Művelődés

E táj lakosai nem emlékeznek ily özönre, s a Maros kiömlése miatt kénytelenek valánk harmadnapig mulatni Bogáton; hasonlít ez ahhoz, melyet 1813-ban nálunk a Hernád és a Tárca tevének, hol a tárcai kastély és templom egy éjjel (augusztus 26-án) el vala seperve, s a sebes Hernád egy kazal szénát negyven odakapaszkodott szerencsétlennel mérföldekre vitt, s Szebennek lakosai (Eperjes és Bártfa között) negyednapig laktak házaiknak zsindelyezeteik alatt, vízben állva a felső szobák is. Hihetetlen dolgok azoknál, kik soraimat később fogják olvasni, de mi megtörténni látánk.

Gróf Gyulay Lajos, ki Bogáton vendéglőnk leve, mert az elmúlt májusban özvegy és gyermek nélkül elhalt nagybátyja, István, itt házat hagya, huszonnégy embert rendele, a hidast hajtani és vonni. S minthogy utunk a Maros partján víz alatt álló réten mene, bivalyokat fogata mind a két szekérbe. Menésünk a fekete elefántokon így amadiszi menés volt.

Míg itt mulatánk, ki-kijárék a ház alatt elfolyó Maros szélére, s leülék a fedett lócán a kiskapu mellett, hogy Kutyfalvára tekinthessek, mely az előttem elterült tenger szélén Bogát felé igen kedves festői tablót ada. A hely téren fekszik, de megette dombok és hegyek emelkednek, s a lakóház szépen mutatja magát a hosszan elnyúlt sűrűség végében, melyből messzire szökellenek ki az olasz nyárfák, s annál szebben, mivel nem nagy számban s nem untató monoton sorokban. Szendergő lelkem szerete oda repülgetni, s kedves kis világot teremte ott magának. Midőn végre elindulánk, alig vártam, hogy közelebb érhessek a helyhez, s megismerkedhessen fekvésével. De elenyésze az altatás játéka, s a megszeretett hely közönséges dísztelen sáros faluvá vála előttem. Így veszté el becsét előttünk sok csudált dolog az erkölcsi világban, mondám, s a csalódás itt még gyötrőbb!

Nemsokára azután meglátánk Radnótot, előbb a maga játékosan alkotott épületeivel, majd azontúl a négyszögű kastélyt, Bethlen Gábor fejedelem alkotását. Ez puszta, de még épen áll tiszteletes alakjában: az újabb összeomlott, egy részének fedele nincs, s az oldalfalak ki vannak dőlve. A régibb kastélyban egynél többször tartatának diéták. A hely nevezetes s azért is, mivel Báthori István 1575-ben itt veré meg a Socinust követő Békési Gáspárt, kinek ingerkedései a toleráns Báthorit oly intoleránssá tevék Békési felekezete iránt.

Tíz óra vala, midőn meglátánk Ugrát, de a hely üres volt. Gróf Haller Gábor kevés órával előbb indula Szeben felé, hogy ott a szász nemzet comesét hivatalába beiktassa. Egy szelíd arcú franciskánus, a ház káplánja fogada el bennünket, s láttatá velünk a kertet, az istállót s végre a gróf könyveit; a franciául olvasók innen szedik, amire szükségök van, s mindenfelé Erdélyben.

Az ebédnél Döbrentei vevé a poharat, s libatiót teve a Telemach fordítója árnyékának, mert Ugra annak birtoka volt, s a hely mostani ura annak fia.

Hanyatlék a nap, midőn Vásárhelyt egy hegynek nyugotra fekvő oldalán megpillantánk. A kies, de sáros táj el van hintve helységekkel, s valamiben hasonlít a Kassáéhoz. Cancellárius Teleki Sámuelnek háza, hol könyvei tartatnak, s közel ehhez a gróf Kendeffyé, s a reform. kollégium s távolabb a várbeli nagy templom messzire kitündöklének a szőlős hegyoldalból, mint parton fekvésök, mind nagyságuk miatt.

