Művelődés

Be kell val­la­nom, ezek meg­vá­la­szo­lá­sá­val még min­dig tar­to­zom és va­ló­szí­nű tel­jes bi­zo­nyos­ság­gal a so­ro­zat leg­több da­rab­já­ról nem is ál­la­pít­ha­tó meg ki­zá­ró­la­go­san, hogy a há­rom Be­ne­dek kö­zül me­lyik an­nak a szerzője. Ugyan­ak­kor be­te­kin­tést nyer­tem Be­ne­dek Elek vi­lá­gá­ba, s ked­vet ah­hoz, hogy el­me­rül­jek és el­me­rül­jünk a Be­ne­dek Elek-i élet­mű­ben.

Sze­ren­csénk­re a ku­ta­tás­hoz csat­la­ko­zott A. Szá­la Er­zsé­bet, a Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gi Egye­tem sop­ro­ni Be­ne­dek Elek Pe­da­gó­gi­ai Főiskolai Ka­rá­nak ak­ko­ri dé­kán­ja. Se­gít­sé­gük­kel és tá­mo­ga­tá­suk­kal, Be­ne­dek Elek pub­li­cisz­ti­ká­i­ból ed­dig két – a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net szá­má­ra is új – kö­te­tet (Az is­me­ret­len Be­ne­dek Elek. Kö­tet­ben ed­dig nem kö­zölt, 1881 és 1892 kö­zött írt pub­li­cisz­ti­ká­i­ból. Az írá­so­kat össze­gyűj­töt­te, és jegy­ze­tek­kel ki­egé­szí­tet­te: Perjámosi Sán­dor. Szerk. és az előszót ír­ta: A. Szá­la Er­zsé­bet. Saj­tó alá ren­dez­te: Gaz­da Ist­ván. Sopron–Piliscsaba, 2006. Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gi Egye­tem – Ma­gyar Tu­do­mány­tör­té­ne­ti In­té­zet. 192 l.; és: Az is­me­ret­len Be­ne­dek Elek. Má­so­dik gyűj­tés. Kö­tet­ben ed­dig nem kö­zölt, 1892 és 1910 kö­zött írt pub­li­cisz­ti­ká­i­ból. Az írá­so­kat össze­gyűj­töt­te, és jegy­ze­tek­kel ki­egé­szí­tet­te: Perjámosi Sán­dor. Szerk. és az előszót ír­ta: A. Szá­la Er­zsé­bet. Saj­tó alá ren­dez­te: Gaz­da Ist­ván. Sopron– Pi­liscsaba, 2007. Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gi Egye­tem – Ma­gyar Tu­do­mány­tör­té­ne­ti In­té­zet. 212 l.) tud­tunk ki­ad­ni. Az el­múlt negy­ven-öt­ven év­ben – a Ba­logh Ed­gár szer­kesz­tet­te vá­lo­ga­tá­sok óta (Hall­já­tok em­be­rek? Po­li­ti­kai írá­sok és iro­dal­mi bí­rá­la­tok. Össze­áll., előszóval és jegy­ze­tek­kel el­lát­ta: Ba­logh Ed­gár. Bu­ka­rest, 1957. Ál­la­mi Iro­dal­mi Mű­vé­sze­ti Ki­adó. 296 l. és: A százesztendős jövendőmondó. Kar­co­la­tok, el­be­szé­lé­sek. Cik­kek. Össze­állította, előszóval és jegy­ze­tek­kel el­lát­ta: Ba­logh Ed­gár. Bu­ka­rest, 1967. Iro­dal­mi Könyv­ki­adó 326 l. A két kö­tet tar­tal­mi­lag na­gyobb­részt fe­di egy­mást.) – ha­son­ló­ra nem volt pél­da, és je­len­leg is több új, iro­da­lom­tör­té­ne­ti­leg is ku­ri­ó­zum­nak nevezhető kö­tet szer­kesz­té­se fo­lyik.

Ami­kor az élet­mű fel­tá­rá­sá­nak ne­ki kezd­tünk, már ak­kor is tud­tuk, hogy Be­ne­dek Elek több volt, mint me­se­író. Ám min­ket is meg­le­pett az a sok­szí­nű­ség, az az óri­á­si tu­dás és az a tár­sa­dal­mat ne­vel­ni és fel­emel­ni aka­rás, és az az er­köl­csi ma­gas­ság, to­váb­bá nem­zet­fél­té­se, ami írá­sa­i­ban meg­je­lent.

Az új gyűj­té­sek jelentősen túl­mu­tat­nak az ed­dig ki­ala­kult Be­ne­dek Elek ké­pen és túl­mu­tat­nak azon a ki­csit szo­ci­a­lis­ta tí­pu­sú be­ál­lí­tá­son is, amit Ba­logh Ed­gár vá­lo­ga­tá­sai pró­bál­tak su­gall­ni. Nem két­sé­ges, hogy szük­ség volt azok­ra a kö­te­tek­re, ami az ő vá­lo­ga­tá­sá­ban je­len­tek meg, hi­szen ez volt az utó­kor első jelentősebb kí­sér­le­te ar­ra, hogy Be­ne­dek Ele­ket ki­emel­jék a gyö­nyö­rű, ám na­gyon is be­ska­tu­lyá­zó gyer­mek- és if­jú­sá­gi író szerepköréből. Ugyan­ak­kor két­ség­te­len Ba­logh Ed­gár szo­ci­a­liz­mus irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge, és ez a vá­lo­ga­tá­sa­in ke­resz­tül meg­ke­rül­he­tet­le­nül meg­mu­tat­ko­zik, mint­egy be­il­leszt­ve Be­ne­dek Ele­ket egy má­sik, a szo­ci­a­liz­mus, a bal­ol­da­li­ság ska­tu­lyá­já­ba.

