|
|||||||||
Gábor Dénes:
Erdély öröksége akvarellen
Bokor Ernő kiállításáról
Ezzel a patinás hangzású címmel nyitották meg tavaly nyáron Bokor Ernő legújabb – immár hetedik – félszáz színpompás, egyszersmind dokumentumértékű vízfestményből és tizennyolc ugyancsak artisztikus tollrajzból összeállított, szívet-lelket melengető-gyönyörködtető egyéni kiállítását a Főtér 23. szám alatti, Ferenczy Annamária adminisztrálta Gy. Szabó Béla emlékének szentelt, éppen ezért róla elnevezett, és megérdemelten nagyhírűvé vált tágas és tekintélyes galériában. Jóleső érzéssel kerestem elő sajtókivágásaim közül Tatár Zoltán, kedves barátom költőien megfogalmazott A Phoenixmadár szárnyalása Stockholmban című cikkét (Szabadság, 2006. február 14.), hogy meggyőződjek róla: jól emlékeztem, mert az EMKES (Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm) égisze alatt Tamás György rendezésében 42 erdélyi magyar művész alkotásaiból válogatott nagysikerű bemutatkozás egyik részvevője volt Bokor Ernő is. Olyan jeles művészekkel szerepelt együtt, mint Cs. Erdős Tibor, Dudás Gyula, Gaál András, Molnos Zoltán, Takács Gábor, Tompos Opra Ágota, Vassy Erzsébet, Wéber Mária… és más hírességek. Úgy igaz tehát, mint a megnyitó tisztét felvállaló kiváló műkritikus, Starmüller Géza méltatta a kiállított alkotásokat. Szellemesen-játékosan kihasználta a művész anyakönyvi neve kínálta szójáték-lehetőséget, mondván: „volt már neki tárlata ebben a helységben; későn érő tehetség lévén nyugdíjas korában »bokrosodott meg«, és azóta megrögzötten ontja magából az alkotásokat”. Ezúttal legelőször a Gy. Szabó Galéria elülső főfalára, a legmegtisztelőbb helyre került Sétatéri szökőkútról kell megemlékeznünk. Akinek a kincses város jelent valamit, nem tud közömbös rápillantással átsiklani rajta, meg kell állnia, és alaposan meg kell szemlélnie. Ha a művész épp ott volna, még egy ölelés is kijárna neki! De a további képek is mind lélekemelő-lélekmelengető alkotások: Torockó temploma, háttérben a Székelykővel és népviseletbe öltözött nőalakokkal; arrább a kolozsvári Farkas utcai templom keleti oldala, több más kolozsvári szimbólummal. (Egyáltalán nem tűnik meglepetésnek a 7-es számú kép – Malomárok – mely legelsőként talált vevőre 150 új lejért.) Aztán a Botanikus Kert, a Víztoronnyal, a Bethlen-bástya, majd a főtéri Szent Mihály templom (előtte csak Mátyás király); a Barátok temploma és a Karolina oszlop impozánsan megfestve. Aztán hét szép miniatűrkép: Bucsecs, Kisbánya, Mezőségi látkép, Nagykőhavas, Gyalári táj, Gyergyói táj, Pányiki szoros. Ezt követi egy nagyobb kép: templomi ablakok motívumaival: Kálvária, Főtéri templom, Pagony a nádasban, Rigmándi erdő, Hétfalu, Majláth-kút, Nyárádi patak, Pádis, Rigmándi erdő, Gyilkos-tó. Aztán ismét egy nagyobb kép, öt templom plusz a Mátyás szobor motívumai együvé komponálva, összhangban jelenítve meg; majd újabb hetes csoportosításban: Aranyos völgye, Hideg-Szamos, Szucsági erdő, Nyárádi táj, Aranyos völgye, Predeál, Dunai táj. Aztán egy újabb, nagyobb formátumú kép, összhangosan megkomponálva. És így tovább, tájegységekre bontva. De a 16 tusrajz is gondosan tükrözi a figyelemre méltó kolozsvári műemlékeket. Összegezve a Bokor Ernő nyári kiállítását, elmondhatjuk: „Le a kalappal a teljesítményed előtt”. Mert tulajdonképpen az egész országot bemutatja, ami akár egy körutazást is helyettesíthet –, vagy legalábbis kedvet gerjeszt egy ilyen kirándulás megszervezéséhez. Gratulálunk tehát kedves Bokor Ernő, és szívből kívánjuk, hogy még sok hasonló élményszerzési lehetőséghez adjon a Sors erőt, egészséget, alkotókedvet! vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|