magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kazinczy Ferenc: Misszilis levelek


 

IFJ. BR. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK

 

Széphalom, szeptemb. 13. 1816

Kedves barátom!

A TE princípium. Ez a legelső levél, melyet hazaérkezésem olta írok, mert te vagy az első mindazok közt, akiket Erdélyben láttam, s a barátság és tisztelet áldozatja tégedet illet, minden nevezeteknél nagyobb barátom! Mi Carlosunk, valamikor téged említlek, mindannyiszor emelkedve érzem lelkemet, mert előttem képe, mi vagy és mi maradsz. Te vagy mielőttünk az igazi nagyságnak ideálja, s a mi hitünk minket meg nem csal. Oh barátom, midőn én Hadadon a kanapé mellett ültem, és ott azt csináltam, amit, ha meg nem csalatkozom, mind a jó tónus, mind a jószívűség, mind a szempillantás szüksége tőlem talán akaratom ellen is kívántak, mint tiszteltem én a te magad viseletedet, s hány ízben ragada meg a gondolat, hogy mit fogna mondani felőled a te nagylelkű atyád, ha egéből lepillanthatna, s ilyennek láthatna. Ne feledd soha, kedves barátom, ki volt az atyád, ki az anyád, s mivel tartozol a te Patakidnak, kik mindhárman tőled várják igaz megtiszteltetéseket. Neked intésekre nincs szükséged, de engedd barátodnak, hogy ő, örvendve azon, hogy olyannak talált, amilyennek óhajtott, sőt még többnek mint amilyennek képzelt, néked még intéseket is adhasson.

 

Qui monet ut facias quod jam facis, ille monendo

Laudat, et hortatu comprobat acto tuo.

 

Én Hadadon elmeneteled után még egész napot töltöttem. B. Wesselényi Farkas hallani akara tőlem holmit, s teljesítém óhajtását. Tartoztam ezzel megbecsülhetetlen jószívűségéért s örömest mulattam kedves és éppen nem üres társaságában. Néztük a Holdat és Szaturnt, hallgattuk a Caudélla muzsikáját s a Ménard éneklését s két óra tájban fekvénk le. Rokonodtól tanultam, s elcsudálkozám, hogy abban a tárgyban leckéket is hallgatott s haszonnal hallgatott.

Magyarországon 7-dben igen korán értem, végigjártam a Károlyi kertet, hogy lássam, mi leve a nem bölcs ültetésből – erdő, s felkeresém a két viceispánt, hogy tőlök híreket halljak. Itt megláttam Ajtay Sámuel v. nótáriust, ki a magyarul olvasóknak oly derék universalis históriát ada, s többekre buzdítottam. Éjszakára Nyírbátorba értem, s Gyulay Lajoshoz onnan méne első levelem.

Bruce Szopor olta szabadon jött egész eddig; valaki elől talált, mind megálla csudálni szépségét, s én kevélykedve mondottam, hogy a te ajándékod. Ma ki akarék menni rajta, de esik az eső; s így eddig még csak Emil ült hátán. Sophienknak adott ajándékod Hadadon mind elhala. Hihető az üvegben valami állott, melynek ízét és szagát nem tűrhették, ő azt így is köszöni, s örvendett azon hírnek, hogy te őtet a mi Sophienknak nevezgetéd.

Én ide szeptemb. 10dikén értem ebéd előtt kevéssel. Az volt szándékom, hogy szekeremet a domb alatt megállítom, s magam és a leányom feljövünk, s egyszerre nyitjuk meg az ajtót. De egy emberem megtudta valakitől, hogy már Liszkán valék, s hírt ada itt, hogy éjszakára bizonyosan itt leszek. A gyermekek tehát lesben állának (alig emelkedett fel szekerem az újhelyi úton a partról, s csoportosan szaladtak élőnkbe. Talán éppen azon a helyen, hol téged öleltelek volt meg, élőmbe jőve a mi Sophienk. Zokogva, fuldokolva sírtunk mindketten, s én egész mértékben érzem, mit vesztettem erdélyi megbecsülhetetlen örömeim által. E szcéna nem talál szót a kifestésre. Nem bánhatom, nem bánom, hogy láttam Erdélyt, örvendek sorsomnak, hogy azt az áldott földet, a Carlos hazáját s Zsibót s annyi jó és nagy embert láttam, de sajnálom, hogy három holnapig voltam távol az én szeretetemre legméltóbb asszonytól! Elvesztett örömeimet illő lesz kipótolnom, s ki fogom: sok ideig nem megyek el a háztól. Gyermekeimet jól találtam, s azalatt, hogy távol valék, nem ére nagy kár.

