Művelődés

Falun lakván, s távol a nagy bibliotékáktól, közlém, amit itt írtam Sárospatakon históriát tanító prof. Szombathy János úrral, hogy ha valahol hibáztam volna, barátságosan fedné fel azt előttem, s azt vevém válaszul, hogy dolgozásomban semmi sem kíván változtatást, s a homály el van oszlatva nagy bizonyoságig. Közlém tovább Halics országbeli kormányszéki tanácsos és brzsáni kerületbeli kapitány, Kriebel János úrral is, ki magyarországi históriáját most dolgozza s kivált azért, mert ez a nagy érdemű polgártársunk, lengyelek közt lakván, a magokat Corvinusoknak nevező lengyelek és ezeknek a Hunyadi-házhoz gondolt rokonságok felől fog küldhetni némely tudósításokat, s a választ ide rekesztem. Brzsanból,  1817. október 16-án.

Látogatásképpen a herceg Lubomirsky háznak egyik régi kastélyában valék, s ott egy nagy rézbe metszett selyemre nyomtatott genealógiai abrosza tűnt szemembe a gróf Krasinszky famíliának, melyen a Corvinusok címerét, a hollót a gyűrűvel s a Corvin Krasinsky nevezettel, s egyszersmind, ami nekem még váratlanabb vala, a Pannoniából Lengyelországba Konrád mazoviai herceghez 1221 körül meghívott és a litvánok ellen vezérnek rendelt Wratislaus Corvin nevét megsejtem.

E felfedezés annál inkább látszott érdemelni figyelmemet, mivel Hunyadi János a gubernátor és vajda, kit mi magyarok a Corvinusok sorában elsőnek szoktunk tekinteni, a XV. században élt, és így ifjabb korú, mint akiket a lengyel föld állít Corvinusoknak.

Elfoglalám a birtokosok engedelmével az 1722 dátumú abroszt s minden rést fel akarék nyomozni a lengyel írók munkáiban, mely e tárgyra világot vethet, hogy ez által az én tisztelt barátomnak óhajtott tudósításokat küldhessek.

A gróf Krasinsky famíliának ezen abroszán annyival inkább reméltem útba vezettetni a lengyel- és magyarországi Corvinusok rokonsága iránt, mivel ennek cifrázatain mind a gubernátor Hunyadit, mind fiát, a királyt feltalálóm.

A rokonság bizonyságai azonban a táblán nem állanak. Csak egy Jacobus Krasinsky vagyon említve, ki mint praefectus nigrae legionis Hunyadi Mátyásnak szolgálatjában állott, s Magyarországból Lengyelországba visszatért. Ami nyomozásimban Papróczinak complicatioi közt álmélásra ragadozott, azon itt talált állítás vala, hogy már Szent Istvánnak anyja is Corvinusoktól vette eredetét s a címerrel élt, anélkül, hogy a vélekedés bizonyossággal támogattatott volna, mely különben történeteink íróinak állításaikkal, kik Saroltot az idősb Gyula erdélyi fejedelem leányának adják ki, ellenkezésben vagyon.

Azonban annak bizonyságául, hogy a Pannoniából Mazoviába megérkezett Wratislaus vezér Corvinus nevet viselt s címerében a hollót, ezen írók közül egynél többen Konrád mazoviai hercegnek Varsóban, 1224-ben költ privilégiumát említik, midőn másfelől tudva vagyon, hogy ez a herceg ekkortájban kívánta fel a szomszéd tartományok lovasságát a pruszusok és litvánok megalázására.

A lengyel írók azok szerint azt állítják, hogy a Hunyadi János kora előtt sok idővel Lengyelországban több Corvinus névvel élő famíliák találtatának, kik e Corvin Boroszló vezértől vevék származásokat s magokat a Rómából Pannóniába átköltözött Corvinusok maradékinak tartották, honjokban nagy tekintetben valának, az ország legtekintetesb méltóságit viselték, mint azt a Corvin Krasinsky s más e törzsökből sarjadozott házak felől ma is mondhatni.

A Krasinsky házon kívül, mint azt a lengyel címerkönyvből látnom lehete, több nemes házak is élnek a hollós és gyűrűs címerrel. Ilyenek a Bienkowsky, Kochanowsky, Modlicky, Pawlocky, Protrowsky, Zamowiecky lengyel és némely litván házak, például a Ginwil és a Szakowicz.

Lehet azonban s úgy tetszik hihető is, hogy a felvett Corvin mellékneve az említett lengyel és litván házaknak, melyek magokat a Magyarországból Mazóviába, 1224 körül általjött Boroszló vezérhez csatolják, későbbi időkben támadott a XV. és XVI. századokban gyakorlott versio in latinum által.

Mert Konrád mazoviai hercegnek 1224-ben költ említett privilégiuma tulajdonképen az az adománylevél, mely az említett Boroszlót bizonyos helységek urává tévé. Ezek közt az egyik Slepowronnak neveztetett (magyarul Hollófalvának). E helységről Boroszló és maradéki a Slepowronius nevet vevék fel s később a Corvinust és azzal együtt a Hunyadiak címerét.

Hogy végre a mi Hunyadi Jánosunkra, Mátyás királyunk atyjára térjek, azt állítom, hogy azon különböző hírek közt, melyek ezen hős eredete felől elterjedtek, az mely őtet a Zsigmond király s tovább császár házasságon kívül nemzett fiának akarja tartatni, hitelt legkevésbbé érdemel.

