Művelődés

Magyarország nem ismeri Erdélyt. Megszokván nyugot felé venni utunkat, valamikor honunkból kimozdulunk, feledjük, hogy kelet felé egy rokon nép lakik, melyet nem illik nem ismernünk. S e föld felől utazóinktól sem halljuk, amit érteni óhajtánk, mert gróf Teleki Domokos Erdélynek kevés lapokat hagya, gróf Batthyány Vincének útja pedig kisded részén mene keresztül s nem a nevezetesbiken. A tudományai s írói érdeme s szíve miatt egyiránt tisztelt nagy férfiú munkájának a kényes bánáson felül az a nemes tartózkodás adja egyik méltóságát, mely sok említést érdemlő dolgot elmellőz, én pedig azon valék, hogy földijeimnek a nem ismert országot s a később Erdélynek a mostanit minél bővebben festhessem, s nemcsak nem kerülém, amit el lehetett s el kellett volna hagynom, sőt az affélén kapva kaptam is, s sok olyat beszélek, ami alig látszik ide tartozni, de amit tudni talán nem rossz. Készebb valék feddést vonni magamra vétkes alkotásomért, csakhogy olvasóm vehesse, amit én adhatok. Egy gáncs fog érni igen méltán: az, hogy míg gondjaim apróságokra terjedének ki, mélység nincs előadásimban s tárgyaimon elégnek tartam könnyeden elsiklani. De a tapasztalt olvasó e részben maga kél majd mentségemre. Kevés szereti, ha felőle közhelyt, bár kedvezve, bár magasztalásokkal, szó vagyon s a bajnak némely nemei közül nem másként, mint hibás lépések által fejthetjük ki magunkat.

Legfőbb óhajtásom, igyekezetem az vala, hogy elkerülhessem, amit az ilynemű írásokban legkevésbé tűrünk, a nem való, csak félig való tudósításokat. Olyakkal olvastatám meg tehát dolgozásomat, kik Erdélyt ismerni tartoznak és ismerik. E gondjaim késleltették ennyi ideig megjelenését. Az idegen segéd rajta javított, de rontott is, olvasóm nem veszi többé az első öntvényt, hanem annak összetördelt darabjait, s hibás forrasztásokban. Oda az elsőnek eleven, forró, egyenlő színe, s a hézagok a foltokon keresztül is láttatják magokat. Engednem kelle a kényszerítő kéréseknek s elsőbb dolgozásimat elégettem.

A külföld örömest olvas utazásokat s előre látnám, hogy fordítót e levelek is találnának, bár a szándék felöl jelentéseket nem vettem volna. El kell tehát mondanom, hogy ez iránt gondoskodni magam fogok, idegeneknek holmit bővebben kell elmondanom, holmit éppen nem, mert itt sok van, ami csak minket érdekel.

Széphalom, 1824.