magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Pozsony Ferenc: Bárth Já­nos


 

Bárth János. A Kriza János Néprajzi Társaság vezetőségének és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének munkaközösségének javaslatára dr. Bárth János néprajzkutatónak, a Bács-Kiskun Megyei Múzeum igazgatójának ítélték a Bányai Jánosról elnevezett díjat.

Bárth János 1944. december 15-én született a bácskai Jánoshalmán. Kalocsán végezte gimnáziumi tanulmányait, majd 1963–1968 között az ELTE-én történelmet és néprajzot tanult. 1968-2006 között a Bács-Kiskun megyei múzeumokban dolgozott, leginkább múzeumigazgatóként. A szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatója. Legfontosabb kutatási területei: településnéprajz, vallási néprajz, történeti néprajz, társadalomnéprajz és népesedéstörténet. Legkedveltebb kutatási területei: a Duna-Tisza köze (Kalocsai Sárköz, Kiskunság, Bácska) és a Székelyföld (Udvarhelyszék, Csíkszék). A Magyar Néprajzi Társaság Györffy-díjas tudósa az újabb, nyolc kötetes néprajzi szintézis egyik igen nagyra becsült, élő klasszikus szerzője.

Bárth János közvetlenül az 1989-es romániai rendszerváltozás után munkacsoportot szervezett Székelyvarság és Magyarlapád társadalom-néprajzi kutatására, ugyanakkor Erdélyben már 1990-től nagyon fontos egyéni alapkutatásokat is végez. Az általa kezdeményezett udvarhelyszéki meg csíki programok keretében elsősorban a székelyföldi hegyi tanyarendszer kialakulásával, a népi vallásosság és a székely falvak társadalomszerkezetének (pl. tizesek) működésével foglalkozott. Bárth János nemcsak terepen végzett kitartó munkát, hanem Erdélyben a különböző állami, egyházi és családi levéltárakból is nagyon jelentős dokumentumanyagot hozott felszínre.

Az Erdélyben végzett kutatásaiból eddig a következő egyéni művei láttak nyomdafestéket: A vigasztaló Napba öltöztetett Asszony (2000), Varság, a székely tanyaközség (2001), Gyimesközéploki emléklapok (2003), Úz-völgyi magyarok (2004), Jézus dicsértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai (2006), A korondi közbirtokosság három évtizede (2006), Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánfalvi tízesek működése a XVII–XX. században (Kecskemét, 2007).

Az általa szervezett csoportos alapkutatásból szerkesztette: Havasalja havasa. Tanulmányok a székelyvarsági hegyi tanyák népéről (1998), Lapádi vendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarlapádról és környékéről (Kecskemét), Bárth János szakszerű, nagy áldozattal és munkabírással végzett erdélyi kutatásai voltaképp egy egész kutató intézet munkáját pótolják. Imreh István és Egyed Ákos történeti stúdiumai mellett Bárth János néprajzi tanulmányai és kötetei a legjelentősebb és a legrangosabb Székelyfölddel kapcsolatos tudományos munkák, eredmények sorába tartoznak.

Tisztelettel köszönjük Bárth Jánosnak az erdélyi, azon belül a székelyföldi társadalom- és településtörténet, valamint a népi vallásosság kutatásában elért kiváló tudományos eredményeit.

Ez a mai kitüntetés elsősorban elismerése a két évtizedes áldozatos kutató munkának, másodsorban pedig a kiváló alföldi származású kutató jelképes, szimbolikus integrálása is erdélyi társadalmunkba meg kultúránkba.

A kitüntetettnek őszintén gratulálunk, akinek jó egészséget, hosszú életet és újabb kiváló tudományos eredményeket kívánunk.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008