magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Borbély Emília - Csíki Adél: A Gyergyószentmiklósi Egyházközösség a 17. században Ferenczy György regestruma alapján


 

Gyergyószentmiklósnak sok olyan híres személyisége volt, akik sokat tettek városunk, fejlődéséért, szépségéért. Mindezek közül dolgozatunkban kiemeljük Ferenczy György vikárius generális plébánost, aki 1634–1641 között tevékenykedett, és beszámol az egyházközösség működéséről regestrumában, amelyet 1629-ben rendelt el.

A mi dolgozatunk Ferenczy György munkásságának alapjait, tevékenységeit, tetteit mutatja be egy középiskolás tanuló szemszögéből. Annak ellenére, hogy Ferenczy György tudta, hogy amit „Regestruma magába foglal, alig fogják méltónak nézni, hogy ily úton közöltessenek”.

Essig József: Zsoboki kilátóLeküzdve a kezdeti olvasási és megértési gondokat, sikerült sok ismeretet szerezni a korabeli városról, az egyház működéséről, földekkel kapcsolatos információkról. Ezért dolgozatunkat négy különböző témára osztottuk fel. Az első dolog, amiről említést teszünk az a pap kötelességei, feladatai. A második a hívek juttatásai az egyháznak. A harmadik a földekről szól és végül a jószágokról.

Ezáltal reméljük, hogy mindenki számára egy kis bepillantást nyújthatunk a korabeli város akkori képéről, és megismertethetjük a környezetünkben fellelhető könyvritkaságokat, amelyek azonkívül, hogy élethű képet mutatnak, eszmei értéket is képviselnek a gyergyószentmiklósiak számára.

Mielőtt neki kezdenénk dolgozatunknak tisztáznunk, kell, hogy valójában mi is a regestrum. Olyan egyházi jegyzőkönyv, amelyet a plébános vezet és testamentumokat, összeírásokat, leírásokat tartalmaz. Ferenczy György regestrumában elmond minden olyan dolgot, ami vele és környezetében történt. Történelmi szerepe is van, hiszen ez alapján megtudni a kor történéseit.

 

A pap kötelességei, feladatai

Elsősorban amit megtudunk a Regestrumból, az az, hogy a pap három napnál tovább nem tartózkodhat a helységen kívül, mert nem fordulhat elő, hogy gyónatlan öregember vagy megkereszteletlen gyermek távollétében meghaljon.

A papnak kötelessége, hogy ha a tekerőpatakiak kérik, egy héten egyszer misét mondjon. Fizetség ellenében a pap mestereivel (segédeivel, deákokkal) a halottért menjen, és elvégezze kellőképpen feladatát.

Addig nem temethettek el egy embert, és sírját nem áshatták ki, amíg annak bérét ki nem fizették. Ugyanakkor a halottasházban csak a pap mondhatott beszédet a halott elbúcsúztatására. A temetési szertartáson a férfinak háromszor kellett harangozzanak az asszonynak viszont kétszer, aki ezt megszegte, büntetésben részesült, vagy ki kellett fizetnie egy bizonyos összeget.

Abban az esetben, ha a halálozás pestisben történt, a koporsót a halottas háznál leszögezték, és a templomba nem lehetett bevinni. Így próbálták elkerülni azt, hogy az emberek megbetegedjenek.

A piacon vasárnapokon való vásárlásról az volt elrendelve, hogy addig, amíg a harangok nem szólalnak meg, addig az emberek el sem adhatják áruikat, de ugyanakkor addig nem is vásárolhatnak más gazdáktól. Harangozás előtt csupán húst lehetett árusítani. A piacnapokon, szombaton és vasárnap szentmise alatt semmit nem lehet árulni, és vasárnap csak hússal lehetett kereskedni.

Az egyháznak a kántor tudta nélkül nem lehet tanítómestert és harangozót fogadni. Az egyház emberei között egység legyen, és az ünnepnapokon részegeskedő embereket méltóan megbüntetni a pap feladata volt. „A tisztátalan botránkoztató személyek pellengérrel büntessenek… vagy egy forinttal, avagy két font viasszal”.

Mindezen dolgokról a megye rendelkezett, és azt a papok be kellett tartsák.

 

A földekről, jószágokról

Egy végrendelet szerint egy asszony (Luca aszszony) három földet az egyháznak adományozott, amely papról papra öröklődött, és ez adomány ellenében a pap minden pénteken egy emlékbeszédet vagy misét kellett mondjon a halottért.

Egy másik ember, Csobod Miklós testamentumában szintén egy darab földet adományozott a templomnak Fenyő-farkban. És még sok ember volt az egyházzal szemben nagylelkű: Tamás Kovács, Fábián János, Bálint János, Bálint György, Ambrus János, Sólyom Lénárt stb. Hobai Péter és felesége Hobai Péterné Krisztina asszony testamentumukban úgy rendelkeztek, hogy mivel közel érezték magukat a halálhoz, házukat, földjüket, csűrjüket, kertjüket és jószágaikat az egyháznak adományozzák. Cserében csak a heti üdvözítő misét kérik, ha pedig valaki ezt a testamentumot megszegi, átkozott legyen.

