Művelődés

Essigné Kacsó Klára rajztanár, festőművész Kolozsvárt, míg férje, Essig József televíziós operatőr, fotóművész, Fazekasvarsándon született. Tehát a házastársak egyik tagja sem származott Kalotaszegről, Kolozsvárt élnek. Mégis tájegységünk iránti elkötelezettségük példamutató lehet a bennszülöttek számára is. Essigné kezdeményezte, megindította és férje segítségével évek óta makacs kitartással szervezi, sikerrel irányítja a zsoboki képzőművészeti alkotótábort.

A kolozsvári Essig-portán nézegetjük, gyönyörködünk a tábor reprodukciós anyagából összeállított albumban, miközben a házaspár megjegyzéseket fűz a látottakhoz, értékeli a képeket.

Kedves Klarissz, hogyan alakult rajztanári pályád, mikor kerültél Zsobokra, és mik voltak az első benyomásaid?

Zsobok, egy kicsi, 140 lelket számláló falu Kalotaszeg közepén. Neve szláv eredetű, jelentése „falu a gödörben”. Körülötte lankák, dombok terülnek el, melyek alabástromot rejtenek. A messzeségben a Meszes és a Vigyázó havasok ormai látszanak.

Legelőször 1992-ben jártam a faluban Csiha Kálmán püspök úrral, majd ezt több más látogatás követte. Ugyanis felkérésére a férjem lefilmezte a faluban történő fontosabb eseményeket. A Molnár lelkészházaspár jóvoltából a változások sora indult el a faluban: restaurálták a templomot, papilakot, a templombelsőt faragott kazettás mennyezettel, bútorzattal látták el. Utat építettek Zsobok és a Kolozsvár–Budapest nemzetközi főútvonal között, malom, pékség, sajtgyár jött létre, üzemel azóta is.

Zsobokra kerülésem előtt rajz módszertant és rajzot tanítottam az Apáczai Csere János Gimnáziumban helyet kapó óvónő-tanítóképzős osztályokban. Egyik ügyes tanítványom, Gál Csilla zsoboki lány volt. ő lett a gyermekotthon óvónője. Az utóbbi években az V–VIII. osztályokban tanítottam, ugyanis a képzőművészeti nevelés alapjaival megismerkedő tanítónőink, felkészülten küldték a gyermekeket az V. osztályba. Sok tehetséges gyermek végzett Zsobokon. Több díjazottunk volt az óvodások és iskolások között a Budapesten, Kolozsváron rendezett rajzversenyeken.

Már első látásra megszerettem a falut és lakóit. Nagyon kedves, dolgos emberek lakják, akik példamutató szívélyességgel fogadják az érkező vendégeket. A rendezett tiszta udvarok, a kalotaszegi házak sora, a faragott kapuk előtt kézimunkázó asszonyok látványa mélyen a szívembe vésődtek. Ünnepi alkalmakkor gyönyörű látvány volt kalotaszegi viseletben látni a falu apraját-nagyját. Olyanok voltak, mint egy csokor mezei virág.

Felépült Zsobokon egy fontos iskolaközpont, a Bethesda Gyermekotthon, ami módfelett mozgalmassá tette a falu életvitelét.

A legfontosabb esemény a Bethesda Gyermekotthon és a Szórvány Iskolaközpont megalakulása. Az otthonban kapnak helyet az árva, félárva és nehéz családi háttérrel rendelkező gyermekek, és a szórványból jövők, akiknek itt lehetőségük nyílt anyanyelven tanulni. Több munkahelyet teremtett.

Mi adta a kiindulópontot, a kezdő lökést, a tábor létrehozásának ötletét?

Arra gondoltam, hogy ezt a népművészetben gazdag vidéket be kell mutatni a nagyvilágnak és megörökíteni az utókornak. Egy negatív élmény hatására határoztam el az alkotótábor megszervezését. Egy budapesti utam alkalmával több Erdélyt szerető művésszel találkoztam, akiknek Erdélyt a Székelyföld és a csángó vidék jelentette. Mikor közöltem velük, hogy Kalotaszegen tanítok, meglepődve kérdezték: „hát az hol van?”

