|
|||||||||
Orbán István:
Egy művész-pedagógus útvesztői
Gedeon Zoltán köszöntése
Tanárom volt egykoron a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán. Aztán az évek során egyre közelebb kerültünk egymáshoz, s én egy kivételes személyiséget ismerhettem meg benne. Mindig is csodálattal szemléltem határtalan vitalitását és alkotóenergiáját. Idén ünnepelte 85. születésnapját. Ha csak néhány szóval kéne jellemeznem, ezek a tulajdonságai jutnak eszembe: energikus, dinamikus, örökifjú, kísérletező, inventív, kreatív, fantasztikus alkotókedv és nem utolsósorban emberség és kollegialitás jellemzi. Az útvesztő szót ő maga használja saját életpályája és munkássága jellemzésére, mely nem mindig folyt békés mederben, s ezek részleteiről ma már viccesen mesél egy-egy találkozásunkkor. Élete nem egyszer csak egy hajszálon függött, és ő valóban bejárta az élet útvesztőit. Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született Szentegyházán, az Udvarhely és Csíkszereda között húzódó, fenyvesekkel körülvett, Hargita megyei faluban. Apja, Gedeon János kiskereskedő volt. Apai nagyanyja, Gruzsinszki Mária részéről lengyel vér is csörgedezik ereiben. Anyja, Papp Rozália ágán az anyai nagyapa, Budai József almanemesítő, miskolci tanár volt. Ma is híres a nagybátyjáról, Budai Domokosról elnevezett almafajta. Az elemi iskolát Szentegyházán, a középiskolát 1934-től a Székelykeresztúri Állami Tanítóképzőben végezte, ahol 1942-ben érettségizett. Itteni rajztanára Bene József volt. Egy évi gyergyóbékási tanítóskodás után, 1943-ban besorozták katonai szolgálatra a gyergyótölgyesi 21. hegyivadász zászlóaljhoz. Majd a tusnádfürdői tiszti iskola következett, ahonnan a Székelyföld kiürítésekor pótzászlóaljukat áthelyezik a dunántúli Zalaegerszegre. 1944 őszén, a nyilas hatalomátvételkor Budapestre vezényelték, s miután pisztollyal megfenyegetett egy pökhendi nyilasvezért, csak hajszálon múlott, hogy megúszta a kivégzést. Erről így emlékezik: „rettegés, nyilas üldözés, igazoltatás – elkaptak s vittek ki a Duna partra kivégzésre, de itt is megmenekültem. Megúsztam azt, hogy a Duna parton ma is látható bronzcipő emlékeztessen arra, hogy a nyilasok a Dunába lőttek.” Aztán sajátkezűleg fabrikál egy nyíltparancsot, amivel sikerül Veszprémbe vezényelnie magát. 1944 szilveszter éjszakáján bevagonírozzák és Németországba szállítják. 1945 januárjában a lengyelországi Poznan városába vezényelték, amit az oroszok bekerítettek, s ádáz utcai harcok után a 110 fős tisztiiskolás egységükből csak 16 karpaszományos esett fogságba, a többiek mind hősi halottként végezték. ők úgy menekültek meg, hogy a bunkerbe dobott kézigránát-köteg nem robbant fel. Zoltán újra megmenekült, „életre volt ítélve”. 1945 januárja és 1948 decembere között közel négy évi orosz fogságban volt. Ennek állomásai: Leningrád, a Ladoga-tó, Murmanszk vidéke, ahol gyakori volt a mínusz 45 fokos hideg. És a fehér éjszakák, amikor éjjel is nappali világosság volt. „Kedvenc linómetszeti témám” – mondja Zoltán. A háború és a fogság borzalmairól ma már nevetve beszél. Hamiskásan meséli, hogyan maradt egész Leningrád villanyáram nélkül, mert a túlélési ösztön hevében villanyszerelőnek adva ki magát, kirendelték a fő transzformátor karbantartására, az meg felrobbant a keze alatt. Ezt is megúszta. Mindezek mély nyomot hagytak emlékeiben, s számos háború ellenes munkája született a későbbiekben. 