A kancellárius épülete homlokkal délnek fekszik, s a két sor ablakú épületnek keleti szárnyát foglalá el a bibliotéka. Azt egyfelől az udvar, másfelől kertecske veszi körül.

A custos lakától rövid folyosó viszen az előszoba ajtajához, mely felett e sorok olvastatnak:

MUSIS PATRIIS

GRATISQUE POSTERIS

D. D. SAMUEL S. R. I. COMES TELEKI

A bibliotéka hajóját galéria veszi körül, hová a hajó ajtaja mellett az udvar felé esik a felmenetel. A könyvek nem állanak a hajóban, az egészen üres, hanem a hajót mind a négy oldala felől körülölelő felső és alsó karban; sárgarézből font drótajtók zárják el a könyveket, hogy címjeik láttathassanak, de a kincs a meglopás veszélyének kitéve ne legyen. Az almáriomokban, valamint az előszobában is és ez ebből nyíló kabinetben nincs többé üres hely, sem a bibliotékába új almáriomok nem hozathatnak, hanem ha az ásványok gyűjteménye más szobákba vitetnék.]

Az architektus értelemmel és nagy szerencsével teve rajzolatját. A hajó oszlopfalai az ablakok irányában ürességet hagytak, s onnan vasrostély-könyöklők mögül lehet letekinteni a hajóba, mely így a felső és alsó ablakok által elég világosságot kap. Aki az ajtón belép, s a kar alatt megáll, magával általellenben látja a kancellárius képét, a Szent István nagykereszteseinek ünnepi öltözetökben; a kép igen hív és szépen van festve. A művész rajt nem hagyá nevét, s így azt annál illőbb elmondanom: Tusch János, a cs. k. galeria őrzője Bécsben. Függ egy képe Nagyváradon, Bihar vármegye kisebb palotájában is (Hickel Józseftől), mely után a rezet orosházi Czetter Sámuel, most professzora a rézmetszésnek Petersburgban, a kancellárius bibliotékája katalógusának első kötetéhez metszé; hív az is, de a képnek visszás tekintetet ada dolgozója. Amit Ehrenreich metsze Pesten, elijeszti a szemet. A később időknek nem lesz kedvetlen tudni, hogy ez az úr szálas és húsatlan termetű volt.

Alatta e képnek a, két első pilaszter előtt általellenben egymással a kancelláriusnak s meghalt hitvesének, iktári gróf Bethlen Zsuzsannának rézbe öntött s ismét mind igen hív, mind igen jól dolgozott büsztjei állanak fekete márványoszlopocskákon, e jegyzettel: F. Thaller, Tyrolens. fec. Vindobonae 1805. Az ajtó előtt állónak feje felett függ a kancelláriusnak, Sándor atyja által, nagyatyja Mihály, törzsök atyja a mostani minden Telekieknek; balja felé függ a kancelláriusnak franciaországi utazása alatt festett képe s azon innen a gróf Festetich György, ennek sógoráé, a gróf Széchényi Ferencé, a gubernátor báró Brukenthal Sámuelé; s a túloldalon a kert felé a kancelláriusnéé, a Hunyadi Mátyásé, a Bethlen Gábor fejedelemé, s a sabaudiai Eugeniusé.

