Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Bodó Márta: Ka­to­li­kus szer­ze­tes­ren­dek az er­dé­lyi ne­ve­lés­ben (17–19. szá­zad) (2.)


A fe­ren­ces ne­ve­lés

A ferencrend a 13. szá­zad tá­jé­kán te­le­pe­dett le ma­gyar föl­dön, de mi­vel nem volt sem ala­pí­tá­sa­kor, sem későbbi gya­kor­la­tá­ban ta­ní­tás­ra sza­ko­so­dott rend, ezért ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si te­vé­keny­sé­ge nem annyi­ra jelentős, ere­de­ti el­vek­re ala­po­zott, meg­ha­tá­ro­zó jel­le­gű, mint a cél­ki­tű­zé­se­ik kö­zé ki­fe­je­zet­ten a gye­re­kek, fi­a­ta­lok ok­ta­tá­sát vá­lasz­tó szer­ze­tes­kö­zös­sé­ge­ké. A ferencrend ese­té­ben (kü­lö­nö­sen kez­det­ben) ez in­kább a rend­tag­ok kép­zé­sé­re, a rend sa­já­tos fel­ada­tai be­töl­té­sé­re va­ló fel­ké­szü­lés­re irá­nyult, az­az a rend a ma­ga oktató-nevelő mun­ká­ját a belső fel­ada­tok­ra va­ló kép­zés szol­gá­la­tá­ba ál­lí­tot­ta, sa­ját cél­ja­i­ra ké­pez­te ki a jelentkezőket. E ke­re­tek közt a ha­gyo­má­nyos kle­ri­kus-mű­velt­ség ele­me­i­nek el­sa­já­tí­tá­sát tűz­ték ki cé­lul. Az át­lag kle­ri­kus ez idő tájt is­mer­te a be­tűk tu­do­má­nyát, ami azt je­len­tet­te, hogy fo­lya­ma­to­san írt és ol­va­sott, bár előbbire ke­ve­sebb szük­sé­ge volt, mint utób­bi­ra: a fe­ren­ces ko­los­to­rok nem fog­lal­koz­tak kó­dex­má­so­lás­sal. La­tin nyel­vű is­me­re­te­ket ta­ní­tot­tak, imá­kat, zsol­tá­ro­kat tu­dott a ko­ra­be­li kle­ri­kus, eze­ket hasz­nál­ta, imád­koz­ta la­ti­nul, ezen felül bib­li­ai és megfelelő li­tur­gi­kus is­me­re­tek­kel ren­del­ke­zett, a li­tur­gi­kus éne­ket is el­sa­já­tí­tot­ta,  mert bár a ben­cés li­tur­gi­kus gya­kor­lat­hoz ké­pest a fe­ren­ces ko­los­to­ri (zsoltár)éneklés ki­sebb hang­súlyt ka­pott, ugyan­ak­kor ép­pen az er­dé­lyi, a csíksomlyói ko­los­tor vo­nat­ko­zá­sá­ban föl­tét­le­nül említendő s va­ló­szí­nű­leg az is­ko­lá­val is össze­füg­gés­be ál­lít­ha­tó Kájoni Já­nos tö­rek­vé­se az ének­lés egy­sé­ge­sí­té­sé­re, a nép­ének­lés ki­ter­jesz­té­sé­re, en­nek fog­la­la­ta Cantioneléja: mind­ez az li­tur­gi­kus ének­kel va­ló fog­lal­ko­zás rend­sze­res­sé­gét és igé­nyét jel­zi. A fe­ren­ces szol­gá­lat jellegéből adó­dó­an a hit­szó­no­ki fel­ada­tok­ra kel­lett fi­gyel­me­sen fel­ké­szí­te­ni kü­lö­nö­sen az er­re al­kal­mas rend­ta­go­kat, s a gyón­ta­tás­ra. Előbbi fel­ké­szí­tés­ben a szen­ten­ci­ák ok­ta­tá­sa, az er­kölcs­tan s az „ars”-ok té­ma­kör­ének ok­ta­tá­sa ka­pott sze­re­pet. Mé­szá­ros Ist­ván a kor fe­ren­ces ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyei kö­zül a két leg­ma­ga­sabb szin­tű mun­ká­ját foly­ta­tó esz­ter­go­mi és bu­dai ko­los­to­rá­nak pél­dá­ját hoz­za 1515-ből. Itt ta­ní­tott a ma­gyar fe­ren­ces­ség s a késő kö­zép­ko­ri ma­gyar művelődés kiemelkedő alak­ja, Te­mes­vá­ri Pelbárt is, a pes­ti ko­los­tor szer­ze­te­se volt az a Vá­sár­he­lyi And­rás, aki 1508-ban írt Má­ria-éne­ké­vel a nép­ének­lés mo­dell­jét ad­ta mind a szö­veg iro­dal­mi ér­té­ke, mind a dal­lam­vá­lasz­tás te­kin­te­tés­ben.