Így történt, hogy 1996-ban megkezdte működését a zsoboki művésztelep. Első évben csak anyaországiakat hívtam meg azzal a szándékkal, hogy Erdélynek ezt a kincsét is ismerjék meg és ábrázolják alkotásaikban. Az elindulásnál segítségemre volt Simonffy Dani Irén, aki részt vett egy magyarországi művésztelepen, s e tábor részvevőit hívtuk meg. A következő évtől vegyes volt az alkotótáborba való meghívottak sora. Többnyire erdélyi művészek vettek részt, de voltak Magyarországon vagy Németországban élő, de Erdélyből elszármazottak és voltak anyaországiak, Dániából, Svájcból, Ukrajnából jövők is.

Az idejövő művészek nemcsak megismerték, de megszerették Kalotaszeget és lakóit. Mindnyájan itt hagyták kezük nyomát és alkotásaik ma már értékes gyűjteményt alkottak, mely Kalotaszeget gazdagítja.

Jóska, szerteágazó televíziós operatőri tevékenységed mellett időt szakítottál a zsoboki kiszállásokra, segédkezet nyújtottál a szervezésben, filmeztél, és nem utolsó sorban, mint fotóművész is jelen voltál a tábor életében. Tudom, hogy van egy dédelgetett álmod, a kalotaszegi kulturális központ felállítása Bánffyhunyadon. Látsz lehetőséget a buktatók kiküszöbölésére, a terv kivitelezésére?

Ahhoz, hogy a kőbe, fába, agyagba, vászonra, papírra álmodott Kalotaszeget bemutassuk az érdeklődőknek egy állandó jellegű kiállító helységre van szükség. Ezért terveztük egy Kalotaszegi Hagyományőrző Alkotóház felépítését Zsobokon. De ez objektív és szubjektív okok miatt nem valósult meg. Ezért úgy döntöttünk, hogy méltó helye Bánffyhunyadon, Kalotaszeg fővárosában lenne. A Kós Károly Egyesület lelkes tagjait bíztuk meg az Alkotóház létrehozásával. A még létező Illyés Közalapítvány megelőlegezett egy szép összeget, és megígérte további támogatását. Mi átadtuk a tervrajzot és az e célra kapott pénzösszeget. Az anyaországi Makhult Mihály építész mérnök ingyen kibővítette a tervrajzunkat, majd egy másik vállalkozó kifizette a telek árát.

A Hagyományőrző Alkotóház az állandó kiállító helység mellett helyet ad különböző alkotó műhely részére minden korosztály számára. Irányítója lesz a különböző népművészeti ágazatokra szakosodott falvak munkájának: fafaragás, bútorfestés, varrottasok, szőttesek készítése stb. Mindez nem zárja ki a népdal, néptánc tanulást, tanítást, sőt az internet használatát sem. Reméljük, Isten segítségével létrejön.

Az Illyés Közalapítvány megszűntével egyelőre elakadt a szép terv kivitelezése. Bízunk benne, hogy lesz majd olyan hazai és külföldi kultúraszerető személy, aki segítségünkre lesz e szép álom megvalósításában.

Ügyeteknek megnyertétek Banner Zoltán művészettörténészt is. Mi az ő feladata a táborban?

Banner Zoltán művészettörténész, költő, előadóművész az első pillanattól a tábor művészeti vezetője. Ellát tanácsokkal, értékeli az elkészült munkákat, megajándékozza a tábort szavalóestékkel, megnyitja kiállításainkat Zsobokon, majd Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában, sőt Magyarországon is, ha a tábor valamelyik tagjának ott van kiállítása. Előadásaiban nagy súlyt fektet az erdélyi művészek méltó értékelésére. Rámutat annak fontosságára, hogy az erdélyi művészet bekerüljön az európai művészvilág vérkeringésébe. Erre mind több lehetőség adódik. A kalotaszegi tábor legtöbb tagjának volt már kiállítása Magyarországon vagy más európai országban. 1998-ban volt kiállítás Budapesten Kolozsvár és Kalotaszeg képekben – címmel, melyet szintén Banner Zoltán nyitott meg.