Be­ne­dek Elek írá­sa­i­nak zö­mét meg­is­mer­ve nem két­sé­ges, hogy ma­gas fo­kú szo­ci­á­lis érzékenységről, türelemről tett ta­nú­bi­zony­sá­got, ám ez nem je­len­ti azt, hogy a szo­ci­a­liz­mus há­ló­ját nyu­god­tan rá­húz­hat­nánk. ő ma­ga sem szo­ci­a­liz­mus pár­ti. Igaz ugyan, hogy üd­vöz­li, ami­kor Achim And­rás szo­ci­a­lis­ta szí­nek­ben elsőként ke­rül be képviselőnek a ma­gyar par­la­ment­be (B. E.: Achim And­rás. Nem­ze­ti Is­ko­la 12(1905)19. máj. 13. 1–2. l), de az is, hogy Bras­sói La­pok ha­sáb­ja­in nyolc év után a Ta­nács­köz­tár­sa­ság­ról már azt ír­ja, hogy: „Egy­szer­re csak elém ágas­kod­nak e szám­je­gyek: 1919. III. 21. Ha nem csa­ló­dom e nap reg­ge­lén csa­pott kö­zénk Pes­ten a mennydörgős mennykő a – kom­mu­niz­mus ké­pé­ben” (A pármai Certosa, avagy: Hol a passzus? 33(1927)141. jún. 26. 11–12. l.)

Az el­múlt más­fél év­ben ki­adott két újabb kö­tet új színt visz a Be­ne­dek Elek-i kép­be. A pub­li­cisz­ti­ká­i­ból, tár­cá­i­ból, nép­raj­zi jel­le­gű, to­váb­bá tan­ügyi és po­li­ti­kai írá­sa­i­ból, megemlékezéseiből, stb. ké­szült vá­lo­ga­tá­sok, me­lyek­nek leg­na­gyobb ré­sze ez idá­ig csak a ko­ra­be­li la­pok ha­sáb­ja­in je­len­tek meg és tu­laj­don­kép­pen az is­me­ret­len­ség ho­má­lyá­ba bur­ko­lóz­tak új di­men­zi­ót nyi­tot­tak meg ab­ban a vi­lág­ban, amely Be­ne­dek Elek sok­szí­nű mun­kás­sá­gát pró­bál­ja be­mu­tat­ni.

A ha­gyo­mány­ban me­se- és if­jú­sá­gi író­ként is­mert Be­ne­dek Elek, már éle­te so­rán adott ki olyan tár­ca- és el­be­szé­lés-gyűj­te­mé­nye­ket összefüggő so­ro­za­to­kat, sőt „er­köl­csi be­szé­de­ket” is, ame­lyek felnőtt ol­va­só­i­nak szólt. Egyik leg­is­mer­tebb re­gé­nyén (Hu­szár An­na. Re­gény. Bu­da­pest, 1893. Ma­gyar Hír­lap ki­adá­sa. 190 l. – 1908-ban már a har­ma­dik ki­adá­sát ér­te meg és le­for­dí­tot­ták töb­bek kö­zött né­met nyelv­re is) túl, töb­bek közt is­mert és sok ki­adást ért meg az az er­köl­csi tar­tal­mú írá­sa, ame­lyet fi­á­nak, Jan­kó­nak írt (Tes­ta­men­tum és hat le­vél. Bu­da­pest, 1893). A kö­tet 1927-ben már a he­te­dik ki­adá­sát ér­te meg; leg­utóbb 2006-ban je­lent meg. Le­for­dí­tot­ták és meg­je­lent né­met nyel­ven is 1899-ben. Mind­ez azt je­len­ti, hogy sa­ját ko­rá­ban sem csak, mint gyer­me­kek­nek író volt ismert…

*

Be­ne­dek Elek írói vi­lá­gá­nak be­mu­ta­tá­sá­hoz el­en­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges­sé vált egy, az ő iro­dal­mi mun­kás­sá­gát be­mu­ta­tó bib­li­og­rá­fia ké­szí­té­se, mely a ha­gyo­má­nyo­san csak az önál­ló mű­ve­i­vel fog­lal­ko­zó bib­li­og­rá­fi­á­kon túl­mu­ta­tó­an pub­li­cisz­ti­ká­it, na­pi- és he­ti­lap­ok­ban köz­zé­tett írá­sa­i­nak fel­tá­rá­sát is cél­ba ve­szi, s ezen is túlmenően a lehetőségekhez ké­pest össze­gyűj­ti a műveiről szó­ló is­mer­te­té­se­ket és a ró­la szó­ló írá­so­kat.