A mi igen kedves Buczynknak és az általam szívesen szeretett Kornisnak e napokban írni fogok. Mondd ezt nekik, ha talán hozzájok írni fogsz. Barátom, a gyertyánkabinet a kis kertben, s az a szép ülő a csörgő kútnál, néked, Buczynak, Kornisnak, Farkasnak és nekem örökre szent. Én ugyan oda igen sokszor fogok visszakívánkozni.

Jelentsd alázatos tiszteletemet s kézcsókomat őnagyságának; feleségem a legszívesebb tisztelettel köszöni őnagyságának minden erántam s leányához bizonyított kegyességeit, magadat azzal az indulattal, mely túl van minden félreértethetésen, forrón csókol. Kedves neki is az az indulat, hogy te tavasszal itt lészesz. Kormányozza dolgaidat a téged szerető isten úgy, hogy mindent megkapj, amit óhajtasz. Senki sem érdemli azt úgy, mint te

Kazinczy

 

 

Szatmár, Szabolcs és Bihar hajtást tartottak a 70 személyből öszveállott haramiákra, s négyet közülök megkaptak, s vajdájokat, egy Kovács nevű nemesembert, három társával felakasztatták jure statario. Öcsém, Ibrányi Antal úr beszélé, hogy későbben harmincat ismét megkaptak. Ezt a hírt Ibrányi azon szolgabírótól vette, aki relatiót teve eránta Szabolcsban, és így kétséget a dolog nem szenved. Nekem az útban nem vala semmi bajom.

  

GRÓF TELEKI SÁMUELNEK

 

Széphalom, 1816. okt. 11.

 

Nagyméltóságu gróf, udvari kancellárius és főispán, kegyelmes uram!

Tegnap múlt egy holnapja, hogy erdélyi utamból hazaérkeztem. Nem lévén soha tovább azon a földön Zsibónál és Krasznánál, azt én most láttam először. Utamat most írom, hogy nyomtatásban kiadhassam, mert mi magyarországi magyarok, hozzászokván, hogy csak arra járjunk, amerre a nap nekünk nem felkel, hanem lenyugszik, az erdélyi magyarokat s azoknak lakóföldjét éppen nem ismerjük. Három teljes holnapot tölték ezen utamban, június 11-én mentem el, s szeptember 10-én jöttem haza. Láttam Kolozsvárt, Vásárhelyt, Szebent, Dévát, Lugost a Bánátban, Károlyvárat, Enyedet, Kolozsvárat ismét, Zsibót s Hadadot.

Az excellenciád Szabó Andrása nagy nyájassággal láttata velem mindent, aminek megnézéséhez időm volt; a klasszikusokon kívül nagy gyönyörűséggel forgattam Piranesinek köteteit s a Museum Pio Clementinumot. Most várom bővebb tudósításait, hogy arról a kincsről, melynek gondviselését excellenciád reábízta, méltóképpen szólhassak. Kérem excellenciádat alázatosan, méltóztassék mondásomat egyébre ne magyarázni, mint amicsoda, ha azt állítom, hogy annak, aki odalép s az álmélkodás által öszverázattatik, valóságos jótétemény ottan lelni az excellenciád nemcsak igen szépen, hanem igen jól eltalálva festett képét is és a bronz büsztöt. Prof. Szabó András úr meg nem tudta mondani a festő nevét s a festés esztendejét, úgyhogy ezeránt kénytelen vagyok excellenciádnál magánál könyörögni a tudósításért.

Prof. Kovásznai úrnak ajánlólevele deák orációi előtt velem sokat tudat, amit a bibliotéka felől szólván, használhatok. De mégis szeretném tudni, mikor kezde excellenciád könyvek gyűjtéséhez, és nem volt-e már valamely ősi gyűjteménye, melyet csak szaporítani kellett.

Ugyane könyörgést tenném azeránt, hogy méltóztatnék velem tudatni, mely tudós társaságok tisztelték meg excellenciádat diplomájukkal?

Minekelőtte munkám nyomtattatni fog, én az excellenciádat illető szakaszt bátorkodni fogok excellenciádnak elébe terjeszteni, hogy hibás híreket ne terjesszek el.

A Brukenthal gyűjtemények közt inkább vala gondom a képekre, mint a könyvekre, mert a könyveké nem sok az excellenciádéihoz képest, de a képeké temérdek sok.