Az első szobában függ Wesselényi Ferenc, a palatinus, szakállal, nyírt hajjal, zöld bársony bőv ujjú dolmányban; egy szép arcú férfi (mennyivel szebben itt, mint amely a Pest vármegye palotájában függ. Figyelmet érdemel, hogy amely képét Wesselényinek Wiedemann festette és rézbe metszette, az e szókkal van megjegyezve: ad vivum pinx et sculps. s innen látjuk, hogy mely a kassai Minerva egyik kötete előtt áll, éppen nem adja a nevezetes férfiat), s egy hasonló nevű kormányszéki tanácsos; gróf Rhédey Zsigmondné, született Wesselényi Kata, gróf Teleki László, a koronaőr atyja, gróf Lázár János, a statuum praesidens és deák s magyar verselő. A felsőbb karban a koronaőr, gróf Teleki József, de (amit sajnálni nem kell), nem a Kreutzinger 1790-ki festése után, mely minden egyéb képeinél szebb és hívebb is (nem lehet érteni, miért nem ezt tették le itt; Kohl ezen aláírással: Non est mortale, quod opto, a Kreutzinger festését metszette.) Püspök Batthyány Ignác (ha az a lakk-testszín meg nem csal, Bergmanntól s nem eléggé híven és hidegen.) Nevelni akarám ezen képek számát s ide küldém a kassai prof. Baróti Szabó Dávidnak, 1788-ban olajban festett képét, hogy a halhatatlan székely, a Székelyföldön fogadja el hálás maradéka tiszteletét. (De meg kell jegyeznem, hogy az a cagliostrói görbült fej, melyet a képnek a festő, Klimes Tamás ada, sem nem a festő vétke, sem nem a Szabóé, sem nem az enyém, hanem egy más valakié, ki távollétemben, a festőt medterezé. (Azt Kohl rézre metszette, s a kép igen jól hasonlíta Szabóhoz. Szintúgy jó azon másik képe is, mely az Aeneis fordítása előtt áll, Kininger után, ki oly lelkesen s oly szépen festett mindent.)

(Mi lehetne ez a ház; ha az erdélyiek ide küldenek be nemzetségeiknek nevezetesbb tagjai képeiket! De a festés vásznára, hátul, fel kellene jegyeztetniük s olvasható betűkkel, a személynek nevét, hivatalát, szüleit, lakását, születése s halála napjait, hogy a támadható kétségek eltávoztassanak. E gondot sok tekintetek tanácsolják.)

Igaz Sámuel a maga Zsebkönyvét 1821-ben Mátyás királynak képével ékesíté, melyet az ambrási gyűjtemény darabja után metszetett, s ez éppen nem egyez az itt függővel. Kérdés tehát, melyik képe igaz. A kancellárius a magáét a strassburgi professzor Schofflin bibliotékájában állottról másoltatá s az tökéletesen egyez azzal, melyet maga Hunyadi Mátyás ajándékoza a bécsi Németújhely magisztrátusának. Így ennek igaz volta felől nem lehet kérdés: azt az ambrásit magyar arcnak ismerni nem lehet.

Bibliotéka tekintésére rövid idő félnap; mi pedig itt sokáig nem mulathatánk, mind hogy gróf Gyulaynénak anyai rettegésit eloszlathassuk, noha előnkbe küldött huszárját visszaküldénk a jó hírrel, hogy élünk s jövünk, mind hogy a szebeni szász ünnepen megjelenhessünk, így meg kelle elégednem azon örömmel, hogy a klasszikusok vagy ritka, vagy királyi pompával készült kiadásait s a Piranesi Rómáját s a Múzum Pio-Clementinumot végigforgathatánk. Akik itt tovább mulathatnak, gyönyörködni fognak ezeknek itt látásában: Corn. Tacitus, Codex membrán. Ex biblioth. regis Mathiae Corvini, Catullus, Tibullus, Propertius, ex eadem, Biblia sacra. Codex ms. seculi XI. in membr. Tenuiss, Seneca philosophus. Fol. maj. Editio princeps Neapoli, 1475, Az Aldus nyomtatásai, sok számú kötetek, Caliergi etymologicum magnum. Vent. 1499, Conformitas vita. B. Franc, et Jesu Chr. Fol. 1510, Fascic. rer. expetend. et fugiend. Fol. 1535, Pasquillorum T. 11. 1544, Clemangis opera 4o 1613, Onus Ecclesiae. 4o 1620.

Servetusnak Restitutio cristianismi 1553 című munkáját a kancellárius II. Józsefnek a bécsi udv. bibliothéka számára nyújtotta által, de meg van itt leírva (a tavaly meghalt udvari ágens, Vitéz József úr kezével, kit a kancellárius, szép írása miatt, a debreceni tógátus közül maga mellé vett volt), meg van azon újabb kiadásban is, melyet Murr, a kancellárius híre nélkül innen kiíratott s kieresztett.

