|
|||||||||
Fekete Albert:
Örökségvédelmen alapuló falu- és vidékfejlesztés a Sztánai völgy térségében
Egy-egy
vidék természeti és kulturális értékekben való gazdagsága szoros
összefüggést mutat annak társadalmi–gazdasági fejlődésével,
fejlettségével. Általánosságban elmondható, hogy egy térség
elmaradottsága, az urbanizáció megkésettsége, a tájhasznosítás
extenzívebb mivolta révén, elősegítheti a természeti értékek
fennmaradását. Emellett az életmód konzerválásával záloga lehet
jelentős kulturális értékek, hagyományok és különösen az elzárt,
periferiális fekvésű falvakban a helyi sajátosságok megőrzésének.
Ugyanakkor a vidéki közösségek szempontjából kívánatos
gazdasági fejlődés az életkörülmények megváltozása révén
sajnálatos módon éppen ezen értékek és hagyományok létét
veszélyezteti (lásd például Balogh Ferenc; Furu Árpád és Jakab Csaba
írásában Körösfő, Torockó illetve Farkaslaka esetében).
Fejlődésre
szükség van, de nem mindegy, hogy milyen áron. Erdély magyar
népességének az egyéni és közösségi identitás megőrzése érdekében
arra kell törekednie, hogy gyarapodása, felemelkedése ne az
örökség rovására történjen, hanem annak védelmén alapuljon. Ennek
egy már ma is létező jó példája a vendégfogadás elterjedése a
gazdasági értelemben elmaradott, de táji értékekben gazdag
vidékeken. Ezekben a mezőgazdálkodás és az ipartelepítés
szempontjából kedvezőtlen adottságú térségekben a faluturizmus,
értéktudatosító szerepe révén, körültekintő fejlesztéssel
hozzájárulhat a helyi örökség védelméhez. A vendégfogadással
kiépülő kulturális kapcsolatok, a bevételek révén fokozódó
gazdasági erő és végül, de talán legfontosabbként, a helyi közösség
önszervezése, mindennapi együttműködése emellett jelentős
megtartó erővel bír; segítve a kisebbségi sorban élő közösségek
fennmaradását. Több olyan
példa említhető, ahol ezt a lehetőséget felismerve indult el mára
sikeresnek bizonyult kezdeményezés. Legismertebb talán
Kalotaszentkirály, ahol a tánctáboroknak és a vendégfogadás
felkészült szervezésének köszönhetően a faluközösség jelentős része
élvezheti a turizmus bevételeit. Az üdülési potenciál
kiaknázása jelentős értékőrző, -megújító tevékenységgel és
közösségszervezéssel párosul a magyarországi Ars Topia
Alapítvány, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda, a Csíki
Természetjáró és Természetvédő Egyesület, a helyi önkormányzatok és
a Kós Károly Egyesülés vándorai összefogásával évente rendszeresen
megrendezésre kerülő fürdőkalákák esetében is. Farkaslaka és különösen
a román többségű vidéken fekvő Koltó pedig szép példái annak, hogy
egy-egy jeles személyiség, Tamási Áron, illetve Petőfi Sándor,
szellemi öröksége hogyan segítheti az ott élők identitásának megőrzését:
jelentős mértékben járulva hozzá ezáltal a két faluban a szervezett
vendégfogadás kialakulásához. Az
örökségvédelmen alapuló fejlesztés gondolata a Sztánai Műhely
(alapító tagjai 1999-ben: Csaba Kinga, Fehér Orsolya, Győri András,
Jánosi Dóra, Kesselyák Noémi, Kristály Anikó, Takács Edvárd, Szabó
Ágnes, Szakács Barnabás, Kabai Róbert, Fekete Albert)
tevékenységében is meghatározó. A szellemi és alkotóműhelyként
működő társulat létrejötte Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, a
Szentimrei Alapítvány elnöke kezdeményezésének köszönhető, akinek
hívó szavára 1999 őszén a Budapesti Corvinus Egyetem (az akkori
Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) néhány fős, tájépítész
oktatókból és diákokból álló csapata hozzáfogott a Kós Károly
által tervezett házakat szívében viselő felső Sztánai-völgy
értékfelméréséhez, hogy a terület védetté nyilvánítását előkészítse.