A fe­ren­ces ok­ta­tás és az is­ko­lá­ik­ban hasz­nált tan­me­net rend­sze­res ku­ta­tá­sa szám­ta­lan aka­dály­ba üt­kö­zik, rész­ben a for­rá­sok hi­á­nya mi­att, rész­ben a mai ka­te­gó­ri­ák­tól igen eltérő, ko­ránt­sem egy­sé­ges is­ko­la­rend­szer és tan­rend mi­att. „1777-ig, a Ratio Educationis tan­ügyi ren­de­le­té­ig ugyan­is na­gyon ne­héz mai ka­te­gó­ri­ák­kal meg­ha­tá­roz­ni a különböző ta­nár­lét­szám­mal, eltérő tan­anyag­gal, osz­tály­be­osz­tás­sal működő is­ko­lá­kat, ame­lye­ket hol gim­ná­zi­um­nak, hol »csak« ele­mi is­ko­lá­nak ne­vez­nek a for­rá­sok. Rá­adá­sul az is­ko­lák fenn­tar­tá­sá­nak eset­le­ges­sé­ge mi­att szin­te éven­te vál­toz­ha­tott egy-egy tan­in­téz­mény sor­sa – át­me­ne­ti­leg be­zár­ták, fel- vagy vissza­fej­lesz­tet­ték őket –, il­let­ve a ta­ní­tás szín­vo­na­la is. Így sok­szor az ugyan­ar­ra a gim­ná­zi­um­ra vo­nat­ko­zó, el­lent­mon­dó ada­tok is a va­ló­sá­got ír­hat­ják le – más időkeretek kö­zött” (Pin­tér Már­ta Zsu­zsan­na: A ma­gyar­or­szá­gi fe­ren­ces rend kö­zép­fo­kú is­ko­lái a XVII–XVIII. szá­zad­ban). A ko­ráb­bi is­ko­la­tör­té­ne­ti mun­kát és át­te­kin­té­sek is ezek­kel a gon­dok­kal küz­de­nek: Fináczy Ernő mo­nog­rá­fi­á­ja (A ma­gyar­or­szá­gi köz­ok­ta­tás tör­té­ne­te Má­ria Te­ré­zia ko­rá­ban I–II. Bp. 1899–1902) pél­dá­ul nem em­lít min­den fe­ren­ces is­ko­lát, For­gács Fe­ren­cé (A gyön­gyö­si gim­ná­zi­um tör­té­ne­te. In. A gyön­gyö­si gim­ná­zi­um értesítője 1929–30. Gyön­gyös 1930) ke­ve­ri az obszerváns és mi­no­ri­ta is­ko­lá­kat, Mé­szá­ros Ist­ván is­ko­la­ka­ta­ló­gu­sá­ban (Kö­zép­szin­tű is­ko­lá­ink kro­no­ló­gi­á­ja és to­pog­rá­fi­á­ja 996–1948. Ál­ta­lá­no­san képző kö­zép­is­ko­la. Bp. 1988) is van­nak hi­á­nyok. E ki­vá­ló ku­ta­tók mun­ká­já­nak hi­á­nyos­sá­gai csak a ku­ta­tás prob­le­ma­ti­kus vol­tát eme­lik ki: azt, hogy a fe­ren­ces iskolarendszerről ne­héz olyan egy­ér­tel­mű ké­pet raj­zol­ni, mint a je­zsu­i­tá­ról, még az egyes is­ko­lák vo­nat­ko­zá­sá­ban is, nem­hogy a tanmenetről, mint egy­sé­ges és min­de­nütt ér­vé­nyes rendszerről. Még az is prob­le­ma­ti­kus akár az er­dé­lyi fe­ren­ces is­ko­lák vo­nat­ko­zá­sá­ban, hogy egy-egy is­ko­la mi­lyen szin­tű kép­zést nyúj­tott, hogy ele­mi szin­tű volt-e és így alap­kép­zést nyúj­tott-e vagy gim­ná­zi­um­ként mű­kö­dött s en­nek megfelelő osz­tá­lyok­kal is ren­del­ke­zett. Mint azt az er­re vo­nat­ko­zó ku­ta­tást nem­rég áttekintő Pin­tér Már­ta Zsu­zsan­na meg­ál­la­pí­tot­ta, az az ál­lás­pont lát­szik leg­helyt­ál­lóbb­nak, hogy ép­pen a tör­té­nel­mi vi­ha­rok mi­att is a különböző időszakokban különböző szin­tű ok­ta­tás fel­té­te­le­zé­se áll leg­kö­ze­lebb a va­lós hely­zet­hez.