A kancelláriusra őseiről semmi könyvek nem maradának. Maga fogott e kincs gyűjtéséhez 1759-ben, midőn Bázelbe, Párizsba, Hollandiába atyja testvérének fiával, a koronaőr Józseffel, tanulás végett ment vala ki; s vásárlásaiban az a kívánság vezeté, hogy oly könyveket szerezhessen a hazának, melyek a magok nemökben vagy legjobbak, vagy ritkaságuk miatt is becsesek, és amelyeket nagy áruk miatt magányos bibliotékában hiába fognánk keresni. Katalógusainak három kötetei már kijöttek, s nemsokára a negyedik is sajtó alá megyen. A könyvek száma aznap, melyen én itt valék, harminchatezerkilencvenhat kötetet teve, ide nem számlálván azokat, melyek a kancellárius kezénél állanak, s azoknak naponkint szaporodik száma. Hitvese osztozni akara férjének érdemében, s a magyar könyvek a grófné szerzeményei, az ásványok pedig fioknak, a meghalt Domokosnak köszönik lételöket; s a kancellárius nagyon megszaporította. A numizmák még nem érkeztek le Bécsből. Sajnálottam, hogy ennek a hamar kihalt igen nemes lelkű ifjúnak képét itt nem találám. ő idővel második atyja fogott volna lenni.

A kincs fidel commissumként megyén által a kancellárius egyetlen fiára, Ferencre, egy itt a piacon álló roppant és ékes ház jövedelmeivel, honnan a bibliotekárius fizethessék s a könyvek szaporíttathassanak.

Bibliotekárius Szabó András úr, tavaly még professzora báró Wesselényi Miklósnak, a filozófiában, nem eléglé meg azon kedvezésit, hogy velünk itt korán reggel óta tizenegyig mulata, hanem elvezet a reform. kollégium bibliotékájába is. Mily kicsinynek tetszék ez most ama másik után! De ha ennek láthatását nagy nyereségnek most már nem tekintheténk is, a prof. Tompa János úr ismeretségét annak kellé tekintenünk. Jó fej, s nemcsak tudós, hanem szeretetreméltó is egyszersmind.

Bibliotekárius úr ebédre híva bennünket, hogy minden pillantásunkat haszonra fordíthassuk, s a tanulni szerető s tanulni tudó az ily elkészült szerény, de el nem zárt férfitól sokat tanulhat, kivált, midőn a tanító és a tanuló egy úton járnak, s így a bizodalom köztök minden lépten szorosban szövődik. Ebédünk socraticus volt. Midőn el akaránk jönni, Szabó úr kérésemre kénytelen vala ismét megnyitni a bibliotékát, hogy a kancellárius képét még egyszer láthassam, hogy még egyszer illethessem büsztjét. Eltelve azon tisztelettel, melyet a halhatatlan férfi minden magyartól, tőlem pedig harmincegy esztendő óta tapasztaltatott kegyeiért kívánhat, azzal vevém végbúcsúmat képétől, amit Róma metszete a 493-beli consul Scipio kövére: Honc oinom plurimei consentiont dvonorum optimoni fuisse virom.

Maga Horácnak e szavait vetteté Orosházi által metszett képe alá: Secundis temporibus, dubiisque, rectus; s pecsétjére Seneca után: Recte factorum merces est fecisse; s ki ismerte a valóban tiszta s nagy embert, aki utána nem esküszi, hogy igazán esküdött? Ilyennek ismeré Terézia, József, Leopold, Ferenc; Albert szász–tescheni, lengyel királyi herceg, egykori helytartónk, Mária Teréziának veje; Károly főherceg; Dahlberg németországi prímás; Hohenwarth bécsi érsek; Erdély és Bihar, egész nemzetünk. Felpillanték a Bethlen Gábor és Wesselényi Ferenc képére is, s eljövék szerencsésnek nevezvén az órát, mely elmosá rólam azt a szennyt, hogy nemzetemnek e kincsét hogy mindeddig nem láttam.

