magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Fekete Albert: Örök­ség­vé­del­men ala­pu­ló fa­lu- és vi­dék­fej­lesz­tés a Sztánai völgy tér­sé­gé­ben


Egy-egy vi­dék ter­mé­sze­ti és kul­tu­rá­lis ér­té­kek­ben va­ló gaz­dag­sá­ga szo­ros össze­füg­gést mu­tat an­nak társadalmi–gazdasági fejlődésével, fej­lett­sé­gé­vel. Ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­ha­tó, hogy egy tér­ség el­ma­ra­dott­sá­ga, az ur­ba­ni­zá­ció meg­ké­sett­sé­ge, a táj­hasz­no­sí­tás ex­ten­zí­vebb mi­vol­ta ré­vén, elősegítheti a ter­mé­sze­ti ér­té­kek fenn­ma­ra­dá­sát. Emel­lett az élet­mód kon­zer­vá­lá­sá­val zá­lo­ga le­het jelentős kul­tu­rá­lis ér­té­kek, ha­gyo­má­nyok és kü­lö­nö­sen az el­zárt, peri­feriális fek­vé­sű fal­vak­ban a he­lyi sa­já­tos­sá­gok meg­őr­zésének. Ugyan­ak­kor a vi­dé­ki kö­zös­sé­gek szem­pont­já­ból kí­vá­na­tos gaz­da­sá­gi fejlődés az élet­kö­rül­mé­nyek meg­vál­to­zá­sa ré­vén saj­ná­la­tos mó­don ép­pen ezen ér­té­kek és ha­gyo­má­nyok lé­tét ve­szé­lyez­te­ti (lásd pél­dá­ul Ba­logh Fe­renc; Furu Ár­pád és Ja­kab Csa­ba írá­sá­ban Körösfő, Torockó il­let­ve Farkaslaka ese­té­ben).

Fejlődésre szük­ség van, de nem mind­egy, hogy mi­lyen áron. Er­dély ma­gyar né­pes­sé­gé­nek az egyé­ni és kö­zös­sé­gi iden­ti­tás megőrzése ér­de­ké­ben ar­ra kell tö­re­ked­nie, hogy gya­ra­po­dá­sa, fel­emel­ke­dé­se ne az örök­ség ro­vá­sá­ra tör­tén­jen, ha­nem an­nak vé­del­mén ala­pul­jon. En­nek egy már ma is létező jó pél­dá­ja a ven­dég­fo­ga­dás el­ter­je­dé­se a gaz­da­sá­gi ér­te­lem­ben el­ma­ra­dott, de tá­ji ér­té­kek­ben gaz­dag vi­dé­ke­ken. Ezek­ben a mezőgazdálkodás és az ipar­te­le­pí­tés szem­pont­já­ból kedvezőtlen adott­sá­gú tér­sé­gek­ben a fa­lu­tu­riz­mus, ér­ték­tu­da­to­sí­tó sze­re­pe ré­vén, körültekintő fej­lesz­tés­sel hoz­zá­já­rul­hat a he­lyi örök­ség vé­del­mé­hez. A ven­dég­fo­ga­dás­sal kiépülő kul­tu­rá­lis kap­cso­la­tok, a be­vé­te­lek ré­vén fo­ko­zó­dó gaz­da­sá­gi erő és vé­gül, de ta­lán leg­fon­to­sabb­ként, a he­lyi kö­zös­ség ön­szer­ve­zé­se, min­den­na­pi együtt­mű­kö­dé­se emel­lett jelentős meg­tar­tó erővel bír; se­gít­ve a ki­sebb­sé­gi sor­ban élő kö­zös­sé­gek fenn­ma­ra­dá­sát.

