Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Bögözi Tímea - Gáll Orsolya: Molnár Józsiás élete és hagyatéka, avagy hogyan tűnik el városunk egyik híres szülöttjének emléke a köztudatból


Kézdivásárhely sok kiváló embert nevelt és adott az évszázadok folyamán Erdély szolgálatára. A köz javára végzett fáradhatatlan munkálkodásával, önzetlenségével és nagylelkű adományaival Molnár Józsiás egyike azoknak, akik leginkább kiérdemelték városunk polgárainak tiszteletét. Emlékét őrzi a róla elnevezett utca, park, 1990 óta az egyik általános iskola és néhány éve egy művelődési egyesület is. Azonban a nevén túl sajnos nem örvend túl nagy ismeretségnek városunk polgárai körében...

 

Család, tanulmányok

Ifj. Molnár Józsiás 1841. január 2-án született Kézdivásárhelyen. Az elemi iskolát szülővárosában, a kollégiumot Székelyudvarhelyen és a brassói német gimnáziumban végezte. Édesapja az 1848-as szabadságharc idején tüzér hadnagy, a Lőporgyár egyik vezetője. A szabadságharc bukása után id. Molnár Józsiást és feleségét elfogták, Brassóba, majd Nagyszebenbe vitték, ahol másfél évig tartották őket fogságban. A család anyagilag tönkrement. Ifj. Molnár Józsiás a szüleit ért súlyos csapás idején mindössze kilenc éves volt. Tanulmányait kénytelen volt abbahagyni, hazajött és az édesapja mellett dolgozott, kereskedői pályára készült. 1860-ban, amikor csupán 19 éves volt, vállalnia kellett a családfenntartói szerepet. ő gondoskodott beteg szüleiről és testvére neveltetéséről is.

 

Önálló élet, üzleti próbálkozások

Tóth László: Portré (2003)Szülei halála után 1866-ban megnősült, feleségül vette Gál Elek kovásznai ügyvéd leányát, Gál Emíliát.

Az 1867-es kiegyezés után a gazdasági viszonyok kedvezőbbé váltak, amely lehetővé tette, hogy Molnár Józsiás többféle üzleti vállalkozásba kezdjen. Testvérével, Sándorral, Molnár Testvérek néven céget alapítottak, mely rőfös és divatáru-kereskedéssel foglalkozott; ecetgyárat, gyertyaöntödét, szappanfőzdét üzemeltetett, de egyik sem volt sikeres vállalkozás.

Ekkor a városi malmot vette bérbe – ez volt Háromszéken az első gőz műmalom – amelyet később részletre meg is vásárolt. Eleinte haszonnal működött, később azonban nem lehetett gazdaságosan üzemeltetni. Ekkor Oroszfalu határában vásárolt egy másik malmot, amelyet újjáépíttetett és saját tervei szerint szerelt fel. Első sikeres vállalkozása: gabonalisztjei messze vidéken híresek voltak.

 

Közéleti tevékenységének kezdetei

Ahogy tekintélye nőtt, egyre több tisztségre kérték fel: a városi képviselő-testületben, majd a megyei törvényhatósági bizottságban kapott vezető szerepet. A városi református egyház előbb jegyzővé, majd főgondnokává választotta. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) alapító tagja, városi választmányának elnöke volt.

 

Politikai pályája

Politikai pályafutása 1887-ben kezdődött, ebben az évben jelöltette magát először képviselőnek szülővárosában. Molnár Józsiás ezen a választáson alul maradt. Egy időre visszavonult a közélettől. 1892. január 30-án újabb választás zajlott le, Molnár Józsiást, a Függetlenségi és 48-as párt jelöltjeként 330 szavazattal Kézdivásárhely országgyűlési képviselőjévé választották.