Minthogy a kápolna Isten tiszteletére lett építve, az egyházfiak és megyebírák dönthessenek felőle, más ne szólhasson bele. Az egyházat híven megtartsák, és az anyaszentegyház szerint működtessenek. A kilyénfalvi kápolna jövedelmére oda kell hogy figyeljenek, és a falu maga tisztességére kapálja, kaszálja és takarítsa meg, ellenben büntetést kénytelenek kiszabni. A kápolnában nem lehet vigasságos ünnepeket tartani, részegséget folytatni. Viszont a kertben a szokások szerint lehet.

Ferenczy György listát készített a templombéli jószágokról, ingó és ingatlan javakról. A templomban volt két úrtartó, az egyik ezüst nagy és igen szép, a másik egyszerű, fából készült; két ereklye, egy nagy, öreg, szép és egy kicsi és kerek; tekerőpataki kehely, amelyik mindig ott állt; egy atlasz, amelyet Ferenczy György ajándékba kapott és arannyal volt bevonva, értéke viszonylag nagy volt; két karkápa, egyik bordó színű, a másik tarka; egy új oltár; vörös aranyos stóla.

 

Egyházi juttatásokról

A templom és cinterem megrongálódása miatt felújításra szorult, ezért Marosvásárhelyről hoztak munkásembereket, hogy ezeket rendbe tegyék, felújítsák. De mivel az egyház nem rendelkezett annyi pénzzel, hogy ezt csak saját költségén megoldja, ezért a megye azt rendelte el, hogy minden széket a templomból kihajítsanak, és a hívek igényük szerint maguknak álló- vagy ülőhelyet megfizessék.

A férfi állóhelyért ötven pénzt kellett fizetni, az asszonynép állóhelyért pedig 25 pénzt.

Gonda Zoltán: Kalotaszegi kakas (2001)Egy másik gond az volt, hogy a pap és deák háza is megroskadt, ezért ez is felújításra szorult, de a tekerőpatakiak és kilyénfalviak nem akarták kivenni részüket a költségekből. Végül a megye úgy rendelkezett, hogy mégis felújítja mindkét épületet.

Amikor a pap mestereivel a halott után megy, akkor őket két kalangya búzával és harmadfél kalangya zabbal fizessék meg. A zabot azért rendelték el, hogy ha netán az egyháznak tartozik, ezáltal legyen kielégítve. Aki aratás előtt házasodik egész bérrel tartozik, aki pedig aratás után, az fél bért juttat. Ha valakinek férje vagy felesége aratáskor hal meg, szintén egész bérrel tartozik.  

Mindezen dolgokról szintén a megye hozott rendeletet, amit szigorúan be kellett tartani.

Igaz, hogy az emberek sokat jutattak az egyháznak, de ugyanakkor Ferenzy György is sokat adott környezetének: 1633-ban, Erdélyben nagy dögvész volt, amely Csíkból jött és Szentmiklóson augusztusban  hétszáz ember halt meg, és mind el is temették. Emiatt a cintermet le kellett bontani és újból kellett építeni. A plébános saját pénzéből is sokat áldozott. Kőből építették, majd haranglábat is emeltetett 1638-ban.

Egyéb tevékenységei is igen jelentősek: Remetén is készíttetett 1635-ben egy cintermet, Udvarhelyen a tornyot magasíttatta, Fehérváron és Kilyénfalván harangot és cintermet, Korondon kolostort, Szárhegyen harangot, Moldvában a bákai tornyot, Szentgyörgyön kápolnát, Madéfalván az Antal Imre kápolnába egy harangot, Brassóban harangot és gyertyatartót rézből adományozott, építtetett. 

1657-ben és azelőtt két évvel, amint Ferenczy György mondja „semmi jót nem cselekedtem”, mert 1657 januárjában Rákóczi György az egész erdélyi haddal és a magyarországi hajdúsággal végigvonult ezen a helyen. Az 1629-ben építetett templomot Gyergyószentmiklóson is az ez követő tatár betörés alkalmával romboltak le.

 

Befejező gondolatok

Számunkra azért volt fontos ez a téma, mert úgy gondoljuk, hogy Gyergyószentmiklós viszonylag kis város és történelme sem olyan gazdag, mint más helyek. De ennek ellenére mégis volt olyan személyisége, aki igen sokat tett úgy városunkért, mint a környező helységekért. A személyiségek közül mi Ferenczy Györgyöt választottuk, hogy annyi évtized és évszázad után se maradjon a neve feledésben. Nagy személyisége volt kis városunknak, és mindig, amikor említettük őt környezetünkben, akkor általános értetlenséggel találkoztunk. Nem ismerték Ferenczy Györgyöt, nem tudtak a munkásságáról és személyiségéről sem. Ezért fontos volt, hogy mással is megismertessük.

A regestrum tanulmányozása során érdekes szokásokra akadtunk, amiket dolgozatunkban is elmondtunk. Nagy személyiség volt és ezért sok vezető állásban levő ember vehetne róla példát, összefogta a népet, és nem saját jólétét búsulta, hisz saját pénzét is feláldozta a közös cél érdekében. Napjainkban kevés az ilyen önfeláldozó ember, aki tenni akar közösségéért, és minden hátsó szándék nélkül, tiszta szívvel meg is teszi.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
MŰHELY rovat összes cikke

© Művelődés 2008