Művelődés

1.

Lakj ham­vas re­zek

kö­ze­lé­ben –

mérgező re­zek kö­ze­lé­ben.

Bo­lon­dos szín­nyo­mat­ok ud­va­rá­ban.

Ál­mok ud­va­rán szín­te­len ho­mály van.

Köl­tözz a lom­bok, tol­lak fé­sű­jé­be,

fo­gad­jon el a fe­lej­tés fe­hér­je.

2.

Nem ha­gyom el a gyer­mek­orom há­zát.

Só­vár­gá­sa­im bolt­ívek vi­gyáz­zák,

víz­zel ke­rí­tett me­se­vá­ro­sok.

Cseréptetővel fe­dem be a gon­dom.

Ku­dar­ca­im kék tá­vol­ság­ba foly­ton.

Tor­nyok já­té­ka ün­ne­pek fö­lött.

Kö­ve­zett ut­cán csönd ke­re­ke gör­dül.

A tör­pe fény. A sok át­vál­to­zás.

3.

Ne menj to­vább:

egy pil­lan­tá­sod hagyd itt.

Ha­vak­ra láss.

Tör­té­ne­tek­re láss.

Ki­vág­tam utad­ból a kitérőket,

el­hagy­tam el­len­sé­ge­id ba­rá­ta­id;

em­lé­kez­tet­lek ri­a­dal­ma­id­ra:

meg­öl­ted őket.

Tá­masz­tot­tál szi­vár­ványt, könnyű­sé­get,

el­szállt a ri­gó – ál­mod­ban el­éred.

4.

El­ér­ni egy­szer va­la­mi­ko­ri

ma­gunk met­szett és tit­kos tá­jé­ká­ra,

el­ér­ni annyi messzi kikötőt.

Kö­ze­lebb vol­nánk ös­vé­nyek, da­lok,

kö­ze­lebb so­ro­za­tok iga­zá­hoz.

(Egy­részt egy ki­ál­lí­tás ké­pei.

Más­részt a lát­ha­tat­lan la­bi­rin­tus.)