Mandátumának első évében a valuta rendezéséről szóló törvényjavaslat alkalmával is felszólalt. A költségvetési vitáknál mindig megragadta az alkalmat, hogy a kormány és törvényhozás figyelmét a székely nép gondjaira felhívja. Nagyon helytelenítette a kormánynak azt a politikáját, hogy erdélyi részeken a székelységet nem támogatja kellőképpen, mint a hazának keleti derék őrségét. „Van a magyar koronának egy drága kincse, egy szép darab földje: Erdély (...) szerencse, hogy ezek a székelyek ott vannak, mert ha ezek ott nem lennének, Erdély már rég elvesztette volna magyar jellegét” – mondotta 1892. március 18-án a parlamentben. ő volt az első, aki a képviselőházban leleplezte azt az óriási visszaélést, ami „őrlési forgalom” név alatt vált hírhedté. Hogy ebben a kérdésben mennyire igaza volt, legjobban az bizonyítja, hogy később a kormány teljesítette Molnár Józsiás kívánságát, s az őrlési forgalmat beszüntette. Szülővárosa érdekeit mindig szem előtt tartotta, sokat tett az elemi iskola államosításáért, elérte, hogy a Kecskés Zsíros nevű, valamikor Kézdivásárhely tulajdonában levő erdő erőszakkal elfoglalt részét – hosszú pereskedés után – az állam megvásárolta.

 

Küldöttségben Kossuth Lajosnál

1894 tavaszán Olaszországban járt. ő volt a város legtekintélyesebb polgára, akit a legméltóbbnak találtak arra, hogy egy tíztagú küldöttség élén Torinóban felkeresse Kossuth Lajost, és a város megbízásából átadja a díszpolgári oklevelet. A látogatás jelentőségét emelte az a tény is, hogy a kézdivásárhelyi küldöttség volt a legutolsó hazai látogató, mely Kossuth Lajost élve látta. A távozás után kevéssel, március 20-án a kormányzó elhunyt.

 

Politika és üzlet

Az 1896-os esztendőben lezajlott választások alkalmával Molnár Józsiás 23 szavazattal alulmaradt.

A parlamentből kiszorulva még nagyobb lelkesedéssel folytatta otthoni üzleti tevékenységét. 1897-ben Romániát utazta be. Lehetősége nyílt tanulmányozni az itt letelepedett székelyek sorsát. Itt szerzett tapasztalatait később az Országházzal is megosztotta, Romániát hozva fel példának a független országban élő polgárok életvitelére. Otthon sem maradt el a politikai élettől, a városi függetlenségi párti polgárság, hét derék polgár kezdeményezésére, szervezkedni kezdett, Molnár Józsiás sietett a mozgalom élére állni. December 28-án hivatalosan is megalakult a kézdivásárhelyi Függetlenségi és 48-as kör, amely őt választotta egyhangúan elnökévé.

 

Vissza a Parlamentbe

Fodor N. Éva: Zsoboki asszony (2001)1900 decemberében a Kézdivásárhely vidéki kerület képviselői tisztsége megüresedett, így a kerület Függetlenségi és 48-as pártja Molnár Józsiást jelölte, megválasztották, így ő újból a parlamentben védhette a székelyek érdekeit.

Beszédeinek különös érdekesse formai és tartalmi eredetisége. Sokszor nevettette meg képviselőtársait kitűnő humorérzékével, sokat példázódott a székelyekkel: „már bocsássanak meg, hogy mindig a magam földjének városait emlegetem” – mondotta egyik felszólalásában.

Az 1901. október 2-án megtartott választás eredménye az lett, hogy újból Molnár Józsiás lett nagy többséggel a Kézdivásárhely vidéki kerület képviselője.

A Székely Kongresszus előkészítőinek felkérésére írja meg a Székelyföld arányosítása című tanulmányát. A kongresszus munkájában is részt vett. Véleménye szerint a közbirtoknak köszönhető, hogy még nem vándorolt ki minden székely. Hiába próbálkozik, nem hallgatnak rá, de ő elszántan harcol az arányosítás megszüntetéséért Székelyföldön. „Mutassanak a nagybirtokosok egy okmányt, amely 1871 év előtt kelt volna, s a közbirtokossági vagyonról szólna. Ha valaki mutat oly okmányt, szóló készséggel meghajol, de ily okmányok nem léteznek, mert ezek csak a törvény meghozatala után jöttek létre.” Molnár Józsiás véleménye szerint Székelyföldön a legsúlyosabb probléma, a kivándorlás, egyik oka az arányosítás kérdésében keresendő. Ennek következtében fennáll a veszély, hogy „Erdély elveszti magyar jellegét” – fogalmazott így gyakran Molnár Józsiás.

