magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szekernyés Irén: Ba­lázs At­ti­la


 

Balázs Attila a befele élő, belül égő művészalkatok közül való. Talán ezzel magyarázható, hogy minden színpadi megmutatkozása erőteljes, szerepalakítása gazdag és árnyalt, a legapróbb részletig hiteles és élményt adó. Honnan ez a kimeríthetetlen belső tartalék? Nézzük, vallatjuk a szakmának és a kandi nagyvilágnak írt Curriculum vitae-jét. Adatok és tények imponáló halmazánál nem találunk többet benne. Egyéniségének, művészetének titkát az iskolás évek felől közelíthetjük meg igazából. Szerencsés volt, hogy olyan szülőföldje van, ahol Benedek Elek és Tamási Áron nevével fémjelzett nagy kollégiumok őrködnek az ifjak szellemi gyarapodása felett, s ahol nyelvünk és kultúránk elkötelezett oktatói egyengetik a tehetségek útját. Még csak harmadikos kisdiák, amikor nevelői felfigyelnek a versmondásban megmutatkozó előadói többletre, az erőre és a szépségre, amely a kisiskolás fogékony lelkében lakozik. Figyelnek rá és képezik, 12-13 évesen már jelentős szerepet bíznak rá: eljátssza Antoine de Saint-Exupéry Kis hercegét. Meghatározó élmény, színészavatóként is felfogható, bár akkor senki sem gondolt még erre. Tizennyolc évesen az Udvarhelyi Népszínház ifjúsági tagozatát vezeti, s míg társai az érettségire készülnek, egyéni műsorban tombolja ki ifjúkori lázadásait, belső feszültségeit. Szülőföldjére nyaranta most is visszajár, tanítani és feltöltődni.

A főiskolai színészképzés felé 1990-ben nyílik meg az út számára, Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola növendéke lett. Másodéven majdnem eltanácsolják az akadémiáról, olyanok, akik centiméterben és kilogrammban mérik a szerepformáló embert. A közeljövő azonban fényesen igazolta rátermettségét, rendkívüli tehetségét. Az 1994-es év nemcsak a színművész diplomát hozta meg számára, hanem megnyitotta nagy szerepeinek és színpadi sikereinek sorát is. Meghatározó jelentőséget kap színészi pályájának felívelése, alakulása szempontjából találkozása Victor Ioan Frunzã rendezővel. Balázs Attila a temesvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, de a pályakezdő színész tanulóéveit Nemzeti Színházak deszkáin járta ki. Játszott Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház mindkét tagozatán, a magyar színpadon XVI. Lajost alakította Paul Foster Tom Painjében, az előadás több díjat is kapott: a zsűri különdíját Nagyszebenben a Fiatal Színészek Nemzetközi Fesztiválján, kettőt (a zsűri különdíját és a Magyar Kulturális Minisztérium különdíját) Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján. Az UNITER a legjobb pályakezdő színész díjára jelölte Balázs Attilát. A román tagozaton Petronius Satiryconjában Gyton szerepét alakította, mindkét előadást Victor Ioan Frunzã rendezte. A bukaresti Nemzetiben Marlowe Nagy Tamerlanjában játszott, a kolozsvári Nemzetiben többször is színpadra lépett, egyik alkalommal az V. Henriket alakította Shakespeare Falstaff című darabjában, majd Puckot a Szentivánéji álomban; játszotta Bechetet és Tom Paint.1994 és 1996 között vezető színésze volt Victor Ioan Frunzã Hordó Színház nevű vándortársulatának, amely az UNITER projektjeként jött létre, s ahol jelentős alakítása Mefisto – Variot: Faust mágus komikus története darabban. Sokfelé hívták és hívják, s színpadi játéka sehol sem marad észrevétlen. Fellépett a bukaresti Teatrul Mundiban,  a Szatmári Északi Színházban, részt vett előadások színpadra állításában az aradi Bábszínházban. Temesváron nemcsak saját társulatában, hanem a Nemzeti Színházban és az Állami Német Színházban is vállal feladatokat. Segédrendezője volt Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei német nyelvű színpadi változatának, Ionesco Székek című darabjában pedig a Szónokot alakította a német színpadon.

