magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kazinczy Ferenc: 17 levél


 

Azon gyönyörű völgyen, mely Szebentől Hunyad vármegyén végig Magyarország felé vezet, egy más kisded völgy nyílik, közel Dédácshoz, délfelé, s az viszen azon helyre, mely nemzetünk előtt örökre szent marad, mert a leglelkesebb magyarnak ősi örökje, s hihetőleg szülőhelye is vala, Vajdahunyadra. Szántva vannak e völgy körül jobbra és balra a lapos tetők; maga a szűk völgy füvet terem és sok málét. Sebes patak fut el rajta, s a patak szélén két falu áll: Barcsa és Kispestes. Hunyad megett alantabb és szálasb hegyek emelkednek mindenfelé, s a Retyezát messzire láttatja hóval fehérlő oldalait.

Barcsán néhány úri házak állanak, de egyik sem mutatja, hogy ez a nemzet valaha fejedelmet ada Erdélynek. Balra, egy dombnak oldalán, látszik a nemzet temetőboltja, s az is pusztulást mutat.

Már tízkor Hunyadon valánk. Úgy hívem, itt is egy kevély várhegyet fogok találni, mely mint a dévai, uralkodik egyéb társai felett; s íme az csak akkor tűne szemembe, csudás szögű, csudás fedelű magas falaival, midőn már előttem vala a faluforma mezőváros, melynek nyugoti szögét elfoglalta. Hatalmasabban kele fel lelkemben az a gondolat, hogy ahol most vagyok, hogy amit most látok, ott Hunyadi is járt, azt Hunyadi is látta, s magáénak látta, s ez nagyobbá, felségesebbé tevé előttem minden tárgyát. Ahogyan gyermekes képzeletink közönségesen nagyobbnak festik, amit egy vagy más okért csudálunk, úgy, hogy meglátván azt végre, s a colossi nagyság előttünk közönséges növéssé lohadván, ítéletünk a való mértékén is alábbra süllyed, s a nagy halandó, kit érdeme csudálásában egeket tartó Atlasznak gondolánk, oly kisdeddé sorvad, mint mi vagyunk, földnek egyéb szüleményei: vannak viszont esetek, hol a jelenés túlhaladja a nagyító képzeletek festéseit s többet lelénk, mint váránk, s én most ezt érzem. Elevenebben tűne fel lelkem előtt a nagyok és szerencsétlenek emlékezete, s az a hajdani nagyság és erő, az a hajdani zaj és fény, midőn itt most halotti csendnél s pusztaságnál egyebet nem láttam, s ifjúságom tisztelt barátnéjával s egyik gyermekével egy szekerén, kísérve más két szekereitől, a nyeregben ülő oláh asszonyok sokaságán keresztülvergődék; mert hetivásár vala. A vár árkán innen oly tágasságú udvar van elkerítve kőfallal, hogy azon némely kisded falu el fogna férhetni, s utunk ezen víve el. A vár hídja előtt kiszállánk szekereinkből.

A vár egyenetlen négyszög, aszerint épülve, ahogy azt kelni a vadmárvány félsziget engedé. Éjszaki oldalát, hova a híd viszen, Hunyadi János építé, a gubernátor és vajda; keleti oldalát Hunyadi Mátyás, a király; azt, ami a kápolnán túl van, a gubernátor szögéig, Bethlen Gábor, a fejedelem. Udvara, a Bethlen soránál partosabb, mint a Mátyásénál, s nincs kiegyenesítve, s a Bethlen sora jóval hosszabb, mint a Mátyásé; ellenben a Bethlené csak szükségre vala építve, a Mátyásé pompára is.

Midőn a vajda építeni elkezdett, itt már sok épületek állhattak, s a hely a puskapor feltalálása előtt alkalmatos vala erősséggé fordíttatni. Meg foga elégedni, hogy a maga sorát bevégezhette, és a kápolnát, mely akkor oly szükséges volt, mint egy bástya. A többit a gubernátor falától a kápolnáig, és innét ismét a gubernátor szögéig, aszerint rakák, ahogy az idők engedek és tanácslák; mégpedig foltozgatva, s nem a szépet tekintve, hanem kímélve a költséget. Ezt mutatja az a sok szög és zug, az a csudás fedél.

A vajda gubernátor alkotmánya egyenes sorban emelkedik a vár árkából. Szűk, alkalmatlan, gyakor ízben megtört grádicsok visznek fel a felsőbb szobákba, melyek tágasak. Ezekből márványajtók nyílnak éles szögű küszöbökkel és gót cifrázatokkal a négy erkélyhez, melyet ugyanannyi támaszfal tart, és amelyek kilenc ajtócskák által vannak egymáshoz ragasztva, s kedves sétálót csinálnak. Márványtáblákkal vala kirakva a sétáló is, s ezeknek itt még helyben vannak némely darabjaik. Szédüle főnk, midőn az erkély ablakaiból a vár árkába lepillantánk, s erkélyeink rettenetes pilasztereit s a hidat tartó oszlopokat elnézénk. Úgy mondják, ezen oszlopok magassága nyolcvanhét láb és hogy ugyanannyi a falé is, ahol az legmagasabb; s így a vár legtetősb foka huszonkilenc öllel volna feljebb, mint a Zalasd vize, mely a Bethlen felén kettévál, s a híd alatt malmot forgat.