1949-ben hazatérve a Hargita megyei Kápolnásfaluba nevezték ki orosz nyelvet tanítani. Ugyanekkor megnősül. Felesége Lévai Ildikó tanítónő, akivel jelenleg is harmonikus házasságban él. 1950-ben felvételizik és felveszik a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára. Első évben Kádár Tibor, a II–III. évben Andrási Zoltán, majd a IV–V. évben Mohi Sándor voltak a tanárai. Negyedik évben felveszi a pedagógiát is, így rajztanári diplomát is szerez. 1955-ben, egyetemi tanulmányai végeztével először a Kolozsvári Népművészeti Iskolában tanít, majd 1958-59 között a Kolozsvári Tanár Továbbképző Intézetben, adjunktusi minőségben, az erdélyi rajztanárok továbbképzését vezeti. 1960-ban kinevezik a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rajztanári karára módszertan tanárnak. Tíz évvel később, 1970-ben áthelyezik a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába, ahol a rajztanítás módszertanát adja elő román és magyar nyelven, ami kötelező tantárgy a festészet, szobrászat, grafika szakos hallgatóknak és választható a textil, a kerámia és az ipari formatervezés hallgatóinak. A III–IV. évesek pedagógiai gyakorlati tanítását is ő irányította, s a pedagógiai, módszertani vizsga után a diákok a képzőművészeti diploma mellett a rajztanári oklevelet is megszerezhették. Feladatai közé tartozott az erdélyi román és magyar rajztanárok véglegesítő tanári minősítése, valamint a rajztanárok másod és első fokozati vizsgáinak a szervezése és levezetése, úgyszintén az ötévenkénti rajztanári továbbképzés is, mindez 1989-ig, nyugdíjaztatásáig. Áttekintve Gedeon Zoltán több évtizedes pályafutását, ki kell hangsúlyozni, hogy tevékenységét két tényező határozta meg. Egyfelől az oktatói-nevelői hovatartozása, majd vele párhuzamosan a képzőművészeti tevékenysége, grafikai és festészeti alkotómunkája. Erről így vall: „Úgy gondolom, hogy a pedagógust felemeli az alkotómunka, és fordítva, az alkotás igényesebbé teszi a pedagógiai felkészültséget. Pedagógusnak lenni, s ugyanakkor megfelelő szinten művelni a képzőművészeti alkotómunkát, e kettős hivatást, úgy érzem sikerült összekapcsolnom, ötvöznöm, s megfelelő értékszintre emelnem. Ezen belül elhivatottan szolgáltam a nemes célt, az ifjú nemzedék esztétikai nevelésének ügyét. A két tevékenység mindig is feltételezi, kiegészíti egymást, kihangsúlyozva, hogy a rajztanár képzőművész is.” Mivel tájainkon nem létezett a rajztanítás módszertana tankönyv, Gedeon Zoltán kétkötetes Rajztanítás módszertana és egykötetes Szépírás-tanítás módszertana könyvet írt. Ezzel párhuzamosan 1970-ben, a Tankönyvkiadó megbízásából Módszertani alapfogalmak I–IV. osztály számára címmel tankönyvet is írt, ami az első magyar nyelvű tanítói kézikönyv volt a rajztanítás módszertanáról. A hatvanas évektől módszertani, rajztanítási, esztétikai, művészettörténeti szaktanulmányokat közöl a helyi és országos napilapokban, folyóiratokban. Íme néhány cím: A szépírásról, Egy kísérlet margójára, Iskolák díszítése, Hatévesek rajzórái, Népművészet és díszítőrajz stb. A Pedagógiai folyóiratban jelent meg A szín szerepe az iskolai oktatásban című színtani kísérletek eredménye, mely hallgatók-tanulók-tanárok közös kísérleteinek eredményeként született meg. Gedeon Zoltán nevelői tevékenységét 1982-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorátusa kiváló minősítésű diplomával értékelte. Hasonlóan az Oktatásügyi Minisztérium 1984-ben Érdemes Tanári Oklevelet adományozott a képzőművészeti egyetemen végzett oktatói-nevelői tevékenységéért. Grafikai és festészeti