Művelődés

Fel­hí­vás

„Az ész erő, s így az ész bol­dog­ság.”

Szé­che­nyi Ist­ván: Hi­tel

„De igaz­ság sze­rint hul­lunk ki

A ke­gyet­len óri­ás ros­tán

Ked­vét nem tölt­vén az időnek.”

Ady End­re: Az idő ros­tá­já­ban

„A sa­ját sor­sun­kat ma­gunk ko­vá­csol­juk, az élettől csak annyi kegy­re szá­mít­ha­tunk, amennyit tőle ma­kacs ki­tar­tás­sal, meg­bont­ha­tat­lan össze­fo­gás­sal, cél­tu­da­tos és ko­moly mun­ká­val ki­kény­sze­rí­tünk.”

Már­ton Áron

2008-tól az Er­dé­lyi Ma­gyar Közművelődési Egye­sü­let (EMKE) belső kez­de­mé­nye­zés­re áp­ri­lis 12-ét az Er­dé­lyi Ma­gyar Közművelődés Nap­já­vá nyil­vá­nít­ja.

Ezen az ün­ne­pi al­kal­mon, me­lyet nagy múl­tú köz­in­téz­mé­nyünk meg­ala­pí­tá­sa nap­já­ra rög­zí­tet­tünk, ren­dez­vé­nye­ink szer­ve­zé­se­kor a mű­velt­ség köz­kincs­csé té­te­lé­nek gon­do­la­tát tart­juk szem előtt – amint a fen­ti mot­tó­ból is ki­ol­vas­ha­tó – Szé­che­nyi szel­le­mé­ben. Az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz va­ló csat­la­ko­zá­sunk a kul­tú­ra doméniumában is új fe­je­ze­tet nyi­tott, fon­tos­nak és szük­ség­sze­rű­nek lát­szik te­hát, hogy e té­ren is ver­seny­ké­pe­sek le­gyünk.

Az EMKE elsődleges fel­ada­ta min­dig is a „köz­ér­tel­mes­ség” fej­lesz­té­se volt, most is kö­te­les­sé­ge fel­vál­lal­ni az új kö­rül­mé­nyek ki­hí­vá­sa­it. A közművelődésben dol­go­zó in­téz­mé­nyek és szer­ve­ze­tek ré­gen fel­is­mert ér­de­ke, hogy ma­gas szín­vo­na­lú mun­kát vé­gez­ze­nek.

2008-tól az EMKE or­szá­gos ta­va­szi köz­gyű­lés­ét min­dig az eh­hez a dá­tum­hoz kö­ze­li szom­ba­ton fog­ja rend­sze­re­sen meg­tar­ta­ni.

Azt sze­ret­nénk, hogy a ha­zai ma­gyar művelődési in­téz­mé­nye­ink, szer­ve­ze­te­ink va­la­mint az EMKE társ­­­szer­ve­ze­tei mi­nél több ren­dez­vénnyel te­gyék em­lé­ke­ze­tes­sé ezt a na­pot, azért, hogy ez a sa­ját­sá­gos és spe­ci­fi­ku­san er­dé­lyi ün­ne­pi al­ka­lom mél­tó he­lyet kap­jon a köz­tu­dat­ban.

Az EMKE Or­szá­gos El­nök­sé­ge

A Művelődés szerkesztősége, lé­vén a la­pot a köz­mű­velődés fó­ru­má­nak te­kin­tet­tük s te­kint­jük, a ma­ga sze­rény lehetőségeivel a jövőben is igye­kez­ni fog min­den ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló esz­köz­zel szol­gál­ni ezt a ne­mes esz­mét. Ja­va­sol­ni fog­juk a köz­gyű­lés­nek, hogy pél­dá­ul a jövő esztendőt te­gyük em­lé­ke­ze­tes­sé úgy is, mint Ka­zin­czy Em­lék­évet, lé­vén a nagy nyelv­újí­tó, író, művelődésszervező 250 éve lát­ta meg a nap­vi­lá­got az Ér­mel­lé­ken. Ebből az al­ka­lom­ból pél­dá­ul sze­ret­nők a fi­a­ta­labb nem­ze­dék, mond­juk a kö­zép­is­ko­lás kor­osz­tály fi­gyel­mét Ka­zin­czy Ferenc és a nyelv­újí­tás ko­ra fe­lé for­dí­ta­ni. En­nek ér­de­ké­ben a Ka­zin­czy Tár­sa­ság és a Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság ma­gyar­ta­ná­ri ta­go­za­ta kez­de­mé­nye­zé­sét tá­mo­gat­va csat­la­koz­zunk a Ka­zin­czy­-em­lék­tú­ra szer­ve­zé­sé­hez, mely­nek so­rán az ál­ta­la lá­to­ga­tott hely­sé­ge­ket jár­nák vé­gig az er­re vál­lal­ko­zó és kellően fel­ké­szült fi­a­ta­lok. Még­pe­dig oly mó­don, hogy a szülőhelyről, Érsem­lyén­től el­in­dul egy gye­rek a leg­kö­ze­leb­bi em­lék­hely­re, ott csat­la­ko­zik hoz­zá egy ot­ta­ni di­ák, s ket­ten men­nek to­vább, majd hár­man, és így to­vább.