A gubernátor sorából a szomszéd sor szobáiba meredek grádics viszen által. Az erkélyek szobái alatt a palota áll, s annak boltozatját négy lábnyi diameterű, három ölnyi magasságú, nyolcszögű, veres márvány oszlopok tartják, a palotát hosszában osztván két egyenlő részre. Ahol a gót szelésű boltozatok bezárják egymást, egy-egy rózsát látni, a haza, s a Hunyadi- s Szilágyi-házak címerével. Az ajtóhoz legközelebb álló oszlopon ezt olvasni, hosszas és szegletes betűkkel: Hoc opus fecit fieri magnificus Dominus ]oannes de Hunyad, regni Hungariae gubernator, anno d-ni 1452, és így négy esztendővel halála előtt. Hol a hős egykor a nép elsőit látá maga körül, most eladó vas van letéve; a palota pitvarában pedig só árultatik.

Az uradalom mostani kamarai adminisztrátora Osdolai Bögözi Antal úr, ki bennünket nagy szívességgel s erdélyi vendégléssel láta, az alsó palota márványoszlopait vastag tölgydongákkal abrancsoltatá körül, hogy romlást ne valljanak.

Csaknem általellenben a híddal a templomocska áll. A Hunyadiak hollója, s a Szilágyi Erzsébet vadkecskéje itt is láttatja magát, s az udvarról a gubernátor szobáiba felvezető grádicsok mellett veres márványba faragva látni a háznak megbővített címerét, a hollót a gyűrűvel két mezőben, ugyanannyiban a koronát tartó oroszlánt, s a sisakban a két szárnyat.

Legszebb kinézésű szobája a várnak az, melynek erkélye a Mátyás sorából hasasodik elő.

Kívül a keleti felen, de ezzel egybefoglalva, áll egy óriási oszlop, melyet a magyarok buzogánybástyának hívnak, az oláhok pisztricának (tarkának), mert külső fala felszeldelt négyszegekre van felosztva, s fehér, kék, veres színekkel bemázolva. Ennek tölcsér tetejéről az égi tűz 1815. június 11-én lehasította a kétfejű sas vitorlát; azóta, hogy én ott voltam, már a zsindelyezet is lehulla. A Bethlen során kívül álló, s ahhoz csak egy folyosó által kapcsolt négyszegű bástyát kemény alakú tetejével Nebojsza (ne félj) bástyának nevezték el, hihetőleg a később idők.

A várat Borbátvizi Bája István barátunk nagy hűséggel s igen szépen rajzolá, mind nekem, mind azután még egyszer magának, s két különböző pontokból. Ezt Döbrentei 1823-ban fél ív nagyságban kőre metszeté. Mi ezt adjuk itt olvasóinknak, mert ez a Mátyás sorát bővebben láttatja, s láttatja a négyszögű bástyát is.

Mi volt valaha Hunyadi, és mi most! Nagy férfiú, mely kevés örömet érzettél volna te munkás és örök tusakodások közt elélt, tiszta nagyságod által eléggé megédesített napjaidban, ha belétekinthettél vala a végzések könyvébe, s láttad volna, mi várja elhunytad után hazádat és házadat.

Nem hagyhatám el a szent helyt azon emlékezet nélkül, hogy itt oly ember szolgált valaha a konyhán, hogy itt oly ember fűtögete valaha kemencéket, ki huszonhat esztendős korában még olvasni sem tuda, s végre Paulinus barátból váradi püspök, esztergomi érsek, kardinális leve, kit Ximenezhez és Richelieu-hez hasonlíthatunk: Martinuzzi.

 

Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak!

Nagy, mint ő, nagy, mint társai, mint fia nagy!

Hol van urad? hol van Mátyás? hová leve László?

Hol van ez egykori fény? hol van az egykori zaj?

„Nincsenek!”  így dörmög falaidnak kriptái csendje.

Nincsenek? ah! – de mi ez? látom-e nyílni kapud?

Látom: zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán,

Íme indul, s vezeti győzedelemre hadát.

Szól a tárogató, a síp, a trombita, s a hős

Néma haragjában most maga léptet elől.

Jobbja, és balja felöl László szökelteti ménét.

Atyjának veszi és osztja parancsolatit.

– Szirt! mi vagy és mi valál egykor? megborzadék. A hív

Érti a szent jelenést, s felriad álmaiból.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ERDÉLYI LEVELEK rovat összes cikke

© Művelődés 2008