Több olyan pél­da említhető, ahol ezt a lehe­tő­sé­get fel­is­mer­ve in­dult el má­ra si­ke­res­nek bi­zo­nyult kez­de­mé­nye­zés. Leg­is­mer­tebb ta­lán Kalotaszent­ki­rály, ahol a tánc­tá­bo­rok­nak és a ven­dég­fo­ga­dás fel­ké­szült szer­ve­zé­sé­nek köszönhetően a fa­lu­kö­zös­ség jelentős ré­sze él­vez­he­ti a tu­riz­mus be­vé­te­le­it. Az üdü­lé­si po­ten­ci­ál ki­ak­ná­zá­sa jelentős értékőrző, -megújító te­vé­keny­ség­gel és kö­zös­ség­szer­ve­zés­sel pá­ro­sul a ma­gyar­or­szá­gi Ars Topia Ala­pít­vány, a Pa­gony Táj- és Kert­épí­tész Iro­da, a Csí­ki Ter­mé­szet­já­ró és Természetvédő Egye­sü­let, a he­lyi ön­kor­mány­zat­ok és a Kós Kár­oly Egye­sü­lés ván­do­rai össze­fo­gá­sá­val éven­te rend­sze­re­sen meg­ren­de­zés­re kerülő fürdőkalákák ese­té­ben is. Farkaslaka és kü­lö­nö­sen a ro­mán több­sé­gű vi­dé­ken fekvő Koltó pe­dig szép pél­dái an­nak, hogy egy-egy je­les sze­mé­lyi­ség, Ta­má­si Áron, il­let­ve Petőfi Sán­dor, szel­le­mi örök­sé­ge ho­gyan se­gít­he­ti az ott élők iden­ti­tá­sá­nak meg­őr­zé­sét: jelentős mér­ték­ben já­rul­va hoz­zá ez­ál­tal a két fa­lu­ban a szer­ve­zett ven­dég­fo­ga­dás ki­ala­ku­lá­sá­hoz.

Az örök­ség­vé­del­men ala­pu­ló fej­lesz­tés gon­do­la­ta a Sztánai Mű­hely (ala­pí­tó tag­jai 1999-ben: Csa­ba Kin­ga, Fe­hér Or­so­lya, Győri And­rás, Já­no­si Dó­ra, Kesselyák No­é­mi, Kris­tály Ani­kó, Ta­kács Ed­várd, Sza­bó Ág­nes, Sza­kács Bar­na­bás, Kabai Ró­bert, Fe­ke­te Al­bert) te­vé­keny­sé­gé­ben is meg­ha­tá­ro­zó. A szel­le­mi és al­ko­tó­mű­hely­ként működő tár­su­lat lét­re­jöt­te Sza­bó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, a Szentimrei Ala­pít­vány el­nö­ke kez­de­mé­nye­zé­sé­nek köszönhető, aki­nek hí­vó sza­vá­ra 1999 őszén a Bu­da­pes­ti Corvinus Egye­tem (az ak­ko­ri Ker­té­sze­ti és Élel­mi­szer­ipa­ri Egye­tem) né­hány fős, táj­épí­tész ok­ta­tók­ból és di­á­kok­ból ál­ló csa­pa­ta hoz­zá­fo­gott a Kós Kár­oly ál­tal ter­ve­zett há­za­kat szí­vé­ben viselő felső Sztánai-völgy ér­ték­fel­mé­ré­sé­hez, hogy a te­rü­let vé­det­té nyil­vá­ní­tá­sát előkészítse. E csa­pat­ból ke­rül­tek ki a mű­hely későbbi ala­pí­tó tag­jai, akik mind­má­ig ak­tí­van te­vé­keny­ked­nek a tér­ség­ben.

A vizs­gá­la­tok a völgy ér­té­ke­i­nek sok­szí­nű­sé­gét mu­tat­ták. A ki­csiny fa­lu, Sztána, is­mert­sé­gét elsősorban Kós Kár­oly­nak kö­szön­he­ti. Itt, a Sztánai-völgyben, a vas­út­ál­lo­más kö­ze­lé­ben ki­ala­kult nya­ra­ló­te­le­pen épí­tet­te meg 1910-ben csa­lá­di fész­két, a Var­jú­vá­rat, va­la­mi­vel fel­jebb, a domb­ol­dal­ban pe­dig az az­óta már el­pusz­tult Var­jú­ta­nyát. Ba­rát­ja, Szentimrei Jenő költő, há­za 1925-ben, nővérének nya­ra­ló­ja 1937-ben épült, ugyan­csak az ő ter­vei alap­ján. A sztánai há­zak építőművészetének jel­leg­ze­tes pél­dái, fel­fe­dez­hető raj­tuk for­ma­vi­lá­gá­nak és épí­té­sze­ti ál­lás­pont­já­nak fo­ko­za­to­san ki­ala­ku­ló ké­pe. Kós azon­ban nem csak kö­vet és fa­la­kat ha­gyott ránk: gaz­dag élet­mű­ve meg­ha­tá­ro­zó szel­le­mi örök­sé­get kép­vi­sel, ami itt jár­va aka­rat­la­nul is meg­érin­ti azo­kat, akik mun­kás­sá­gát is­me­rik.

