magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kazinczy Ferenc: 20 levél


 

Gróf Gyulayné meg akará látogatni férje testvérét, gróf Bethlen Ádámnét a gyógyi fürdőben, s elvégzénk, hogy ott fogunk elválni egymástól. Én tehát előremenék Síposhoz Tordosra s Naláczihoz Bábolnára, s az elsőnél a másodikkal fél, a másodiknál az elsővel egy napot és egy egész álmatlanul s örök beszélgetések közt töltött szép éjét mulatván, Gyulayval és Döbrenteivel Gyógyra betérek.

A sok nagyobb és apróbb épületekkel tömött hely úgy el vala foglalva, hogy ha a jó grófné előre nem gondoskodott volna szállásom felől, még akkornap tovább kellett volna mennem, vagy az ég alatt hálnom. De a baj és elakadás által az istenek sokszor csak örömet akarnak nyújtani a föld lakóinak s ez történt itten velem is: egy férfiú vendégévé tevének, kinél felejtem, hogy múlt éjjel be nem hunyám szemeimet és akinél ismét álmatlanul s örök kérdések és feleletek közt múlt el időm, míg a reggelt hajnalodni látánk, s generális Kerekes úrnak egy szava gróf Stubenberg úrhoz, a szomszéd szobában, mutatá, hogy a vékony fal a leglassúbb hangot is általereszti. Gazdám Erdélynek egyik legtiszteletesb tisztviselője, Alsó-Fehér vármegyének főnótáriusa Baczkamadarasi Kis József úr volt.

Midőn II. Józseffel Vay József először szóla, az akkor még hivatalt nem viselő, a császár ezt monda azoknak, kik körüle valának: Bejáram országimat s még ily fejet nem találtam; próbát akarék tenni, s szökdöstem a tárgyakban, de ennek mindegy vala, akár azt kérdjem, mennyi aranyat adnak a magyar bányák, akár azt, hogy egy vékából hány katonai kenyér sülhet; s mi, kik a hasonlíthatatlant ismernénk, valljuk, hogy a nagy fejedelem szava igaz szó volt. Én ugyanezt mondhatom Kis felől. Nem tehetek semmi kérdést a politikából, a történetekből, a statisztikából, hogy készen ne kapjam a feleletet s ezek egyezének azon jegyzéseimmel, melyeket vagy könyvekből, vagy utam alatt Hunyadon és máshol gyűjtögetek. De ez nem lehet különben oly tisztviselőnél, ki fürdőbe is, a pihenés és öröm helyeire, Prayt hozza magával és Schwartnert s Smithet, a nemzeti gazdaságról. (De Kisnek több tisztelője volt, mint barátja; azért-e, mert a más ragyogása süti a nem ragyogókat, vagy mivel ez a catói lélek egyebet keres, mint azt, hogy minden szeresse. Mit adnék érte, mondám, ha ezt a nagy férfit a zemplénieknek megmutathatnám, de hogy lehetne azt várni, hogy ő mihozzánk jöjjön? S íme megleve, amit nem reménylettem, 1829-ben megjelene a pataki egzámenen s barátim azt mondák, midőn bennünket elhagyott, hogy felőle nem sokat mondottam, hanem keveset. Par negotiis, et supra. Gazdag is lévén, azon fölül, hogy tanult is, jó is vala, s feleségtelen, egy szőlőt véve Patakon 3000 frton, s azt a kollégiumnak ajándékozta. S midőn éppen ezt írom, érkezik a tudósítás, hogy ő is meghalt, 1830. június 6-án.

A fürdő birtokos ura, kászoni báró Bornemisza Leopold, vendéglé az ide gyűlteket, s minthogy én is a gróf Gyulayné házához tartozom, éltem a szerencsével. S ez nekem alkalmat ada Erdélynek néhány tisztelt fiaival és leányaival megismerkedni, s az itt lebegő lelket még inkább megszeretni.

Barátim bennem nagy ideát támasztanak egy helvéciaihoz hasonlító vízomlás felől, melyet itt látni fogok s a szó nekem hihetetlennek látszék, midőn Gyógyot még nem látám, hihetetlenebbnek, midőn meglátám; mert hogy lehetne e magas, de nem vad dombon oly zuhanó? Most önkényt vallom, hogy várakozásomat kevés esetekben látám inkább felülhaladva, mint e hihetetlenkedésemben, s a természetnek e csudáját legbuzgóbban most én hirdetem.

A fürdő a dombnak éppen a tetőjén van, s ott bugyog elő a föld kebeléből a víz számtalan forrásokban, s patakká válván, két ágra szakad.

Utunk ide, le a fürdő épületei körül, azon ága mellett mene el, mely egy-két rossz malmot hajt, és minthogy árkában sok apróbb és nagyobb kődarabok állanak, nagy zajgással s tajtékokat hányva futja meg futását. Mely kedves volna itt tölteni egy Claude Lorraini éjt a hold szelíd fényében, vagy midőn a fellegek pusztítást készítve torlódnának, egy Salvator Rosait, egy Ossziánit!

