magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Csomafáy Ferenc: Sif­lis Zol­tán tük­re


Sif­lis Zol­tán alap­fog­lal­ko­zá­sa filmrendező. De 16-15 éve a köz­élet is fog­lal­koz­tat­ja. A Vaj­da­sá­gi Ma­gyar De­mok­ra­ti­kus Kö­zös­ség ala­pí­tó tag­ja. Különböző kul­tu­rá­lis tár­cá­kat is ve­ze­tett, je­len­leg a Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­nács par­la­ment­jé­nek kul­tusz­mi­nisz­te­re Szer­bi­á­ban. De szí­vé­hez leg­kö­ze­lebb ma is a film­ké­szí­tés áll. Elsősorban szo­ci­og­rá­fi­ai do­ku­men­tum­fil­me­ket for­gat. Elsőnek nyúlt ah­hoz a fon­tos té­má­hoz, ami a vaj­da­sá­gi ma­gyar­sá­got év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül fog­lal­koz­tat­ta. Az 1944–45-ös Ti­to par­ti­zán­jai ál­tal meg­ej­tett vérengzésről, amit a Vaj­da­ság­ban la­kó ma­gyar­ság el­len kö­vet­tek el. Ez­után so­ro­zat­ban ké­szül­tek azok a do­ku­men­tum­fil­mek, me­lyek azo­kat a meg­aláz­ta­tá­so­kat, tra­u­má­kat tük­röz­ték, ami­ket a ma­gyar la­kos­ság szen­ve­dett el.

Ma már 35 tel­jes es­tét betöltő do­ku­men­tum­film­je van, va­la­mint szám­ta­lan rö­vid film­je. Eze­ket a fil­me­ket a mai na­pig a Ma­gyar Te­le­ví­zió mu­tat­ja be. A hely­zet­re az is jellemző, hogy eze­ket a do­ku­men­tum­fil­me­ket a vaj­da­sá­gi te­le­ví­zió a mai na­pig nem mu­tat­ta be. Azért, mert ezek po­li­ti­kai fil­mek, és olyan kér­dé­se­ket vet­nek fel, me­lyek­kel a mai szerb tár­sa­da­lom köz­tu­da­ta na­gyon ne­he­zen tud meg­bir­kóz­ni.

1995-től, ami­kor a ma­gyar­or­szá­gi te­le­ví­zi­ók ki­sebb­sé­gi mű­so­rai be­in­dul­tak, be­in­dult a Du­na Te­le­ví­zió is, Sif­lis Zol­tán mun­ka­tár­sa­i­val és mű­he­lyé­vel, a ki­sebb­ség prob­lé­má­i­val fog­lal­ko­zó mű­so­rok mun­ka­tár­sa lett.

Ennyiből is lát­hat­juk, hogy Sif­lis Zol­tán rá­ér­zett ar­ra a sáv­ra, amely tu­laj­don­kép­pen a ki­sebb­ség­ben élők ön­azo­nos­ság tu­da­tá­nak meg­tar­tá­sát, ápo­lá­sát je­len­ti.

– Mennyi­re van szük­sé­ge a ki­sebb­ség­ben élő ma­gyar­ság­nak ar­ra, hogy mi­nél job­ban meg­is­mer­je sa­ját múlt­ját, a sa­ját lehetőségeinek a va­ri­á­ci­ó­it?

– Ha fi­gye­lem­be vesszük az el­múlt fél év­szá­zad po­li­ti­kai rend­sze­re­it, ame­lyek a ki­sebb­sé­gek szá­má­ra va­ló­já­ban egy sa­já­tos bék­lyó, egy­faj­ta tör­té­nel­mi, ide­o­ló­gia és szel­le­mi tor­zí­tás volt. De a rend­szer­vál­tá­sok­nak köszönhetően előállt egy más po­li­ti­kai lég­kör. Az ér­tel­mi­ség­nek az a fel­ada­ta, hogy nem­ze­té­nek fel­tár­ja azo­kat a va­lós po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi at­ro­ci­tá­so­kat, me­lye­ket, mint ki­sebb­ség el kel­lett szen­ved­nie. Eze­ket igen is, fel kell tár­ni, mert akár be­vall­ják, akár nem, ezt csa­lá­don­ként is meg­szen­ved­ték a nem­ze­ti ki­sebb­ség­ben élők. A film­mű­vé­szet­nek, sa­já­tos esz­kö­ze­i­vel is, be­szél­ni kell ró­luk. Ez­zel is se­gí­ti a ge­ne­rá­ci­ók jövőbe né­zé­sé­nek szán­dé­ka­it, a va­ló tör­té­né­sek hát­te­rét, és azok­nak kö­vet­kez­mé­nye­it is­mer­tet­ni. Ez­ál­tal lét­re­hoz egy egész­sé­ges tu­da­ti lel­ki ál­la­po­tot, amely se­gít­sé­get je­lent a szenvedőknek, a meg­alá­zot­tak­nak a múlt fel­dol­go­zá­sá­ban.