Ez a mun­ka ides­to­va két éve fo­lyik a Ma­gyar Tu­do­mány­tör­té­ne­ti In­té­zet ke­re­tei közt. Ed­di­gi ku­ta­tá­sa­ink je­len­leg még csak rész­ered­mé­nyek­kel szol­gál­nak, s bár tel­jes­ség­re tö­rek­szünk, de már most lát­ha­tó, hogy azt el­ér­ni so­ha­sem fog­juk tud­ni, na­gyobb rész­ben a kéz­jeggyel el nem lá­tott írá­sa­i­nak feltehetően nagy szá­ma mi­att. Bib­li­og­rá­fu­sok köz­mon­dá­sa itt ér­vény­re ta­lál, mi­sze­rint: bib­li­og­rá­fi­át nem le­het be­fe­jez­ni, csak ab­ba­hagy­ni.

Mos­ta­ná­ig több ezer név­vel el­lá­tott pub­li­ká­ci­ót tár­tam fel és az ál­ta­la ki­adott köny­vek és önál­ló ki­ad­vány­ok szá­ma is bőven meg­ha­lad­ja az ed­di­gi ösz­sze­sí­té­sek­ben szereplő ki­csit több mint más­fél­száz fe­let­ti szá­mot, úgy hogy köz­ben az egyes ki­adá­sok újabb ki­adá­sa­it és ki­adás­vál­to­za­ta­it is meg­pró­bál­tam fel­tár­ni.

Az önál­ló ki­ad­vány­ok szá­mát fel­tár­ni és össze­sí­te­ni nem könnyű fel­adat, mi­vel szin­te min­den na­gyobb könyv­tár szol­gál olyan Be­ne­dek Elek kö­tet­tel, il­let­ve új-ki­adás­vál­to­za­tok­kal, ame­lyek más könyv­tár­ban nem lelhetőek fel. Rá­adá­sul a ka­ta­ló­gus­cé­du­lák le­írá­sai is hagy­nak né­mi kí­ván­ni­va­lót ma­guk után, nem is be­szél­ve ar­ról a tényről, hogy a hi­bás, rossz ki­adá­si év­vel, rossz ki­adó vagy nyom­da­jel­zés­sel, pon­tat­lan cím­írás­sal le­írt kötetekről, né­ha azt is ne­héz ki­de­rí­te­ni, hogy va­ló­já­ban há­nya­dik ki­adás­ról is van szó. A már em­lí­tett Tes­ta­men­tum és hat le­vél pél­dá­ul már a ki­adá­sá­nak évé­ben va­ló­já­ban kettő (de le­het, hogy több!) ki­adást is meg­ért. Az biz­tos, hogy ez a kö­tet egy éven be­lül leg­alább há­rom ki­adást ért meg, de ép­pen e kö­tet ki­adá­sa­i­nak a szá­ma annyi­ra bi­zony­ta­lan, hogy a 2006-os ki­adá­sá­nál a ki­adó csak azt mer­te biz­ton­ság­gal a kö­tet­be je­gyez­ni, hogy az 1927-es he­te­dik ki­adás alap­ján ké­szült, de szin­te biz­tos, hogy már 1927-ben sem tud­ták pon­to­san, hogy a kö­tet hanyadik ki­adá­sát ér­te meg. Egé­szen biz­tos, hogy túl volt a he­te­di­ken!

Van­nak kö­te­tek, ame­lyek újabb ki­adás­vál­to­za­ta­i­ról csak a nyom­da­jel­zés vál­to­zá­sa en­ged kö­vet­kez­tet­ni, ám né­mely eset­ben még az sem, csak a cím­lap be­tű­tí­pu­sá­nak vál­to­zá­sa sej­te­ti, hogy újabb ki­adás­ról, avagy új­ra­nyo­más­ról van szó, ami per­sze újabb nyo­mo­zást igé­nyel­het. Mind­ez azt je­len­ti, hogy egy készülő Be­ne­dek Elek bib­li­og­rá­fia köny­vé­sze­ti ré­szé­nek le­írá­sa csak­is és ki­zá­ró­lag az autopszia mód­sze­ré­vel ír­ha­tó­ak le. Azon­ban eb­ben az eset­ben le­írás­ra ke­rül az egyes kö­te­tek tar­tal­ma is. Így meg­lát­ha­tó, hogy az újabb ki­adá­sok az évek vagy év­ti­ze­dek alatt mi­lyen vál­to­zá­so­kon es­tek át. Pél­dá­nak oká­ért a ma­ga ko­rá­ban nép­sze­rű és több ge­ne­rá­ci­ót ki­szol­gá­ló, új ki­adás­ra na­gyobb ré­szé­ben ma is ér­de­mes Apa me­sél című kö­tet először 1888-ban je­lent meg – megjegyzendő: ki­adá­si év nél­kül –, majd az azt követő há­rom újabb ki­adás, min­dig ja­ví­tott ki­adás­ként je­lent meg, míg­nem a ha­to­dik ki­adás Be­ne­dek Elek ha­lá­la után más­fél év­ti­zed­del később fia – aki­nek a kö­tet ere­de­ti­leg ké­szült – Be­ne­dek Mar­cell szer­kesz­té­sé­ben; aki mint ír­ja: „A bővített ha­to­dik ki­adás­ba be­lé­ke­rül­tek a Nagy­apó me­se­fá­ja cí­mű könyv­nek ideillő ver­sei, kis me­séi, ap­ró je­le­ne­tei. Új raj­zok ké­szül­tek hoz­zá” (Be­ne­dek Mar­cell: Előszó. In Apa me­sél. Me­sék és ver­sek. Jó gyer­me­kek szá­má­ra ír­ta Be­ne­dek Elek. [Saj­tó alá ren­dez­te: Be­ne­dek Mar­cell.] Ró­na Emy raj­za­i­val. Bu­da­pest, [1943] Új Idők Iro­dal­mi In­té­zet. 4. l.) Az­az, egy ala­po­san kibővített kötetről be­szél­he­tünk ugyan­azon cím alatt.