Egy értelemben vagyok Choiscul-Gouffier-val, ki kijővén innen, báró Naláczi Istvánhoz fordult e szóval: On pourroir former un joli petit cabinet de tout cela. Még nem tudtam, hogy a francia követ ezt ítélte, s az én ítéletem éppen ez vala. Temérdek sok rossz, sőt középszerű darab közt találni benne jókat is. Az én szemem egy Szent Sebestyént választa ki, s a gondviselők arról keveset tartottak, s csak a nagy Szent Hieronymust magasztalták; s mint örültem, midőn Lugoson őexciától az özvegy b. Brukenthalnétól hallám, hogy az én Sebestyénem felől a báróné is azt tartá, amit én.

A károlyvári btékának nagy kincsei vannak, kivált a magyar dolgokra s az inkunábulákban. Mártonfi püspök ezek közül ajándékba adá Maximilián hercegünknek a Livius első kiadását. A Homér florentini kiadása 1488 két kötetben nemcsak ép, hanem egészen tiszta is, minden mocsok és szenny nélkül. A kézírások közül leginkább irigylettem azon XVI. kötet foliót, melyben kard. Pázmánynak levelei állanak a királyokhoz s erdélyi fejedelmekhez. Azokban egy helyt rendes van.

Az enyedi kollégium btkájában, nevezetesen a Benkő József gyűjteményében, 214 origin. leveleit leltem a fejedelmeknek Teleki Mihályhoz. Benkő azt vagy kikérte s nála felejtette, vagy ellopta, mint néha a tudósok szoktak. Excellenciád előtt talán nincs még tudva, hogy tordosi prédikátor Sípos Pál szeptemb. 11d. megholt, semmi rendelést nem tevén sorsához képest igen gazdag vagyonjáról.

Ezek voltak azok, kegyelmes uram, amelyeket excellenciádnak bejelenteni bátorkodtam. Alázatosan esedezem kérdéseimre óhajtott feleletéért, s nagy kegyelmeibe alázatosan ajánlva maradok elhalhatatlan tisztelettel excellenciádnak

Széphalom, Tokaj mellett, októb. 11d. 1816.

alázatos szolgája

                                                                                                                                  Kazinczy Ferenc

  

KAZINCZY PÉTERNEK

 

Széphalom, októb. 17. 1816.

Nagy tiszteletű drága jó uram

kedves urambátyám,

Régen nem voltam tiszteletére urambátyámnak, de urambátyám nem vala Lasztócon, én pedig 3 teljes holnapot töltvén Erdélyben, illő, hogy itthon üljek.

Consiliarius Pukyval gróf Gyulay Ferencné Kácsándy kisasszony házánál, Andrásfalván voltam egy egész hétig. Nem mozdulhattunk ki a rettenetes sár és a hidakat széjjeltépett vizek miatt. Már akkor is keveset beszélt, meg volt törve, de beteg nem volt. Megjövendöltem, hogy nem élhet soká. 13 falu urbarialis panaszt tett, s ő vala a komiszszárius. Egész Erdély szerette Pukyt, mert ő nagy moderációval viselte magát. Tesaurárius gróf Haller Gábor exc. nekem azt monda felőle, hogyha erdélyi ember volt volna is a kommisszárius, Erdély jobbat nem kaphatott volna. ő akkor nap hala meg Kolozsvárt, amelyben én hazaértem.

Szept. 11d. hala meg a pataki volt prof. Sípos is, kinél egy nap, másszor egy éjszakát tölték, és akivel Dédácson gróf Gyulaynénál egy nap, másnap pedig b. Naláczi Istvánnál voltam.

Gr. Gyulay Ferencné Erdélynek leggazdagabb birtokosai közé tartozik. Soha én okosabban, ártatlanabbul nevelt leányokat nem láttam. 18 esztendős fia is excellens mind erkölcsre, mind tanulásra. A grófné kevéssel vékonyabb, mint Szirmay Tamásné, s oly szép, mint leánykorában. Ez az asszony nagy kegyességekkel volt erántam.

Kolozsvárt Wesselényinél valék szállva. A gubernátortól kezdve az utolsó emberig, akivel dolgom volt, minden nagy kedvességgel fogadott. A Wesselényi-háznál egy literarius consessust tartánk, melyben jelen volt gr. Teleki József, b. Naláczi s minden jobb fej s a többek közt a parókát hordó piarista Koros, ki urambátyámat nagyon tiszteli. Dámák parancsolák, hogy menjek el hozzájok, s ilyen mindjárt gróf Kornis Ignácné, a Teleki Károly nagy elmésségű tudósan nevelt leánya. Egy dámánál többet nem találtam egész Erdélyben, aki magyarul nem beszélt volna, ez pedig magyarországi: gróf Kemény Farkasné, szül. Batthyány.

