Művelődés

Már a 16. szá­zad­ban megnövekedett az or­szá­gos vá­sá­rok szá­ma, Rá­kó­czi is azon a vé­le­mé­nyen volt, hogy ez hoz­zá­já­rul a mezőváros fejlődéshez. A gyergyóiak éle­té­ben már ek­kor nagy sze­re­pe volt a szom­ba­ti vá­sár­nak. Va­ló­szí­nű­leg szin­tén 1607-ben jött lét­re a pricskei vám is, ami kedvezően ha­tott a ke­res­ke­del­mi élet­re, elősegítette, hogy Gyergyószentmiklós le­gyen Csík­szék első szá­mú köz­sé­ge. A pricskei vá­mot Bá­tho­ry Gá­bor fe­je­de­lem Láz­ár Ist­ván­nak ado­má­nyoz­ta, ami­ért az el­ve­szí­tet­te Szentmiklóst. Épp Láz­ár Ist­ván volt az a sze­mély, aki mi­att el­mé­lyült a csí­ki­ak és a gyergyóiak kö­zöt­ti el­len­sé­ges­ke­dés.

Már az 1567-es össze­írás­ban név sze­rint em­lí­tik meg Szentmiklóst, Tekerőpatakot, Új­fa­lut, Alfalut, Csomafalvát, Szár­he­gyet, Ditrót és Re­me­tét. A la­kos­sá­got ka­to­nai be­osz­tás alap­ján lófőkre és gya­log­ka­to­nák­ra osz­tot­ták, te­le­pü­lé­sen­ként 3-5 lo­vas ka­to­ná­val vol­tak kö­te­le­sek meg­je­len­ni a há­bo­rús időszakokban. A lófők ese­té­ben is ér­vé­nye­sült a fe­jen­kén­ti had­ba szál­lás.

Az itt élők kö­zül szá­mo­san ipar­ral és ke­res­ke­de­lem­mel is fog­lal­koz­tak. So­kan el­ván­do­rol­tak a me­ző­vá­rosból és a kör­nyé­ken te­le­ped­tek le, így ala­kult meg több új fa­lu, mint pél­dá­ul Tekerőpatak, így nö­vel­ve Gyergyó gaz­da­sá­gi hát­te­rét.

Gyergyószentmiklós fo­ko­za­to­san hú­zó­dott a mai he­lyé­re, a má­so­dik sza­kasz­ban a Bot vá­ra alatt és a Gyil­kos-tó ut­cai is­ko­la kör­nyé­kén le­he­tett a köz­pont. A ha­gyo­mány sze­rint a te­le­pü­lés má­so­dik temp­lo­ma a Bot vá­ra alatt volt. A hely­szí­nen szá­mos csont­ma­rad­ványt ta­lál­tak, ami egy ko­ráb­bi temetőre utal, meg­lét­ét az előkerült sír­ma­rad­vá­nyok iga­zol­ják. Ezek ke­resz­tény sí­rok a 13–15. szá­zad­ból va­lók. Vof­ko­ri György ku­ta­tá­sai sze­rint (Gyergyószentmiklós. Polis Ki­adó, Ko­lozs­vár 2004) ezen a he­lyen le­he­tett a kö­zép­ko­ri te­le­pü­lés ún. Ferenczi-kápolnája is.

A te­le­pü­lés­nek a mai he­lyé­re va­ló köl­tö­zé­se a ter­me­lés fejlődése, a la­kos­ság nö­ve­ke­dé­se és a ter­mé­sze­ti vál­to­zá­sok nyo­mán a 14–15. szá­zad­ban me­he­tett vég­be. Ál­ta­lá­ban a temp­lom méreteiből pró­bál­nak a te­le­pü­lés nagy­sá­gá­ra kö­vet­kez­tet­ni. 1964-ben meg­ta­lál­ták a 15. szá­za­di temp­lom alap­ja­it, és meg­ál­la­pí­tot­ták hozzávetőleges mé­re­te­it.

Gyergyószentmiklóstól észak­ra a te­le­pü­lés­sel pár­hu­za­mo­san ha­la­dó fenyő-, nyír- és tölgyerdő sáv he­lyez­ke­dett el, en­nek em­lé­két őrzik az Aszaló-pataka, Mak­kos út, Nyír, Tölgymező és más hely­ne­vek, ame­lye­ket mind a mai na­pig hasz­ná­lunk. A dé­li ol­da­lon a feny­ves-töl­gyes erdősávok és mo­csa­ras ré­szek vál­tot­ták egy­mást a mai tekerőpataki út men­tén.