A kul­tu­rá­lis ja­vak mel­lett a völgy jelentős ter­mé­sze­ti ér­té­kek­kel is büsz­kél­ked­het. A vál­to­za­tos, ta­golt dom­bor­zat fel­épí­té­sé­ben a felső eo­cén mészkő játssza a főszerepet. A kőzet igen gaz­dag kö­vü­le­tek­ben, ame­lyek egy-egy esőzés után kü­lö­nö­sen a Csi­ga-domb ero­dált ol­da­la­in és a környező szán­tó­kon az eke ál­tal ki­for­gat­va buk­kan­nak nagy szám­ban fel­szín­re. A vál­to­za­tos dom­bor­zat a he­lyi klí­má­ban je­len­tős el­té­ré­se­ket ered­mé­nyez, ame­lyet a nö­vény­zet is hű­en tük­röz. A fa­ki­ter­me­lés ré­vén ugyan ke­vés ma­radt meg az ere­de­ti nö­vény­tár­su­lás­ok­ból; a lágy­szá­rú ve­ge­tá­ció azon­ban szí­nes, és ér­té­kes fa­jo­kat, le­ány­kö­kör­csin (Pulsatilla grandis), ta­va­szi hé­rics (Adonis vernalis), szártalan bá­ba­ka­lács (Carlina aca­u­lis), pré­mes tárnicska (Gentianella ciliata), ríszeg vi­rág (Daphne cneorum), fe­hér ma­dár­si­sak (Cephalanthera damasonium), kis­asszony­pa­pucs (Cypripedium calceolus), tar­ka kos­bor (Orchis tridentata) stb. rejt. A melegkedvelő gyep­tár­su­lá­sok gaz­dag ro­var­vi­lág­nak ad­nak ott­hont – a te­rü­let tel­jes zo­o­ló­gi­ai fel­mé­ré­sé­re azon­ban ez idá­ig nem ke­rült sor, csu­pán a han­gyák il­let­ve a ma­da­rak po­pu­lá­ci­ó­ját ta­nul­má­nyoz­ták.

Bár az erdőirtások és az an­nak nyo­mán meg­in­du­ló eró­zió kö­vet­kez­té­ben a vi­dék ere­de­ti ar­cu­la­ta jelentősen meg­vál­to­zott, a Sztánai-völgy ter­mé­szet és em­ber mun­ká­já­nak össz­ha­tá­sa­ként ki­bon­ta­ko­zó táj­ké­pe még­is meg­ka­pó. A ta­golt dom­bor­zat, a pa­ta­kot kísérő fü­ze­sek és ná­da­sok, a melegkedvelő cser­töl­gyes erdő cserjeszintjéből meg­ma­radt som­li­ge­tek mel­lett a vas­út íves vo­na­la, sőt még az ero­dált fel­szí­nek kőzetkibukkanásai is gaz­da­gít­ják e lát­ványt.

Az ér­ték­fel­tá­rás alap­ján meg­ál­la­pí­tot­tuk, hogy vál­to­za­tos ér­té­ke­i­nek köszönhetően a völgy mél­tó a vé­de­lem­re, és a megőrzésre ja­va­solt te­rü­le­tet ha­tá­ra­it is ki­je­löl­tük. A mun­ka so­rán a kö­ze­li fal­vak­ba el­jut­va azon­ban azt ta­pasz­tal­hat­tuk, hogy az itt élőket ko­ránt­sem az ér­té­kek megőrzésének szük­sé­ges­sé­ge, mint­sem a min­den­na­pi meg­él­he­tés gond­jai ag­gaszt­ják.