A kancellárius egyszersmind főispánja Biharnak s a Józsefi uralkodás alatt kir. kommisszáriusságot visele s tagja a göttingai, jénai és varsói tudományos társaságoknak.

Midőn Buczy a bécsi szemináriumban tanult, egyszer két óráig olvasa a kancelláriussal, ki a görög és római literatúra kedvelőjét szerette magához szítani, s a kancellárius közbevetésének köszönheté azon szerencséjét, hogy herceg Hohenwarth, az érsek, ezt pappá szentelé, noha a parancsolt esztendőt nem érte vala el. Fejedelmeink mindnyájan s kivált II. Leopold és a fels. ház tagjai közül a tudományokat s mesterségeket boldogítani szerető Albert, lengyel királyi s szász–tescheni herceg s ennek örököse, a hadi borostyánnal koszorúzott Károly főherceg sok kegyekkel voltak iránta. Midőn a kancellárius hitvesének s fiának halála által fekvő beteggé leve, a bécsi hercegérsek s a későbbi németországi prímás Dahlberg s szuperintendens Höchenbach egész órákig ültek barátjoknak ágya körül. Nekem utolsó nála létem alatt nem olvasta, hanem elmondotta azon levelét, melyet a nagy Heinénak írt és amelyet tőle válaszul véve, s nem ismerem a dolgok becsét, ha nem kevélykedném annak elbeszélésével, hogy 1786-ban, Szabolcs vármegyei főnótáriussá akara kinevezni, s Vay József mellé, ki annak viceispánja volt, de ezen irigylést érdemlő szerencsémet, azon irigylést még inkább érdemlő szerencsémnek kelle feláldoznom, hogy a tudományok pályáján, későbbi ipam, gróf Török Lajos és ez által referendárius, később fiumei gubernátor Pászthory Sándor, s a nagy iskolai minister báró Swieten alatt szolgálhassak.

Nem akartam senkit látni, míg a bibliotéka megtekintésével készen nem valék, nehogy elfogjanak, vagy velem jöjjenek, s örömimet megháborítsák. Most Arankát mentem látni, kit már 1794-ben a hegyaljai szüreten láttam. Tudtam, hogy most is azt fogja tenni, amit mindig: térítgetni a nyelvrontás eretnekségéből, s elkészülve mentem hozzá. Alig ölelénk meg egymást, s hozzáfoga térítésemhez és én észre nem vehetőleg a nemzet históriájára csaltam által; mikor ott öldökle paradoxaival, a jelenkor történeteire vontam, s mikor ott untata el, a Kant filozófiájára, melyet szörnyen gyűlölt, s mikor ott is eluntata, az asszonyokat adám neki témául. Annyi mezőt találván nyitva, melyen kedvenc ideáján nyargalhasson, nem vette észre, hogy míg magának teljes örömöket ad, engem nagyon elgyötör. Tovább élt a sok nemes tetteket tett férfiú, mint neki kell vala s az is baj.

Zeyk, asszesszora a kir. táblának, s Vay Józsefnek, az egyetlenegy veje, el akara vinni elölülőjéhez, gróf Kemény Sámuelhez s pirulva vallom, hogy nem tudtam, ebben kit fognék láthatni. Már meghagytuk vala embereinknek, hogy fogassanak, s Zeyk által magunkat megmarasztatni nem engedénk. Gróf Gyulayné gondokban volt egyetlen fia iránt a nagy áradásokban, s elébe küldé udvari lovasát. Ha tudtam volna, mely ember ez a Kemény, ha tudtam volna, hogy hitvese iktári gróf Bethlen Kata, egészen méltó istenekhez hasonlító férjéhez, engem ugyan tőle semmi erő el nem tépett volna. Mert látást érdemlő dolgok közt leginkább érdemel a jó és nagy ember s Kemény Sámuel ilyen volt.