Amint már em­lí­tet­tük, a te­le­pü­lés a 15. szá­zad­ban ke­rült a mai he­lyé­re. Er­re utal az a tény, hogy a mai temp­lom épí­té­se­kor megőrizték a ré­gi temp­lom tor­nyát, a ré­gi gó­ti­kus ab­la­ko­kat be­fa­laz­ták, így emel­ték a je­len­le­gi ha­rang­ter­met. Eb­ben az időben épí­tet­ték a Bot vá­rát is.

A gyergyói te­le­pü­lé­sek lé­lek­szá­má­ról pon­to­sabb át­te­kin­tést adó 1567-es össze­írás sze­rint Gyergyó­szent­miklóson 78 job­bágy és 10 sza­bad szé­kely te­lek volt. Fi­gye­lem­be vé­ve, hogy ak­ko­ri­ban egy tel­ken 2-5 csa­lád la­kott, a la­kos­ság szá­mát 1800 főre te­het­jük. A la­kos­sá­gá­nak ki­raj­zá­sa hoz­ta lét­re a kö­ze­li Tekerőpa­ta­kot, amit szin­tén 1567-ben em­lí­te­nek először 51 te­lek­kel, ami né­pes és ré­gi vol­tát bi­zo­nyít­ja.

Gyergyószentmiklós fejlődése Rá­kó­czi Zsig­mond fe­je­de­lem le­mon­dá­sa után is foly­ta­tó­dott. Ez kü­lö­nö­sen igaz Beth­len Gá­bor ural­ko­dá­sá­ra. Kü­lön­fé­le ked­vez­mé­nyek­kel és sza­bá­lyo­zá­sok­kal könnyí­tet­te meg a he­lyi­ek éle­tét: 1614-ben el­ren­de­li a juh- és tú­ró­dézs­ma el­tör­lé­sét, en­ge­dé­lye­zi a sza­bad sóhasználatot. Anyai ágon ma­ga is gyergyói pri­mor szár­ma­zá­sú volt, ezért nem is le­he­tett ér­de­ke a gyergyói ro­ko­nai ha­tal­má­nak gyen­gí­té­se. Ami­kor Gyergyószentmiklós meg­kap­ta a mezővárosi cí­met, ak­kor ki­ke­rült a szár­he­gyi Láz­árok ha­tal­ma alól, a szék vezetői el­ve­szí­tet­ték a szentmiklósi job­bá­gyo­kat. Ezért Beth­len Gá­bor há­rom fa­lut ado­má­nyo­zott a Láz­árok­nak.

A mezővárosi cím el­nye­ré­se jelentős vál­to­zást ho­zott a te­le­pü­lés­szer­ke­zet­ben. Amíg 1567-ben 78 job­bágy­tel­ket em­lí­tet­tek, ad­dig 1614-ben már csak 16-ot. Két év­vel későbbi, 1616-os össze­írás sze­rint 41 gya­log­ka­to­na csa­lá­dot, 48 lófő csa­lá­dot, 67 sza­bad csa­lá­dot, 18 job­bágy csa­lá­dot és 59 zsel­lér­csa­lá­dot ír­tak össze. Az ide­ge­nek szá­ma 16 csa­lá­dot tett ki, az el­tar­tot­tak 7 csa­lá­dot al­kot­tak. Össze­sen 282 csa­lá­dot ír­tak össze. Ez a fejlődés to­vább foly­ta­tó­dott I. és II. Rá­kó­czi György fejedelmek, megnövekedett a sza­bad szé­kely ka­to­nák sú­lya Gyergyószentmiklós tár­sa­dal­má­ban. Gar­da Dezső tör­té­nész ku­ta­tá­sai sze­rint (Gyergyó a tör­té­nel­mi idő von­zá­sá­ban. Infopress, Székelyudvarhely, 1992) ép­pen ezért a gyergyóiak min­dig is hű­sé­ge­sek vol­tak a Rákócziakhoz, még a zűr­za­va­ros időkben is.

Négy­száz éve te­le­pü­lé­sünk meg­kap­ta a mező­városi ran­got. A 17. szá­zad va­lós fejlődési kor­sza­kot je­len­tett Gyergyószentmiklós éle­té­ben, és fon­tos hogy erről is meg­em­lé­kez­zünk az idén. Ugyan­is, nem 1907-ben lett vá­ro­sunk a gró­fok ott­ho­ná­ul szol­gá­ló Szár­hegy he­lyett Gyergyószék leg­fon­to­sabb te­le­pü­lé­se.