– Ép­pen a do­ku­men­tum­fil­mek azok, ame­lyek, az el­foj­tott, el­tit­kolt tra­u­má­kat meg­nyit­ják, meg­mu­tat­ják, átélhetővé te­szik, és több ge­ne­rá­ci­ót is el­gon­dol­kod­tat­nak. Nem azért, hogy a több­ség és a ki­sebb­ség kö­zött újabb éket ver­jen, és konf­lik­tust ger­jesszen. A jó do­ku­men­tum­film­nek fel­ada­ta, hogy a kö­zös­ség­nek az azo­nos­ság tu­da­tát elősegítse.

– Szá­muk­ra pél­da volt a Ba­lázs Bé­la Stú­di­ó­ban ké­szült do­ku­men­tum­fil­mek. Először tár­tak fel olyan je­len­sé­ge­ket, mely­ben a más­ként gon­dol­ko­dók el­tá­vo­lí­tá­sa, el­le­he­tet­len­né te­vé­se volt a fil­mek tár­gya. Ezek a fil­mek egy egé­szen más gon­dol­ko­dá­sú kö­zön­sé­get kezd­tek ki­ala­kí­ta­ni. Az em­be­rek rá­döb­ben­tek ar­ra, hogy van­nak bá­tor al­ko­tók, akik fel tud­ják vál­lal­ni az úgy­ne­ve­zett ta­bu té­má­kat. Ezek a fil­mek el­in­dí­tot­tak egy fo­lya­ma­tot, egy ti­pi­kus szem­lé­le­tet. En­nek kö­vet­kez­té­ben a do­ku­men­tum­fil­mek hoz­zá­já­rul­tak a szem­lé­let­vál­toz­ta­tás­hoz. Már tíz év­vel az­e­lőtt, mielőtt meg­tör­tént vol­na a tár­sa­dal­mi vál­to­zás. Ez­zel hoz­zá­já­rul­tak az el­hall­ga­tott sú­lyos tár­sa­dal­mi prob­lé­mák fel­tá­rá­sá­hoz. Ná­lunk fe­le is ezek a fo­lya­ma­tok zaj­lot­tak le, mi fil­me­sek vol­tunk azok, akik a tár­sa­dal­mi prob­lé­má­kat el­mond­tuk. Al­kal­mi kis kö­zös­sé­gek­nek be­mu­tat­va, sze­ret­tünk vol­na újabb vi­tát nyit­ni a sor­sunk­ról. A Tito–Sztálin vi­tát, a be­szol­gál­ta­tá­sok okoz­ta ne­héz­sé­ge­ket, a pa­rasz­ti ré­teg el­sor­vasz­tá­sá­nak kö­vet­kez­mé­nye­it. Olyan fil­mek ké­szül­tek, me­lye­ket az ak­ko­ri te­le­ví­zió­adók nem köz­ve­tí­tet­tek, de a té­ma az em­be­rek szá­má­ra fon­tos volt. Ki­de­rült, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gya­rok kö­zös­sé­ge is rá­döb­bent ar­ra, hogy mi­lyen igaz­ság­ta­lan­sá­gok vol­tak.