E csapatból kerültek ki a műhely későbbi alapító tagjai, akik
mindmáig aktívan tevékenykednek a térségben. A
vizsgálatok a völgy értékeinek sokszínűségét mutatták. A kicsiny
falu, Sztána, ismertségét elsősorban Kós Károlynak köszönheti. Itt, a
Sztánai-völgyben, a vasútállomás közelében kialakult
nyaralótelepen építette meg 1910-ben családi fészkét, a
Varjúvárat, valamivel feljebb, a domboldalban pedig az azóta már
elpusztult Varjútanyát. Barátja, Szentimrei Jenő költő, háza 1925-ben,
nővérének nyaralója 1937-ben épült, ugyancsak az ő tervei alapján. A
sztánai házak építőművészetének jellegzetes példái, felfedezhető
rajtuk formavilágának és építészeti álláspontjának fokozatosan
kialakuló képe. Kós azonban nem csak követ és falakat hagyott ránk:
gazdag életműve meghatározó szellemi örökséget képvisel, ami itt
járva akaratlanul is megérinti azokat, akik munkásságát ismerik. A
kulturális javak mellett a völgy jelentős természeti értékekkel is
büszkélkedhet. A változatos, tagolt domborzat felépítésében a felső
eocén mészkő játssza a főszerepet. A kőzet igen gazdag kövületekben,
amelyek egy-egy esőzés után különösen a Csiga-domb erodált oldalain és
a környező szántókon az eke által kiforgatva bukkannak nagy számban
felszínre. A változatos domborzat a helyi klímában jelentős
eltéréseket eredményez, amelyet a növényzet is hűen tükröz. A
fakitermelés révén ugyan kevés maradt meg az eredeti
növénytársulásokból; a lágyszárú vegetáció azonban színes, és
értékes fajokat, leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), tavaszi hérics
(Adonis vernalis), szártalan bábakalács (Carlina acaulis), prémes
tárnicska (Gentianella ciliata), ríszeg virág (Daphne cneorum), fehér
madársisak (Cephalanthera damasonium), kisasszonypapucs (Cypripedium
calceolus), tarka kosbor (Orchis tridentata) stb. rejt. A melegkedvelő
gyeptársulások gazdag rovarvilágnak adnak otthont – a terület
teljes zoológiai felmérésére azonban ez idáig nem került sor,
csupán a hangyák illetve a madarak populációját tanulmányozták. Bár az erdőirtások
és az annak nyomán meginduló erózió következtében a vidék eredeti
arculata jelentősen megváltozott, a Sztánai-völgy természet és ember
munkájának összhatásaként kibontakozó tájképe mégis megkapó. A
tagolt domborzat, a patakot kísérő füzesek és nádasok, a melegkedvelő
csertölgyes erdő cserjeszintjéből megmaradt somligetek mellett a vasút
íves vonala, sőt még az erodált felszínek kőzetkibukkanásai is
gazdagítják e látványt. Az
értékfeltárás alapján megállapítottuk, hogy változatos
értékeinek köszönhetően a völgy méltó a védelemre, és a megőrzésre
javasolt területet határait is kijelöltük. A munka során a
közeli falvakba eljutva azonban azt tapasztalhattuk, hogy az itt élőket
korántsem az értékek megőrzésének szükségessége, mintsem a
mindennapi megélhetés gondjai aggasztják. Olyan
megoldás szükséges tehát, amely a meglévő értékeket – közvetlen és
közvetett módon egyaránt – a falu illetve a kisrégió érdekében
tudja kamatoztatni. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen két dolog
szükséges: – az
értékvédelem mellett a közösség részvételével végzett
felújításnak olyan objektumokra kell koncentrálnia, melyek
gazdasági hasznot is hoznak (jó példa erre a székelyföldi fürdőépítő
kaláka-mozgalom egyik helyszíne, Lázárfalva, ahol a felújított népi
fürdő turisztikai vonzereje révén a faluturizmus
fellendüléséhez vezetett a faluban, melyből több család is jelentős
jövedelem kiegészítésre tesz szert), – a meglévő
értékek mellett új értékeket kell létrehozni, melyek a helyi
hagyományokba gyökerezve, a közösség kollektív alkotóerejének
termékei, és amelyek gazdasági hasznot is hoznak, vagy legalábbis
önfenntartók. A fejlesztési területet lehetőség szerint annak
természetes határáig ki kell terjeszteni, mert ez lehetővé teszi a
kisrégió-fejlesztésben elengedhetetlen interdiszciplináris
megközelítést A korszerűt
a hagyományossal Kós Károly szavaival élve nem lehet recept szerint
ötvözni. Sok esetben nagy kihívás és felelősségteljes feladat meghúzni
a határt: mi az, ami a régiből még megtartható, esetleg felújítható, mi