 

Utolsó beszédei

1903. február 11-én szólalt fel utoljára az országgyűlésben. Itt hangzottak el a következő szavai: „Mindazok, akik a Magyarország földrajzi helyzetét és fekvését és a magyar faj elhelyezkedését ismerik, lehetetlen, hogy kétségbe vonják azt a nagy fontosságú hivatást, amelyet a székelység a magyar föld határán betölt”. Ismételten ismerteti a székely bajokat, s kéri, hogy a kormány ne csak ígérjen, hanem tegyen is már valamit a székely népért.

Március 1-én Tusnádon egy székely házikó tornácáról megtartotta élete utolsó szónoklatát. Ekkor a következőket mondta, mintha előre érezte volna, hogy most örökre búcsúzik székely testvéreitől: „Isten templomának harangja beszél hozzátok, székely testvéreim. Templomba hív a harang, s ezért nem is tartóztatunk tovább itt benneteket. Menjetek el a templomba, imádkozzatok a magyarok istenéhez, hogy engedje megtartanotok azt a szent fogadást, mit az elébb nekünk tettetek, hogy holtig hű katonái lesztek a magyar állami függetlenség dicső eszméjének. Menjetek el, imádkozzatok a szegény székely nép javáért, zászlónk holnapi diadaláért, az édes magyar haza szabadságának, függetlenségének, boldogságának eléréséért. Isten veletek!”

 

Halála

Szombaton, március 7-én hagyta el utoljára Kézdivásárhelyt. Feleségével együtt Budapestre utazott. Március 10-én hivatta orvosát, aki a tünetek alapján kisebb fokú tüdőgyulladást állapított meg nála. Betegsége súlyosodott, így Budapest egyik legelőkelőbb kórházába, a Vöröskeresztbe akarták befektetni, de nem volt üres szoba, így csak március 14-én tudták fogadni. Március 15-ére virradólag állapota súlyosbodott, délelőtt már alig volt eszméleténél. Az orvosok mindent megtettek, de már nem tudtak rajta segíteni.

 

Hagyaték

Molnár Józsiás egész életét a közjónak szentelte. Halála előtt néhány héttel feleségével együtt írásba foglalták végakaratukat. Mivel közvetlen utódjuk nem volt, a vagyont két egyenlő részre osztották a férj és a feleség rokonai között. Úgy döntöttek, hogy belső telkük a város kezelésébe kerüljön sétatér céljából. A végrendelet értelmében a telken levő épületek jövedelméből egyharmad részt a park fenntartására kell fordítani, másik harmada a városi tanácsnak marad kezelési költségre. A fennmaradó egyharmad részből pedig egy segélyező alapot kell létesíteni, amely a tehetséges, szegény sorsú székely fiatalok továbbtanulását támogatná. A Józsiás és Emília Alapítvány törvényes jogi bejegyzésére 1909-ben kerül sor, Emília halála után, akinek hamvait a parkban levő sírboltban helyezték el, férje mellé. Ekkor nyílt meg hivatalosan az alapítványi sétatér, és a park rendezési terve 1920-ban készült el. Az alapítólevélben lefektetett vagyonkezelői szabály: a vagyonkezelő a város lakosságának mindenkori képviselete, a római katolikus és a református egyházak mindenkori elnök-lelkészei, a magyar tannyelvű iskolák magyar-székely igazgatói és azok helyettesei, magyar-székely polgári kör, zene, dal vagy egyesület magyar-székely elnöke, a kézdivásárhelyi Molnár és Gál családok egy-egy nagykorú kiküldöttje.

Ma a parkban levő síremléket az önkormányzat és a Molnár Józsiás nevét viselő általános iskola gondozza. Két márványtáblán az adományozók érdemeit méltató szöveg olvasható: „Munkás élete volt. Emberszeretet hevítette. Az, ami magasba vivé: honszerelem s becsület. Jó fiat, hű harcost veszített el benne a székely. A hálás kegyelet őrködik álma felett!”

Molnár Józsiás élete, egész munkássága azért tanulságos, mert jól szemlélteti, miként alkothat harmonikus egységet a gazdasági tevékenység, az önképzés és a politikai szerepvállalás. Gazdasági vállalkozásaiban nem a vagyongyűjtés vezette, hanem alapot akart teremteni a továbbtanuláshoz, és így politikusként sikeresebben képviselhesse a közösség érdekeit. Az ő szavaival élve „Magyarország büszke lehet a székelységre, és akármilyen nemzet büszke lehetne rájuk!”