Kez­det­ben, mi­vel a rend fel­ada­tai kö­zé nem tar­to­zó­nak szá­mí­tott, Er­dély­ben, Csíksomlyón sem vet­tek részt a fe­ren­ce­sek a köz­ok­ta­tás­ban, ez ak­ko­ri­ban egy­ház­me­gyei fel­adat volt, az egy­ház­me­gye tar­tott fenn, mű­köd­te­tett a na­gyobb köz­pon­tok­ban kö­zép­is­ko­lá­kat, il­let­ve ez más ren­dek, Er­dély­ben a je­zsu­i­ták dol­ga és pri­vi­lé­gi­u­ma volt. Alap­szin­tű kép­zés­re pe­dig az egy­ház­me­gyei ke­re­tek­be tar­to­zó plé­bá­ni­ák tar­tot­tak fenn (ele­mi) is­ko­lá­kat: a csí­ki kör­zet­ben s je­le­sül Som­lyón is 1590 előtt is folyt ok­ta­tás, a későbbi püs­pök, Szentandrásy Ist­ván itt vé­gez­te (alap­szin­tű) ta­nul­má­nya­it (Sávai Já­nos: A csíksomlyói és kan­tai is­ko­la tör­té­ne­te. Documenta missionaria Hungariam et regionem sub ditione turcica existentem spectantia II. Sze­ged, 1977, 43.) Ud­var­he­lyen ugyan­ak­kor meg­nyílt a je­zsu­i­ták ve­ze­té­sé­vel a kol­lé­gi­um 1593-ban, s ez ha­son­ló cse­le­ke­det­re sar­kall­ta a csíkiakat is, akik a fal­va­ik­ban működő plé­bá­ni­ai is­ko­lák­hoz szok­va vol­tak, s akik­nek kö­ré­ben a de­ák­ság, az­az a ta­ní­tói, is­ko­la­mes­te­ri ál­lás ked­velt volt (Sávai Já­nos: Misszi­ók, mes­te­rek. licenciátusok. Documenta missionaria. Agapé, Sze­ged 1997). Bár a fe­ren­ce­sek te­hát nem te­kin­tet­ték az is­ko­la­ügyet sa­ját rend­jük fel­ada­tá­nak, azon­ban a re­for­má­ció, a so­ro­za­tos er­dé­lyi or­szág­gyű­lé­si ha­tá­ro­za­tok, til­tó és ki­til­tó ren­de­le­tek nyo­mán Er­dély­ben a ka­to­li­kus egy­ház hely­ze­te erősen meg­té­pá­zott volt, egész, nagy ki­ter­je­dé­sű te­rü­le­tek ma­rad­tak pap s min­den­fé­le hit­be­li el­iga­zí­tás nél­kül, így ke­rült ar­ra sor, hogy a fe­ren­ce­sek a nép­ne­ve­lést, a hit­ben va­ló meg­tar­tást nem­csak a hittérítő szó­nok­la­tok, ha­nem az is­ko­lai ne­ve­lés út­ján is fel­ada­tu­kul vál­lal­ták fel. A re­for­má­ció után ala­pí­tot­ták azt az is­ko­lá­ju­kat, amely is­ko­la­ügyi szem­pont­ból is mérföldkő volt a vi­dék if­jai ok­ta­tá­sa te­rén: a csíksomlyói is­ko­lát.