Olyan meg­ol­dás szük­sé­ges te­hát, amely a meg­lé­vő ér­té­ke­ket – köz­vet­len és köz­ve­tett mó­don egy­aránt – a fa­lu il­let­ve a kis­ré­gió ér­de­ké­ben tud­ja ka­ma­toz­tat­ni. Ah­hoz, hogy ez meg­tör­tén­hes­sen két do­log szük­sé­ges:

– az ér­ték­vé­de­lem mel­lett a kö­zös­ség rész­vé­te­lé­vel vég­zett fel­újí­tás­nak olyan ob­jek­tu­mok­ra kell kon­cent­rál­nia, me­lyek gaz­da­sá­gi hasz­not is hoz­nak (jó pél­da er­re a szé­kely­föl­di fürdőépítő ka­lá­ka-moz­ga­lom egyik hely­szí­ne, Lázárfalva, ahol a fel­újí­tott né­pi fürdő tu­risz­ti­kai von­ze­re­je ré­vén a fa­lu­tu­riz­mus fel­len­dü­lé­sé­hez ve­ze­tett a fa­lu­ban, melyből több csa­lád is jelentős jö­ve­de­lem ki­egé­szí­tés­re tesz szert),

– a meglévő ér­té­kek mel­lett új ér­té­ke­ket kell lét­re­hoz­ni, me­lyek a he­lyi ha­gyo­má­nyok­ba gyö­ke­rez­ve, a kö­zös­ség kol­lek­tív al­ko­tó­ere­jé­nek ter­mé­kei, és ame­lyek gaz­da­sá­gi hasz­not is hoz­nak, vagy leg­alább­is ön­fenn­tar­tók. A fej­lesz­té­si te­rü­le­tet lehetőség sze­rint an­nak ter­mé­sze­tes ha­tá­rá­ig ki kell ter­jesz­te­ni, mert ez le­he­tő­vé te­szi a kis­ré­gió-fej­lesz­tés­ben el­en­ged­he­tet­len in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tést

A kor­sze­rűt a ha­gyo­má­nyos­sal Kós Kár­oly sza­va­i­val él­ve nem le­het re­cept sze­rint öt­vöz­ni. Sok eset­ben nagy ki­hí­vás és felelősségteljes fel­adat meg­húz­ni a ha­tárt: mi az, ami a régiből még meg­tart­ha­tó, eset­leg fel­újít­ha­tó, mi az, amit már nem le­het meg­men­te­ni, mi az, ami újab­bal, kor­sze­rűb­bel cseré­len­dő fel, egészítendő ki. A fej­lesz­té­si fo­lya­ma­tok gon­do­la­ti hát­te­re, az újon­nan ki­ala­kí­tan­dó ob­jek­tu­mok meg­ha­tá­ro­zá­sa, a táj és a ben­ne élő kö­zös­ség köz­ti össz­hang vissza­ál­lí­tá­sa, együt­te­sen ered­mé­nye­zi azt a kör­nye­ze­tet, amely tervezői szem­lé­le­tünk hor­do­zó­ja, tol­má­cso­ló­ja is.

Az ér­ték­fel­tá­rás­sal egy időben el­ké­szült a kis­tér­ség ha­gyo­má­nyos mezőgazdasági struk­tú­rá­já­nak, táj­hasz­ná­la­tá­nak hely­zet­fel­tá­rá­sa is. A mezőgazda­ság, il­let­ve a gaz­da­ság egé­szé­nek szem­pont­já­ból is dön­tően meg­ha­tá­ro­zó kö­zép-for­má­ci­ó­ról, a falukö­zös­ségről a következőt ír­ja Imreh Ist­ván: „A fa­lu­kö­zös­ség nem csak te­le­pü­lé­si for­ma, nem csu­pán élet­ke­ret, ha­nem egy termelő-szerkezetet működtető ala­­ku­lat is. Meg­szab­ja a mun­ka rend­jét, me­ne­tét, óv­ja a mun­ka gyü­möl­csét és a szán­tó­föld, ka­szá­ló­rét, legelő, erdő egy ré­szé­nek is gaz­dá­ja. Az ál­lat­te­nyész­tés a ta­kar­má­nyo­zás, a le­gel­te­tés, a pász­tor­lás pe­dig tra­di­ci­o­ná­lis el­já­rás­mó­dok cél­sze­rű, ap­ró­lé­kos egy­be­han­golt­sá­gá­nak szö­ve­vé­nye, ami nem mű­köd­het sza­bá­lyo­zás, kö­zös­sé­gi egyez­te­tés nél­kül.”