Egy tábor felelős megszervezése rendkívül összetett folyamat, kik támogattak munkátokban?

Daepp Trandi svájci keramikust 2000-ben hívtuk meg először Zsobokra. Neki sokat köszönhet a Bethesda Gyermekotthon. Gyűjtéseket szervezett Svájcban a bentlakók megsegítésére. Sok gyermeknek keresett svájci keresztszülőt, akik minden nagy ünnep alkalmával, név- vagy születésnap alkalmával értékes ajándékokat, sőt zsebpénzt is küldtek a címzetteknek. Az anyagi támogatás mellett nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy megajándékozta a gyermekotthont egy modern égető kemencével, korongozóval. Beindította a kerámia kört a gyermekek nagy örömére. Mindennel ellátta őket, amire szükségük van az agyagozáshoz. Gyakran még agyagot is hozott. A kis helységből, amit az otthon erre a célra adott egy kis műtermet varázsolt. Csináltatott bútorokat, polcokat, ahol állandó jellegű kiállítás van. Munkaterápiával gyógyította a lelkileg sérült gyermekeket. Ennek hatása igen látványos volt. Évente legalább két alkalommal foglalkozott velük egy-egy hónapot. Majd betanította Sz. Balázs Ilona kolozsvári keramikust, aki havonta jött Zsobokra, s egy-egy hetet foglalkozott a gyermekekkel. őt is Trandi fizette. Jelenleg Benk András bánffyhunyadi keramikus jár hetente egyszer, és tanítja agyagozni a gyermekotthon s az iskola tanulóit. Sok szép kerámia készült itt az évek során. Sok közülük külföldre került ajándékként a Zsobokra látogatók által. Többször gyönyörködhettek bennük a kolozsváriak is, amikor a Heltai Alapítványnál, az Apáczai Gimnáziumban vagy a Reményik Sándor Galériában voltak kiállítva. Ez a kiállítás különlegesen szép volt. Bemutattuk Zsobokot úgy, ahogy a gyermekek látták akvarellben, tus, ceruzarajzban, agyagban. A galéria falait kitapétáztam festményeikkel. Középen asztalokon pedig az agyagból kiépített falu volt láthatóé a kicsi házak, kapuk, istállók, állatok, emberek, szekerek, udvarok, utcák és természetesen kiemelkedett minden közül a templom.

Az égető kemence és korongozó létezése fontos a tábor szempontjából is. Lehetővé tették, hogy keramikusok is jöhessenek a művésztelepre, mint például: Bányász Erika, Sz. Balázs Ilona, Szabó Bokor Márta. A tábor részvevőinek többsége festőművész meg grafikus. Olajfestékkel, temperával, akrillal, akvarellel, ceruzával, szénnel vagy tussal dolgoznak. Szobrászaink voltak a legkevesebben.

Az ukrajnai Bartosek József, Román László és Suba László, Balázs Janó erdélyi szobrászok műveit láthatjuk Zsobokon a gyermekotthon udvarán. Mészkőből és alabástromból készültek szobraik. A tábor megszervezése elég összetett folyamat. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, nem sikerül és egy évet kimarad. De a Jó Isten segítségével, ha becsukódott egy kiskapu, nyílott egy másik.

Az elején a Communitas Alapítvány támogatása mellett kaptunk támogatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, az Illyés Közalapítványtól. Ennek megszűntével maradt csak a Communitas Alapítvány támogatása. A kapott összeg csak töredéke volt a költségeknek, mivel a koszt ára minden évben emelkedett. A művészeknek a napi ellátása ingyenes, de két munkával járulnak hozzá a költségek kifizetéséhez. A szállást az otthon ingyen biztosítja. Ezért minden művésztől kap egy munkát. A második munkát pedig a tábor fenntartására használjuk. Ezekből rendezünk aukciós kiállításokat.

Nagyon jelentős lépés volt a tábor életében az Eureka Szervezet megalakulása. Ezt 18 kolozsvári vállalkozó hozta létre, akiknek célja az erdélyi kultúra támogatása. Az általuk szervezett aukciós kiállításokon a zsoboki tábornak is sikerült eladni néhány festményt. A tavaly a zsoboki tábornyitó ünnepélyen részt vett Ambrus Ádám is, az Eureka jelenlegi elnöke. Támogatásukkal tudtuk a tavalyi művésztelepet megtartani. Ígéretet kaptunk az idei tábor megszervezésének megsegítésére is. Az idei aukciós kiállításokon 8 alkotást adtak el a zsoboki tábor munkáiból.