 

Céljaink, következtetéseink

Városunk lakosainak Molnár Józsiásról kapott információi szűkösek, amit felmérésünk is bizonyít. Véleményünk szerint ez az ember megérdemelné, hogy többet tudjunk, és beszéljünk róla. Molnár Józsiás hagyatékát nem megfelelőképpen használják a kézdivásárhelyiek, ezen is változtatni szeretnénk, habár a polgármesterünk szerint Molnár Józsiás hagyatéka megfelelőképpen van kezelve – tudtuk meg a vele készült interjú során. Dolgozatunk célja ez: több információt juttatni főként a fiatalok felé, felhívni a figyelmet a park nem megfelelő használatára. Kutatásunkhoz sok segítséget kaptunk a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumtól, az ott dolgozóktól kaptunk segédanyagot, például az országgyűlési beszédeit, információt Molnár Józsiásról. Könyvtárban is jártunk, ahol a Székely Újság 1902-ben és 1903-ban kiadott számaiból tudtunk meg érdekes dolgokat az akkori kézdivásárhelyi életről. A helyi Siculus rádióban a Falfirka nevű ifjúsági műsorban 2007. november 17-én a téma Molnár Józsiás volt, ott ismertettük kutatásunkat is.

 

Felmérés

Felmérést készítettünk Kézdivásárhely lakosai körében, hogy megbizonyosodjunk arról, mennyit tudnak az emberek Molnár Józsiásról. Kutatásunk eredménye igazolta feltevéseinket: a kézdivásárhelyiek alig tudnak valamit róla. 50 személyt kértünk meg a kérdőív kitöltésére, ebből 22 diák, a 28 felnőttből 10 értelmiségi. Érdekesség: minden kérdésre helyesen összesen 7-en válaszoltak, 2 diák és 4 értelmiségi, az értelmiségiek 100%-a helyesen válaszolt az utolsó kérdésre

1. Mi volt Molnár Józsiás foglalkozása?

Kertész 22%, országyűlési képviselő 34%, építész 12%, műzeumigazgató 8%, nem tudta 24%.

2. Mikor élt körülbelül?

18. század 32%, 19. század 54%, 20. század 4%, nem tudta 10%.

3. Molnár Józsiás háza helyén mi áll most?

Kripta 40%, a Bujdosó vendéglő 32%, múzeum 8%, iskola 4%, nem tudta 16%.

4. Mit hagyott Molnár Józsiás a városra?

Park 84%, iskola 10%, játszótér, múzeum, nem tudta 2–2%.

 

Interjú Török Sándorral, Kézdivásárhely polgármesterével

 

Itt vagyunk a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalban, Török Sándor polgármester úr válaszol a kérdéseinkre. Először is azt szeretnénk megtudni, egyáltalán jelen van-e Molnár Józsiás szelleme a város hétköznapjaiban, mi erről a véleménye?

A zsoboki gyermekek kerémiái (2003)T. S.: Egyértelműen. Kézdivásárhely aktívan, a jelenlegi önkormányzat is aktívan szerepet vállal abban, hogy Molnár Józsiásnak az emléke, egyáltalán a hagyatéka, az minden kézdivásárhelyi polgár hajlékába eljusson. Iskola és egy utca viseli Molnár Józsiás nevét, ezek mind azt szolgálják hogy a hétköznapjait is kitöltse minden kézdivásárhelyi polgárnak mind szellemi mind anyagi hagyatéka. Az ő róla elnevezett és ő általa adományozott területen lévő parkot is Molnár Józsiásnak hívjuk, mi is ugye annak idején egyszerűen Jóstinak vagy Molnár Józsiás parknak neveztük. Úgy gondolom, hogy így van ma is, és egyáltalán ezek a létesítmények mind azt szolgálják, hogy ébren tartsák a gondolatot, és megfogalmazódjon az emberek fejében kérdés, hogy miért is hívják ezeket a létesítményeket Molnár Józsiásnak. Ezen kívül az önkormányzat nemrég egy egész évet szentelt Molnár Józsiás emlékének, Molnár Józsiás Évnek neveztük és igyekeztünk olyan rendezvényeket szervezni, amelyek szintén arra voltak hivatottak, hogy munkásságát népszerűsítsék. Vetélkedőket szerveztünk, iskolai vetélkedőket, sajtóban rendszeresen megjelent, a sajtó címoldalán béreltünk kis kockát, ahol rendszeresen megjelent Molnár Józsiás Emlékév felirat.