A fen­ti idé­zet tar­tal­ma igaz Ka­lo­ta­szeg fal­va­i­ra is, bár bi­zo­nyos fo­lya­ma­tok – me­lye­ket a 20. szá­zad ho­zott fel­szín­re – má­ra sok­he­lyütt meg­za­var­ták e tisz­ta, ősi funk­ci­ót. A gaz­da­ság vizs­gá­la­tá­nál a fa­lut olyan kö­zös­ség­nek kell te­kin­te­ni, mely mint „tá­ji cso­mó­pont”, min­den primér termelői, ke­res­ke­del­mi és fo­gyasz­tói te­vé­keny­ség alap­ja, mely te­vé­keny­sé­gek egye­nes  kö­vet­kez­mé­nye pe­dig a táj ala­kí­tá­sa. A mezőgazdasági mun­ká­ból egyé­ni és kö­zös­sé­gi, anya­gi és lel­ki ha­szon egy­aránt szár­ma­zik, amely a mai vál­sá­gos helyzetből ugyan­úgy je­lent­het a ki­utat, mint a két vi­lág­há­bo­rú köz­ti időszakban.

A mezőgazdaság tar­tós és ha­té­kony mű­kö­dé­se szem­pont­já­ból az adott te­rü­let ég­haj­la­ti- és ta­laj­adott­sá­gai is fon­to­sak. Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a Sztánai-völgy és kis­tér­sé­ge ebből a szem­pont­ból nincs kü­lö­nö­seb­ben előnyös hely­zet­ben. A ter­mé­sze­ti adott­sá­gok elsősorban az erdő- és gyep­gaz­dál­ko­dás­nak, a gyü­mölcs­ter­mesz­tés­nek (al­ma, kör­te, szil­va) ked­vez­nek.

A Sztánai Mű­hely ál­tal meg­fo­gal­ma­zott, a kis­ré­gió táj­vé­del­mi-fej­lesz­té­si stra­té­gi­á­ját meg­ala­po­zó ja­vas­lat 2002-re ké­szült el. Ka­lo­ta­szeg meg­is­me­ré­se so­rán egy­re in­kább az a ha­tá­ro­zott vé­le­mény ala­kult ki, hogy a fal­vak ter­mé­sze­ti, tá­ji, kul­tu­rá­lis ér­té­ke­i­nek gaz­dag­sá­ga és sé­rü­lé­keny­sé­ge mi­att, a túl­élés és a fejlődés út­ja a tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés­ben és önszerveződésben mu­tat­ko­zik. A kis­tér­sé­gi együtt­mű­kö­dés és az így meg­va­ló­su­ló kö­zös fej­lesz­tés je­lent­he­ti az inf­rast­ruk­tú­rá­ban el­ma­ra­dott, ne­héz gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis hely­zet­tel küzdő, de ter­mé­sze­ti, tá­ji szép­sé­gek­ben bővelkedő vi­dék szá­má­ra a ki­utat.

Cél­ként fo­gal­ma­zó­dott meg te­hát az inf­rast­ruk­tú­ra fej­lesz­té­se, a ter­mé­sze­ti ér­té­kek vé­del­me, a táj­hoz illő gaz­dál­ko­dá­si mó­dok ki­dol­go­zá­sa és fenn­tar­tá­sa, a mun­ka­hely­te­rem­tés, az el­ván­dor­lás meg­aka­dá­lyo­zá­sa, a ha­gyo­má­nyos fa­lu­kép megőrzése, a mű­em­lé­kek vé­del­me és fel­újí­tá­sa, a hagyományőrzés me­lyek egy­ben foly­to­nos­sá­gunk, nem­ze­ti iden­ti­tá­sunk meg­őr­zésének is zá­lo­gai.

A táj­fej­lesz­té­si prog­ram kulcs­fon­tos­sá­gú ele­mei:

1. kis­tér­sé­gi együtt­mű­kö­dés,

2. vé­del­mi prog­ram a ter­mé­sze­ti- és épí­tett örök­ség meg­óvá­sá­ra,

3. gaz­da­sá­gi prog­ram a fenn­tart­ha­tó­ság ér­de­ké­ben

4. tu­risz­ti­kai fej­lesz­té­si lehetőségek, mint ki­emelt gaz­da­sá­gi te­vé­keny­ség, szi­go­rú­an alá­ren­del­ve az előző pon­tok ál­tal ki­emel­tek­nek