A kéz­be­vé­tel út­ján történő, tar­ta­lom­fel­tá­rás­sal ki­egé­szí­tett le­írá­sok más dol­gok­ra is fényt de­rí­te­nek. Né­mely eset­ben fel­vi­lá­go­sí­tást ka­punk ar­ról, hogy Be­ne­dek Elek mű­ve­i­nek át- il­let­ve fel­dol­go­zá­sa­i­ról van szó, s bár tar­tal­mi­lag még van kö­ze az ere­de­ti szö­veg­hez, a va­ló­ság­ban, sok eset­ben ala­po­san át­dol­go­zott, az ere­de­ti­re alig ha­son­lí­tó szövegekről van szó. Az még a job­bik, ha a mai nyelv­hez ala­kí­tot­ták a szö­ve­get, de né­ha olyan tor­zu­lá­so­kon – ha nem na­gyob­ba­kon – men­tek ke­resz­tül, mint An­der­sen vagy a Grimm test­vé­rek me­séi. Más­részt mint ar­ra még Be­ne­dek Ist­ván hív­ta fel Gaz­da Ist­ván fi­gyel­mét: az 1990-es évek első fe­lé­ben szép szám­mal je­len­tek meg olyan Be­ne­dek Elek­nek tu­laj­do­ní­tott, az ő ne­vé­vel fém­jel­zett kö­te­tek, ame­lyek nem Be­ne­dek Elek írá­sai! Mö­göt­tes ér­dek­ként va­ló­szí­nű ez utób­bi­ak ese­té­ben az áll­hat, hogy a min­den­ki ál­tal is­mert me­se­mon­dó ne­vé­vel könnyebb el­ad­ni a gyer­me­kek­nek szánt kö­te­te­ket, hi­szen a szülők, mint egy már­ka­jel­zés­ben, kor­lát­la­nul meg­bíz­nak eb­ben a név­ben. Ez ter­mé­sze­te­sen Be­ne­dek Elek­nek a ma­gyar me­se­iro­da­lom­ban be­töl­tött rang­ját je­len­ti, ugyan­ak­kor fé­lő, hogy egy-egy szín­vo­na­lon alu­li mű, mind a gye­rek, mind a szülő ked­vét el­ve­szi a va­ló­di me­sék, a va­ló­di Be­ne­dek Elek-i vi­lág megismerésétől. A ké­szü­lő bib­li­og­rá­fia se­gít­sé­get kí­ván nyúj­ta­ni ezek ki­szű­ré­sé­hez is.

A tar­tal­mi le­írá­sok hoz­zá­já­rul­nak ah­hoz is, hogy megfejthető le­gyen, Be­ne­dek Elek­nek ed­dig, mely írá­sai je­len­tek meg kö­tet­ben s így a pub­li­cisz­ti­ká­i­nak fel­tá­rá­sa so­rán megnevezhetővé vál­nak azok az írá­sai, ame­lyek önál­ló ki­adás­ban még nem je­len­tek meg. Mi­vel a ko­ra­be­li na­pi- és he­ti­lap­ok jelentős ré­sze ala­pos minőségromláson ment ke­resz­tül és egy­re ne­he­zeb­ben hozzáférhetők, eset­leg alig fellelhetők, ez­ál­tal kijelölhetővé vál­nak az utó­kor szá­má­ra fe­le­dés­be me­rült és az így min­den­kép­pen megmen­ten­dő írá­sok, s ez­zel Be­ne­dek Elek iro­dal­mi mű­kö­dé­se és arc­ké­pe is a va­ló­ság­hoz kö­ze­lebb vihető.

Ez­zel azon­ban át­lép­tünk Be­ne­dek Elek pub­li­cisz­ti­kái fel­tá­rá­sá­nak sok prob­lé­mát felvető kér­dé­se­i­hez. A prob­lé­mák alapvetően két na­gyobb cso­port­ra oszt­ha­tók. Az egyik: mely la­pok­ban ad­ta köz­re és azon túl még hol je­len­tek meg Be­ne­dek Elek írá­sai, il­let­ve hol je­len­tek meg a má­sod- és har­mad köz­lé­sek? Más­részt mi­lyen név­vál­to­za­tok és ál­ne­vek alatt je­len­tek meg írá­sai?

Na­gyobb­részt is­mer­tek azok a la­pok, ame­lye­ket Be­ne­dek Elek ala­pí­tott, il­let­ve, azok, ame­lyek­nek szerkesztője, főszerkesztője volt. Így megemlíthető az: Ország-Világ, Az Én Új­sá­gom, Ma­gyar Nép, Nem­ze­ti Is­ko­la, Ma­gyar Kri­ti­ka, Ma­gyar­ság, Ma­gyar Vi­lág, Jó Paj­tás, Va­sár­nap, Va­sár­na­pi Újság, Cim­bo­ra stb. Ugyan­ak­kor alig is­mer­tek azok a la­pok, ame­lyek­nek mun­ka­tár­sa, főmunkatársa volt, s ezekről az élet­rajz­ok és a ró­la szó­ló mo­nog­rá­fi­ák is alig tesz­nek em­lí­tést. Még ke­vés­bé is­mert azon la­pok­nak a szá­ma, ahol ki­sebb-na­gyobb rend­sze­res­ség­gel vagy csak egy-két al­ka­lom­mal je­len­tek meg írá­sai, bár hi­va­ta­lo­san nem tar­to­zott a lap kö­te­lé­ké­be.

