Művelődés

Székely Szabó Zoltánt, a sepsiszentgyörgyi színház egykori színészét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bánffy Miklós-díjjal tüntette ki. A díj annak a – akár fantasztikusnak is mondható –  munkának a jutalma és elismerése, amelyet a Ceaušescu diktatúra idején Bécsben megtelepedő Székely Szabó Zoltán a Kárpát-medencei magyar és általában az egyetemes kultúra terjesztéséért és ápolásáért végzett. Ennek központi magva természetesen színházi, illetve színpadi kötődésű volt.

Székely Szabó Zoltán 1992-től napjainkig 40(!) színházat hívott meg Bécsbe valamint Ausztriába, és ez a szám nem tartalmazza az egyéni vagy páros előadásokat, hanem csak a társulatok fellépését. Erdélyből Kolozsvár kivételével minden színház a vendégük volt, az utóbbit szervezési egyeztetések miatt nem fogadhatták. A magyarországi színházak mellett Komárom és Kassa, a kárpátaljai Beregszászi Színház is vendégükként lépett fel Bécsben.

A színházi előadás szervezés elképesztő idegőrlő, de eredményeiben felemelő és sikerélményt biztosító szellemi vállalkozás. E sorok írója több ízben is jelen volt előadás szervezések idején, amikor a színész lakása szervezőirodává vált, s ahová a más ausztriai városokból is csoportosan érkeztek az ottani magyarok, vagy a magyar színházi kultúra iránt érdeklődők a jegyekért. A bécsi látogatottsági csúcs eddig 324 fizető személy. A fizető jelző azt takarja, hogy vannak, akik nem fizetnek, mert a színészeket és a műszaki személyzetet családjuknál vendégül látják és Bécsben vagy környékén gardírozzák őket.

Székely Szabó Zoltán ekképpen az ausztriai magyarság megmaradásának és együtt maradásának egyik kulturális szervezője, a szórványban élő magyarok és honiak kapcsolatának apostola.

Székely Szabó Zoltán színházi kötődésű maradt olyan vonatkozásban is, hogy maga is szerepet vállalt több bécsi vagy erdélyi és magyarországi produkcióban. Ezek közül az egyik legizgalmasabb színpadi alkotás az Emigránsok színrevitele Bécsben. Ebben a sepsiszentgyörgyivel ellenkező a szereposztásban Nemes Leventével lépett fel.

A művész mondhatni rendszeres színházlátogatója maradt több Kárpát-medencei magyar színháznak, vándorszínészként a kisvárdai fesztivált a kezdetektől fogva végig ülte, s említésnél többre méltó az is, hogy bécsi taxisként utazó kliensre várva szerkeszti az Europa Club időszaki kiadványát, szabadideje tulajdonképpen nincs is, de gardírozza és ellátja a Bécsben megforduló alkalmi vendégeket, s mindennek a tetejében még magánlapot is kiad, pamfleteket, krokikat, kabarészámokat ír, és hazai lapokat olvas.

Úgyhogy lapunk, a Háromszék – néha munkatársunk – díjához gratulálva erőt, egészséget, az eddigihez hasonló páratlan munkabírást kíván, és majd olyan díjat is, amelyeknek az erkölcsi elismerés mellett pénzillata is van. (Azt azért írom, mert többen azt hiszik, hogy a Bánffy-díj nem csupán erkölcsi elismerés.)