Művelődés

A Ki­sebb­sé­gi Ma­gyar Film­na­po­kat a szep­tem­ber 21-én a Tran­zit Ház­ban tar­tot­ták. A ren­dez­vény első ré­sze: A csönd ké­pei – Dél­vi­dé­ki film­ka­le­i­dosz­kóp Sif­lis Zol­tán filmrendező bevezetőjével in­dult, melyből a jelenlevők meg­tud­hat­ták, ha váz­la­to­san is a vaj­da­sá­gi ma­gyar fil­mes élet ne­héz­sé­ge­it és prob­lé­má­it, ami egé­szen a hat­va­nas évek ele­jé­ig ment vissza. Ami­kor él­ve a Te­le­ví­zió ada­ta lehetőségekkel dél­vi­dé­ki ma­gyar­sá­got érdeklő do­ku­men­tum­fil­me­ket ké­szí­tet­tek. Ki­ala­kult egy al­ko­tó cso­port, akik a 90-es évek ele­jé­ig fo­lya­ma­to­san ké­szít­tet­tek já­ték­fil­me­ket és do­ku­men­tum­fil­met. El­ké­szült 68-től er­re­fe­lé 14 tel­jes es­tét betöltő já­ték­film, és kö­zel 780 do­ku­men­tum­film. Ezek­nek a fil­mek­nek szerzői ma­gya­rok és ma­gyar té­má­val is fog­lal­koz­nak. A ki­lenc­ve­nes évek de­rék­ba tör­ték ezt az al­ko­tói fo­lya­ma­tot. A ki­sebb­sé­gi kul­tú­rán be­lül a dél­vi­dé­ki ma­gyar film­mű­vé­szet szen­ved­te el a leg­na­gyobb vesz­te­sé­get. A film­ké­szí­tés­hez pénz kell, drá­ga mű­faj. A há­bo­rú után tíz­éves ki­esés volt a ma­gyar film­gyár­tás­ban. A na­gyobb ön­bi­za­lom­mal rendelkező al­ko­tók az anya­or­szág­hoz for­dul­tak anya­gi tá­mo­ga­tá­sért, ami meg is tör­té­net, és ez nagy mér­ték­ben já­rult hoz­zá, hogy foly­to­nos film­gyár­tás­ról be­szél­he­tünk.

A lá­tott fil­mek kö­zül ez al­ka­lom­mal egyet emel­nék ki: Nagy­apá­ti Ku­kac Pé­ter menny­be­me­ne­te­le (1999) – ma­gyar- ju­go­szláv-fran­cia film­drá­ma (rendező: Bics­kei Zol­tán) Dí­jak: Grand Prix (Lakiteleki Film­fesz­ti­vál), Arany Aré­na (Új­vi­dé­ken 2002) For­ga­tó­könyv: Eg­ri Pál és Bics­kei Zol­tán. Operatőr: Jovan Milinov. A 117 per­ces film szereplőinek ne­vét ér­de­mes meg­je­gyez­ni, Szil­ágyi Nán­dor, Nagy Jó­zsef, Bics­kei Ist­ván, Döbrei Dé­nes, Ko­vács Fri­gyes, Gem­za Pé­ter, Sár­vá­ri Jó­zsef, Stevan Sulajic, Áb­ra­hám Irén, Ma­gyar At­ti­la, Lagundzsin Bri­git­ta. Cso­dá­la­to­san szé­pen ala­kí­ta­nak. Érződik a rendező-forga­tó­könyv író­já­nak bőven volt ide­je ki­hor­da­ni a té­mát, ami a bács­kai ta­nya­vi­lág két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti sze­gény ta­nya­vi­lá­gá­ban ját­szó­dik. A főszereplő Nagy­apá­ti Ku­kac Pé­ter festő (1908–1944) rö­vid éle­té­ben, egy széteső, ma­gá­ra ha­gyott el­ár­vult vi­lá­got lá­tunk. Mely­ben hi­he­tet­len ener­gi­ák csap­nak össze. Melyből a kivezető út csak az ál­mok vi­lá­ga. Eb­ben a miliőben a re­mény­ke­dés több ezer éves ha­gyo­má­nyá­ra épülő önőrlődése di­a­dal­mas­ko­dik. Az arany­ko­ri em­lék időtlen tisz­ta­ság­vá­gya, a belső lét iga­za, ha egyes ese­tek­ben hal­vá­nyan, gyön­géb­ben, vagy akár el­tor­zul­va is, de min­den lény­ben ele­ve­nen él. Meg­rá­zó film, mely ké­pi nyel­ve­ze­té­nek kö­vet­ke­ze­tes al­kal­ma­zá­sá­val el­éri azt, hogy a néző el­gon­dol­kod­jon a lá­tot­tak fe­let, és vé­le­ményt al­kos­son egy olyan életről, amit leg­me­ré­szebb ál­ma­i­ban, el­gon­dol­ni sem mer­ne.