A Sztánai Mű­hely ál­tal meg­fo­gal­ma­zott táj­fej­lesz­té­si prog­ram egy há­rom­éves fo­lya­mat ered­mé­nye­ként jött lét­re. A kez­de­ti vizs­gá­la­tok után ta­nul­má­nyok ké­szül­tek, me­lye­ket – szin­te egyet­len, a fi­gye­lem­fel­kel­tés cél­já­val – be­mu­tat­tunk itt-ott, szak­mai és ci­vil fó­ru­mo­kon egy­aránt. A ta­nul­má­nyok bővültek, csi­szo­lód­tak, bi­zo­nyos fel­szín­re ke­rült té­mák le­szű­kí­té­se ré­vén egye­te­mi szak­dol­go­zat­ok­ká (Sza­kács Bar­na­bás: Sztána fa­lu fej­lesz­té­se - te­le­pü­lés­esz­té­ti­kai vo­nat­ko­zá­sok), tu­do­má­nyos di­ák­kö­ri dol­go­za­tok­ká (Sza­bó Ág­nes: A fa­lu­si tu­riz­mus lehetőségei a Sztánai-völgyben) nőtték ki ma­gu­kat.

A sztánai anyag ha­zai és nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­ák­ra egy­aránt eljutott. A teljesség igénye nélkül:

2000.03.07–10. Zürich: „Landscape protection in the Stana-Valley”,

2000.03.19–25. Tusnádfürdő: „Táj­vé­de­lem, mű­em­lék­vé­de­lem és tár­sa­da­lom – a Sztána-völgyi re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés le­het­sé­ges alap­ja”,

2000.06.29. Gödöllő: „A Sztánai-völgy táj­tör­té­ne­ti át­te­kin­té­se, kü­lö­nös te­kin­tet­tel Kós Kár­oly szel­le­mi örök­sé­gé­re”,

2000. 05. 01–05. Bukarest: „Landscape and monument protection in the Stana-Valley”

2000. 09. 21–24. Dubrovnik: „Landscape, monument, society”

2001.05.6–13.Tusnádfürdő: „Egy táj­fel­mé­rés üze­ne­te – in­teg­rált táj­vé­del­mi tö­rek­vé­sek a Sztánai-völgyben”,

2001.05.8–10.Budapest: „Táj és te­le­pü­lés a Sztánai-völgyben”).

A Román Művelődési Minisztérium meghirdette pályázaton 2000-ben a tájfelmérő, helyi értékeket tu­da­tosító és megőrző civil kezdeményezések között  országos első helyezést ért el, s képviselte az országot a hasonló kezdeményezések strassburgi sereg­szem­léjén.

A prog­ram első pont­já­ban meg­ha­tá­ro­zott kis­tér­sé­gi együtt­mű­kö­dés ér­de­ké­ben 2000. ok­tó­ber 6-án a zsoboki re­for­má­tus egy­ház szór­vány­is­ko­lá­já­ban kis­tér­sé­gi ta­nács­ko­zást tar­tot­tunk, me­lyet a há­zi­gaz­da Mol­nár Já­nos re­for­má­tus te­o­ló­gi­ai ta­nár, a ko­lozs­vá­ri Pro­tes­táns Te­o­ló­gi­ai In­té­zet ak­ko­ri rek­to­ra nyi­tott meg, és me­lyen a hi­va­ta­los kép­vi­se­le­te­ken (he­lyi és me­gyei ön­kor­mány­zat­ok ér­de­kelt képviselői, pol­gár­mes­te­rek) túl szá­mos gaz­da­em­ber, vál­lal­ko­zó és ér­tel­mi­sé­gi vett részt Kalotaszegről és Ma­gya­ror­szág­ról. Bár a meg­be­szé­lés ak­kor sok ér­té­kes fel­ve­tést és ja­vas­la­tot ered­mé­nye­zett, a meg­fo­gal­ma­zott kis­tér­ség fej­lesz­té­si prog­ram még sem in­dult el. En­nek a vi­szony­la­gos passzi­vi­tás­nak a kö­vet­kez­mé­nye­ként a fej­lesz­té­si te­rü­le­tet első lé­pés­ben egyet­len fa­lu­ra, Sztánára szű­kí­tet­tük le, ettől re­mél­ve a prog­ram fel­pezs­dü­lé­sét. Hiába mutattuk be eredmé­nye­in­ket kiállításon és a helybeliekkel kezdeményezett beszélge­té­seken a nagy nyilvánosságnak a két me­gye­­szék­he­lyen:
Kolozsvárt, Zilahon, és a kistáj természetes ha­gyományos vásáros központjában:
Bán­ffy­hunya­don, vagy a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház első, a köréje szervezett Kalotaszegi ad­ven­ti mű­so­rán 2002-ben.

