mu­ta­tót tar­tot­tak ma­gyar­or­szá­gi ven­dég­ta­ná­rok rész­vé­te­lé­vel, a má­sik na­pon ügyes­sé­gi ver­senyt ren­dez­tek a sógyurma, gyöngy­fû­zés, sár­kány­ké­szí­tés és bo­go­zás te­rén. Szer­dán dél­ben még a Mo­le­ku­lák vetélkedôje ké­mi­ai ver­senyt ren­dez­ték meg, hét csa­pat­ból a Lí­ti­um el­ne­ve­zé­sû VII. osz­tá­lyo­sok bi­zo­nyul­tak a leg­jobb­nak. Foly­ta­tó­la­go­san A ké­mia sza­lon­ja kö­vet­ke­zett, ezen az ed­di­gi posz­te­rek mel­lett power point-os ki­ve­tí­tett be­mu­ta­tó­val is sze­re­pel­tek Hãšmãšan Ju­dit és Pé­ter Ro­zá­lia szak­ta­nár­ok di­ák­jai. Ez­zel pár­hu­za­mo­sa kre­a­ti­vi­tás ver­seny is folyt: öt di­ák és egy ta­nár­csa­pat ver­sen­gett. Kar­ton­ból, ra­gasz­tó­ból léggömbbôl, rá­gó­gu­mi­ból, spár­gá­ból, ce­ru­zák­ból és szí­vó­ká­ból olyan szer­ke­ze­tet kel­lett össze­ál­lí­ta­ni, hogy ben­ne az elsô emeletrôl le­do­bott to­jás ne tör­jön szét. A X. Á-sok Si­va­ta­gi ro­ham­tet­vek csa­pa­ta volt a leg­öt­le­te­sebb. Dél­ben fél kettôkor kezdôdött Czondi Já­nos ma­te­ma­ti­ka­ta­nár ve­ze­té­sé­vel a di­á­kok tu­do­má­nyos ülés­sza­ka. Ti­zen­négy VIII–XII. osz­tá­lyos ta­nu­lók­tól írt dol­go­zat ke­rült be­mu­ta­tás­ra. I. dí­jat Jancsó Haj­nal ka­pott a Gerson-diétáról írt mun­ká­já­ért, a II. he­lye­zett Hor­váth Lin­da lett (Brassai és a ze­ne), a har­ma­dik dí­jon há­rom XI. B-s le­ány osz­to­zott, mind­egyi­kük fa­lu­já­ról (Szék, Mezôveresegyháza, Magyar­dé­cse) ér­te­ke­zett. Kettôkor a Köz­mag. If­jú­sá­gi Köz­gaz­da­sá­gi Lap VI. év­fo­lya­má­nak 1–2. szá­mát is­mer­het­ték meg az érdeklôdôk a Berde Áron te­rem­ben. A Pleša Ró­bert fôszerkesztô és Páll Gyöngy­vér tanárnô össze­ál­lí­tot­ta 84 ol­da­las szá­mot Gaal György mu­tat­ta be, Jancsó Haj­nal és Ros­tás Krisz­ta sza­valt, Hor­váth Lin­da gi­tár­kí­sé­ret­tel éne­kelt. 

Az­nap még sor ke­rült a val­lás­ta­nár­ok szer­vez­te Bib­lia-is­me­re­ti vetélkedôre (a XII. C-sek bi­zo­nyul­tak a leg­jobb­nak) és a Bazsó Fe­renc ve­zet­te nép­dal­ver­seny­re. Ezen kor­cso­por­ton­ként az V-es Tu­sai Ré­ka, a VII-es Burgus Bernadette és a X-es Hor­váth Lin­da ka­pott elsô dí­jat. Es­te az elôcsarnokban Mik­ló­si Má­ria tanárnô an­gol nyel­vû duodráma cso­port­ja Ai­szó­posz-me­sék fel­dol­go­zá­sát ad­ta elô. El­kö­szönt a cso­port ed­di­gi öt XII. C-s alap­em­be­re, s be­mu­tat­koz­tak a VIII–XI-es új ta­gok.