Reméljük, hogy a kultúrát támogató tehetős vállalkozó réteg száma mindinkább növekszik, és segítségükkel mind több értékes munka gazdagítja nemcsak Kalotaszeg, hanem egész Erdély, sőt Európa gyűjteményeit.

Az évi rendszerességgel működő tábornak immár hagyománya van. Hány szakcsoportban, kik vettek részt a táborban, hiszen külföldről is érkeznek részvevők, vannak, akik évek óta visszajárnak.

Az évek folyamán a művésztelep vándortáborrá alakult. Ahhoz, hogy megismerjék a művészek a vidéket, utazásokat szerveztünk Kalotaszeg különböző helységeibe, ahol vázlatokat készítettünk, amiket utólag feldolgoztunk, dokumentációs anyagot gyűjtöttünk. Voltunk Bánffyhunyadon, Ketesden, Magyarbikalon, Szentkirályon, Magyarvalkón, Kispetriben, Almáson, Farnason, Egeresen, Bábonyban, Szentlászlón, Magyarfenesen, Sztánán. Kirándultunk a Bélesi tóhoz, Torockón pedig kiállítást is szerveztünk. A szűkös anyagiak miatt még sok helység maradt feldolgozatlanul. Ezt a hiányt igyekszünk pótolni. Kiszállásaink hasznos munkával párosultak.

A művésztelepet ünnepi istentisztelettel kezdjük és zárjuk. A napi program, ha Zsobokon vagyunk, műtermi munka. Majd vacsora után vagy előadást hallgatunk, vagy koncertre, vagy író–olvasó találkozóra megyünk, esetleg filmvetítésre. Ha kiszálláson vagyunk, estére visszamegyünk és a megjelölt esti programba kapcsolódunk.

Az alkotó munkát író–olvasó találkozókkal, előadásokkal koncertekkel színesítettük. Élmény volt Erdély neves néprajzosainak előadásait hallgatni Kalotaszeg népművészetéről: előadásokat tartott: Faragó József, Pozsony Ferenc, Keszeg Vilmos, Szentimrei Judit, a népzenekutató Kallós Zoltán. Kalotaszeg történelmét tárta fel Benkő Samu, Kovács András, Balogh Ferenc. Benkő Samu akadémikus előadása után azt tanácsolta, hogy vezessük be a történelmi vetélkedőket a kalotaszegi falvakban, ott, ahol V–VIII. osztály működik, hogy nemcsak a művészek, hanem az ott élő fiatalság is ismerje meg Kalotaszeg múltját, népművészetét, valós értékeit.

Így indítottam be 1999-ben az első Kalotaszegi történelmi vetélkedőt a kalotaszegi iskolák között. A zsűri elnöke Benkő Samu volt. A vetélkedőt a Reményik Sándor Galériában tartottuk. Szép látvány volt, a 44 kalotaszegi ruhába öltözött gyermek jelenléte. Azóta minden évben megrendezik az iskolákban és Körösfőn az iskolák közti történelmi vetélkedőt.

Meghívottaink voltak: Fodor Sándor író, Egyed Emese költő, Lászlóffy Aladár költő, Molnos Lajos író, Kónya Hamar Sándor, Csávossy György költő, Sebesi Karen Attila színművész, Kötő József, Dáné Tibor Kálmán, Bogdán István színművész, Sinkó Kalló Katica, Péter Zsuzsa, Szabó Zsolt, Kulics Ágnes filmszerkesztő, Buglya Sándor filmrendező, Jakobovits Miklós a Barabás Miklós Céh elnöke.

Az irodalmi műsorok mellette maradandó élmények voltak számunkra a koncertek. Örömmel hallgattuk Buzás Pál zongoraművész koncertjét, és reméljük még gyakran fogjuk ezután is hallgatni. Szomorú szívvel emlékezünk az örökre eltávozott Ruha István érdemes hegedűművész koncertjére, akit Botár Katalin kísért csemballón.