Mit tudhatunk róla, mit hagyott Molnár Józsiás az önkormányzatra?

T. S.: Hát legfontosabb, talán nem is az önkormányzatra, hanem egyáltalán Kézdivásárhelyre, a város polgáraira azt az önzetlen munkát, amit vállalt az erdélyi és egyáltalán az egyetemes magyarság érdekében. Elsősorban országgyűlési képviselőként, de ugyanakkor mintát mutató kézdivásárhelyi polgárként. Ezen kívül jelentős anyagi hagyatékról is kell beszéljünk, a legfontosabb ebben a pillanatban a Molnár Józsiás park, a város legnagyobb, legszebb , leglátogatottabb parkja... egy épületet, amelyet valamikor a város kulturális tevékenysége fejlesztésére szántak, ezt a célt szolgálja, kellett volna szolgálja, és hát a civil szervezetek, amiket az ő korában hoztak létre, amelyek tudást, elsősorban azoknak a fiataloknak a tudását, akik saját erejükből nem voltak képesek előteremteni az anyagiakat a továbbtanulásra, ezeket kívánta támogatni.

És akkor már nincs semmi az anyagi hagyatékból, olyan nagyon régen történt ez?

Balázs János: Harmónia (2001)T. S.: Hát a javakat, az épületet is, amiről az előbb említettem, a második világháború után államosították és szerintem ismerős, hogy mi történt az államosított javak nagy részével, nem kell ezt különösebben kibontani. A román állam a kezét rátette az egyáltalán valamilyen állapotban megmaradtakra, a szellemi örökséget meg igyekeztek a lehető legjobban a sárba tiporni. Ezzel szemben nekem az a véleményem, hogy Kézdivásárhelynek sikerült Molnár Józsiás szellemi örökségét épen megőrizni, az anyagiak közül a parkot a lehető legtisztességesebben próbáljuk üzemeltetni és rendeltetésszerűen használni, míg az épületet a román államtól nem lehetett visszaszerezni, azt a törvény rendelkezése alapján el kellett adni.

Tehát a Bujdosó vendéglő épülete jelenleg nem az önkormányzat tulajdonában van?

T. S.: Már néhány éve nincs az önkormányzat tulajdonában, a román állam értékesítette.

Tehát ezért semmiképp sem volt megoldható az, hogy Molnár Józsiás és felesége akarata érvényesüljön: az, hogy a háza helyén semmiképp se kocsma működjön? Nem lehetett beleszólni, hogy mi történjék az épülettel?

T. S.: Az államosítás vitte olyan útra, olyan vonalra, amely visszafordíthatatlan folyamatot eredményezett.

És a parkkal kapcsolatban van-e tervben valami felújítási munkálat vagy valamilyen átépítés?

T. S.: A Molnár Józsiás park átépítése nem szerepel az önkormányzat közeli programjában, nemrég a játszóteret teljesen felújítottuk és a sétányokat is. Rendszeres karbantartási munkálatokat végzünk, de teljes átépítési program nem szerepel.

Magánemberként véleménye szerint, hogyan lehetne méltóan képviselni Molnár Józsiás szellemi hagyatékát.

T.S.: Erre talán általánosnak tűnik a válasz, csak azt tudom mondani, hogy ha megismerjük azokat az eredményeket,  amelyeket Molnár Józsiás elért élete során, azt az életformát, amit próbált abban a korban meghonosítani, ahogyan próbálta szolgálni a népét, és ha ehhez próbálunk mindannyian a magunk tudása és lehetősége szerint igazodni, akkor ez a legtisztességesebb és a legtöbb, amit tehetünk ezért, egyáltalán a közösségünkért.

Nagyon szépen köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseinkre.

T. S.: Én köszönöm a meghívást.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
MŰHELY rovat összes cikke

© Művelődés 2008