Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Pozsony Ferenc: Agyag­ba zárt ha­gya­ték


A Kri­za Já­nos Nép­raj­zi Tár­sa­ság ki­ál­lí­tó­ter­mé­ben 2007. jú­ni­us 6-án rend­ha­gyó ke­rá­mia ki­ál­lí­tást nyi­tot­tak. Az agyag a víz, a kő és a tűz mel­lett az em­be­ri­ség egyik legősibb ele­me. Év­ez­re­de­ken át hasz­ná­la­ti- és dísz­edé­nyek, ri­tu­á­lis tár­gyak, épü­let­ele­mek, különböző tüzelőszerkezetek ké­szül­tek belőle. Va­ló­szí­nű, hogy a ke­rá­mia és az agyag­mű­ves­ség egyidős az em­be­ri kul­tú­rá­val.

Lász­ló Kár­oly, há­rom­szé­ki ke­ra­mi­kus 1953-ban szü­le­tett Kézdivásárhelyen. Ott vé­gez­te előbb ele­mi, majd 1972-ben kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it.  A Babeą– Bolyai Tu­do­mány­egye­tem geo­ló­gi­ai sza­kát 1980-ban vé­gez­te el. Utá­na több mint tíz éven át a gelencei kőolajiparban dol­go­zott mér­nök­ként. Köz­vet­le­nül az 1989-es ro­má­ni­ai rend­szer­vál­to­zás után, 1990-től a kézdivásárhelyi ta­nu­lók klub­já­ban ko­ron­go­lás­ra, agyag­meg­mun­ká­lás­ra ok­tat­ta az is­ko­lás­ko­rú gyer­me­ke­ket.

Az utób­bi két év­ti­zed­ben tu­da­to­san el­sa­já­tí­tot­ta a ke­rá­mia­ké­szí­tés szak­mai, gya­kor­la­ti fo­gá­sa­it, rej­té­lye­it, ugyan­ak­kor rend­sze­re­sen meg­is­mer­te az er­dé­lyi ke­rá­mia­köz­pon­tok ha­gya­té­kát, ter­mé­ke­it, dí­szí­tő­motívumait, szak­iro­dal­mát. 

Agyag­ba zárt ha­gya­ték cí­mű ki­ál­lí­tá­sá­nak elsőd­leges cél­ja az, hogy be­mu­tas­sa az er­dé­lyi, azon be­lül a szé­kely­föl­di ke­rá­mia­köz­pon­tok csem­pés tüzelőszer­ke­zeteinek ha­gya­té­kát. A tár­lat­lá­to­ga­tó na­gyon jól ér­zé­kel­he­ti, hogy al­ko­tó­ja cselekvő pe­da­gó­gus. Re­konst­ru­ált csem­péi, szer­ke­ze­ti raj­zai elsősorban is­me­ret­terjesztő cél­lal ké­szül­tek. Pon­to­san el­iga­zít­ják az er­dé­lyi tüzelőszerkezetek iránt érdeklődő ta­nu­ló­kat, egye­te­mis­tá­kat és fi­a­ta­labb ku­ta­tó­kat.

A kan­dal­lós csem­pék nem­csak az er­dé­lyi dí­szí­tett tár­gyi kul­tú­ra plasz­ti­kus al­ko­tá­sai, nem­csak a ma­gyar és az eu­ró­pai la­kás­kul­tú­ra szer­ves ré­szét al­kot­ják, ha­nem egyút­tal a ma­gyar népműművészet fo­lya­ma­tos ala­ku­lá­sát, vál­to­zá­sát és fejlődését is rep­re­zen­tál­ják.

Ezek a ke­rá­mia tár­gyak pon­to­san jel­zik az elit és a né­pi kul­tú­ra fo­lya­ma­tos kap­cso­la­tát, köl­csön­ha­tá­sát, vissza­tük­rö­zik a vá­ro­si cé­hes és a fa­lu­si fa­ze­kas­ság szo­ros kap­cso­la­tát is.

A csem­pés tüzelők év­szá­zad­okon át fon­tos ré­szét ké­pez­ték az er­dé­lyi la­kás­kul­tú­rá­nak. Ezek a tüze­lő­szer­kezetek a kö­zép­kor vé­gén szin­te for­ra­dal­ma­sí­tot­ták az eu­ró­pai ott­ho­no­kat, s ha­té­ko­nyan füsttelenítették az er­dé­lyi szobabelsőket is, ahol csak­ha­mar igé­nye­sebb, szí­ne­sebb textíl- és la­kás­kul­tú­ra bon­ta­koz­ha­tott ki.

Az itt re­konst­ru­ált tüzelőszerkezeti ele­mek a 15–19. szá­za­dok ide­jén ki­bon­ta­ko­zott csem­pe­kul­tú­ra vál­to­zá­sát, for­ma­kul­tú­rá­ját rep­re­zen­tál­ják. Má­sod­sor­ban pe­dig hosszú év­szá­zad­ok ta­pasz­ta­la­ta, szép irán­ti von­zó­dá­sa fejeződik ki ben­nük. Te­hát nem­csak me­le­gí­tet­tek, ha­nem sze­met is káp­ráz­tat­tak, szí­vet is gyö­nyör­köd­tet­tek.