Kolozsvárt egzámen volt a kálvinista kollégiumban. Megjelentem ott, s nem Szemere Alberteskedtem, de midőn két gróf úrfi felelt, a professzornak szólék titkon, hogy kérdjen csak valamit, hogy lássuk, igazán tanul-e görögül vagy csak hazudja, hogy tanul. Nem tudott, s a suttogók után felelt, mégpedig rosszul.

Vásárhelyt a kancellárius bibliotékáját tekintettem meg, fél napot töltvén ott. Az nagy kincs. Én leírom erdélyi utamat, s kinyomtattatom, mert illő, hogy Erdélyt ismerje valaha Magyarország. A kancelláriustól most várok híreket bibliotékája felöl.

Szebenben nemcsak a bibliotékát, hanem a képgyűjteményt is megnéztem. Az hasonlít a Belvederhez. Gubernátor Brukenthal Erdélyben számadás nélkül viselte a tisztséget, mint Grassalkovics itt, s így nem csuda, hogy bibliotékát, kép, érc, fegyver és numizmai gyűjteményt annyit hagya, hogy különben egyiket sem hagyhatta volna.

Gr. Gyulayné Andrásfalváról Dédácsra ment le megtekinteni azt a jószágát, s elbeszélé az özvegy gr. Bethlen József tesauriáriusnénak (Zichy születés), hogy én ott járok. Ugyanezt tevé küküllei főispán s enyedi kollégiumbeli főkurátor gr. Bethlen Imrénél. Ezek parancsolák, hogy hozzájok is menjek. Gr. Bethlen Imre arra kérte a grófnét, hogy mihelyt én Krassó vármegyéből Dellvótól visszaérek Dédácsra, a grófné küldjön hozzá embert, s ha én nem mehetek hozzá, ő jön le hozzám Dédácsra, mely oda 2 napi járó. Sohasem képzeltem oly nagynak magamat. Eszerént elmentem hozzá Gáldtőre, Károlyvár mellett. Két nap vártam, mert a grófnéval vármegyéjébe járt gyűlést tartani. Azután 24 órát tölték ott.

A gróf megértvén, hogy tőle Enyedre szándékozom, előrekülde levelet, hogy itt Kazinczy, a professzorok készen várjanak, s maga kísért be oda, 24 órát tölte velem, s parancsolta, hogy a bibliotékában velem mindent láttassanak. Magyarországon van-e oly főispán vagy főkurátor, aki egy vendéggel ezt tenné.

Azalatt míg én Krassóban jártam, gr. Gyulayné elbeszélé Hunyad vármegye főispánjának, Jósika Jánosnak, aki a Csáky János első házasságabeli leányát tartja, hogy én aug. 5-dikén Déván leszek, hogy egy erdélyi vármegyegyűlést lássak. A főispán most gubernális consiliárius lett, s Erdélyben egy ember nem viselhet két hivatalt. Jósika tehát elbúcsúzék vármegyéjétől. Előre megtanítá a vármegye nagyjait, hogy én ott leszek, fogadjanak distinctiókkal, ő aszesszorrá fog kinevezni. Én öt nap múlva jöttem vissza, s így aszesszornak nem denominálhattam. Azonban elmentem Branyicskára. A kancellárius nekem azt beszélte, hogy jobb fej az egész Erdélyben nincs, mint Jósika János, s igazat mondott. A grófné is igen derék. Zseni leányomat igen megszerette a két leánya, a kisebbik azt akarta, hogy hagyjam ott, vagy hogy ő is jöjjön vele.

Zseni jól megajándékozva jött el, Gyulayné egy pár gyémánttal körülfoglalt smaragd fülbevalót s 140 forinton akkor vett veres korallt, Wesselényiné egy arany colliét, Gyulay Lotti négy ruhát s holmi aprólékot s sok könyvet ada neki. Wesselényi pedig nekem egy anglus szép lovat, Cserei egy csődörnek nevelendő 2 esztendős szép csikót, így, amit költöttem, meg van fizetve, kivált, hogy Gyulayné Kolozsvártól Vásárhelyig s Szebenig, Dédácsig mindenütt a fiával fizetteté, amit költénk, mert ezt az utat Gyulay Lajos együtt tette velem. Dellvó pedig ötszáz forintot ada Zseninek. ő gazdag ember. Tavaly 12 ezer forintot vett be szilvapályinkából, az idén pedig sok kukoricája lesz, mert dombon vetett.

Maradok szíves tisztelettel, asszonynénémet alázatosan tisztelvén alázatos szolgája

Ferenc

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ERDÉLYI LEVELEK rovat összes cikke

© Művelődés 2008