Művelődés

Egy megjelent poszthumusz kötete kapcsán

Március 28-án a Kieselbach Galériában népes közönség előtt mutatták be Bodor Ferenc – Lugosi Lugo László Időről időre címmel megjelent fotóalbumát, ami a Kieselbach gondozásában látott napvilágot.

Az anyagról már évekkel ezelőtt hallottunk, hogy hamarosan megjelenik –  aztán csend következett, majd váratlanul megkaptam a bemutatóra szóló meghívót.

A kötet előszavában a szerzőtárs Lugosi Lugo László fényképész arról, hogy hogyan és miért készültek a felvételek a következőképpen vall:

„Az ebben az albumban látható fényképek elkészítése közös ötletünk volt Bodor Ferenccel… amelyek 1985-ben készültek a Magyar Iparművészeti Főiskola gólyabálján… mert ebben a sorozatban… egyszerűen csak azt szerettük volna megörökíteni, hogyan néznek ki azok az emberek, akik eljönnek… A fényképek elkészítésére az egyik főiskolai műteremhelyiséget szemeltük ki a földszinten, közel a bejárathoz, ahol a vendégek majd érkeznek… Én tehát bent dolgoztam, Ferenc pedig a folyóson vadászott az érkezőkre, és onnan tessékelte be őket az ideiglenes fotóműterembe. A kezében kis magnetofont tartott, és mindenkit megkért, mondja be a nevét, az életkorát, a foglalkozását...”

A megörökített személyek haj- és ruhaviseletén végigtekintve már tetten érhető az ideológiai prés lassú oldódása – a Corvin Áruház konfekcióosztálya kínálatának előrevetített teljes veresége – a szaporodó bécsi bevásárló utak snassz áruházi dömpingkínálatának fellazító hatása.

Sajnos a kötet fent említett pótolhatatlan dokumentumértéke dacára, adós marad Bodor Ferenc provokáló, utánozhatatlan finom intellektuális cinikus megjegyzéseivel – amelyekkel partnerét váratlanul beterítette és egyeseket teljes bénaságra vagy tétovaságra késztetett – néhol ugyan felvillant valami töredéket ebből az ízből – mint ahogy azt egy középkori bevakolt falfreskó helyreállításánál tapasztalhatunk – mert ezek a verbális asszociációözönök színes alakjának elengedhetetlen tartozékai voltak – egyben a kötet varázslatos üzenetét a végsőkig fokozta volna –  amelyek akkor hangozhattak el, amikor a modelleket beterelte, és az adatokat magnóba mondatta velük.

                                                                      Bodor Ferenc

De ki is volt Bodor Ferenc? Ha azt mondjuk, erdélyi származású – ami meghatározó volt életében – vagy hogy az Iparművészeti Főiskola könyvtárosa és a közben felelőtlenül és megbocsáthatatlanul szétvert – idejében virágzó és pótolhatatlan funkciót betöltő szellemi műhely, a Tölgyfa Galéria megálmodója és létrehozója – még mindig csak felületesek vagyunk vele szemben. Felejthetetlen jelenség a szó legnemesebb értelmében, nyitott, aktualitásokra azonnal rácsapó az európai nemzetekkel fontos és nívós kapcsolattartó kultúraterjesztő és szemléletformáló Egyszemélyes Intézmény volt, vibráló aggyal, a világ jelenségeire, történéseire naprakész hallatlan lexikális tudással, kifogástalan ízléssel, remek íráskészséggel, s nem utolsósorban a finom de nem megbántóan megsemmisítő intellektuális cinizmus pótolhatatlan egyedi képviselője ami külső megjelenésével ruházatával, szeretett  tárgyaival körbeölelve tökéletes összhangban volt – s miközben gyakran a múltba nézett és abban önfeledten lubickolt – az egyre bonyolultabb napi közéletünkben továbbra is otthonosan mozgott. 

(Időről időre. Bodor Ferenc és Lugosi Lugo László fotósorozata az Iparművészeti Főiskolán. Kieselbach, 2007)

                                                       Harc. Madácsi Zoltán felvétele