magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kötő József: Széman Pé­ter


 

Széman Péter. Ha nekem kellene itt és most bemutatnom Széman Pétert, bizonyára azt mondanám róla, hogy ő nemcsak tüdő-, hanem társadalomgyógyász is, aki orvosként és kultúraszervezőként egyaránt feltételek nélkül vállalta fel azt a Kosztolányi által megfogalmazott hivatástudatot, amelyet az Aranysárkányban olvashatunk: orvos, aki a szenvedéssel hivatásszerűen foglalkozik. Széman Péter az embert nem egyszerűen biológiai etnikumként látja és nem csupán orvosként kezeli, hanem érdeklődése központjában a mindenkori kulturális közegében élő emberre figyel, tudván azt, hogy az egészség és az egészséges gondolkodás összhangja az, amelynek hiányában az élet egyensúlya bomlik meg.

Erdélyi magyar közösségünk, különösen a Szilágyság köszönhet neki sokat, évtizedes kultúraszervező munkája jótékony hatását az egész régió magán viseli.

Hosszú volna életrajzát felolvasni és elsorolni minden érdemét, amelyet a kultúraápolás területén szerzett. A teljesség igénye nélkül viszont el kell mondanunk azt, hogy az ő nevéhez is fűződik a szilágysomlyói önálló magyar iskola létesítése, a zilahi Magyar Ház működtetésében is oroszlánrészt vállalt, ahogyan az immár nemzetközi hírnévre szert tett Báthory Alapítvány rendezvényeinek megszervezésében is. Egyszóval ő az, akinek sikerült a régióban közüggyé tenni a kultúrát, úgy, hogy ne csak a magyarokhoz szóljon, hanem minden polgárhoz, nemzetiségi és egyéb hovatartozástól függetlenül.

Orvosi tudományos tevékenységét tekintve is kiemelkedő teljesítményeket tudhat magáénak Széman Péter: ő szervezte meg 1998-ban azt a szilágysomlyói továbbképzőt, amelynek keretében a román és a magyar egészségügyi miniszterek találkozójára is sor került. Ezen kívül szakíróként a medicina irodalmát is gazdagította, munkáival rendszeresen jelen van a szaksajtóban.

Kosztolányi gondolata azzal folytatódik, hogy az orvos mestersége az, hogy hamis káprázatok nélkül szemlélje húsunkat, vérünket és könnyünket is, melyről azt mondja, hogy éppoly mirigyváladék, mint a többi. És voltaképpen ebben a gondolatban érhető tetten az az emberi-erkölcsi imperatívusz, amely Széman Péter közösségünkért vállalt munkáját jellemzi, pontosabban az, hogy a körülöttünk lévő dolgoknak mi adunk értelmet, mert e nélkül emberi létünk válna értelmetlenné. S hogy mindezt folyamatos tanulással, munkával és áldozatokkal érhetjük el.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008