Ami­kor egy film kö­rül ki­ala­kul egy vi­ta, felve­tő­dik az is, hogy az áb­rá­zolt hely­ze­tet, ho­gyan le­het or­vo­sol­ni. Ezt a 7-8 évet tar­tom tény­leg na­gyon ér­té­kes­nek az én fil­mes éle­tem­ben. Mi­kor a kö­zös­ség igaz­ság ér­ze­tét meg­nyi­tot­tuk, és el­in­dult egy olyan fo­lya­mat, ami az­tán oda ve­ze­tett, hogy a kö­zös­ség kez­dett mind bát­rab­ban szól­ni, az­az fel­vál­lalt po­li­ti­kai szin­ten is olyan gon­dol­ko­dást, mely­nek gyö­ke­rei már ko­ráb­ban meg­vol­tak. Hi­szen a több­ség­ben egy per­ma­nens fé­le­lem lé­te­zett a ki­sebb­sé­gek­kel szem­ben. Ma már más­kép­pen tu­dunk ez el­len küz­de­ni. Volt egy időszak, ami­kor a do­ku­men­tum­film er­re na­gyon jó volt és be is töl­töt­te ezt a sze­re­pet. Saj­nos mind Ma­gya­ror­szá­gon, mind ná­lunk be­állt egy vál­ság. De most is ál­lít­ha­tom, az ut­cán he­ver­nek a meg­rá­zóbb­nál, meg­rá­zóbb té­mák, me­lyek iránt ér­de­mes fil­mes érdeklődéssel kö­ze­led­ni, gaz­da­gít­ván a moz­gó­ké­pes ta­nul­má­nyo­kat. Saj­nos az utób­bi évek­ben ezen e té­ren egy meg­tor­pa­nás ál­lott be. A mé­di­ák sza­ba­dok let­tek és iga­zi ta­bu té­mák már nin­cse­nek. Az­az most is van­nak ta­bu té­mák, mert óri­á­si a hír­döm­ping. A megtörténtekről gyor­san el­jut­nak a hí­rek a te­le­ví­zi­ó­ba és a következő hír már el is, mos­sa azt, ami hír volt előbb. De még­is van­nak ta­buk, amik job­ban el van­nak rejt­ve a nézők elől, mint ed­dig. A ma if­jú­sá­ga in­kább a szó­ra­ko­zást, a könnyed is­mert­ter­jesz­tést vál­lal­ja fel és az iga­zi ta­buk nem ér­dek­lik az al­ko­tó­kat.

– A va­ló­di mű­vész sok­kal ér­zé­ke­nyeb­ben tud rá­érez­ni azok­ra a va­ló­di prob­lé­mák­ra, amik tény­leg fog­lal­koz­tat­ják kö­zös­sé­gü­ket. ők azok, akik filmről lé­vén szó, kép­ben tud­ják meg­fo­gal­maz­ni a tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi erővonalakat, me­lyek tu­laj­don­kép­pen egy bi­zo­nyos nép­cso­port­nak az éle­tét meg­ha­tá­roz­zák. Ezek­nek az al­ko­tók­nak egy ré­sze ha­tá­ron tú­li fil­mes. Ezt a ne­mes szán­dé­kot, bi­zo­nyos po­li­ti­kai kö­rök, egy bi­zo­nyos or­szág­ban, akik­nek el­mé­le­ti­leg nem is kel­le­ne kö­zöm­bös­nek len­nie az iránt, hogy kö­rü­löt­tük tu­laj­don­kép­pen mi tör­té­nik, ho­gyan tud­ják megfelelő mó­don ke­zel­ni? A film­ké­szí­tés­hez pénz kell. Ezt a ki­sebb­ség­ben élő mű­vé­szek ho­gyan tud­ják meg­te­rem­te­ni?