Nem be­szél­he­tünk sa­ját fe­ren­ces is­ko­la­tí­pus­ról, ok­ta­tá­si és tanrendről, mert ez nem volt sem ter­ve, sem cél­ki­tű­zé­se a rend­nek, s is­ko­la­fenn­tar­tó­ként sem tö­re­ke­dett ilyen­nek a ki­ala­kí­tá­sá­ra. A fe­ren­ces is­ko­lát a meglevő, ural­ko­dó is­ko­la­tí­pus és tan­me­net al­kal­ma­zá­sá­val ala­kí­tot­ták ki a he­lyi lehetőségeknek, adott­sá­gok­nak és igé­nyek­nek megfelelően, s a különböző szin­tű ok­ta­tás nyúj­tá­sa mel­lett a hit­be­li alap­is­me­re­te­ket kí­nál­ta, va­la­mint a hit­gya­kor­lat­ban va­ló el­mé­lye­dést.

Az obszerváns fe­ren­ces rend a ki­fe­je­zett ren­di kép­zés mel­lett a gyer­me­kek és if­jak is­ko­lá­zá­sa te­rén is sze­re­pet vál­lalt ak­kor, ami­kor a lel­ki szük­ség a fe­ren­ces misszió ha­té­kony­sá­ga s a lel­kek ín­sé­ge mi­att ezt szük­sé­ges­sé tet­te. Ami­kor 1667-ben a Hit­ter­jesz­té­si Kong­re­gá­ci­ó­hoz for­dul­tak a rend vezetői se­gé­lyért, az er­re ér­ke­zett vá­lasz­ban a ne­ve­lé­si cél­ról is szó esik, hi­szen en­nek tel­je­sí­té­se a ta­ní­tó mun­ká­ja: „Az iskolamesterről pe­dig, akit Csík­ban a gyer­me­kek is­te­nes ne­ve­lé­sé­re s ta­ní­tá­sá­ra al­kal­maz­ni kí­ván­tok, a Sz(ent) Gyü­le­ke­zet atya­i­lag gon­dos­ko­dott, meg­ren­del­vén szá­má­ra, innentől kezd­ve, Ró­má­ból éven­ként fizetendő 30 scudot. Atya­sá­god pe­dig [...] ar­ra tö­re­ked­jék, hogy ezen is­ko­la­mes­ter­ség­re egy mindentekitnetben al­kal­ma­tos és ér­de­mes sze­mély vé­tes­sék fel, kit ké­pes­sé­ge meleltt val­lá­sos buz­gó­sá­ga is ajánl” (Bándi Va­zul: A csíksomlyói rom. kat. főgymnasium tör­té­ne­te. In A csíksomlyói r. kat. főgymnasium értesítője az 1895–96. évről. Csík­sze­re­da 1896. 2–4.)  Székelyudvarhelyen a je­zsu­i­ták mel­lett, majd azok ki­űze­té­sé­vel tőlük át­vé­ve a sta­fé­tát, úttörő mun­kát foly­ta­tott a ka­to­li­kus is­ko­lá­zás te­rén.

A 17. szá­zad­ban in­dult szer­ve­zet­tebb, tu­da­tos for­má­ban a fe­ren­ces ok­ta­tás. Kö­rül­be­lül egy időben há­rom ko­los­to­ri is­ko­lát em­lí­te­nek: a csíksomlyóit, a mikházit és a szár­he­gyit. A kö­zép­is­ko­lás tan­me­net ki­ala­kí­tá­sát az 1661-es ta­tár­be­tö­rés meg­hi­ú­sí­tot­ta. Kez­det­ben a ta­nu­lók szá­mát sem tud­juk, a fel­jegy­zé­sek, ha ké­szül­tek is, meg­sem­mi­sül­tek. A csíksomlyói fe­ren­ces gim­ná­zi­um­ra vo­nat­ko­zó első hi­te­les írott for­rás 1630-as kel­te­zé­sű: Pálfi Ist­ván a csí­ki kol­lé­gi­um hasz­ná­la­tá­ra kül­di Ko­lozs­vár­ról a Concionum Dominicarum