az, amit már nem lehet megmenteni, mi az, ami újabbal, korszerűbbel
cserélendő fel, egészítendő ki. A fejlesztési folyamatok gondolati
háttere, az újonnan kialakítandó objektumok meghatározása, a táj
és a benne élő közösség közti összhang visszaállítása, együttesen
eredményezi azt a környezetet, amely tervezői szemléletünk
hordozója, tolmácsolója is. Az
értékfeltárással egy időben elkészült a kistérség hagyományos mezőgazdasági
struktúrájának, tájhasználatának helyzetfeltárása is. A mezőgazdaság,
illetve a gazdaság egészének szempontjából is döntően meghatározó
közép-formációról, a faluközösségről a következőt írja Imreh István:
„A faluközösség nem csak települési forma, nem csupán életkeret,
hanem egy termelő-szerkezetet működtető alakulat is. Megszabja a munka
rendjét, menetét, óvja a munka gyümölcsét és a szántóföld,
kaszálórét, legelő, erdő egy részének is gazdája. Az állattenyésztés
a takarmányozás, a legeltetés, a pásztorlás pedig tradicionális
eljárásmódok célszerű, aprólékos egybehangoltságának
szövevénye, ami nem működhet szabályozás, közösségi egyeztetés
nélkül.” A fenti
idézet tartalma igaz Kalotaszeg falvaira is, bár bizonyos
folyamatok – melyeket a 20. század hozott felszínre – mára
sokhelyütt megzavarták e tiszta, ősi funkciót. A gazdaság
vizsgálatánál a falut olyan közösségnek kell tekinteni, mely mint
„táji csomópont”, minden primér termelői, kereskedelmi és fogyasztói
tevékenység alapja, mely tevékenységek egyenes következménye pedig a táj alakítása.
A mezőgazdasági munkából egyéni és közösségi, anyagi és lelki haszon
egyaránt származik, amely a mai válságos helyzetből ugyanúgy jelenthet
a kiutat, mint a két világháború közti időszakban. A mezőgazdaság
tartós és hatékony működése szempontjából az adott terület
éghajlati- és talajadottságai is fontosak. Megállapítható, hogy a
Sztánai-völgy és kistérsége ebből a szempontból nincs különösebben előnyös
helyzetben. A természeti adottságok elsősorban az erdő- és
gyepgazdálkodásnak, a gyümölcstermesztésnek (alma, körte, szilva)
kedveznek. A Sztánai Műhely
által megfogalmazott, a kisrégió tájvédelmi-fejlesztési
stratégiáját megalapozó javaslat 2002-re készült el. Kalotaszeg
megismerése során egyre inkább az a határozott vélemény alakult
ki, hogy a falvak természeti, táji, kulturális értékeinek
gazdagsága és sérülékenysége miatt, a túlélés és a fejlődés útja a
társadalmi és gazdasági együttműködésben és önszerveződésben
mutatkozik. A kistérségi együttműködés és az így megvalósuló
közös fejlesztés jelentheti az infrastruktúrában elmaradott,
nehéz gazdasági és szociális helyzettel küzdő, de természeti, táji
szépségekben bővelkedő vidék számára a kiutat. Célként
fogalmazódott meg tehát az infrastruktúra fejlesztése, a
természeti értékek védelme, a tájhoz illő gazdálkodási módok
kidolgozása és fenntartása, a munkahelyteremtés, az elvándorlás
megakadályozása, a hagyományos falukép megőrzése, a műemlékek
védelme és felújítása, a hagyományőrzés melyek egyben
folytonosságunk, nemzeti identitásunk megőrzésének is zálogai. A
tájfejlesztési program kulcsfontosságú elemei: 1.
kistérségi együttműködés, 2. védelmi
program a természeti- és épített örökség megóvására, 3.
gazdasági program a fenntarthatóság érdekében 4.
turisztikai fejlesztési lehetőségek, mint kiemelt gazdasági
tevékenység, szigorúan alárendelve az előző pontok által
kiemelteknek A Sztánai Műhely
által megfogalmazott tájfejlesztési program egy hároméves
folyamat eredményeként jött létre. A kezdeti vizsgálatok után
tanulmányok készültek, melyeket – szinte egyetlen, a
figyelemfelkeltés céljával – bemutattunk itt-ott, szakmai és civil
fórumokon egyaránt. A tanulmányok bővültek, csiszolódtak, bizonyos
felszínre került témák leszűkítése révén egyetemi
szakdolgozatokká (Szakács Barnabás: Sztána falu fejlesztése -
településesztétikai vonatkozások), tudományos diákköri
dolgozatokká (Szabó Ágnes: A falusi turizmus lehetőségei a
Sztánai-völgyben) nőtték ki magukat. A sztánai
anyag hazai és nemzetközi konferenciákra egyaránt eljutott. A
teljesség igénye nélkül: 2000.03.07–10.
Zürich: „Landscape protection in the Stana-Valley”, 2000.03.19–25.
