magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Csomafáy Ferenc: Kulcsár Szabolcs a bűvölet világában


 

Essig Klára: Magyarbikali református templom (1998)Születése előtt édesanya méhében egy év akadémiát járt ki. Tehát a zenével, már születése előtt kilenc hónappal ismerkedett. Ezt nagyon fontosnak tartja későbbi élete szempontjából. A család korán felfedezte zenei hallását, és ennek is volt köszönhető, hogy a Kolozsvári Zeneművészeti iskolába íratták be. Tehát volt 12 év zongorázás Jánki Ilona zongoratanárnő vezetésével, mely után szinte természetes volt a Gh. Dima Zeneművészeti Akadémia karmesteri szakának elvégzése. Ami együtt járt azzal is, hogy az ember továbbra is zongorázott, de kapott a keze alá még 80 zenészt. őket koordinálni sem utolsó dolog.

Mi kell ahhoz, hogy az ember tényleg jó karmester legyen?

Emberekkel tudjon dolgozni. Tudjon úgy beszélni az emberekkel, hogy meg tudja győzni őket, hogy ugyannak a műnek az előadására készülünk közösen. Ne arról szóljon, hogy most itt van egy diktátor, aki csak azért is, amit én akarok, az a jó jegyében dolgozzon. Minden jó karmester olyan meggyőző erővel kell rendelkezzen, amely azt eredményezi: igen is azt akarjátok csinálni, amit én kérek tőletek, mert ez jó és ez mindnyájunknak jó kell legyen. Ennek háttere kell legyen, és mi a háttér, az óriási szakmai felkészültség. Ez nagyon sokirányú kell legyen. Nem mindegy, hogyan gondolkodik az ember.

A múlt évben Magyarországon nemzetközi karmesterversenyt és eszmecserét tartottak, amelynek célja: az operett műfajának nemzetközi és magyarországi népszerűsítése, valamint új karmester tehetségek felfedezése volt. A négyfordulós verseny nemzetközi zsűri előtt zajlott az Operett Színház próbatermeiben és nagyszínpadán. A győztesek felléphetnek a Kálmán Imre jubileumi nemzetközi sztárgálán október 20–21-én, valamint több előadásra szóló felkérést kapnak a Nagymező utcai színház előadásain való közreműködésre. Erre a megmérettetésre nevezett be Kolozsvárról Kulcsár Szabolcs, aki a harmadik díjat nyerte el, idegen pályán.

Mik voltak azok a belső okok, melyek arra sarkalták Önt, hogy részt vegyen ezen a centenáriumi versenyen?

Nagyon sok karmesternek olyan az élete, hogy ma itt, holnap ott versenyzik. Én szorgalmasan, pontosan szeretem végezni a feladataimat. Mindenek előtt bizonyítani. Elérkeztem egy olyan pontra, mikor úgy éreztem, nincs kellően komoly visszajelzésem arról a munkáról, melyet kifejtek a Kolozsvári Magyar Operában. Ezért el kell mennem valahova, ahol nemzetközileg is elismert szaktekintélyek előtt megmérettetem. Győződjek meg arról, hol is állok nemzetközi szinten. A kolozsvári közönség, mivel értékeli a munkánk, mindent megtapsol. Számomra hiányzott az igazi profik kommentárja. Az a szakmai kritika, amely sajnos tájainkon nagyon ritkán hangzik el. Akár médiában, akár személyesen.

Mivel én elég régen vezényelek operettet, és úgy érzem, elég jártas vagyok a műfajban, ezért merészkedtem erre a versenyre jelentkezni.

A verseny háromnegyedénél tapasztaltam, hogy jelentkezésemben volt egy jó adag tudatlanság. Egy egészséges tudatlanság, mertem bemutatni azt, amit mi itthon csinálunk. Ez a klasszikus operett világ. Ott ellenben a szakmával kapcsolatban egy teljesen más operett elképzelés dominál.

A versennyel párhuzamosan A bűvölet világa címmel zenés, tudományos konferenciát tartottak, amelynek homlokterében Kálmán Imre művei álltak. A szakmai előadások és az azt követő vita az operett-műfaj jelenét és jövőjét taglalta – a zeneszerző munkásságának tükrében. Tisztázták, hova jutott el a magyar operett játszás, és hogyan képzelik el ezt a jövőben. Ebből a szempontból szinte ijesztő, mekkora szakadék van az itteni és az ottani operett játszás között. A rendezvényen a Habsburg Történeti Intézet és az Osztrák Kulturális Fórum is részt vett.

Ön az ottani eseményeket megismerve gondolom, azt tapasztalhatta, hogy a ma operett világa tulajdonképpen más nyelvet beszél, mint amit mi tájaikon használunk.