Aestivalium cí­mű köny­vet. Szin­tén 17. szá­za­di adat, hogy az is­ko­lá­ban ele­mis­ták és kö­zép­is­ko­lás­ok egy­aránt vol­tak: 1669-ben harminchárman al­kot­ták az ír­ni-ol­vas­ni ta­nu­lók cso­port­ját, ti­zen­öten deklinisták, ki­len­cen ki­sebb vagy al­só parvisták vol­tak. 1690-ben Csíksomlyón 171, 1694-ben 200 ta­nu­ló ta­nult. 1698-ban, mi­u­tán 1694-ben még egy­szer, utol­já­ra fel­éget­ték a ta­tá­rok, Csíksomlyón a gram­ma­ti­ka és szin­ta­xis osz­tá­lyok­ban 100 ta­nu­lót ta­lá­lunk, a po­é­zis osz­tályt ek­kor még nem le­he­tett be­ál­lí­ta­ni. A 18. szá­zad­ban in­dult vi­rág­zás­nak a csí­ki is­ko­la annyi­ra, hogy 1699-ben a ré­gi épü­let szűk­nek bi­zo­nyult a megnövekedett lét­szám mi­att, így meg­na­gyob­bí­tot­ták, s a sze­gény di­á­kok szá­má­ra sze­mi­ná­ri­u­mot ál­lí­tot­tak fel. A csíksomlyói is­ko­lá­ban fo­lyó ta­ní­tás­ról több­nyi­re a há­nyat­ta­tott hely­zet­ről szó­ló be­szá­mo­lók­ból le­het né­mi ké­pet al­kot­ni, in­kább a ta­nu­lók szá­má­ról, a ta­ná­rok fize­téséről esik szó, a nehézségekről.

A 17. szá­zad­ból  ren­del­ke­zés­re áll né­hány adat az is­ko­lai életről is, pél­dá­ul Je­ge­nyei Fe­renc mint az er­dé­lyi obszerváns fe­ren­ces misszió pre­fek­tu­sa je­len­tést ké­szí­tett a misszió egészéről 1668. au­gusz­tus 28-án, s eb­ben ta­lál­ha­tó né­hány fon­tos szám­adat: hogy 1668-ban 32 di­ák­kal fog­lal­koz­nak a som­lyói is­ko­lá­ban, ezek mind a gram­ma­ti­kai osz­tály ta­nu­lói, s a szin­ta­xis osz­tályt is sze­ret­nék in­dí­ta­ni, az al­kal­mas ta­ní­tó meg­van, má­sod­ta­ní­tó al­kal­ma­zá­sá­ra is le­he­tő­ség lát­szik nyíl­ni a ta­nu­lói lét­szám gyors emel­ke­dé­sé­vel, Som­lyón ta­ní­ta­nak Duliczki Má­tyás és Valesanski Má­tyás, a di­á­kok egész Székelyföldről ér­kez­nek: Csík­ból, Háromszékről, Udvarhelyszékből, Ma­ros­székből, Gyergyóból, Kászonból, sőt még Mold­vá­ból is. Egy 1669. má­jus 23-i ta­nács­ko­zá­son, amely­ről Damokos Káz­mér 1670. már­ci­us 5-én kel­te­zett je­len­té­sé­ben szá­mol be, a csa­lád fon­tos­sá­gá­ról, a há­zas­ság kérdéseiről esett szó, s a jelentésből az de­rül ki, Damokos a felnövekvő ge­ne­rá­ció ne­ve­lé­se alap­já­nak lát­ta a ren­de­zett csa­lá­di éle­tet. A  Hit­ter­jesz­té­si Kong­re­gá­ci­ó­nak kül­dött je­len­tés lé­nye­ge itt is a misszi­ó­ról szó­ló be­szá­mo­ló, amely­nek szer­ves ré­sze az is­ko­lai nevelésről szó­ló, az­az az if­jú­ság ne­ve­lé­se a fe­ren­ces misszió ge­rin­ce ek­kor. A do­ku­men­tum­ból