Művelődés

I.

I. Ferenc és Karolina Auguszta Kolozsvárt, 1817. augusztusban

Es giebt kein’ schönren Anblick in der Welt,

Als einen Fürsten seh’n, der klug regiert,

Das Reich zu seh’n, wo jeder stolz gehorcht,

Wo jeder nur sich selbst zu dienen glaubt,

Weil ihm das Rechte nur befohlen wird.

Goethe

Császár és császárné ő Fels. ide Lembergből vevék útjokat, s august. 14-én érkezének Erdély határához Ilucára, Kolozsvárra pedig 18-án. Mely tisztelettel fogadá Erdély a maga nagyfejedelmét újságleveleink elhirdeték; itt valami jobbat kell a maradéknak átadnunk.

Másnap a katonai rend, s ezután a kormányszék tevé hódolását, s a kir. tábla; az első báró Kienmayer országbéli főhadivezér, a második gubernátor gróf Bánffy György, a harmadik statuum praesidens gróf Kemény Sámuel excjok által bemutatva. Ezeket a vármegyék s a székely székek követségei követék. Most az asszonyságok mutattatának be a császárnál ugyan özvegy gróf Wass Sámuelné, szül. gróf Bánffy Ágnes exc. által, ő Felségek mindketten a nemzet öltözetében fogadták híveinknek hódolásaikat. Egy asszonyság későn adá feleletét, s a bemutató azt a nyelvbeli gyakorlatlanság által mentvén, egy harmadik valaki megszólamla, hogy ők szégyenlenék fejedelmünknek nyelvét nem tudni, s ennek a császárné ezt mondá: sőt inkább idegen nyelvet nem tudni nem szégyen, a magunkét jól tudni kötelesség. Egy éltes asszonyság azon jelentéssel mutattatott be, hogy ezt számtalan jótétei tevék tiszteletessé, de hogy a német nyelvet nem tudja annyira, hogy szólani is merjen; a nagy és nemes lelkű, császárné ezt mondá: mi azért megértjük egymást. Tudniillik a jóltevésben gyönyörködő felség úgy tekinté az asszonyságot, mint akivel a jóltevőség örömei által lelki rokonságban áll.

Másnap Szent István királyi ünnepén ő Felségek a nagytemplomban jelenének meg kísérve gróf Wrbna főkamarás, báró Kutschera Feldmarschall-Lieutenant főhadisegéd, gróf Bombell sax királyi követ, báró Stift udv. orvos, s Bedekovics status tanácsok excjok, a császárné pedig gróf Wurmbrand főudvari mestere, gróf Lazsanszkyné főudvari mesternéje, s gróf Hohenegg kisasszony udvari dámája által. A szent szolgálatot a püspök, most esztergomi érsek hercegprímás tartotta.

A délutánt ő Fels. a császárné könyörűség gyakorlatára fordítá, megtekintvén azon intézetet, mely a múlt télen a példátlan éhség által elnyomott falusi szegények táplálatára némely erdélyi házak ifjabb csemetéi által állíttatott. A császárné azt hatezer forinttal ajándékozá meg, rendelést teve, hogy másnapig a szegények ruhát kapjanak.

A császár 21-én s más reggeli hatkor, kísérve a püspök által, a líceumot, konviktust, szemináriumot, a kormányszék kancelláriáját, a levéltárt látogatá meg; a császárné az ispotályt és a szegények házát.

A császár 22-én reggeli tíz óta kettőig a kormányszékben foga ülést; a császárné azonban a csillagnézőt, a líceum bibliotékáját, az ásványok gyűjteményét vevé tekintetbe.

E szerencse 23-án a vármegye- és városházának, s a reform, kollégiumnak s tipográfiájának, a prof. Nagy Sámuel rajziskolájának; 24-én a fellegvárnak, a katonai ispotálynak, s az unitáriusok kollégiumának juta.

ő Felségek aug. 27-én indulának Torda felé, s megjárván Marosvásárhelyt és Szebent, Dévánál menének ki Erdélyből.

II.

Aranka György Hunyadi János Gubernátornak eredete felől,

Nyomt. Kolozsvárt 1811. 8 r. 8 lapra.

A nagy fejedelmi embernek, Hunyadi Jánosnak származása s háza megírásában, amint azt az emlékezetek megírták, az igazra nézve egy hibát és a dologra nézve két hiányosságot találok. A hiba az, hogy őtet az írók közönségesen szerelem gyermekének és Zsigmond császár fiának teszik; a hiányosság pedig, hogy két szép dolgot nem jegyeztenek fel róla; az egyiket azt, hogy Hunyadi János eredetére nézve székely volt, Székelynek is hivatott; a másikat azt, hogy még egy vagy talán több testvére is volt, s mindenik Hunyadi János.