Másik ága ettől mintegy kétszáz lépésnyire ömöl alá. A két víz között málés és gyümölcsös kertek állanak. Látám meredekké válni a domboldalt, de hihetetlenkedésem el nem hagya. S íme a kaszkád előtt állánk. A falmeredekségű hegyoldal, nem várt, nem képzelhetett magasabban, be van nőve felölről bokrokkal; alól a mélységben vad surjány borította el a víz futását.

Első szabad esése, a tető mogyorói közül, egy pár ölnyi. De itt nagy csúcs kél elébe, s felkapja a patak esését, s úgy szalad ezer apró mozdulásokban, millió meg millió csillám közt alá a mélységbe, mint egy eleven ezüstlepel. Az Armida kertjeinek nem lehete szebb forrása, s aki odajárult volna, azt hihetne, hogy a vízben a szép tündér élte folya el. Magát a legfelsőbb szökést egy kifúrt hordónál is könnyű képzelni, az eleven leplet, e számtalan csillámlásokkal s apró csendes mozdulásaiban látni kell. Nekünk, kik a Svájc kaszkádjait csak az Aberli és Gessner rezeiből ismerjük, képzeletünk e szép rezgések felől nem lehet.

És aztán az a szédítő tető, honnan a víz a domb homlokán, a bokrok homálya alól, csendesen szökik alá, s az a szédítő mélység, hová lábaink alatt rohan, ki képzelheti ezt kisebb, vagy nagyobb réznyomtatványon ily nagynak?

A víz mészrészeket rak le, s ezek sokára ott is követ termesztenek, ahol az nem volt. Számtalan hártyásodásokat lelek a víz körül, s egyedül töredékenységek volt oka, hogy innen örömeim emlékére egy darabot el nem hozék. De ha az idő ottan is csinál követ, ahol előbb nem vala: viszont azt is teszi, hogy ne legyen, ahol volt. Amely torok lábaink előtt nyílt, hogy Lotti és a lányom kénytelenek valának a gyümölccsel gazdagon megrakott szilvafák ágaikba fogózni, ott ily szirt fekszik, befutva szederinakkal s egyéb gazzal. Azt a kő terhe s a szakadó víz repeszték le toronyi magasságáról.

S e skálán mérve, mely rövid az emberi élet s mióta áll ez a minden, hogy most így állhat már?

Feltevém magamban, hogy virradatkor ismét itt leszek, s a szép látványt a kelő nap tüzében fogom nézelleni, mert délután a víz árnyékban álla. De aki Kissel csak egy éjet tölthet, annak nappallá válik éjjele, és minthogy a természet a maga adóját el nem engedi, éjjele viszont reggele, s elszunnyadásom a reménylett örömtől megfoszta.

Közelítve az elválás órája s akarám, estem volna által rajta már. Szekereinket előre küldénk a kisded falu végéig, mely a fürdő alatt a sivatag tetőn megtelepedék. A grófné s minden gyermekei s főnótárius úr a szekérig kísérének. Elfogódott, összeszorult szívvel csókolám meg a legjobb asszony, a legjobb gyermek kezét, és a valóban nagy embert, és még egyszer az én Lottim kezét, s most még egyszer a grófnéét s lelkemnek örök kedvesei elmaradának.

Gróf Lázár Benedek úr úgy hívé, hogy irántam tartozik valamivel azon részvételért, melyet, midőn katonai sebeit a váradi fürdőkben gyógyítgatá, az anyám, egy szerencsétlen s tartós betegségben elhalt katona (ez László testvéröcsém volt, óberster a Dávidovics gyalog magyar seregében. Született Alsóregmecen, Abaújban, 1763. június 19-én; meghalt Bécsben 1807. július 18-én) anyja, a gróf iránt bizonyíta, s megígérteté velem, hogy ebédre hozzá menjek Bencencre. Meg kelle magamat adnom kívánságának, noha a grófot a fürdő örömeitől nem akarám elvonni, s fél órával azután, hogy mi Gyógyot elhagyánk, fogata a gróf is. Azonban Döbrentei Algyógyon bevive gróf Kún Zsigmond úrhoz s én annyira megszeretem az ottlétet, hogy midőn vendéglőm utolére s sürgeté menésünket, én valék, aki leginkább kérem, engedne veszteg maradnunk. Csak estve felé érénk Bencencre s a gróf itt láttatá velünk a báró Orbán Antalné kertjét s filegóriáját, mely a Kenyér mezején elhullt törökök testjeikből támadtnak mondogatott halmon épült. Annak külső falai be vannak írva hazafiúi versekkel, de a verseknek egész érdemek az, hogy hazafiúiak. Úgy tetszik, maga a rege is, hogy a domb török testektől támada, csak hazafiúi gondolat. Ez mindig szent; de a rossz vers a szentet nem teszi tiszteletessé; árt inkább neki. Merészke volt egy tettem, melyet itt elköveték, de olykor a merész tettek sem rosszak, s nem lesz rossz elmondanom: egy ifjú Barcsay úrtól azon kéréssel váltam el, hogy fejedelem ősére ne emlékezzék, de annál többet Ábrahámra, a költőre.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ERDÉLYI LEVELEK rovat összes cikke

© Művelődés 2008