Művelődés

A műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseiről szóló soron levő 12. Tusnádi Konferenciát az idén Nagybányán tartják május 25–28. között. Hogy miért és mi mindenről esik majd szó, arról szól a főszervező Transylvania Trust vezetőjének alábbi írása. A Művelődés nagybányai súlypontú lapszámmal, a Teleki Magyar Házban 26-án este 7-kor megnyitandó Debreczeni László-kiállítással, lap- és könyvbemutatókkal tiszteleg a tusbányai rendezvény előtt.

A szervezők a 12. alkalomtól a tanácskozássorozatot szeretnénk mozgékonyabbá tenni, rövidebbre fogni, és minden alkalommal más helységben megrendezni. Terveink szerint a konferenciának 2005-ben Nagybánya, 2006-ban Bonchida, 2007-ben Nagyszeben, 2008-ban Torockó, 2009-ben pedig Nagyvárad adna otthont. Ezekben a helységekben az erdélyi építettörökség-felújítás nagy horderejű építőtelepei működnek, a szakemberek a helyszínen tájékozódhatnak eredményekről, gondokról egyaránt. A javasolt ötlet sikerének függvényében dől majd el, hogy 2010-ben visszatérünk-e vagy sem a helyhez kötött konferencia ötletéhez.

A nagybányai konferencia témája az építettörökség-felújítási munka globalizációja, illetve a felújítók 21. századi, új kihívásokhoz való viszonyulása, példaként hozva fel – más hasonló esettanulmány mellett – a helyi Business Center Millenium III programot, amely 2003–2004-ben valósult meg (több mint 150 milliárd lej) PHARE támogatással, és amely a konferencia helyszínét is biztosítja. A konferencia időpontja: 2005. május 25–28.

A mozgékonnyá vált nemzetközi konferenciasorozat első célállomása tehát Nagybánya. A tanácskozás témája az épített örökség felújításának aktuális kérdései. Olyan lényeges, felújítással kapcsolatos tartalmi kérdésekre keresünk többek között választ, mint: időszerű-e a műemlék-helyreállítás – Európában 1964-től általánosan elfogadott, a Velencei Charta által szentesített – hagyományos módszere, vagy kialakulóban van egy új, gyorsított eljárás, amely a helyreállítást részletes megvalósíthatósági tanulmány nélkül is kivitelezhetőnek tartja, illetve a megvalósíthatósági tanulmány elkészítését kutatás nélkül is lehetségesnek látja? (Emellett, párhuzamosan az építészeti felméréssel, rekordidő – 3-6 hónap alatt – készül el a falkutatási, művészettörténeti, régészeti, épület-fizikai és -biológiai tanulmány, tartószerkezeti szakvéleményt stb., illetve több kutatást párhuzamosan végeznek a kivitelezéssel, amely 6-8 hónapig tart.)

Ha a hagyományos módszer neve műemlék-helyreállítás, a gyorsított eljárásé pedig épített örökség-felújítás?

És a hagyományos módszert esetleg a kiemelkedő értékű műemlékek esetében továbbra is alkalmazzák, a többiek esetében lehet (szabad) a gyorsított eljárással dolgozni?

Vagy a nagyszámú, de szerény örökségértékkel rendelkező épületegyüttesek esetében milyen részletességgel kell a (nagyszámú részlet miatt költséges) kutatást végezni? (Mint pl. Nagybányán, a régi városközpontban, ahol a középkori, viszonylag alacsony művészi és műszaki értékű rétegekre rátevődtek az ezt követő fázisok lenyomatai, melyek szintén elég szerények – a műemlék mostani formáját a 19. század második felében kapta, egységében nagy értékű, de egyenként kevésbé értékes részletekkel.) Vagy meddig megy el, és milyen részletességű a dokumentálás? (Le kell-e dokumentálni például egy műemlék-házban minden befalazott ajtót, illetve ablakot? Meg kell-e tartani – összeszövés nélkül, csak azért, hogy bármikor dokumentálható, vagy újranyitható legyen – egy szerény polgári ház 100–300 évvel ezelőtt használt, eredeti, vagy akár használat közben megnyitott 30–40 ajtaját, amelyet 30–150 éve összeszövés nélkül falaztak be, ma sem szükségesek, az össze nem szőtt nyíláskitöltések pedig érezhetően csökkentik földrengés esetén a tartóképességet, repedeznek és esztétikailag is zavarók?)

Figyelünk arra is, hogy melyek voltak a műemlék eredeti örökség-értékei (milyen mértékben mutatták fel ezeket az előzetes, a tervezés, illetve a végrehajtás alatt végzett kutatások), és ezen értékek közül melyek maradtak változatlanok a beavatkozás után (milyen jellegű beavatkozások tekinthetők helyreállításnak, felújításnak vagy újjáépítésnek). Kulcsszavak: műemlék-értékek (egyetemes, regionális és helyi), műemlékkutatás (előzetes, a beavatkozások folyamán történő és utólagos), kompatibilis beavatkozások (funkcionális, esztétikai és műszaki összeférhetetlenségek), korszerű berendezések – történelmi környezet (klímaberendezés a boltozott helyiségekben, gyenge áramvezeték-nyalábok kőfalba-ágyazása stb.), mozgássérült-barát betétek (modern és hagyományos megoldások, eredetiség).

Szeretnénk, ha a haszonélvezők, tervezők, az ebben érdekelt polgármesteri hivatalok, a helyi vagy központi történelmi műemlékvédő hatóságok (pl.: Országos Műemlékvédelmi Hivatalok) is elkészítenék a maguk beszámolóját akár az előadássorozat kiadványa anyagaként is. Természetesen örömmel fogadjuk egyes nem kormányzati szervezetek – város- és faluvédők – értékelését is (pl. Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság). Érdekes lenne esetenként egy turizmus-menedzser által készített tanulmány is (így kiderülhet például, kiktől várjuk a legtöbbet, illetve kiktől tarthatunk a leginkább?!)

Természetesen szeretnénk, ha a beszámolók tartalmaznák a helyreállítás pénzügyi kérdéseit is, hangsúlyt fektetve arra, ami a legjobban érdekel bennünket Erdélyben: a kommunizmus lehasználta történeti épületállománynak van-e jövője? Beszélni szeretnénk például az Európai Unió támogatásairól és magatartásáról, amelyek adott esetben az épített örökség felújítására irányulnak. (Feltevődik az a kérdés, számíthatunk-e uniós támogatásra annak a történeti épületállomány-rehabilitációnak az esetében, amely Nyugat-Európában a 60-as, 70-es években zajlott, mi pedig előtte vagyunk ennek a folyamatnak: lehetséges-e az épített örökség legalább részben történő helyreállítása, illetve van-e esély a helyreállítás megfelelő anyagi hátterének biztosítására?)