12 év leforgása alatt 100 művész vett részt a zsoboki alkotótáborban. Ezeknek többsége erdélyi.

A tábor megszervezésénél fontos szempont, hogy a művésztelep magját képező művészek mellett mindig legyen új meghívott, és több korosztály képviseltesse magát. 16-80 év közöttiek vettek részt a táborban: Brittich Erzsébet – Arad, Benk András, Kudor István – Bánffyhunyad, Miklós János – Belényes, Dimény András, Jakabos Olsefszky Imola, Sipos Gaudi Tünde, Vetró B. Sebestyén András – Brassó, Boér Lenk Ilona, Tódor Zsuzsanna – Csíkszereda, Balázs János, Balázs Sz. Ilona, Bányász Erika, Bordy Margit, Essig József, Essig Klára, Feleki István, Ferenczy Botond, Fodor N. Éva, Forró Ágnes, Gally Katalin, Horváth Gyöngyi, Jeney Lám Erzsébet, Novák Ildikó, Soó Zöld Margit, Szabó Bokor Márta, Takács Gábor, Tomori Tünde, Tompos Opra Ágota, Veress Pál – Kolozsvár, Bálint Zsigmond, Kákonyi Csilla, Kántor Zita, Molnár Dénes, Nagy Dalma – Marosvásárhely, Vassy Erzsébet – Nagyvárad, Sz. Kovács Géza – Segesvár, Simó Enikő – Sepsiszentgyörgy, Nagy Annamária – Szászrégen, Kalló László, Török Erzsébet – Székelyudvarhely, Suba László – Torda, Fazakas Tibor – Vajdahunyad, Szabó Vilmos, Váncza Edit – Zilah. Tulajdonképpen ide soroljuk, az Erdélyből elszármazott, de külföldön élő művészeket, hiszen hazajönnek: Árkossy István, Bencsik János, Botár Edit – Budapest, Nuridsány Éva – Debrecen, Katona György – Pápa, Csóka László – Százhalombatta, Paulovics László – Szentendre, Petkes József – Nyíregyháza, Barta Nagy Ilona – Szolnok, Balázs Imre – Vác, Kádár Tibor – Veszprém, Tóth László – Wertingen, Németország.

Külföldi művészeink: Benköczy Márta, Benköczy Péter, Korompai Dóra, Mezei Zsuzsa – Budapest, Birthe Orston – Dánia, Gonda Zoltán – Debrecen, Koszta György – Kecskemét, Daepp Trandi – Svájc, Bartosek József, Kostura István, Petricska Tánja, Román László – Ukrajna.

Gonda Zoltánról el kell mondanom, hogy Kalotaszeg szerelmese lett. Nyolcadik éve hűséges és legtermékenyebb tagja a tábornak. A számos európai országban kiállított munkái között megtalálják helyüket a kalotaszegi motívumok is. 

Mindenki igyekezett minél többet megismerni és rögzíteni a látottakból. Annyi vázlatot, anyagot gyűjtöttek, hogy ezek hosszú időn át ihletforrásai lehetnek további alkotásaiknak.

Az alkotásokból rendszerint kiállítás nyílik Zsobokon majd Kolozsvárt. A tárlattal a sajtó is behatóan foglalkozik. A krónikások hogyan vélekednek a tábor munkájáról, jelentőségéről?

A zsoboki tábor és a magyarországi művésztelepek közti kapcsolatteremtés első lépéseit megtettük. A tábor néhány tagja részt vett a Szekszárd melletti decsi alkotótáborban, majd mi hívtuk meg őket a zsoboki táborba. Ezen a vidéken is gazdag népművészet, népi kultúra található.

A Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány égisze alatt működik a zsoboki alkotótábor. Elnöke a férjem, Essig József. Célja a hagyományőrzés, kulturális értékeink megőrzése, átmentése az utókornak. Évente kerülnek megrendezésre a Reményik Sándor Emléknapok Erdély különböző városaiban és Magyarországon. Ezeknek a keretében konferencia sorozatra kerül sor, ahol olyan neves irodalom kritikusok tartanak Reményik Sándorról előadásokat, mint Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Dávid Gyula. A gálaműsorok keretében a költő megzenésített verseit hallgatjuk színművészek előadásában. Az ifjúság számára szervezett szavalóversenyen, olyan tanulók vehetnek részt az ország különböző helységeiből, akik már megnyertek valahol egy szavalóversenyt. Minden ilyen rendezvény keretében a zsoboki alkotótábor kiállítással adózik nagy költőnk emlékének.

Minden táborkezdés elején felkérem a művészeket, hogy ezekre az alkalmakra készítsenek munkákat, akár a költő verseinek illusztrálásával, akár életének fontosabb eseményeiből. Miklós János és Szabó Vilmos egy-egy sorozatot készített a versillusztrációkból. Tompos Opra Ágota és Bordy Margit szintén több munkát készítettek ezekre az alkalmakra. A többiek egy-két munkával jelentkeztek. A Reményik Sándor emléknapokon a zsoboki tábornak a következő helységekben volt kiállítása: Kolozsvár, Szováta, Óradna-Borberek, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Szeged, Debrecen.

A zsoboki tábor tízéves évfordulóját a Bánffy palotában ünnepelte. Ebből az alkalomból mind a 76 művésztől állítottunk ki két-két munkát, akik a tíz év leforgása alatt részt vettek a táborban. A táborzáró kiállításokon minden alkalommal zenés, irodalmi műsor is szerepel.

Vélemények és kritikák a zsoboki alkotótáborról

„A zsoboki tábor létrejötte, indokoltsága hasonló tényezőkre épült, mint a homoródmenti: a természeti és épített környezet immanens festőiségének, kézenfekvő esztétikumának vonzerejére és kihívásaira. A bizonyára sokakban, sokszor felmerülő vágy: ennek a világörökség rangjára joggal számot tartó tájegységnek az értékeit (még élő néprajzi, etnikai különlegességeivel) legalább a legérzékenyebb emberfajtában, a művésztársadalom körében Európa felé gyűrűztetni.” (Művelődés, 1998/9)

„Sokan emlegetik Zsobokkal kapcsolatban a csoda kifejezést, mintegy utalva arra (is), hogy az ott tapasztalható fellendülés egy mítoszi világ része, amit legfennebb csodálni, de általánossá, mindennapivá tenni nem lehet.” (Művelődés, 1998/9)

,A festésre ihlető táj – az utca, a ház, a csűr, a kapu, a népviselet – adott volt; a szinte naponként rendezett kirándulások pedig tágították a Kalotaszeg kínálta témát.” (Szabadság, 1998. július 14.)

„Amikor az időjárás engedte, a művészek felkapaszkodtak a környező dombokra, ahonnan igazán festői a rálátás a falura, a templomra, a haranglábra. Ezek az elemek szinte egyikük alkotásából sem hiányoznak.” (Szabadság, 1996. augusztus 1.)

„Három esztendő elegendő volt ahhoz, hogy olyan jeles művészeket gyűjtsön körébe, akik nevét széles körben ismertté tegyék, maradandó emléket állítsanak a falunak, a kalotaszegi embernek, tájnak, sajátos életformának.” (Szabadság, 1998. július 15.)

,A zsoboki művésztelep egy olyan helyen született, amely a magyar kultúra táborverésének százéves színhelye. Hiszen Malonyay Dezső nagy, magyar népművészetet felfedező munkája után a magyar szecesszió művészei is felfedezik maguknak Kalotaszeget, és ebből a rendkívül tömény, ősi kultúrából táplálkozva születik meg 1902 táján és tart 1921-ig a legfontosabb magyar művésztelep, a gödöllői... Ebben a táborban (a zsobokiban – szerk. megj.) a legmodernebb stílusokig, művészeti megnyilvánulásokig minden megtalálható, ami abból a szellemi talajból táplálkozik, amit a kalotaszegi ember, ház, templom sugároz. Még akkor is, ha ezt nem vesszük észre, és nem keressük tudatosan.” (Szabadság, 1998. július 23.)

További sikeres munkát kívánunk!