|
|||||||||
Csomafáy Ferenc:
Színházigazgatói gondok Nagyváradon
Nem irigylem Meleg Vilmost, a Nagyváradi Állami
Színház Szigligeti Társulat művészeti igazgatóját. Neki kell
megoldani egy olyan helyzetet, mely egy felöl öröm, másfelöl gond.
Ugyanis restaurálják, felújítják a több mint százéves épületet, és az idei
évad alatt (2007–2008) kerül arra sor, hogy az épület belső részét is
felújítsák, renoválják. Ennek következtében a nagyszínpadi előadások
a Szakszervezetek Művelődési Háza, valamint a Nagyváradi
Filharmónia (szintén felújított) termében lesznek megtartva.
Például a Kálmán Imre évforduló (születésének 125. éve) alkalmából
bemutatott Csárdáskirálynő című produkciónak itt lesz az előadása,
köszönhetően Sarkady Zsolt igazgató művészet iránti nemes
gesztusának.
Ebben az évben a nagyérdemű közönség a színház ígéretében bízva láthatja bérletes előadásokban Georges Feydeau (1862–1921) fergeteges bohózatát, melyet Meleg Vilmos rendez, és majdnem az egész társulatot foglalkoztatja. A hajdani Balek cím alatt ismert darabot most Hamvai Kornél fordításában A hülyéje címmel játsszák. Az operettirodalom egyik világviszonylatban is legismertebb műve Kálmán Imre Csárdáskirálynője, amely Nemlaha Gyögy rendező, szerkesztő elképzelésében fog megvalósulni (2007. december 31.). Molnár Ferenc (1878–1952) vígjátékát Az üvegcípőt Kovács Levente, aki nem először van Nagyváradon, ahova egyébként is szívesen jön sok eredeti ötlettel, fogja megrendezni. William Shakespeare (1564–1616) Tévedések vígjátékát Bodolay Géza viszi színpadra. A Stúdió bérletelőadások: Stanislav Ingnacy Witkiewicz: Az őrült és az apáca színmű, rendező Vadas László; Kazem Shahryari: A nők színei, vígjáték, rendező Meleg Vilmos; Jean Racine: Phaedra, tragédia, rendező Török Viola; Kárpáti Péter: Nick Carter avagy végső leszámolás dr. Quartzcal, játék, rendező Pincés István. Meleg Vilmossal, Nagyváradon beszélgetve megtudtam: a nagyváradi Szigligeti Társulatot úgy igyekszik vezetni, hogy legyen egy számára, de a néző számára is elfogadható nagyszínpadi vonulata. Amiben lehet modern és hagyományos előadás, amiben megtalálható az operettől a vígjátékon keresztül a legkomolyabb drámáig minden műfaj. Elmenni a klasszikus felfogástól egészen a legabsztraktabb színházi stílusig. Számára az a legfontosabb: mi érdekli a közönséget, mi az, amire bejön. A Stúdióban azokat az előadásokat játszanák, melyet a szakma vagy a közönség színházértőbb rétege tekintene meg. Ez nem jelenti azt, hogy a nagyközönséget ki szeretné az ilyen fajta megközelítésekből rekeszteni. Számára érthetetlen és furcsa a színpadon megvalósítani a nézőteret. – A Szigligeti Társulat plakátjait látva, megbizonyosodom, vannak bérlethirdetések, ez azt jelenti, hogy már egy eleve bekalkulált nézőközönséget céloztok meg a műsorrend összeállítása alkalmából? – Próbáljuk bemérni a kor hangulatát. Eleve diákokban és felnőttekben gondolkodunk. A nagyváradi színház tradícióját figyelembe véve, mert az itteni közönség kultúrájából adódóan bizonyos elvárással rendelkezik. Mivel a kínálat oly nagy, ezért egy igazgatási periódus, ami öt év, nem szenvedhet darabhiányban. Aki ellenben utánam következik, ebben a szellemben is továbbfolytathatja az egészséges színházi utat. – Az Erdélyben működő magyar színházak egy bizonyos célközönség igényeit kellene kielégítsék. Ezért nem mindegy, mi kerül a színpadra. Ahol nagyon fontos a váradi stílust is szem előtt tartani. – Nálunk, a színészi gárda összetétele is befolyásolja a darabok kiválasztását. A ma színházi egyéniségeit próbáljuk kiemelni. – Meleg Vilmosnak, mint színigazgatónak menynyire van ilyen szempontból megkötve a keze? – Az anyagiak kötik meg az embert. A helyi közigazgatási tanács által megadott pénzügyi keret határozó tényező. A megyei fönntartású színházaknál (ez alól kivétel Kolozsvár és Marosvásárhely) a támogatás, körülbelül három új előadás költségeit fedezi. Számunkra nagyon fontos a társulat felfejlesztése szempontjából ennél több előadás. Az, aki egy évben egyszer, vagy kétévente egyszer játszhat, akármilyen jó legyen, veszít művészi erejéből. A művészi erő megtartása érdekében kell többet játszani. A vendégművész meghívása nagyon költséges, ami elviszi a színház amúgy is vékonyka pénzét. Vidéken azzal is számolni kell, hogy a közönség nagyon véges. Legalább fél ház kell legyen ahhoz, hogy művészileg is érdemes legyen játszani. Váradon ez az esetek többségében 15 előadást jelent. Ami két hónap alatt elfogy. Ez nem vonatkozik a Stúdióra, ahol a helyek száma 40, és ennek következtében egy darabot többször is lehet játszani, amíg a közönség megtölti a termet. – Mielőtt, tovább folyatnák ezt a beszélgetést tisztáznunk, kell, hogy a színház soha történelme folyamán sehol a világon önmagát eltartani nem tudta. A színház minden alkalommal a mecénások kegyeiből tudott fennmaradni, függetlenül attól, hogy ezt a mecénást, vagy mostani szóhasználatban szponzort hogyan hívták. Amilyen az anyagi keret olyan lehet a színház is. akkor hívhatsz megfelelő színészt, készíthetsz díszletet, világítást, hangosítást, ami mind hozzátartozik a színházhoz. Ebből a szempontból milyen anyagi támogatást várna el Meleg Vilmos? – A fizetések elfogadható szintre való emelését. Ami nem kényszeríti rá a jobb sorsra érdemes és még munkabírással rendelkező színészeket, hogy különböző megélhetési forrásokhoz folyamodjanak. Ma már vannak komoly jövedelmű vállalkozók, akiknek be kellene nyúlniuk a zsebükbe, és támogatniuk kellene ezeket az intézményeket. Ezeknek a vállalkozóknak sem kellene közömbös legyen: munkavállalóik szabad idejüket hol, hogyan töltik. Ez nagy probléma magyar kultúrában. Nagyváradi színészek országon viszonylatban is, a megyei támogatottságú színházak közül az egyik legjobban fizetettek. Ez talán köszönhető annak, hogy a városi tanácsban megfelelő magyar képviselet van, és eddig minden alkalommal ki tudták lobbizni az anyagiakat. A színház épületét is most renoválják, és remélhetőleg csak rövid idő kérdése, és olyan állapotban lesz, hogy a hajdani fényét és csillogását visszaszerzi. Valódi színházi hangulatot fog biztosítani a társulat tagjainak és a közönségnek. – A romániai magyar sajtónak mi lenne a feladata a színhái munka pártolásában? – Ki kellene fejlessze a színházhoz megfelelő módon értő, jó szándékkal bíráló munkatársi gárdáját. A közönség a megjelent anyagok hatására felfigyelve, üljön be a színházi előadásra, melyet az olvasottak alapján jobban megérthet. Ez elősegíthetné azt, hogy a modern előadások közelebb kerüljenek a közönséghez, mert a klasszikus megfogalmazások többsége, köszönhetően a kialakult jelrendszereknek, érhető számára. Az új, szokatlan a jelrendszer más, a néző számára esetenként ismeretlen, tehát megtörténhet, nehezen fogadja be. Itt tehet sokat a média, amely rámutathat arra, hogy melyek azok az új módszerei a belső átélésnek, melyekkel a ma színésze rendelkezik. A filológiai felkészültségű újságírók, az esetek többségében, kivesézik az illető író által megírt színdarabot, és a színházi produkcióról, színészről, színházi térről, világításról, hanghatásról jó esetben írnak két-három mondatot. Bizonyos színházi kultúrával rendelkező értelmes néző nem pont erre kíváncsi. ő egy olyan színházi elemzést várna, amely őt látatlanban is arra készteti, hogy eljöjjön akár Bukarestből is egy, váradi, kolozsvári, vásárhelyi, szatmári, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai színházi előadásra, mert olyan színházi élményt kap, mely számára érzelmileg-értelmileg maradandó értéket jelent. vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|