Így a táj­fel­mé­rés vé­gez­té­vel fa­lu­fel­mé­rés, por­ta­fel­mé­rés kö­vet­ke­zett. A fa­lu a táj ré­sze, a fa­lu ar­ca a táj ké­pét erőteljesen meg­ha­tá­roz­za. Következő lé­pés­ként a ren­de­zet­len fa­lu­kép fel­szá­mo­lá­sa volt a cél, de nem min­den áron: csak a hely­bé­li­ek­kel együtt, kö­zö­sen. Két­ke­zi mun­ká­val si­ke­rült kö­ze­lebb férkőzni nem csak a táj­hoz, ha­nem az em­be­rek­hez is. Így in­dul­tak a sztánai nyá­ri tá­bo­rok, meg­hí­vott elő­a­dók­kal, ka­lá­ká­val és né­hány iga­zi sztánai rész­vé­te­lé­vel: pa­tak­me­der ren­de­zés a fa­lu köz­pont­já­ban, ita­tó-fel­újí­tás, új fa­vá­lyú fa­ra­gá­sa a fa­lu köz­pont­já­ban kéz­zel mo­só hely­bé­li asszo­nyok szá­má­ra, sze­mét­gyűj­tés a he­lyi gye­re­kek­kel, hirdetőtábla fa­ra­gás és fel­ál­lí­tás, in­for­má­ci­ós-táb­la­rend­szer a fa­lu­ba és a Sztánai-völgybe, tu­ris­ta­jel­zé­sek fes­té­se a lát­vá­nyo­sabb út­vo­na­la­kon.

A prog­ram­nak eb­ben a sza­ka­szá­ban vált nyil­ván­va­ló­vá a hely­bé­li­ek passzi­vi­tá­sa. Na­gyon ne­héz volt, és má­ig is na­gyon ne­héz rá­ven­ni fa­lu­si­a­kat a kö­zös cél ér­de­ké­ben végzendő mun­ká­ra, ha­csak ab­ból azon­na­li egyé­ni hasz­not nem lát­nak. A fa­lu­meg­újí­tás, -szépítés pe­dig nem ki­mon­dot­tan ilyen te­vé­keny­ség. Las­san ki­ala­kult egy mag, amely a köz ér­de­ké­ben, megfelelő dip­lo­má­ci­ai ér­zék­kel ugyan, de moz­gó­sít­ha­tó. Em­ber­pró­bá­ló fel­adat a hely­bé­li­ek moz­gó­sí­tá­sa, oly­annyi­ra, hogy má­ig sem si­ke­rült iga­­zán, és en­nek e si­ker­te­len­ség­nek tud­ha­tó be az is, hogy az ala­pí­tó mű­hely­ta­gok kö­zül né­há­nyan el­ma­ra­doz­tak, le­mor­zso­lód­tak.

A táj­ról so­ha nem be­szél­he­tünk úgy, mint egy kész és se­bez­he­tet­len termékről. A táj, ke­zünk nyo­mán ál­lan­dó­an vál­to­zik. Ala­ku­lá­sa, fejlődése a fa­lu, a vá­ros, a nép kon­ti­nu­i­tá­sá­nak ré­szét ké­pe­zi.

A sztánai táj prob­lé­mái is nyil­ván­va­ló­an a ha­ló­dó fa­lu tár­sa­dal­mi prob­lé­má­i­ra vezethetők vissza. A szét­­eső fa­lu­kö­zös­ség össze­ko­vá­cso­lá­sá­nak fő ki­in­du­lá­si pont­ja­ként a kö­zös mun­ka mel­lett a kö­zös szó­ra­ko­zást, a nép­ha­gyo­mány­ok fel­élesz­té­sét lát­tuk. En­nek a gon­do­lat­nak az ered­mé­nye­ként, il­let­ve a hí­res az 1914-es, Kós Kár­oly ál­tal szer­ve­zett sztánai far­sang­nak az ih­le­té­sé­re ren­dez­tük meg 2001 feb­ru­ár­já­ban 87 év után új­ra a sztánai far­san­gi bált. A bá­lon a hely­bé­li­e­ken kí­vül több mint 70 bu­da­pes­ti ven­dég is részt vett, anya­gi hoz­zá­já­ru­lá­suk a fa­lu kasszá­ját gaz­da­gí­tot­ta – és ez im­már ha­gyo­mánnyá vált. 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008