a tanrendről ke­ve­set és főleg köz­ve­tett ada­to­kat le­het ki­ol­vas­ni: azt tud­juk meg, hogy a Som­lyón működő két ta­ní­tó Duliczki Má­tyás és Pollereczki Já­nos, s hogy 112 di­ák ta­nul az is­ko­lá­ban, ezek kö­zül négy poeta, hat syntaxista, tíz grammatista, ti­zen­két principista, 23 ma­jor parvista, ki­lenc minor parvista, ti­zen­öt declinista és har­minc­há­rom legentes. Ez a tan­me­net felépítéséről, az osz­tá­lyok ta­go­zó­dá­sá­ról s köz­ve­tet­ten a tan­anyag felépítéséről ad ké­pet. Ebből az is nyil­ván­va­ló, hogy a gim­ná­zi­u­mi ok­ta­tás, osz­tá­lyok mel­lett ott mű­köd­tek az ele­mi osz­tá­lyok is, hi­szen a deklinisták s a legentes, az ír­ni-ol­vas­ni ta­nu­lók alap­kép­zést, az­az ele­mi is­ko­lai osz­tályt je­len­te­nek. Te­hát a fe­ren­ces is­ko­la­rend­szer­ben az ele­mi és gim­ná­zi­u­mi ok­ta­tás nem vá­lik el éle­sen egy­más­tól, nincs e fel­so­ro­lá­sok­ban meg­kü­lön­böz­tet­ve. Le­het ezt egy­faj­ta sa­já­tos fe­ren­ces ok­ta­tá­si rend­nek gon­dol­ni, in­kább azon­ban a helyzetből, az adott­sá­gok­ból vezethető ez le, va­la­mint ab­ból, hogy nem az is­ko­lai rend­szer el­vi ki­dol­go­zott­sá­ga jel­lem­zi a fe­ren­ces ok­ta­tást, kü­lö­nö­sen is Er­dély­ben, ha­nem a rend misszi­ós jel­le­gé­nek, cél­ki­tű­zés­ének megfelelő­en a szük­ség és a lel­ki ín­ség dik­tál­ja a ten­ni­va­ló­kat s ala­kít­ja a na­pi teendőket. Mind­ez nem egy ere­de­ti, egy­sé­ges fe­ren­ces ok­ta­tá­si ren­det mu­tat, ha­nem a ko­ra­be­li is­ko­la­tí­pu­sok szo­ká­sos tan­anyag­be­osz­tá­sá­nak meg­tar­tá­sát a pil­la­nat­nyi szük­ség, a lehetőségek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel, s a hit­be­li el­iga­zí­tás, a misszi­ós jel­le­gű val­lá­si gon­do­zás hang­sú­lya­i­val. A fe­ren­ces ok­ta­tás lé­nye­ge, mond­hat­juk össze­fog­la­lás­kép­pen, nem az újí­tás, a sa­ját tan­rend ki­dol­go­zá­sa, ha­nem kü­lö­nö­sen Er­dély ka­to­li­kus szem­pont­ból olyan há­nyat­ta­tott kor­sza­ká­ban a val­lá­si is­me­re­tek nyúj­tá­sa a több­sé­gé­ben ka­to­li­kus­nak ma­radt szé­kely­ség kö­ré­ben, a jó szin­tű kép­zés lehetőségének meg­te­rem­té­se hely­ben. A kü­lön­le­ges hang­súly­ok a hely jellegéből adód­tak, ezek té­mánk szem­pont­já­ból re­le­váns mó­don mu­tat­koz­nak majd meg a 18. szá­zad­ban mennyi­sé­gé­ben jelentős is­ko­lai szín­ját­szás té­má­i­ban s egyes, pél­dá­ul a Csíksomlyón kü­lö­nös­kép­pen tisz­telt Má­ri­á­hoz kap­cso­ló­dó je­le­ne­tek tö­me­gé­ben és jelentőségében.