Tusnádfürdő: „Tájvédelem, műemlékvédelem és társadalom – a
Sztána-völgyi regionális fejlesztés lehetséges alapja”, 2000.06.29.
Gödöllő: „A Sztánai-völgy tájtörténeti áttekintése, különös
tekintettel Kós Károly szellemi örökségére”, 2000. 05.
01–05. Bukarest: „Landscape and monument protection in the Stana-Valley” 2000. 09.
21–24. Dubrovnik: „Landscape, monument, society” 2001.05.6–13.Tusnádfürdő:
„Egy tájfelmérés üzenete – integrált tájvédelmi törekvések a
Sztánai-völgyben”, 2001.05.8–10.Budapest:
„Táj és település a Sztánai-völgyben”). A Román Művelődési
Minisztérium meghirdette pályázaton 2000-ben a tájfelmérő, helyi értékeket
tudatosító és megőrző civil kezdeményezések között országos első helyezést ért el, s képviselte
az országot a hasonló kezdeményezések strassburgi seregszemléjén. A program
első pontjában meghatározott kistérségi együttműködés érdekében
2000. október 6-án a zsoboki református egyház szórványiskolájában
kistérségi tanácskozást tartottunk, melyet a házigazda Molnár
János református teológiai tanár, a kolozsvári Protestáns
Teológiai Intézet akkori rektora nyitott meg, és melyen a
hivatalos képviseleteken (helyi és megyei önkormányzatok
érdekelt képviselői, polgármesterek) túl számos gazdaember,
vállalkozó és értelmiségi vett részt Kalotaszegről és
Magyarországról. Bár a megbeszélés akkor sok értékes felvetést és
javaslatot eredményezett, a megfogalmazott kistérség fejlesztési
program még sem indult el. Ennek a viszonylagos passzivitásnak a
következményeként a fejlesztési területet első lépésben egyetlen
falura, Sztánára szűkítettük le, ettől remélve a program
felpezsdülését. Hiába mutattuk be eredményeinket kiállításon és a
helybeliekkel kezdeményezett beszélgetéseken a nagy nyilvánosságnak a két
megyeszékhelyen: Így a
tájfelmérés végeztével falufelmérés, portafelmérés
következett. A falu a táj része, a falu arca a táj képét erőteljesen
meghatározza. Következő lépésként a rendezetlen falukép
felszámolása volt a cél, de nem minden áron: csak a helybéliekkel
együtt, közösen. Kétkezi munkával sikerült közelebb férkőzni nem csak
a tájhoz, hanem az emberekhez is. Így indultak a sztánai nyári
táborok, meghívott előadókkal, kalákával és néhány igazi sztánai
részvételével: patakmeder rendezés a falu központjában,
itató-felújítás, új favályú faragása a falu központjában kézzel
mosó helybéli asszonyok számára, szemétgyűjtés a helyi
gyerekekkel, hirdetőtábla faragás és felállítás,
információs-táblarendszer a faluba és a Sztánai-völgybe,
turistajelzések festése a látványosabb útvonalakon. A
programnak ebben a szakaszában vált nyilvánvalóvá a helybéliek
passzivitása. Nagyon nehéz volt, és máig is nagyon nehéz rávenni
falusiakat a közös cél érdekében végzendő munkára, hacsak abból
azonnali egyéni hasznot nem látnak. A falumegújítás, -szépítés pedig
nem kimondottan ilyen tevékenység. Lassan kialakult egy mag, amely a
köz érdekében, megfelelő diplomáciai érzékkel ugyan, de
mozgósítható. Emberpróbáló feladat a helybéliek mozgósítása,
olyannyira, hogy máig sem sikerült igazán, és ennek e
sikertelenségnek tudható be az is, hogy az alapító műhelytagok
közül néhányan elmaradoztak, lemorzsolódtak. A tájról
soha nem beszélhetünk úgy, mint egy kész és sebezhetetlen termékről. A
táj, kezünk nyomán állandóan változik. Alakulása, fejlődése a falu,
a város, a nép kontinuitásának részét képezi. A sztánai
táj problémái is nyilvánvalóan a halódó falu társadalmi
problémáira vezethetők vissza. A széteső faluközösség
összekovácsolásának fő kiindulási pontjaként a közös munka
mellett a közös szórakozást, a néphagyományok felélesztését
láttuk. Ennek a gondolatnak az eredményeként, illetve a híres az
1914-es, Kós Károly által szervezett sztánai farsangnak az ihletésére
rendeztük meg 2001 februárjában 87 év után újra a sztánai farsangi
bált. A bálon a helybélieken kívül több mint 70 budapesti vendég is
részt vett, anyagi hozzájárulásuk a falu kasszáját gazdagította – és
ez immár hagyománnyá vált. vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|