– Az utób­bi időben Vaj­da­ság­ban sem­mi­lyen tá­mo­ga­tás nem volt. A 90-es évek­ben be­in­dult egy rosszul ér­tel­me­zett ha­za­fi­as jel­le­gű fo­lya­mat. A nem­­ze­ti ki­sebb­sé­gek fe­lé zá­rul­tak a csa­pok. Az anya­­­or­szá­gi vál­to­zá­sok hat­nak oda, hogy meg­fo­gal­ma­zó­dik az, hogy a ha­tá­ron tú­li­ra is rá le­het fi­gyel­ni. A Vaj­da­ság au­to­nó­mi­á­ját meg­szün­tet­ték. Volt olyan időszak, ami­kor a ka­me­rát az ut­cá­ra ki­vin­ni nem le­he­tett. Fo­ko­zott cen­zú­rát al­kal­maz­tak. A tá­mo­ga­tás is el­ma­radt. Ek­kor lép fel az anya­or­szág új kul­tú­ra po­li­ti­ká­ja. On­nét jött az anya­gi tá­mo­ga­tás. El egé­szen ad­dig, hogy a pro­du­ce­re­ink is anya­or­szá­gi­ak. Ná­lunk az a sa­já­tos hely­zet ál­lott elő, hogy bi­zo­nyí­ta­ni kel­lett az anya­or­szág fe­lé is. Ad­dig csak a sa­ját or­szá­gunk fe­lé kel­lett bi­zo­nyí­ta­nunk. Mi­u­tán a pénz az anya­or­szág­ból jött, ne­künk az anya­or­szá­ga­ik­kal is meg kel­lett küz­de­nünk. Azok íz­lé­sét kel­lett ki­szol­gál­nunk. Be­jött egy sa­já­tos hely­zet, ke­ve­sebb lett a pénz a ma­gyar fil­mes vi­lág­ban. Ma fél év alatt el kell köl­te­ni a pénzt. A fil­mek tá­mo­ga­tá­sa is be­szű­kült.

Ezek­ben a na­pok­ban si­ke­rült el­ér­ni ma­gyar kez­de­mé­nye­zés­re, hogy egy újabb, mond­hat­ni sti­mu­lá­ló pénz­összeg ke­rül be a do­ku­men­tum­fil­me­sek vi­lá­gá­ba. A Du­na Te­le­ví­zió egy újabb együtt­mű­kö­dés szerződést írt alá, amely­nek ér­tel­mé­ben, meg­pró­bál­nak a mai kor ma­gyar tár­sa­dal­mi va­ló­sá­gát fel­tá­ró do­ku­men­tum­fil­mek­re pá­lyá­za­tot ki­ír­ni. Szá­muk­ra ez egy újabb lehetőség. Az előttünk ál­ló pers­pek­tí­va kezd de­ren­ge­ni, és úgy ér­zem, er­re van lehetőség.

A má­sik nagy prob­lé­ma, hogy ne­künk nincs lehetőségünk, az utób­bi időben a köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zi­ók alig kap­nak pénzt ar­ra, hogy jó mű­sor időben le­ve­tít­sék a film­je­in­ket.

– Em­lí­tet­te, hogy „dö­gi­vel van­nak ér­de­kes jó té­mák”. Közelebbről mik­re gon­dol?

– A mai na­pig nem ké­szült ala­pos do­ku­men­tum­film ar­ról az ál­la­pot­ról, amit a há­bo­rús hely­zet vál­tott ki. Na­gyon sok fi­a­tal­nak egyik pil­la­nat­ról a má­sik­ra kel­lett dön­te­nie, hogy ma­rad a szülőföldjén a csa­lád­ja mel­lett, a va­gyo­ná­val. Men­te­ni kel­lett az éle­tét, ami na­gyon gyak­ran szét­sza­kí­tot­ta a csa­lá­do­kat. En­nek kö­vet­kez­té­ben egy sa­já­tos két­la­ki­ság, egy­faj­ta hon­ta­lan­ság jött lé­re. Dél­vi­dé­ken igen jó­mó­dú em­be­rek vol­tak, ipa­ro­sok, vál­lal­ko­zók. Ezek rög­tön me­ne­kül­tek Ma­gya­ror­szág­ra, vagy kül­föld­re. Ezek a sor­sok nin­cse­nek fel­tár­va.

Nem tud­juk mi lett azok­nak a sor­sa, akik ilyen for­mán akár félelemből, akár eg­zisz­ten­ci­á­lis okok­ból ki­fo­lyó­lag el­köl­töz­tek kül­föld­re, vagy Ma­gya­ror­szág­ra.

                                          

A há­bo­rú után a ki­sebb­ség sa­já­tos mó­don szem­be­sült az­zal, hogy tel­je­sen ide­ge­nek bir­to­ká­ba, tu­laj­do­ná­ba, ke­zé­be ke­rül­nek azok a vál­la­la­tok, ame­lyek az el­múlt év­ti­zed­ben a mun­ka­ere­jű­ket le­kö­töt­ték. A po­li­ti­ka hi­he­tet­le­nül ke­vés vaj­da­sá­gi ma­gyar­nak tet­te lehetővé azt, hogy a termelő esz­kö­zö­ket meg­ve­gye. Az igaz­sá­gos­nak fel­tün­te­tett po­li­ti­ka já­ték­sza­bály­ok mel­lett a ma­gya­rok nem tud­tak pri­va­ti­zá­lód­ni.