Legelső Hunyadit találok egy Hunyadi Mihályt, Hunyadi Székely János fiát, a budai káptalannak egy 1331. költ levelében, melyet országbírája Pál hoz elő az erdélyi vajda Zdenczi Tamás dolgában 1333-ban költ ítéletében: Johannes Székely de Hunyad.

Másodszor a báró Keller által a fels. kamara levelesházában Pozsonyban készített kézírásban lévő ország bárói s ispányai neveknek sorában 1430-ban egy Hunyadi János Turóc vármegyei főispánt találok.

Harmadszor a Szent Mihály templomában Károlyfehérváron található régi kőírások rendében a nagy prépost Szeredai gyűjteménye szerint találok egyszersmind három Hunyadi Jánost. A deák írásának értelme magyarul ez: János nevű katona, a gubernátor atyafia, jutott légyen a mennyei karokhoz MCCCCXXXIV. eszt. Hunyadi. Ugyanott alább: itt temettetett ifjabb János, katona, aki Hunyadinak hivatott, az ő öccse.

Hogy ebben a két írásban három Hunyadi Jánosról legyen emlékezet, nincsen kétség. Egy a gubernátor, más az atyafia, az 1434-beli; harmadik az ifjabb János, az ő öccse.

Aranka tévedésben van. Ez a János, az 1434-ben elhalt és az ifjabb János a gubernátor öccse azon egy személy, s a két írás ugyanazon sírkő felső táblájának, jobb és bal karimáján áll. Minek kell az epigraphe anachronismusát s az író ügyetlenségét oda magyarázni, hogy azon egy koporsókőbe két Jánost tettek volna be? A két test abban helyt sem talált volna.

Az 1434-beli János ki volt, arról semmit sem tudok mondani: a másiknak pedig, az ifjabb Jánosnak nyomát találom gubernátor Hunyadi Jánosnak erdélyi vajdaságban 1442-ben költ egy levelében. Annak rendében maga üdvösségéért, s néhai öccse, a katona kisebb Hunyadi János Erdélyben, hazája szolgálatjában meghalván, az ő lelke enyhüléséért a káptalannak ajándékoz némely falukat. Intuita nostrae salutis, úgymond, et-quondam Egregii Joannis minoris de Hunyad, militis mi-litum, fratris nostris carissimi, in actu rei publicae in partibus Transilvanis defuncti. (Szeredai, not. cap. 88.)

Ki volt ez a kisebb Hunyadi János?

Albert királynak 1439-ben kél Hunyadról egy új ajándéklevele. Kérték tőle azt egy Hunyadinak két fiai, mindenike János nevű. Johannes et alter Johannes, uterque filii Oláh de Hunyad.

Lengyel László 1440-ben ismét új ajándéklevelet ad nekik: utrique Johanni, filiis quondam Voyk de Hunyad (Magokból az eredeti levelekből, úgymond Aranka. Bár azt is monda vala, hol vagynak azok.)

Ötödik László király is 1453-ban emlékezik a gubernátornak egy János nevű öccséről, a gubernátornak a besztercei grófság felől adott levelében: ipse et Egrigua alter Johannes, de ipsa Hunyad, miles, sibi sanguine frater. Ez a János úgy tetszik éppen az, kiről az 1439, 1440 és 1442-beli levelek szólanak. Katona XIII. 873.

És így az öreg Hunyadinak legalább két János fia! Ez ma csuda lenne talán: de régen megvolt, s nincsen példa nélkül.

Károly királynak 1313-ban költ levele azt bizonyítja, hogy László erdélyi vajdának László nevén egyszersmind két élő fiai voltak: accedens ad nostram. praesentiam magnif. vir. Ladislaus vojvoda Transilv. et comes de Zonuk (Szolnok) pro se, et pro Ladislao magno, et pro Ladislao parvo, filiis suis.

Ezekből igaz az: 1. hogy a gubernátor Hunyadi Jánosnak egy más Hunyadi János nevű testvére volt; 2. hogy nemcsak annak az ifjabb Hunyadi Jánosnak, hanem a gubernátornak is egy és ugyanazon apjok volt, az öreg Hunyadi Oláh Voyk; 3. hogy a gubernátor Hunyadi János sem nem egyedül nyerte, sem nem egyedül bírta Hunyadot, a fennebb eléhozott levelek szerint, hanem a Hunyadi nevet a jószágról Hunyadról viselte ugyan, de mind a jószágot, mind a nevet az ő elei is bírták és viselték; és az reája az ő testvérével együtt az apjáról szállott, közelebb Hunyadi Oláh Voykról, és így hogy a gubernátor Hunyadi János a Zsigmond császár fia és kacér szerelem gyermeke volt volna, csak egy megavult költemény. Igaz, hogy Hunyadi János és az öccse egyaránt mindketten már Zsigmond császár idejében elé kezdettenek volt menni, és szentelt vitézek s udvari katonák voltak, a fenn eléhozott 1453-beli levél szerint: de tessék megnézni a Hunyadi-ház leveleit, melyek közül nekem csak némelyeket, és csaknem egy pillantatig volt szerencsém látni, hogy pénzzel éppen nem Zsigmond császár segélette a két Hunyadit; hanem ők együtt a császárt, amely feles jószágokat a császártól szerte a temesi banatusban s Szerémben nyertenek is, azt mind készpénzen és együtt vásárolták tőle.

