Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Csomafáy Ferenc: A játékos gyermekirodalom erényei


A maga nemében rendkívül érdekesre sikeredett író–olvasó találkozóra került sor november 13-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsar­no­kában, melyen az eredeti elképzelés szerint bemutatták Markó Béla: A pinty és a többiek, Hány éle­tünk volt című könyveit, valamint Tompa Gábor Ki­lenc­venkilenc szonett verses kötetét és a Tatu ho­zo­má­nya című gyermekverseket tartalmazó kötetét. A két alkotó neve mágnesként vonzotta az érdeklődő közönséget, mely távolról sem csak gyerekekből és gyakorló szülőkből, nagyszülőkből állt. Mivel mindkét személyiség nem csak irodalommal foglalkozik, hanem tevékenységük folyamán beírták nevük Erdély politikai és kulturális életébe is. Markó Béla jelentős RMDSZ-politikus, Tompa Gábor világszerte is­mert színházi szaktekintély. Magát az eseményt Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera aligazgatója és az RMDSZ hangadó politikusainak egyike vezette fel. Megadván a két jelenlévő kiadónak, azt a le­he­tő­sé­get, hogy kifejtett munkásságukról beszéljenek. Haj­dú Áron a Book Art kiadó erényeit, Kozma Mária a Pallas–Akadémia érdemeit hangsúlyozta ki. Az előb­binél Markó Béla írásai, a másodiknál Tompa Gábor művei jelentek meg. Mindketten egybe csengően ar­ról beszéltek, mennyire fontos az igényes ki­vi­telezés, amely érvényesítheti a könyvek tartalmát. Nem mindegy, mit vesz a kezébe a gyermek. Ezért is nagyon fontos a gyermekek számára szánt köny­vek­nél az illusztráció. A Book Art gyermekvers kötetét Koszti István Miklós, a Pallas–Akadémia kötetét Csil­lag István illusztrálta. 

A két szerző közötti beszélgetés levezetése a Pallas–Akadémia szerkesztőjére, Kozma Máriára hárult. Amint mondta a gyermek leginkább a jelenben él, és gyermekszemmel nézi a világot. Tompa Gábor arra figyelmeztetett, hogy a gyermekek a mai technikai lehetőségek közepette, rengeteg információt kapnak a mozgóképtől. Szerinte az sem közömbös, mennyire gyakran viszik őket bábszínházba, színházba. De a legegészségesebb, ha a gyerek az, aki meghatározza, mit is szeretne fogyasztani. Markó véleménye, mint gyakorló apa és költő, azt állítja: nívós dolgot kell a gyermek kezébe adni. Ez a könyvekre is vonatkozik. A szép kiállítású könyveket, megfelelő tatalommal. Példaképül Benedek Eleket említette.

Ez a gondolatsor volt az, ami minket arra sarkalt, hogy feltegyük a következő kérdésünket: Az erdélyi gyermekirodalom bizonyítottan komoly értékeket képviselt a múltban is, hiszen nem csak Benedek Elek, hanem, ha jól meggondoljuk, akkor a ma szülői és nagyszülőinek egy bizonyos része többek között a Napsugár című gyermeklap olvasója volt, melyben kiemelkedő szerepet töltött be Veress Zoltán: Tóbiás és Kelemen sorozata. De a lap munkatársa volt a teljesség igénye nélkül Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Méhes György, Bálint Tibor, Bajor Andor és még sokan mások. Az elődök tisztelete, ezek munkássága a szerzőkre mennyire hatott?

Markó Béla bevallotta: hat éves volt, amikor a Napsugár első száma megjelent, zsebpénzéből meg­vet­te és olvasta a lapszámokat, ezeken nőtt fel. Ér­de­mes­nek tartotta azt is elmondani, mennyire gazdag az erdélyi magyar gyermekirodalom, melyből szá­má­ra Veress Zoltán az egyik klasszikusa. Bajor Andor paródiája a Tóbiás és Kelemenről sem el­ha­nya­­golandó. Fejből idézett sorokat a Bajor-pa­ró­di­á­ból. Azt is megfogalmazta, hogy nagyon sokan eg­zisz­tenciálisan a Napsugárhoz menekültek be. En­nek is köszönhető, hogy a gyermekirodalomban olyan sok értéket fedezhetünk fel.

Tompa Gábor Szilágyi Domokos ilyen irányú mun­kásságát értékelte. A gyermekirodalomban van egy nagyon fontos, elem a játékosság. Ez a játékosság a magyar nyelvben hihetetlenül gazdag. Ezt bizonyította be Weöres Sándor is, és még nagyon sokan. Ennek a játékosságnak felszabadító hatása van. Ha sikerült megmaradnunk játékosnak, akkor valamics­két megőrzünk gyermeki őszinte­sé­günkből, és ez azt is jelentheti, hogy a játékot komolyan tudjuk venni. Ez nagyon fontos dolog a színházi embereknek de na­gyon fontos, az hogy a görcsösséget is feloldja mely­nek eredménye, hogy az alkotó ember, bizonyos jelenségeket józanul ítéljen meg. 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008