Is­mert, hogy pá­lyá­ja kez­de­tén a Bu­da­pes­ti Hírlap mun­ka­tár­sa volt s eben az időben volt a He­tek tár­sa­sá­gá­nak tag­ja is. Ez volt a fi­a­tal új­ság­író­nak az írói- és főleg új­ság­írói is­ko­lá­ja; bár né­hány írá­sa után, már szin­te ész­re sem vehető hogy pá­lyá­ja kez­de­tén levő új­ság­író­ról van szó. Már ek­kor fi­gye­lem­re­mél­tó az iro­dal­mi stí­lu­sa, il­let­ve, az, hogy elég ko­rán el kezd ját­sza­doz­ni a különböző ál­ne­vek­kel és azok vál­to­za­ta­i­nak lehetőségével. 

Alig is­mert, hogy az 1890-es évek ele­jén, jó né­hány éven ke­resz­tül je­len­nek meg írá­sai a Hor­váth Gyu­la szer­kesz­té­sé­ben megjelenő Ma­gyar Hírlapban s egy időben itt a Tan­ügy című ro­vat szer­kesz­té­sét is reá bíz­zák. Feltehetően ek­kor me­rül föl ben­ne egy a hi­va­ta­los kor­mány­tól füg­get­len, a ma­gyar ta­ní­tó­ság­nak készülő po­li­ti­kai és tan­ügyi he­ti­lap ter­ve. Ez lett ha­ma­ro­san a Nem­ze­ti Is­ko­la, ami an­nak el­le­né­re vált si­ke­res­sé, hogy a kor­mány tan­ügyi lap­ja – a Nép­ta­ní­tók Lap­ja – fo­lya­ma­to­san el­len­pro­pa­gan­dát fej­tett ki e lap el­len és az is­ko­lák azt hi­va­ta­lo­san nem is já­rat­hat­ták. Itt kell meg­je­gyez­ni, hogy a Ma­gyar Hírlapnak ugyan­az a ki­adó­ja, mint az Ország-Világnak s a két lap kö­zött elég szo­ros az együtt­mű­kö­dés. Az Ország-Világ az egyik ka­rá­cso­nyi szá­má­ban a Ma­gyar Hírlap szerkesztőségét mu­tat­ja be!

Csak rész­ben tu­dok egyet­ér­te­ni He­ge­dűs Im­re Já­nos azon ál­lí­tá­sá­val, mi­sze­rint a lap­in­dí­tá­sá­nak szub­jek­tív oka az volt, hogy: „1893 ta­va­szán lap nél­kül ma­radt, (t. i. ad­dig az Ország-Világ szerkesztője volt) már­pe­dig el­kép­zel­he­tet­len volt szá­má­ra az az ál­la­pot, hogy ő nem te­re­get­he­ti ker­te­lés nél­kül or­szág-vi­lág köz­vé­le­mé­nye elé há­bor­gá­sa­it, töp­ren­gé­se­it, til­ta­ko­zá­sát, kri­ti­ká­ját” (Be­ne­dek Elek mo­no­grá­fia. Csík­sze­re­da, 2006. Pallas-Akadémia. 69. l.) – ugyan­is eb­ben az időben a gyer­mek­lap­okon túl nagy szám­ban je­len­tek meg írá­sai a Ma­gyar Hírlap és a Fő­városi La­pok ha­sáb­ja­in, utób­bi­ban szá­mos al­ka­lom­mal első ol­da­lon ve­zér­cik­kei, ahol a tár­sa­dal­mi igaz­ság­ér­zet­ét bán­tó „há­bor­gá­sa­it” bőségesen volt al­kal­ma ki­fe­je­zés­re jut­tat­ni.

He­ge­dűs Im­re Já­nos Be­ne­dek Elek mo­nog­rá­fi­á­já­ban azt mond­ja: „A fo­lyó­irat tör­té­ne­tét rész­le­te­sen meg­ír­ta Ba­logh Ed­gár a Hall­já­tok em­be­rek? pub­li­cisz­ti­kai gyűj­te­mény előszavában, s a leg­jobb írá­so­kat kö­zöl­te itt” (59. l.) Azon­ban, ha va­la­ki el­ol­vas­sa a fent em­lí­tett előszót, s emel­lett haj­lan­dó ven­ni a fá­rad­sá­got és vé­gig­né­zi a la­pot, igen­csak meglepő fel­fe­de­zés­re jut­hat. Ele­ve nagy bá­tor­ság­nak tar­tom egy lap szerkesztőjének és egy kiemelkedő író­nak élet­mű­vét be­mu­ta­tó kö­tet ide­vo­nat­ko­zó ré­szét és idő­sza­kát egy olyan vá­lo­ga­tás­ra ala­poz­ni, melyről ma­ga a szerző is tud­ja, hogy kor­rek­ci­ó­ra szo­rul s hogy „a külső és belső cen­zú­ra mi­att ki­ma­radt né­hány rész­let, s ugyan­csak emi­att szo­rul ap­ró kor­rek­ci­ó­ra né­hány meg­ál­la­pí­tás”. Ba­logh Ed­gár össze­ál­lí­tá­sa igen­csak egy­ol­da­lú ké­pet fest Be­ne­dek Elekről. Itt kell meg­em­lí­te­ni azt is, hogy Bajkó Má­tyás úgy ír­ta meg Be­ne­dek Elek tan­ügyi pub­li­cisz­ti­ká­i­ról szó­ló ér­te­ke­zé­sét (Be­ne­dek Elek tan­ügyi pub­li­cisz­ti­ká­ja. Pe­da­gó­gi­ai Szem­le 8(1958)6. 553–567. l.), hogy a Ma­gyar Hírlap tan­ügyi ro­va­tá­ról és ben­ne Be­ne­dek Elekről még csak em­lí­tést sem tesz, pe­dig ál­ta­la igen­csak fon­tos kér­dé­sek ke­rül­tek itt na­pi­rend­re. Ezek az előz­mények nél­kül el­kép­zel­he­tet­len­nek tar­tom a Nem­ze­ti Is­ko­la létrejöttét…