munkásságáról Gedeon Zoltán így vall: „Hangsúlyozni szeretném, hogy az ábrázolás folyamán mindig arra törekedtem, hogy alkotásom esztétikai élményt nyújtson a nézőnek, gondolatokat, érzelmeket ébresszen. Mindig a természet szerteágazó világára támaszkodtam. Ez képezte alkotásaim kútforrását. Átírtam, absztraháltam, elvonatkozattam, de soha nem önkényesen, a mondanivaló kárára. Ragaszkodtam hargitai emlékeim őrzéséhez. Törekedtem a szülőföld világának modern formai elemekkel és változatos technikai eljárásokkal való ábrázolására. Hol grafikai szimbólumokat, hol képsíkokat alkalmazva, statikus vagy dinamikus kompozíciókat hozok létre.” Alkotói munkásságán, a grafika s festészet viszonyán tűnődve mondja: „Talán a grafika áll közelebb a szívemhez. Ebben sikerült megvalósítanom az ábrázolás kvinteszenciáját a különböző grafikai, technikai eljárások sokaságával, melyek közül a fa- és linómetszet, a rézkarc, monotípia, kollográfia mellett a szitagrafika dominált.” Hozzátenném, hogy egyformán kitűnőt alkot az olaj-, pasztell- vagy akvarell-technika terén is. Említsük meg a tokajhegyaljai Tállyán készített al secco faliképét is. Ezt a több négyzetméteres kompozíciót, a mitológiai tematikájú, négyalakos, Szüreti vigasságot Tóth Pál barokkos stílusú borospincéje homlokzatára festette. Egyébként a tállyai Közép-európai Alkotótábornak Gedeon Zoltán hosszú évek óta törzstagja. A tábor lelkes szervezője és vezetője, Kerékgyártó István műkritikus évente engem is meghív a többhetes közös munkára. Itt még közelebb kerülhettem a tábor Zoli bácsijához. Megfigyelhettem például szigorú és pontos napi életritmusát, munkarendjét. Az elsők között ébredt, s ha belefogott egy témába, egész délelőtt és délután is dolgozott rajta. Állandóan kísérletezik a technikákkal. Stíluskorszakai is változatosak, egyformán értékesek úgy klasszikus, mint modern, absztrakt felfogásban készült munkái. Lehengerlő a belőlük sugárzó életöröm, optimizmus, harmónia. Időnként kezembe nyomja egy-egy önálló kiállításának a meghívóját. Nem veri nagy dobra, pedig igen sok hazai és külföldi egyénije volt, rangos helyeken. De rendszeresen ott látjuk művésztársai kiállítás-megnyitóin is. Zoltán mindenhol ott van, ahol történik valami képzőművészeti berkekben. 1954 óta állítja ki munkáit olyan hazai központokban, mint Kolozsvár, Zilah, Déva, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Bukarest vagy külföldi városokban, mint Budapest, Győr, Pápa, Zalaegerszeg, Siklós, Dunakeszi, Tállya stb. A hazai és külföldi sajtóban olyan jeles műkritikusok méltatták munkásságát, mint Borghida István, Jeney Erzsébet, Banner Zoltán, Gazda József, Németh Júlia, Kerékgyártó István stb. Életének, pályájának és portréjának megrajzolását hadd zárjam egyik hozzá fűződő személyes élményemmel: a kolozsvári Báthory iskola épülete előtt, déli 12 órakor a szülők csemetéiket várják. Én, az iskola rajztanára, Zoltánt is köztük látom. „Kit vársz, Zoltán?” – kérdem. „Van itt egy első osztályos árva leányka, szegénynek meghaltak a szülei, s várom, hogy hazavigyem. Próbálok én is segíteni, ahogy tudok.” Humánus cselekedete egyből levett a lábamról és megerősített hitemben, hogy önző, egoista világunkból nem halt ki az emberségesség. Végül pedig megkésett köszöntőmet a költő Egyed Emese versével zárom, amely Gedeon Zoltánnak 1998 őszén, a Korunk Galériában rendezett egyéni kiállítása nyomán született. vissza a kiadáshoz minden cikke GALÉRIA rovat összes cikke |
|||||||||
|