Szep­tem­ber 22-én, szom­ba­ton dél­után 6 órá­tól a Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Ope­rá­ban Kár­pát-me­den­cei kul­tu­rá­lis mű­sort ad­tak elő. Az egy­be­gyűl­te­ket Markó Bé­la, az RMDSZ szö­vet­sé­gi el­nö­ke kö­szön­töt­te. Amint mond­ta a gá­la­mű­so­ron: a ma­gyar nyelv egy­sé­ges, s bár a tör­té­ne­lem szám­ta­lan­szor szét­sza­kí­tott ben­nün­ket, kü­lön-kü­lön sors­ra ítélt, cso­dák cso­dá­ja, sem az utób­bi nyolc­van év­ben, sem azelőtt a mi nyel­vün­ket szét­da­ra­bol­ni nem le­he­tett. Ta­lán más­ként ej­tünk egy-egy szót, de meg­ért­jük egy­mást. Cso­dá­la­tos tu­laj­don­sá­ga ez a ma­gyar nyelv­nek. Né­ha ar­ra kell gon­dol­nom, hogy tu­laj­don­kép­pen ez tar­tott meg min­ket. Ez a cso­dá­la­tos ere­je a ma­gyar nyelv­nek és kul­tú­rá­nak, ame­lyet sem tö­rök, sem ta­tár, sem a Tri­a­non utá­ni szom­széd né­pek el­foj­ta­ni, el­ti­por­ni nem tud­tak. A ven­dé­gek részéről Dupka György, a Ma­gyar Ér­tel­mi­sé­gi­ek Kár­pát­al­jai Kö­zös­sé­gé­nek el­nö­ke, Göncz Lász­ló, a lendvai Ma­gyar Nem­ze­ti­sé­gi Művelődési In­té­zet igaz­ga­tó­ja, Görföl Jenő, a Cse­ma­dok Or­szá­gos Vá­laszt­má­nyá­nak főtitkára és Sif­lis Zol­tán, a vaj­da­sá­gi Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­nács Intézőbizottságának tag­ja mon­dott köszön­tőt.

A Kár­pát-me­den­cei Ma­gyar Kul­tu­rá­lis Na­pok prog­ram­já­ban még sze­re­pelt pén­te­ken du. fél 4 órá­tól egy képzőművészeti és fo­tó­ki­ál­lí­tás a Ko­lozs­vár Ga­lé­ri­á­ban, me­lyet a Ko­lozs­vár Tár­sa­ság al­el­nö­ke, Hor­váth An­dor nyi­tott meg, köz­re­mű­kö­dött Fü­löp Ani­ta kár­pát­al­jai verséneklő. Szom­ba­ton de. 10 óra­kor a Györ­kös Má­nyi Al­bert Em­lék­ház­ban új IN­TER­MIX-könyveket mu­tat­tak be, dél­után 5 óra­kor a Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Ope­ra eme­le­ti előcsar­no­ká­ban pe­dig nép­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tást ren­dez­tek, me­lyet Borbáth Eri­ka, a Ma­gyar Művelődési In­té­zet és Kép­ző­művészeti Lek­to­rá­tus igaz­ga­tó­ja nyi­tott meg.

A ren­dez­vény­so­ro­zat ke­re­té­ben szep­tem­ber 21-én, pén­te­ken du. 5 órá­tól Tordaszentlászlón és Mé­rában is kul­tu­rá­lis ren­dez­vé­nyek­re ke­rült sor hely­bé­li hagyományőrző cso­por­tok és ma­gyar­or­szá­gi, kár­pát­al­jai, fel­vi­dé­ki, vaj­da­sá­gi ven­dé­gek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel.

A ren­dez­vény­so­ro­zat zá­ró ak­tu­sa­ként, szep­tem­ber 23-án, va­sár­nap de. 11 óra­kor meg­ko­szo­rúz­ták a Má­tyás-szo­bor­cso­por­tot. Ez al­ka­lom­ból köszöntő be­szé­det mon­dott Lász­ló At­ti­la vá­ro­si ön­kor­mány­za­ti képviselő, az RMDSZ Kolozs me­gyei szer­ve­ze­té­nek el­nöke.