A di­á­kok fel­ké­szí­tés­hez és ki­vá­lasz­tá­sá­hoz a ma­gyar sza­kos he­lyi ta­ná­rok se­gít­sé­gét kérnők. Ter­mé­sze­te­sen tud­juk, hogy a ki­sebb hely­sé­gek­ben nincs kö­zép­is­ko­la, te­hát az oda­va­ló, a kö­ve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő fi­a­ta­lok ki­vá­lasz­tá­sá­ban az em­lék­he­lyek ma­gyar­ta­ná­ra­i­nak, ta­ní­tó­i­nak, he­lyi művelődésszervezőinek is fon­tos sze­re­pük len­ne. Amint­hogy szá­mí­tunk a he­lyi ön­kor­mány­zat­ok, pol­gár­mes­te­rek, egy­ház­köz­sé­gek tá­mo­ga­tá­sá­ra is, főleg azo­kon a te­le­pü­lé­se­ken, ame­lyek a Ka­zin­czy em­lék­he­lyek kö­zé tar­toz­nak, s ahol va­la­mi­lyen em­lék­je­let is le­het­ne ál­lí­ta­ni. őket is felkérnők, ve­gye­nek részt eb­ben a prog­ram­ban.

A ma­gyar­or­szá­gi, fel­föl­di és kárpátalji szervezők a prog­ra­mot 2007 má­ju­sá­ban hir­de­tik meg. No­vem­ber­ben ki­ad­ványt je­len­tet­het­nénk meg, amely a részvevő em­lék­he­lyek rö­vid is­mer­te­té­sét, Ka­zin­czyhoz va­ló kötődését, en­nek he­lyi őrzését – em­lék­táb­la, szo­bor, ha­gyo­mány­ápo­lás – és ha le­het, ak­kor már a hely­sé­get a tú­rán képviselő di­á­kok, a tá­mo­ga­tó szer­ve­ze­tek, in­téz­mé­nyek, ön­kor­mány­zat­ok képviselőinek ne­vét tennők köz­zé.

Tud­tunk­kal ide­ha­za se­hol sem őrzi még em­lék­táb­la az író he­lyi kap­cso­la­tá­nak em­lé­két, ez az al­ka­lom ki­vá­ló len­ne en­nek pót­lá­sá­ra. Dédácson volt egy obe­liszk, amiről Jó­kai er­dé­lyi tu­dó­sí­tá­sá­ban meg­em­lé­ke­zik, en­nek mai sor­sá­ról nin­csen hí­rünk.

Ka­zin­czy em­lék­ira­ta­i­ból tud­juk, hogy 1816-os er­dé­lyi kör­út­ját éle­te leg­szebb em­lé­kei kö­zött tar­tot­ta szá­mon, mely­hez fog­ha­tó­nak csak a há­zas­ság­kö­tés­ét, mé­zes­he­te­it ta­lál­ta. A tel­jes­ség igé­nye nél­kül csak em­lé­ke­zet­ből fel­so­rol­va a szám­ba jöhető hely­szí­nek (egy vir­tu­á­lis út­vo­nal­lal): Érsemlyén–Nagyvá­rad–Kóly (Ká­gya)–Szalárd–Margitta–Nagykároly–Hadad–Ipp– Kraszna–Zsibó–Kolozsvár–Torda–Alsószentmihály– Bogát–Radnót–Marosugra–Marosvásárhely–Segesvár–Románand­rásfalva–Medgyes–Nagyszeben–Nagye­nyed–Gyulafehérvár–Marosnémeti–Branyicska–Tordos–Dédács–Vaj­­­dahunyad–Lugos. Meg­annyi je­les hely­szín, a ko­r hí­res em­be­re­i­nek la­kó­he­lye. Kis er­dé­lyi tör­té­ne­lem, hely- és művelődéstörténet Ka­zin­czy ürü­gyén, kö­zel két­száz éves tör­té­nel­mi időutazás. Ép­pen ka­pó­ra jön­ne, hogy a 2009-es esztendő a kul­tu­rá­lis tu­riz­mus nem­zet­kö­zi éve, és remélhetőleg az il­le­té­ke­sek so­ron kí­vü­li for­rá­so­kat is el­kü­lö­ní­te­nek majd, ta­lán még nem­zet­kö­zi­e­ket is.

Még ar­ra is gon­dol­tunk, hogy a lap­ban kö­zöl­jük új­ra az Er­dé­lyi le­ve­le­ket mi­nél bővebben, és bíz­tas­suk az út­vo­nal men­tén élőket, hogy egy­részt azo­no­sít­sák be a hely­szí­ne­ket, fe­dez­zék fel te­le­pü­lé­sü­ket, ah­hoz a kor­szak­hoz köthető em­lé­ke­i­ket. Például a marosné­me­ti Gyu­lai csa­lád­nál nevelősködő Döbrentei Gá­bor­ral nyil­ván a Gyu­lai gró­fok ko­lozs­vá­ri pa­lo­tá­jában hány­ták-ve­tet­ték meg a Döbrentei szer­kesz­té­sé­ben meg­jelenő tu­do­má­nyos fo­lyó­irat, az Er­dé­lyi Museum dol­gát, amely­nek Ka­zin­czy is mun­ka­tár­sa volt – ha már a Művelődés az udvari tarktuson, az egykori is­tál­ló szé­na­pad­lá­sán szé­kel 18. esztendeje.