A Csiky Gergely Állami Magyar Színházban is nagy feladatok várták és várják. Az 1990-es évek második felétől a fiatal művész pályáján folytatódtak a visszhangos nagy alakítások, fesztiválok, díjak, elismerések. 1998 a Lorenzaccio éve. Alfred de Musset darabjában Lorenzo de Medici összetett figuráját jelenítette meg látványosan és bravúrosan. 2000-ben egy monodrámával, Raymond Cousse: Gyermekszemmel című alkotásával hódítja meg a szakmát és a közönséget, egy év múlva Ionesco: A lecke című abszurdjának Tanárát alakítja vitathatatlan érettséggel. Ezután következik a szerepek szerepe: a Hamlet. Csupa nagyszerep, csupa színészálom, amit a sors bőségesen megadott Balázs Attilának, s ő tudott élni a lehetőségekkel. Művészi alázattal, komolysággal, maximális színpadi jelenléttel (a próbákon is) dolgozta és dolgozza ki szerepeit. A hosszútávfutó fizikai fájdalmat legyőző konok keménységével, kitartásával párosul művészi tehetsége (tudni kell róla, hogy maratoni futóversenyek előkelő helyezései is vannak a tarsolyában). Akinek ilyen sokat adott az Isten, s meg tudja becsülni a rendkívüli adományt, az előtt a világ is fejet hajt. A Criticai Lapok Pályaszakasz-díjjal tüntette ki 2000-ben, a Soros Alapítványtól a legjobb előadó díját kapja a Gyermekszemmel monodráma előadásáért, majd ösztöndíjjal is jutalmazza ugyanebben az évben. A Ionesco-darab Tanárának szerepéért a legjobb férfialakítás díját viszi el Kisvárdán 2002-ben. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pedig odaítéli Balázs Attilának a rangos Jászai Mari-díjat. Egyéni Művészi Különdíjjal jutalmazzák Parti Nagy Lajos Ibusár huszerettjében nyújtott alakítását Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak 2005-ös fesztiválján. A magyarországi díjak és elismerések mellé megkapja, és gondolom büszke is rá, az őt szerető és megbecsülő tájegység, Temes megye Pro Cultura Timisiensis díját.

Balázs Attila Temesvárt választotta, a szórványvidék színészének státuszát, bár Erdély bármely színháza örömmel fogadta volna. Sztár lehetne Bukarestben vagy Budapesten (ahol szintén játszik). Néhány hónapja még erőteljesebb kötődést választott. Versenyvizsgázott a temesvári színház igazgatói állásáért, s rátermettségét és tekintélyét mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a tény, hogy senki nem emelt gáncsot ellene. A több nyelvet beszélő, európai rangú kulturális menedzseri diplomával rendelkező színművész kezében van a Csiky Gergely Állami Magyar Színház jelene és jövője. Balázs Attila megfontolt határozott és céltudatos menedzser, színészkollegái szeretik, kívülről is vonzza a támogatókat a produkciók köré, ötleteivel már is mozgásba hozta a színházat. Reményeink szerint sikerül majd visszaállítania a temesvári színház vonzerejét, közönségének ragaszkodó szeretetét s utóbbi időben kétségbe vont művészi tekintélyét.

A Kovács György-díjhoz szívből gratulálok Balázs Attilának, és azoknak is, akik megtalálják, és – színházi szakszóval élve – rivaldafénybe állítják az elismerésre méltó értékeket. További sikereket s özönnyi tapsot kívánok a sokoldalú Színésznek s a társulatban és közönségben gondolkodó Direktornak!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008