A csü­tör­tö­ki nap elsô ese­mé­nye Kováts Il­di­kó nyu­gal­ma­zott rajz­ta­nár fes­té­sze­ti ki­ál­lí­tá­sá­nak meg­nyi­tó­ja volt a dísz­te­rem­ben. A ki­ál­lí­tott 16 képbôl 12 gouache-, 4 akryl-technikával ké­szült: csend­éle­tek, gö­rög­or­szá­gi és torockói táj­ké­pek. Az igazgatónô bevezetô sza­vai után a tanárnô be­szélt a ké­pek keletkezésérôl. Dél­ben há­rom vetélkedôre ke­rült sor. A Kon­gó Ko­bak ma­te­ma­ti­ka­ver­se­nyen a négy csa­pat­ból a XII. Á-sok Sem­mi baj el­ne­ve­zé­sû együt­te­se 75 pont­tal lett a gyôztes. A Brassai-emlékversenyen szí­nek­kel (pi­ros, kék, zöld, fe­ke­te) meg­kü­lön­böz­te­tett csa­pa­tok mér­ték össze is­me­re­te­i­ket az is­ko­la név­adó­já­ról, a IX-esek pi­ros csa­pa­ta nyert. A VI-osok tör­té­nel­mi vetélkedôjén a ma­gyar­ság múlt­já­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek te­rén mérkôztek a di­ák­csa­pa­tok. Hat órán ke­resz­tül tar­tott az An­gol dél­után. Volt itt ta­lá­lós kér­dés-ver­seny (Jungle Book-quiz), Brassai Wrestling Federation cí­mû, Vorzsák Mi­lán ren­dez­te drámaelôadás, film­be­mu­ta­tó a XII. Á-sok részérôl és az is­ko­la an­gol nyel­vû di­ák­lap­ja, a School Nyúúz 68 oldalas13. szá­má­nak a be­mu­ta­tó­ja. Nagy Eme­se és Vorzsák Mi­lán an­gol­ta­ná­rok e ki­ad­vány éltetôi, de a cikk­írók mind kö­zép­is­ko­lás di­á­kok. Be­szá­mol­nak a nagy­ko­rú­sí­tás­ról, a di­ák­élet ér­de­kes for­du­la­ta­i­ról, bú­csúz­nak a bal­la­gók, a „költôi sa­rok” meg­lep, hogy hány költôjelölt is pró­bál­gat­ja an­go­lul te­het­sé­gét. Az­tán jön­nek a tesz­tek, úti be­szá­mo­lók, sport­cik­kek és rejt­vé­nyek. S mind­ezt kitûnô fe­hér-fe­ke­te fel­vé­te­lek il­luszt­rál­ják.

Pén­te­ken az ele­mis­ták asz­falt he­lyett csak kar­ton­ra raj­zol­hat­tak, mert el­eredt az esô. Szá­muk­ra volt még rajz­film-ve­tí­tés és Ró­nai Éva val­lás­ta­nár szer­vez­te szó­ra­koz­ta­tó já­ték (Nyúl­is­ko­la). A Vajnár Já­nos ve­ze­té­sé­vel zaj­ló hely­tör­té­ne­ti vetélkedôn az idén is ré­gi fel­vé­te­lek alap­ján vá­ro­si hely­szí­ne­ket kel­lett azo­no­sí­ta­ni. A VII. Á-sok Csa­tá­ri Dó­ra, Be­ne­dek Gá­bor, Sza­ba­dos Bri­git­ta össze­té­te­lû csa­pa­ta volt a leg­ügye­sebb. Dél­ben még az is­ko­la ro­mán nyel­vû di­ák­lap­ja, az Altfel (Más­ként) be­mu­ta­tó­ját is meg­tar­tot­ták. Ez az egyet­len ma­gyar is­ko­lá­ban megjelenô ro­mán ki­ad­vány. Há­rom fi­a­tal tanárnô vég­zi az anyag be­gyûj­té­sét: Crina Borzu, Aritina Micu-Oøelea, Anamaria Nicolaš. A lí­ce­u­mi ta­nu­lók mel­lett az V–VII-es kis­di­ák­ok is kö­zöl­nek ben­ne. A nagy for­má­tu­mú 16 ol­da­lon meg­je­lent cik­kek jó ré­sze a já­ték kö­rül fo­rog. Vagy 16-on ha­tá­roz­zák meg, mit is je­lent szá­muk­ra e szó (joc).