Ez a re­konst­ru­ált ha­gya­ték egyút­tal az er­dé­lyi díszítőművészet ala­ku­lá­sá­nak utol­só négy-öt év­szá­za­dát is be­mu­tat­ja. Szem­lél­te­ti an­nak fejlődését a gó­ti­ká­tól kezdődően, a vi­rá­gos re­ne­szán­sz ide­jén, a 18. szá­za­di késő ba­rokk és ro­ko­kó ele­me­ken át egé­szen a klasszi­ciz­mu­sig és a 19. szá­zad végi pol­gá­ri iz­mu­so­kig.

A ki­ál­lí­tás ke­re­té­ben leg­na­gyobb szám­ban elsősorban székelykeresztúri csem­pék re­konst­ru­ált vál­to­za­ta­it lát­juk. Ez nem is vé­let­len, mi­vel Benkő Elek és Mol­nár Ist­ván ku­ta­tá­sa­i­nak köszönhetően az utób­bi há­rom év­ti­zed­ben tel­je­sen át kel­lett raj­zol­nunk az er­dé­lyi tüzelőszerkezetek fejlődéséről, te­rü­le­ti elterjedéséről, for­mai és tar­tal­mi sa­já­tos­sá­ga­i­ról al­ko­tott ko­ráb­bi is­me­re­te­in­ket és ké­pün­ket.

Meglepő, hogy Szé­kely­föl­dön mi­lyen nagy meny­nyi­ség­ben ke­rül­tek elő bor­da nél­kü­li, falbaépített, lo­va­gos áb­rá­zo­lá­sú csem­pék. Azok so­rá­ban a leg­ér­té­ke­seb­bek Szent Lász­lót, a ma­gyar lo­vag­ki­rályt áb­rá­zol­ják. A so­ro­zat egyik fi­gye­lem­re mél­tó pél­dá­nya pe­dig ép­pen a kö­zép­ko­ri temp­lo­ma­ink fal­fest­mé­nye­in is jól is­mert je­le­ne­tet, a kun vi­téz­zel foly­ta­tott küz­del­mét áb­rá­zol­ja. Egy má­sik ki­rály­há­zas­párt megörökítő csem­pe pe­dig feltűnően ha­son­lít IV. Bé­la áb­rá­zo­lá­sa­i­hoz. Egy rugonfalvi csem­pe ép­pen a bib­li­ai Sám­son küz­del­mét örö­kí­tet­te meg.

A lo­va­gos áb­rá­zo­lá­sok után, a ki­ál­lí­tás ke­re­té­ben, a vi­rá­gos re­ne­szánsz je­gyé­ben ke­let­ke­zett csem­pe­ha­gya­ték be­mu­ta­tá­sa kö­vet­ke­zik. Szá­mos szé­kely­föl­di al­ko­tás kar­csú ola­szos kor­só­kat és  különböző re­ne­szánsz vi­rág­or­na­men­se­ket min­táz. A Lász­ló Kár­oly ál­tal re­konst­ru­ált ha­gya­ték­ban feltűnően sok az év­szá­mos és a fel­ira­tos al­ko­tás

A ki­ál­lí­tott székelykeresztúri csem­pék mel­lett na­gyon sok 18. szá­za­di, főleg há­rom­szé­ki al­ko­tást lát­ha­tunk. A Kézdivásárhelyről, Lemhényből, Pá­vá­ról vagy Za­bo­lá­ról szár­ma­zó, va­la­mint a csí­ki Mikó vár kút­já­ból ki­ásott pél­dá­nyok elsősorban nagy­mé­re­tű tu­li­pá­nos és rács­min­tás mo­tí­vu­mok­ban pom­páz­nak. A ki­ál­lí­tás egyik kúriózumát egy há­rom­szé­ki, a tor­jai Apor kú­ri­á­ból előkerőlt, bro­kát­min­tás csem­pe re­konst­ru­ált vál­to­za­ta al­kot­ja.

A ki­ál­lí­tás ke­re­té­ben pár olyan al­ko­tást is lát­ha­tunk, me­lyek a hon­fog­la­lás előtti ma­gyar díszí­tő­művészet leg­jel­leg­ze­te­sebb mo­tí­vu­ma­it ép­pen a ke­rá­mia sajátos esz­kö­ze­i­vel fo­gal­maz­za át.

A re­konst­ru­ált csem­pe­ha­gya­ték vol­ta­kép­pen Er­dély művelődés- és mű­vé­szet­tör­té­net­ének ér­té­kes, szer­ves ré­szét tet­te lát­ha­tó­vá. Lász­ló Kár­oly al­ko­tá­sa­i­val be­val­lot­tan azt szán­dék­szik el­ér­ni, hogy ez az örök­ség be­épül­jön poszt­mo­dern éle­tünk­be, nap­ja­ink la­kás­kul­tú­rá­já­ba is, te­hát ne csak res­ta­u­rált mű­em­lék­épü­le­te­ink he­lyi­sé­ge­it dí­szít­sék. Úgy vé­lem, hogy ez a csem­pés mo­tí­vum­kész­let, kul­tu­rá­lis örök­ség nap­ja­ink­ban is sa­já­tos szí­ne­ze­tet köl­csö­nöz­het szű­kebb kör­nye­ze­tünk­nek meg la­kás­kul­tú­ránk­nak. 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008