Meglepő, hogy egyik szerző sem fi­gyelt fel ar­ra, hogy a lap és hoz­zá fűződően ben­ne Be­ne­dek Elek tör­té­ne­te sem ér vé­gett lap­tól va­ló bú­csú­zó­já­val (Be­ne­dek Elek – Föl­des Gé­za: Ba­rá­ta­ink­hoz. Nem­ze­ti Is­ko­la 9(1902)50. (dec. 13.) 1. l.). Ugyan a lap időlegesen tény­leg meg­szű­nik, s he­lyét 1902 de­cem­be­re és 1903 áp­ri­li­sa kö­zött az ál­ta­la ala­pí­tott Ma­gyar Vi­lág ve­szi át – ami­nek szin­tén főszerkesztője volt –, ám e lap meg­szűn­te után a Nem­ze­ti Is­ko­la új­rain­dul – fo­lya­ma­tos év­fo­lyam­szá­mo­zás­sal. A vál­to­zás az, hogy míg ko­ráb­ban a Nem­ze­ti Is­ko­la szerkesztője Be­ne­dek Elek és főmunkatársa Föl­des Gé­za volt, ez a két poszt a to­váb­bi­ak­ban megcserélődött, s Be­ne­dek Elek egé­szen 1907 ok­tó­be­ré­ig, – ami­kor is a lap­tól vég­leg meg­vá­lik (Be­ne­dek Elek: Le­vél Föl­des Gé­zá­hoz. Nem­ze­ti Is­ko­la 14(1907)41. (okt. 12) 1–2. l.) és Apponyi Al­bert fel­ké­ré­sé­re el­vál­lal­ja a Nép­ta­ní­tók Lap­ja szer­kesz­té­sét – a lap­nak főmunkatársa ma­radt és je­len­tek itt meg fo­lya­ma­to­san írá­sai. Megjegy­zen­dő, hogy a Nem­ze­ti Is­ko­la vé­gül hu­szon­hat év­fo­lya­mot élt meg, s csak 1919-ben szűnt meg.

A fent em­lí­tett né­hány pél­da ku­ta­tá­si hi­á­nyos­sá­gok­ra, ellenőrizetlenül át­vett félinformációkra, fi­gyel­met­len­sé­gek­re hív­ják fel fi­gyel­mün­ket, ami­hez ha­son­lók­kal bőségesen ta­lál­koz­ha­tunk a Be­ne­dek Elek­ről szó­ló és ve­le kap­cso­la­tos ér­te­ke­zé­sek egy ré­szé­ben. To­váb­bá iga­zol­ják szük­ség­sze­rű­ség­ét egy ké­szülő bib­li­og­rá­fi­á­nak, ami­vel mi­ni­má­lis­ra csök­kent­het­jük a ha­son­ló hi­bák lehetőségét s lehetőséget ad­nak egy kor­rekt, rész­le­tes mo­no­grá­fia és más fel­tá­ró vagy be­mu­ta­tó jel­le­gű mű­vek el­ké­szí­té­sé­hez.

*

Be­ne­dek Elek­nek az ál­ta­la szer­kesz­tett la­po­kon túl szá­mos írá­sa je­lent meg különböző la­pok ha­sáb­ja­in. Így hu­za­mo­sabb időn ke­resz­tül adott köz­re ki­sebb-na­gyobb rend­sze­res­ség­gel a már em­lí­tett la­po­kon túl a Fővárosi La­pok, Pes­ti Hírlap, Pes­ti Nap­ló, Nem­zet, Nagy­vá­ra­di Nap­ló, Sza­bad­ság, Ma­gyar Lá­nyok, Ke­le­ti Újság, Bras­sói Lapok, kü­lön­fé­le szé­kely­föl­di la­pok, mint pl.: Székely-Udvarhely, Szé­kely­föld, Ud­var­he­lyi Híradó stb. la­pok ha­sáb­ja­in, de időközönként je­len­tek meg írá­sai Ma­gyar­or­szág, sőt Eu­ró­pa ha­tá­ra­in túl is, mint pél­dá­ul az Ame­ri­kai Ma­gyar Nép­sza­va vagy ép­pen az Ame­ri­kai Ma­gyar Re­for­má­tu­sok Lap­ja ol­da­la­in. Már ezek az új­sá­gok is mu­tat­ják, hogy ha­tal­mas anyag­gal ál­lunk szem­ben és se sze­ri, se szá­ma azok­nak a ki­sebb-na­gyobb la­pok­nak, ahol az írá­sai – né­ha csak egy-kettő, más­hol akár tu­cat­nyi, vagy akár több is – meg­je­len­tek, nem is be­szél­ve a má­sod- és har­mad közlésekről. Ez utób­bi eset­ben, azt vehető ész­re, hogy szá­mos Be­ne­dek Elek­kel (is) kap­cso­la­tos ta­nul­mány jó né­hány hi­vat­ko­zá­sa ezek­re a má­sod­köz­lé­sek­re hi­vat­ko­zik, feltehetőleg azért is, mert sok eset­ben nem is olyan köny­nyű meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy az adott cikk­nek, írás­nak van-e ko­ráb­bi előzménye.

