magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Demény Attila: Laskay Adrienne


 

Mi­u­tán fel­kér­tek, hogy kö­szönt­sem Laskay Adrienne kar­mes­ter-asszonyt és mond­jak laudatiót EMKE élet­mű-dí­ja al­kal­má­ból, azon töp­reng­tem, ho­gyan mu­tat­ha­tó meg egy sok­ol­da­lú mű­vész, egy sok­ar­cú mu­zsi­kus rep­re­zen­ta­tív port­ré­ja a ma­ga tel­jes­sé­gé­ben egy rö­vid, né­hány pil­la­nat­nyi, ün­ne­pi köszöntő ke­re­tei kö­zött. Ne­héz el­dön­te­ni, hogy me­lyik arc ke­rül­jön előtérbe: a kar­mes­te­ré, a karvezetőé, a ta­ná­ré, a kor­re­pe­ti­to­ré vagy a ze­ne­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­ban is jeleskedő íróé, kri­ti­ku­sé.

 

Laskay Adrienne a mai Bá­tho­ry Gimnazium matematika–fizika, re­ál sza­kán le­tett re­mek érett­sé­gi után az ak­ko­ri­ban még ki­vá­ló­nak szá­mí­tó Gh. Dima Ze­ne­mű­vé­sze­ti Főiskolán szer­zett 1966-ban ze­ne­ta­ná­ri, majd 1973-ban kar­mes­te­ri ok­le­ve­let, majd Weimarban, Ottmar Suitner osz­tá­lyá­ban ké­pez­te ma­gát, to­váb­bá Ko­lozs­vár leg­ran­go­sabb ze­nei in­téz­mé­nye­i­ben dol­go­zott és gya­ko­rol­ta hi­va­tá­sát. Volt kar­mes­ter a Ko­lozs­vá­ri Ro­mán és a Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Ope­rá­ban, volt sú­gó, kor­re­pe­ti­tor, mű­vé­sze­ti tit­kár, ta­ní­tott a Gh. Dima Ze­ne­aka­dé­mia Lied és ora­tó­ri­um ta­go­za­tán, és egy év­ti­ze­dig volt karvezetője a Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Ope­ra ének­ka­rá­nak is.   Kar­mes­ter­ként, karvezetőként és zongorakísérőként ren­ge­teg kül­föl­di és bel­föl­di tur­né, fesz­ti­vál, hang­fel­vé­tel és hang­ver­seny ak­tív részvevője volt. Ha Laskay Adrienne ope­rá­val kap­cso­la­tos írói, for­dí­tói, szerkesztői mun­ká­it vé­gig­néz­zük, jog­gal mond­ha­tó, hogy Laskay Adrienne ki­ma­gas­ló szin­ten sa­já­tí­tot­ta el ezt a rend­kí­vül sok­ré­tű és bo­nyo­lult szak­mát, és belülről is­me­ri a ze­nés-szín­há­zi mun­ka min­den csín­ját-bín­ját.

 

Laskay Adrienne sze­mé­lyé­ben egy olyan „all round", sok­ar­cú, sok­ru­hás mu­zsi­kus port­ré­ja sej­lik fel ben­nem, aki ma­nap­ság már igen rit­ka pél­dány, leg­több­ször az ope­ra, a ze­nés-szín­ház szel­le­mi kör­nyé­kén buk­kan fel, és né­há­nyan jól tud­juk: nél­kü­löz­he­tet­len. Mind­annyi­szor nagy sze­re­tet­tel és öröm­mel gon­do­lok vissza a kö­zös mun­kák­ra és ese­mé­nyek­re: az 1991-es Szé­kely fo­nó­ra majd a Bu­da­pes­ti Ta­va­szi Fesz­ti­vál­ra, a 2006-os Mis­kol­ci Ope­ra­fesz­ti­vál­ra, a 2005-ös Bar­tók vagy a 2007-es Ko­dály Em­lék­na­pok­ra...

 

Drá­ga Adrienne! Fo­gadd sze­re­tet­tel az BMKE élet­mű-dí­ját, to­váb­bi na­gyon jó mun­kát kí­ván ne­ked és gra­tu­lál,

Demény At­ti­la



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008