A fil­me­sek azt sem ele­mez­ték ki, hogy a po­li­ti­ka szer­ve­ze­te­ink ered­mé­nyes­sé­gei, ho­gyan vál­toz­nak. Közelről fi­gyel­ve a po­li­ti­kai éle­tet, mi­ért van az, hogy hol kö­zel va­gyunk hol, el­tá­vo­lo­dunk az egyé­nek­től. Meg­be­szél­tet­ni a kö­zös­sé­get, mit tart ered­mény­nek és mi az, ami ne­kik nem tet­szik. Fon­tos len­ne a kö­zös­ség ki­tá­rul­ko­zá­sa, mit tart jó­nak, mi­ért, mi az, amit nem fo­gad el. Mit ho­gyan ten­né­nek. Az ered­mé­nyek, amit a pár­tok el­ér­tek, a kö­zös­ség szem­pont­já­ból is ered­mé­nyek? Lát ben­nük pers­pek­tí­vát?

– A ha­tá­ron túl működő különböző ma­gyar fil­mes cso­por­tok szá­má­ra mit je­len­te­ne az, ha Er­dély­ben be­in­dul­na a na­pi 24 órás té­vé­adás?

– Je­len­leg azt ta­pasz­ta­lom, hogy azok­ban a te­le­ví­zi­ós adá­sok­ban, me­lyek ma­gyar kö­zös­sé­gek se­gít­sé­gé­vel lét­re­jöt­tek, nem na­gyon kap­nak he­lyet a do­ku­men­tum­fil­mek. Nem lé­te­zik a do­ku­men­tum­fil­mek szerkesztősége. Le­men­nek a hí­rek és kész. A 24 órás adás üze­mel­te­té­se sok pénz­be ke­rül. Ennyit nincs ki ad­jon. Meg­ha­tá­ro­zó, mi­vel töl­te­nék meg a prog­ra­mot. Ar­ról sincs ada­tunk, ha kri­ti­kus do­ku­men­tum­film ké­szül­ne a po­li­ti­kai pár­tok­ról, ér­dek­vé­del­mi szervezetekről, azok ho­gyan re­a­gál­ná­nak. Ar­ra le­het szá­mí­ta­ni, hogy előbb vagy utóbb rá­jön a kö­zös­ség ar­ra, hogy nincs nem­ze­ti iro­da­lom, ha nem jut­nak el hoz­zá a köny­vek.

Nem be­szél­he­tünk er­dé­lyi, vaj­da­sá­gi vagy fel­vi­dé­ki, film­kul­tú­rá­ról, ha eze­ket nem lát­hat­ja a nagy­kö­zön­ség. A ma­gyar te­le­ví­zi­ók­nál is az a nagy prob­lé­má­ja, hogy a szó­ra­koz­ta­tó mű­so­rok tel­je­sen át­ve­szik a fő műsoridőt, és ami­kor az ér­tel­mi­ség ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem kö­vet­he­ti, le­he­tet­len időben el­vét­ve mű­sor­ra tűz­nek do­ku­men­tum­fil­me­ket is. Ta­lán a Du­na Te­le­ví­zió len­ne az, amely na­gyon fon­tos kül­de­té­sé­nek ele­get té­ve, tel­je­sít­het­né ezt a fel­ada­tot. Min­den a pénztől függ, amit a po­li­ti­kum ha­tá­roz meg. Mert őket is ál­lan­dó­an szo­rít­ják a ha­zai né­zett­sé­gi fel­té­te­lek. Ho­lott az ere­de­ti szán­dék alap­ján nem ne­kik jött lét­re. Ezért kel­le­ne job­ban oda fi­gyel­je­nek a ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók al­ko­tó mű­he­lye­i­re. Így elképzelhető le­het­ne az Er­dély­ben be­in­du­ló 24 órás adásidővel működő Nem­ze­ti Te­le­ví­zió, Ma­ros­vá­sár­he­lyen. 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
JÁTÉKSZÍN rovat összes cikke

© Művelődés 2008