Töb­bet tu­dunk a 18. szá­za­di fe­ren­ces ok­ta­tás­ról, a csíksomlyói is­ko­la vo­nat­ko­zá­sá­ban is, hi­szen e kor­ban nyu­god­tabb kö­rül­mé­nyek közt tu­dott fejlődni, s az is­ko­la életéről is több in­for­má­ci­ó­val ren­del­ke­zünk. Tud­juk pél­dá­ul, hogy 1718-ban fel­ál­lí­tot­ták vég­re a po­é­ti­kai osz­tályt, sőt, a re­to­ri­ka­it is. 1730-ban ál­lí­tot­ták fel a Má­ria Tár­su­la­tot, a ta­nu­ló­if­jú­sá­got a Szűz­anya ol­tal­ma alá he­lyez­ve. 1733-ban fá­ból épí­tet­tek egy új is­ko­lát a re­to­ri­ka és po­é­zis osz­tá­lyok szá­má­ra a régitől ke­let­re, itt he­lyez­ték el a jobb szárny föld­szint­jén az ele­mi is­ko­lát, az eme­le­ti ré­szen az ala­pít­vá­nyos nö­ven­dé­kek há­ló­ter­mét, a középső ré­szen ka­pott he­lyet a szín­ház­te­rem, a bal szárny föld­szint­jén az ala­pít­vá­nyos if­jak tan­ter­me, az eme­le­ten a po­é­ti­ka és re­to­ri­ka tan­ter­me. 1735-ben ki­egé­szí­tet­ték a Má­ria Tár­su­lat költ­sé­gén a szín­ház bal szár­nyát, föld­szint­jét ima­te­rem­nek, eme­le­tét tan­te­rem­nek hasz­nál­ták. A ren­di ne­ve­lés az obszerváns fe­ren­ce­sek­nél a 18. szá­zad­ban ma­gas fo­kot ért el, ek­kor az újonc­há­zak Csíksomlyón, Szár­he­gyen, Esztelneken, Mikházán, Medgyesen, Vajdahunyadon vol­tak, hit­tu­do­mánnyal és böl­cse­let­tel fog­lal­koz­tak a fon­tos ké­zi­mun­ka mel­lett, s a rend tör­té­ne­té­nek meg­is­me­ré­sé­re is nagy gon­dot for­dí­tot­tak, va­la­mint az or­go­ná­lás, a gre­go­ri­án ének s a szer­tar­tá­sok el­sa­já­tí­tá­sá­ra. Emel­lett a né­met nyel­vet ta­nul­ták. Egy 1723-as be­osz­tás sze­rint a nevelőintézetekben ko­rán kel­tek, ko­rán fe­küd­tek, 11-kor ebé­del­tek, es­te 6-kor va­cso­ráz­tak. Er­kölcs­tant Esztelneken, dog­ma­ti­kát Nagy­sze­ben­ben, böl­cse­le­tet Csíksomlyón ta­nul­tak, 1729–1753 közt a Studium generale és Jus Canoni­cum Ko­lozs­vá­ron volt há­rom lectorral.

Az er­dé­lyi fe­ren­ce­sek ta­ní­tá­si mód­sze­ré­nek alap­já­nál a je­zsu­i­ták ál­tal oly re­me­kül előkészített s meg­írt, majd vi­lág­szer­te, így Er­dély­ben is be­ve­ze­tett Ra­tio Studiorum állt (nem le­het vé­let­len, hogy Székely­udvarhelyen egy ide­ig a je­zsu­i­ták mel­lett ta­ní­tot­tak, majd a je­zsu­i­ták­tól vet­ték át a gim­ná­zi­u­mot a fe­ren­ce­sek), er­re az alap­ra az egyes ta­ná­rok a ma­guk ka­riz­má­ja, te­het­sé­ge alap­ján épí­tet­ték fel a tan­anya­got. 1751-ben az­tán Bot­ár Joachim rendtartományfőnök jó­vá­ha­gyá­sá­val nyil­vá­nos­ság­ra hoz­tak egy sa­ját ta­ní­tá­si ter­vet is, sza­bály­za­tuk első ré­sze a Má­ria Tár­su­lat sza­bály­za­tát és mű­kö­dé­sét tar­tal­maz­ta, a má­so­dik rész a tan­anya­got s a tan­köny­ve­ket. 1773-mal kez­dődően Má­ria Te­ré­zia tan­ügyi ren­de­le­te­i­nek kö­vet­kez­té­ben ezek­nek az is­ko­lák­nak a sa­já­tos fe­ren­ces jel­le­ge mind job­ban a hát­tér­be szo­rult, bár a ta­ná­ro­kat 1848-ig még a ren­di káp­ta­la­nok ne­vez­ték ki. A Ratio Educationis azon­ban ki­ala­kí­tott és rög­zí­tett egy stan­dar­dot, így ettől az időtől kezd­ve az is­ko­la­tí­pus egy­sé­ges, ám ek­kor­tól kezdődött az is­ko­lák laicizálódása: ez mind a fenn­tar­tók, mind az is­ko­lá­ban ta­ní­tó ta­ná­rok vo­nat­ko­zá­sá­ban vál­toz­ta­tott a hely­ze­ten, kü­lö­nö­sen ha az az is­ko­lai rend­szer vo­nat­ko­zá­sá­ban a sa­já­tos arc­él amúgy sem erőteljesen és hang­sú­lyo­san kör­vo­na­la­zott, en­nek el­vesz­té­se fe­lé ha­ladt.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008