Ed­dig sa­ját gyűj­té­se­im­re ala­poz­va és Urbán Lász­ló iro­da­lom­tör­té­nész kéz­ira­tos gyűj­té­sét fel­hasz­nál­va, több mint száz­har­minc (!) lap­ról van tu­do­má­sunk, ame­lyek­ben Be­ne­dek Elek­nek kü­lön­fé­le írá­sai je­len­tek meg még az éle­te fo­lya­mán, s amelyekből leg­alább egy, de ál­ta­lá­ban már több írá­sát is­mer­jük.

A 19. szá­zad utol­só har­ma­dá­ban és a 20. szá­zad ele­jén, a vi­dé­ken és fal­vak­ban élő em­be­rek há­zá­ba még rit­kán jár­tak rend­sze­re­sen na­pi- vagy he­ti­lap­ok. A tár­sa­da­lom na­gyobb ré­szé­nek és főképpen az e te­rü­le­ten élő em­be­rek több­sé­gé­nek az ol­va­sást a nap­tá­rak és ka­len­dá­ri­u­mok je­len­tet­ték. Be­ne­dek Elek föl­is­mer­te en­nek jelentőségét s éle­té­nek de­re­kán ő vált az egyik leg­is­mer­tebb kalendáriumszer­kesz­tő­vé. Egy időben az Athenaeum szin­te min­den nap­tá­ra az ő szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg s volt olyan év, ami­kor kö­zel tu­cat­nyi nap­tá­rat és ka­len­dá­ri­u­mot je­len­te­tett meg s ezek mel­lett még jó né­hány­ban je­len­tek meg írá­sai. A szá­zad­for­du­ló kör­nyé­ki év­ti­ze­dek­nek jelentős nap­tár- és ka­len­dá­ri­um­iro­dal­má­nak fel­tá­rá­sa még vá­rat ma­gá­ra, pe­dig szin­te el­kép­zel­he­tet­len mi­cso­da iro­dal­mi és egyéb kin­csek búj­tak meg itt. Ahány je­le­sebb író, új­ság­író volt a kor­ban szin­te min­den­ki­nek je­len­tek meg írá­sai ezek­ben az egy éven ke­resz­tül rend­sze­re­sen for­ga­tott ki­ad­vány­ok­ban. Szép szám­mal je­len­tek meg írá­sai ezek­ben Be­ne­dek Elek­nek is; to­váb­bá ide so­rol­hat­juk az an­to­ló­gi­á­kat s az egyes la­pok különböző ün­ne­pi al­kal­mak­ból (ka­rá­csony, Mil­len­ni­um stb.) meg­je­len­te­tett al­bu­ma­it is. Töb­bek közt egy ilyen tí­pu­sú mun­ká­ban je­len­tek meg Be­ne­dek Elek­nek há­rom éven ke­resz­tül több ol­da­las éves ver­ses (!) össze­fog­la­lói, mely­ben az adott év po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi tör­té­né­se­it fog­lal­ta össze, és amelyről ed­dig ugyan­csak nem sok em­lí­tés tör­tént a szak­iro­da­lom­ban.

*

A mű­vei fel­tá­rá­sá­nak, má­sik sok fej­tö­rést oko­zó sar­ka­la­tos kér­dé­se, hogy mi­lyen álne­ve­ken je­len­tek meg mű­vei? Az önál­ló mű­vei ese­té­ben vi­szony­lag egy­sze­rű a kér­dés, bár itt is előfordul, hogy nem a sa­ját ne­vén adott köz­re mű­vet, mint pél­dá­ul ami­kor a mil­len­ni­um évé­ben Pár­tat­lan né­ven ad­ta köz­re ver­ses­kö­tet­ét (Pár­tat­lan: Ál­do­zat­lán­gok az új ez­red­év haj­na­lán. [Bu­da­pest,] 1896. [Szerző.] 47 l.), vagy az 1920-as évekből is­mert né­hány al­ka­lom­mal, ami­kor egy­sze­rű­en csak Elek apó né­ven ke­rült for­ga­lom­ba egy-egy kö­te­te.

