Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kántor Lajos: Szil­ágyi Ala­dár


Szilágyi Aladár az egyik, az Arad megyei Szentannáról szóló riportját kezdi így: „egy korty történelem” kiemelésével. Nos, amikor a Spectator-díjban részesülő Szilágyi laudációját fogalmazom, kötelezően innen, a históriától kell indulnom. Nagyvárad 20. századi históriájától, annak is az elejétől, Ady Endre és a holnaposok városától. A magyar sajtó- és irodalomtörténetnek ezt a fényes szakaszát nem követte hasonlóan emlékezetes időszak, bár továbbra is akadt egy-egy olyan ember ezen a Körös-parton, akiért érdemes volt irodalmilag is Nagyváradra látogatni. Én elsősorban a halk szavú, de a lírában erős Horváth Imrére gondolok, ő jelentette évtizedeken át irodalmunkban Váradot. Mellette akadtak hűséges váradiak, akik megpróbálták újjáéleszteni a Pece-parti Párizs irodalmi életét, így a méltatlanul keveset emlegetett műfordító-publicista Bölöni Sándor, igazi áttörést azonban abban a bizonyos átkosban nem tudtak elérni.

Az 1989 decembere utáni idők Nagyvárad művelődési életében jelentős változást hoztak, olyannyira, hogy ma már igazságtalan volna ezt a várost a romániai magyar irodalomban vidéknek tekinteni. Régi váradiak és hozzájuk kitartásban, tehetségben felnövő fiatalok lapindításai országos figyelmet keltettek, és ebben kezdett a kultúra is nyerésre állni. Ifjúságának nehéz évei után, l990-től ebbe az építésbe kapcsolódhatott be Szilágyi Aladár, mi több, vezető szerepet vállalt a Bihari Naplóban, a sajnos rövid életű Kelet-Nyugatban, a váradi könyvkiadásban, az Ady Endre Irodalmi Körben, a Varadinum elindításában. Ma pedig az Erdélyi Riport és az egyre tekintélyesebb irodalmi folyóirat, a Várad szerkesztője, egyik alapembere.

Egy korty váradi történelem felidézése tehát elengedhetetlen Szilágyi Aladárról szólván. Már csak azért la így van, mert ő maga ugyancsak lelkiismeretesen vállalja a közösségi tudatot erősítő, egyben jövőépítő emlékezést. Igényes riportjaiban a mára vetíti a múltat, a múltra a jelent, s a magyar hagyomány mellett kiterjed figyelme a Romániában élő, lélekszámban erősen apadó más nemzeti kisebbségekre is. Az Erdélyi Riportban közölt kitűnő sorozata 2006-ban könyv formátumban is megjelent, A Klisszúra titkai címmel. Tájak, emberek rajzolódnak ki ezekben a riportokban, a fölfedező szenvedély társul a megformálás igényességével, irodalmi szintjével, A riport-elkötelezettség pedig Szilágyi Aladár esetében együtt jár a folyamatos, színvonalas publicisztikai jelenléttel.

A 65. évében járó Szilágyi Aladárt illesse hát a régen kiérdemelt elismerés.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008