Induljunk ki abból, hogy ma már a szórakoztató ipar követelményeinek eleget téve hajlandók egy egész intézményt fenntartani, gondolok itt az Operett színházra. Ott gondolkodásban nem lealacsonyító az, hogy operettet játszanak. Sőt. Az operett nem egy alacsonyabb, gyengébb zene, mint az opera. A saját műfajában mindkét zene egyenlő értéket képvisel. Ezt nemzetközi szinten úgy is kezelik. Ezért nagyon komolyan veszik. Erre sajátosan képzett társulatuk van. Mind a zenekar, mind az énekkar, és a szólista gárdáról nem is beszélve. 

Az egész arra megy ki, hogy közönségsiker! Felpörgetett tempó, közelebb hozni a mai generációhoz. Becsalogatni a mai fiatalokat. Elhitetni a közönséggel azt, hogy az operett nem csak az idős generációnak szól, hanem mindenkinek. Csak meg kell találni azt az utat, ami mindnyájunknak járható. Ezért sok mindent megtesznek. Például a Csárdáskirálynő teljes szövegét átírták. Kiindulva abból, hogy eredetileg a szöveg német nyelvű volt. Minden számban a német szöveg teljesen mást jelent, mint amilyenre lefordították, majd később különböző szempontoknak eleget téve, módosítottak rajta. A mai fordításban a „jaj cica” például nem létezik. Maga a dal elhangzik, de más szöveggel. Szakmailag olyan nívón adták elő, hogy a szövegváltoztatás nem volt zavaró.

Az operett nem opera, sokkal több szabadság van benne, ennek következtében különböző karmesterek egyéni elképzeléseiket meg valósíthatják.

A tapasztaltak Önben hogyan fogalmazódtak meg?

Lészay Bordy Margit: Triptichon I. (2003)Szerintem az itteni közönséget is le kellene szoktatni arról, hogy nem minden a grófokról, bárokról szól. Meg kéne próbálni sokkal több olyan látványelemet, adni, ami minden rétegű közönséget vonzana. Látványos, akrobatikus revüjeleneteket betenni. Mindezt a siker érdekében. Ezt nem egyik napról a másikra, de el kell kezdeni. A müzikel világából áthozni bizonyos elemeket. A rendező utasítása az szent és sérthetetlen. Keményen meg kell dolgozni a sikerért.

Ebben a folyamatban Ön szerint a karmesternek hol kell állnia?

Abban az esetben, ha sikerül együttműködnie a rendezővel, akkor valahol középen kellene állnia. Mindenképpen ösztökélni a rendezőket arra, hogy merjenek felvállalni operett rendezést. A karmester beleszólása csak akkor képzelhető el, ha startból közösen dolgoznak, és nem később ugrik be. Amikor új darabot készítenek elő, és minőségi munkát akarnak kihozni.

 Gondolkodás változtatásáról van szó, hiszen egy szolgáltatásról beszélhetünk. Az árut, jelen esetben az operettet, csak magas szinten lehetséges sikerrel eladni. Ezért is nagyon  fontos a koreográfus feladata.

Botár Edit: ŐszCsemiczky Miklós két felvonásos meseoperájának bemutatója alkalmával A brémai muzsikusokban együttműködött a zeneszerzővel?

Igen. Előfordulhat, a zeneszerző megírja darabját, de a színpadon megtörténhet, hogy a zeneszerző elképzelése nem úgy szól, ahogy ő elképzelte, ekkor a karmester és a zeneszerző kollaborálása eredményes lehet. Ebből a közönség profitálhat, az előadás nívója javulhat. Ennek érdekében, lévén az előadás egy komplex műfaj, lépést tarthat az idővel, a kor, szellemi elvárásával.

Az információ áramoltatása soha nem volt oly bőséges, mint korunkban. Ezt Önök mennyire képesek kihasználni?

Amióta internet van, azóta majdnem mindent rajta meg lehet találni. Ellenben a ritkaságok hiányoznak. Például az ember hiába írja be, például Ramou: Pigmalion, mert semmi. A nagy slágereket mindenki hallgatja.

Jövőbeli elképzelések?

Szeretnék utat nyitni a szimfonikus zenélésre is. Az operában jól érzem magam. Vágyom az opera vezénylésére is. Sokan vagyunk karmesterek, és soromat ki kell várnom. Ehhez rengeteg türelemre van szükség. Mivel alkalmazottak vagyunk ezért, mindig függünk valamitől, valakiktől. Ezért rengeteg kényszertényező van, amit ki kel várni. Dolgozni rengeteget, hogy az ember bizonyítson, és megállja helyét minden helyzetben. Én erre felkészültem, mert a jó minőségi munkának meg kell, legyen a fizetsége.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008