A dél­után 4-kor kezdôdô dí­ja­zá­si ün­nep­sé­get az idén is Fazakas Ist­ván tör­té­ne­lem­ta­nár ve­zet­te. Ér­de­kes szín­folt­ja volt az Er­dé­lyi­e­ket Segítô Ötök Tár­sa­sá­ga, az ESÖT iro­dal­mi dí­ja­i­nak a ki­adá­sa. Iszlai Enikô ma­gyar­ta­nár be­szélt a pá­lyá­zat le­bo­nyo­lí­tá­sá­ról, majd az ESÖT két tag­ja, Hütter György és Ta­más Sán­dor brassais öreg­di­ák­ok át­ad­ták  a pénz­be­li ju­tal­ma­kat. A gyôztes Tö­rök Vistai Tek­la (XII. A), a má­so­dik he­lye­zett Bá­nyai Edi­na (XI. C lett. Az ün­ne­pi zá­ró elôadás há­rom Dsida Jenô-verssel kezdôdött – a Dsida-centenáriumra va­ló te­kin­tet­tel. Jancsó Haj­nal, Ros­tás Krisz­ta és Far­kas And­rea sza­valt. Az is­ko­la leg­újabb 182 la­pos év­könyv­ét (Az 1557-ben ala­pí­tott Brassai Sá­mu­el El­mé­le­ti Lí­ce­um Év­köny­ve a 2005– 2006-os tan­év­re) a szerkesztô, Gaal György mu­tat­ta be. A Brassai Iszlai Enikô ve­zet­te szín­ját­szó kö­re Rej­tô Jenô El­vo­nó­kú­ra cí­mû bo­hó­za­tát ad­ta elô nagy si­ker­rel. A szereplôk több­sé­ge a XI. C-bôl ke­rült ki. A zá­ró szá­mo­kat az idén is a Brassaiban 1985-ben meg­ala­kult, s 2002 óta egye­sü­let­ként mûködô Bo­gáncs Néptáncegyüttes és al­egy­sé­gei (Ap­ró­bo­gáncs, Kis­bo­­gáncs, Zur­bo­ló) szol­gál­tat­ták. Palatkai, magyar­la­pádi, szat­má­ri, bonchidai és bo­gár­tel­ki szá­mo­kat ad­tak elô szo­ká­sos kö­zön­ség­si­ker­rel. A zá­ró fo­ga­dás­ra a dú­san meg­te­rí­tett asz­ta­lú ta­ná­ri szo­bá­ban ke­rült sor.

A szom­ba­ti torockószentgyörgyi za­rán­dok­lat és ki­rán­du­lás ke­re­té­ben ért vé­get a Brassai-hét. Az idén Fej­ér Ákos és Kiss Tün­de ta­ná­rok vol­tak a szer­ve­zôk. Fél­száz V–X. osz­tá­lyos di­ák és tíz ta­nár vett részt. Torockószentgyörgyön meg­ko­szo­rúz­ták a szü­lô­ház Brassai-emléktábláját, majd a Székelykôt meg­mász­va ér­tek Torockóra. A ki­rán­du­lás ér­de­kes­sé­ge volt, hogy min­den­ki ka­pott egy tér­ké­pet a meg­ter­ve­zett út­vo­nal­lal. 

A 2007-es Brassai-hét leg­ér­de­ke­sebb je­len­sé­ge a megélénkülô saj­tó­élet. Ta­lán nincs az or­szág­ban még egy is­ko­la, ahol egy tan­év alatt hat saj­tó­ter­mé­ket mu­tas­sa­nak be. Ez­út­tal egy hé­ten be­lül si­ke­rült egy év­köny­vet, egy ma­gyar, egy an­gol, egy ro­mán nyel­vû di­ák­la­pot, egy két­nyel­vû es­tis új­sá­got va­la­mint egy köz­gaz­da­sá­gi if­jú­sá­gi fo­lyó­ira­tot a kö­zön­ség elé vin­ni. Ezek kö­zül a ma­gyar és az an­gol di­ák­lap­nak ez nem is az évi egyet­len szá­ma. Mind­ez bi­zo­nyít­ja, hogy van szel­le­mi ere­je, tar­ta­lé­ka a Brassainak!