Az időszaki ki­ad­vány­ok ese­té­ben sok­kal ne­he­zebb a hely­zet. Né­hány le­xi­kon cím­szó, bio­grá­fia, ál­név­le­xi­kon ugyan hoz va­la­mennyi ál­ne­vet, de ko­ránt sem ele­get. Alapvetően is­mert Be­ne­dek Elek ál­ne­vek­nek nevezhetőek az ő név­va­ri­á­ci­ói: B. E.; b.e.; be; B-k E-k; B-k; B. il­let­ve a: Szé­kely Hu­szár; Szé­kely hu­szár; Gó­bé, Kó­pé, Ze­ke, -k. és éle­te má­so­dik fe­lé­ben az Elek apó és Elek nagy­apó. Ez utób­bi­ak­ból már könnyen levezethető, hogy a Sz-ly H-r; Sz. H.; SzH; G-é; K-é; E-ó; E ó. il­let­ve, a Hu­szár Be­ne­dek és a Ze­ke Be­ne­dek ál­ne­vek is őt ta­kar­ják.

Gya­ko­ri és könnyen érthető kéz­je­gye: b. és –b. – ugyan­ak­kor en­nek is­mer­te­té­sét is el szok­ták hagy­ni, il­let­ve gya­ko­ri kéz­jegy­nek bi­zo­nyult a K.; és az E. is, de ezek­re na­gyon oda kell fi­gyel­ni, nem le­het vá­lo­ga­tás nél­kül ne­ki tu­laj­do­ní­ta­ni, mi­vel töb­ben is él­tek ezek­kel az alá­írá­sok­kal, sok­szor ugyan an­nál a lap­nál és ugyan ab­ban az időben.

Ke­vés­bé is­mert, hogy az Elek apót megelőzte az Elek apa, mint kéz­jegy.

Már a ku­ta­tás ele­jén rá kel­lett jön­ni, hogy Be­ne­dek Elek na­gyon is sze­re­tett ját­sza­doz­ni a kü­lön­fé­le ál­ne­vek­kel. Ezek kö­zött több olyan is van, ami más – ko­ráb­bi – ál­ne­vek­re vissza­ve­zet­ve vi­szony­lag köny­nyen megfejthető és ref­lek­tál az írá­sa tar­tal­má­ra, ilyen töb­bek közt a Bús Szé­kely és a Rok­kant hu­szár. Sok egy­szer, rö­vid ide­ig, vagy rit­kán hasz­ná­la­tos ál­ne­vet is hasz­nált, ami rész­ben a cikk uta­lá­sa­i­ból, tar­tal­má­ról és stí­lu­sá­ból vezethető vissza Be­ne­dek Elek­re, pél­dá­ul: Egy ol­va­só; A for­dí­tó; Fotografus; Gyor siro; Sen­ki; Szé­kely; A szerk.; A szerkesztő; Szó­ki­mon­dó; A tárczairó; Ván­dor; Veto. Ezek sok eset­ben a ku­ta­tó szá­má­ra csak ak­kor tűn­nek ki, ha tény­le­ge­sen kéz­be ve­szi a pe­ri­o­di­ká­kat, s azo­kat té­te­le­sen vé­gig­né­zi, vé­gig­la­poz­za, s így be­te­kin­tést nyer az új­ság és író­i­nak vi­lá­gá­ba, ész­re­vé­ve az egy­más­sal feleselő, egy­más­ra ref­lek­tá­ló vagy ép­pen a so­ro­zat jel­le­gű írá­so­kat is. E nél­kül nem is le­het­ne azo­no­sí­ta­ni sok eset­ben az írá­sok szerzőit, s még így is sok ma­rad azo­no­sí­tat­la­nul, mi­vel egyes la­pok­nál, vagy különböző ro­va­tok­nál nem volt di­vat kéz­jeggyel el­lát­ni a cik­ket. Ez saj­nos sok eset­ben pont a ve­zér­cik­kek­nél len­ne na­gyon fon­tos. Be­ne­dek Elek egyik sa­ját lap­já­nál, a Ma­gyar Nép ese­té­ben il­let­ve a Ma­gyar­ság ha­sáb­ja­in is sok­szor ez volt ta­pasz­tal­ha­tó, pe­dig biz­tos­ra vehető, hogy a kéz­jegy nél­kü­li ve­zér­cik­kek egy ré­sze itt ne­ki tu­laj­do­nít­ha­tó.

Fej­tö­rést oko­zó ál­név volt a Griff és az Igaz­mon­dó, de hosszas ke­res­gé­lés­sel be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy bi­zo­nyos he­lye­ken ezek az ál­ne­vek is őt ta­kar­ják. Az egyik egy so­ro­zat­jel­le­gű foly­ta­tás alatt, a má­sik főleg, egyes, a kor tár­sa­dal­mát bí­rá­ló er­köl­csi tar­tal­mú „le­ve­lei” alatt.

*

Mind­ezek már most előrevetítik a készülő bib­li­og­rá­fia és a je­len ku­ta­tás hasz­nos­sá­gát, re­mél­ve, hogy hoz­zá­se­gít­het­jük a ku­ta­tó­kat és a Be­ne­dek Elek élet­mű után érdeklődőket, hogy a mé­zes-má­zos gyer­me­kek­nek író, sok­szor őt is gyer­me­teg lel­kű nagy­apó­nak tar­tó köz­fel­fo­gás­ból ki­ra­gad­juk, s meg­ad­juk az őt megillető he­lyét is az iro­da­lom­tör­té­net­ben, hi­szen ő nem­csak me­se­író volt, de po­li­ti­kus, nem­ze­tét féltő új­ság­író, irodalomszervező, né­pé­ért dol­goz­ni és ten­ni aka­ró munkás…