Bizonyságot e vélekedésem támogatására abban látszik találhatnom, hogy a vajda azon felekezet mellett álla, mely a magyar koronát a lengyel Ulászlónak akará nyújtani, noha Zsigmondnak leánya Erzsébet, Albert királyunk özvegye szült fiat. Ebben ő, mint természeti fia Zsigmondnak hálátlanul fogott volna bánni; ezt pedig felőle nemes karakterének annyi bizonyságai után feltenni nem lehet.

Egyébiránt királytól renden kívül születni azon időkben annyira nem tartatott mocsoknak, mint ma nem. Következőleg nem látni által, hogy Hunyadi János, ha fia volt volna Zsigmondnak, azzal miért ne dicsekedett volna inkább?

Aztán Zsigmond, a mi hősünket, ha magzatja volt volna, minden bizonnyal előbb fogta volna elhalmozni kegyeivel, méltóságokkal, birtokkal, már előbb alkalmat nyújtván neki erre a hős nagy tettei. És még ő is Hunyadot 1419-ben nyerte s csak 1439-ben neveztetett Albert által vajdává.

De ezen gyanítás helytelensége még világosabban kitetszik a Zsigmond és a Hunyadi életek összehasonlításokból.

Az elsőbb életének 18-ik évében 1386-ban jőve először Magyarországra s 1437-ben, életének 70-dikében halt meg.

Hunyadi János 1456-ban halt meg, 80 esztendős korában. Születése tehát 1376-ban esik, előbb mint Zsigmond Magyarországot látá, és amidőn nyolc esztendős lehetett.

A mi hősünk ezek szerint, midőn 1419-ben Hunyadot nyerte, már negyvenhárom esztendős volt, vajdává pedig hatvanhárom esztendős korában neveztetett, mely a szerzemények hosszabb útján, érdem és vitézség által, inkább vala elérhető. (Consil. Kriebler úr nem olvasta az Aranka értekezését, s a vajda születése esztendejét korábbra teszi, mint talán illik. Ha ő Pálma szerint 1393-ban született, huszonhat évű vala, midőn 1419-ben vajdává, ötvenkilenc, midőn 1452-ben besztercei gróffá neveztetett.)

Ami végre a Corvinus nevet illeti, úgy vélekedem, hogy ez a Hollós nevű ősi jószágának deákra fordításából eredé. De nem léphetek Kaprinainak állítására (Hist. diplom. II. 565.) mintha az Mátyásnak uralkodása alatt csapodárságból történt volna. Sőt azt lelem inkább hihetőnek, hogy János, minekutána a címerosztás Zsigmond alatt kezde közönségesebb szokásba menni (Pálma, Herlad. II. 3., 4.) birtokába lépvén Hollós nevű helységnek, hollót véve címerül, s az arról szóló diplomában deákosan Corvinusnak neveztetett.

Ennek bizonyságát feltalálhatni a László által neki az ő nagy érdemei felől adott oklevélben (Pray, Ann. III.) és azon másikban, mely által besztercei gróffá neveztetett 1452-ben, mely alkalommal (Thuróczi, Chron. IV. és Bonfin, Dec. III.) az ő régi hollós címere egy veres oroszlánnal s azon elsőséggel toldatott meg, hogy veres pecséttel élhessen. (De a hollós címerrel már elei is éltek, úgy mondja V. László király az itt felidézett diplomában; és így a hollót a vajdának címerül nem Hollós helység adá s Bonfin a címerről is eldiákizálhatá a király nevét.)

Azt vehetni inkább valónak, hogy az ő római házból származtatása történt a Mátyásnak hizelkedni kívánó költeményből, amint azt Kaprinay, Pray és Baier gyanították.

Igen hihető tehát, hogy Hunyadink megszentelt és nemes ágy magzatja volt, és hogy Hollós falu Erdélynek és Oláhországnak szélén feküdt.

A Histoire des Révolutions de Hongrie s egy kisded német chronicon, mely 1683-ban nyomtatott, a vajda atyjává egy oláh születésű Buthot tesz, anyjának egy főszületésű görögnét; s ezt Fessler is valónak tekinti.

Nekem sem egyike nem látszik hihetőnek, sem másika; mert ha Hunyadi János, a görög császári ház egyik leányától vette volna lételét, a hízelkedők ezt Mátyás idejében emlegették volna. Igen erős bizonyság arra, hogy a mi Hunyadink nem vevé eredetét egészen sötét házból, véleményem szerint abban fekszik, hogy ő a gubernátor horogszegi Szilágyi Mihálynak testvérét tartotta házasságban, holott párosodása nem akkor történt, midőn már hivatalok által ragyogott.

Az éppen említett, Nürnbergben, 1683-ban nyomtatott német chronicon szerint Hunyadi Jánosnak leánya is volt, Beatrix, ki előbb Frangepán Bernárdhoz, ennek halála után pedig György brandenburg-onolsbtachi fejedelemhez vala adva. Kedves volna tudni, ha ennek maradtak-e maradéki.

Ponori Thewrewk 1825-ben ereszté ki értekezésemet az Arankáéval és mit e tárgyról halicsországi kormányszéki tanácsos s Brzsáni stryi kerületbeli kapitány Kriebel János úr hozzám írá. A hely nem engedé, hogy itt mindent elmondjak.