De még egy újság vagyon. Hunyadi János gubernátornak az ős neve Székely volt. Meglehet, hogy az 1333-beli két írás szerint a gubernátor eleje azok közül a székelyek közül való volt, kiket Arad vezérsége alatt István király Hunyad vármegyébe szállított volt, az Oláhország felől való határok őrzésére az oláhok ellen Szálláspatakától fogva Zaránd vármegyéig, és amint látszik, le Dobráig, mely Lófőnek, vagy Lófő vidékének neveztetett. Meglehet, mondok, hogy mint a lozsádi s több körülbe lakó, fegyvert viselő mai nemes katonáknak, úgy kisebb birtokú Hunyad vármegyei főnemeseknek, s azok között Hunyadi Jánosnak is elei azok közül a megszállott székelyek közül valók voltanak, kik az erdős helyeket a vajdák engedelmekkel kiirtván s jövevény oláhokkal mint kenézek a hátszegi és dévai várak segítségére megtelepítvén, s azután a királyoktól a szent korona igazságával magoknak megnyervén nagy birodalmú urak lettenek. De ez csak lehetséges és hihető dolog.

Az 1331-beli feljebb eléhozott levél többre mutat. Ebben Hunyadi János, a Mihály apja, nyilván Hunyadi Székely Jánosnak neveztetik.

Legvilágosabb és ellene mondhatatlan világosítást veszek pedig a zágrábi és varasdi nemeseknek 1447-ben a magyarországi rendekhez Hunyadi János gubernátor ellen írt panaszló leveléből. Ebben a Hunyadi János nem háta mögött, hanem szemben, az ország színe előtt tisztán Székelynek neveztetik. Noveritis quod magnificus Johannes de Székely de Hunyad gubern. regui Hung. S alább ismét per eundem Székely sic protentionaliter occupatas. Kerchelich (Not. praelim p. 270.) eléhozott lapon is azt írja, hogy Hunyadi János Székely volt. Ide teszem amit ugyanott Kerchelich hozzá ád: hogy Turóczi IV. K. 46. R. azon főurakról szólván, kik 1448-ban a gubernátort, a Rigó mezejére kísérték, s azok között egy Székely Jánosról is, ennek azt teszi utána, hogy a gubernátor testvére volt. Johannes Székely dni gubernatoris consanguineus. E helyre Istvánffy, a maga Turócziában a levél tiszta szélére maga kezével ezt jegyezte: ennek neve Székula volt; úgy hivattatott az oláhoktól és rácoktól: a magyaroktól pedig másképpen Hunyadinak. Jobb keze elvágatott volt az ütközetben, s Erdélyben Fehérváron temették el.

Ezt tovább nyomozni nem tudom. De ugyan a mondottakból látszik mindaz, hogy Hunyadi János nem volt Zsigmond császárnak fia, minthogy legalább még egy Hunyadi János nevű testvére volt, Székelynek is hivattatott.

III.

Erdélyi Gubernátorok

A most uralkodó ház alatt

Gróf Bánffy György; 1692. jan. 10-d. óta haláláig, 1707. nov. 15-én.

Gróf Kornis Zsigmond; 1713. óta haláláig, 1731. dec. 15-én.

Gróf Haller János; 1734. óta haláláig 1756. okt. 18-án.

Gróf Kemény László; 1758. júl. 2-d óta 1762. május 22-ig.

Ennek hivatalát általvette generális báró Buccow Adolf Miklós, mint praesese a guberniumnak. Ez állítá fel a határnok katonákat. Meghalt 1764. máj. 18-án. Követte generális gróf Hadik András azon eszt. aug. 7-kéig; ezt ismét 1768. márc. után generális gróf O’Donell Károly; kit viszont gróf Auersperg Mária József 1770.

Báró Brukenthal Sámuel 1774-ben gubernium praesese leve, 1777. nov. 12-én pedig gubernátor. Letette hivatalát 1787. máj. 1-én, meghalt 1803-ban.

Gróf Bánffy György, a híres Dénesnek és Barcsay Ágnesnek fia, szül, 1747. dec. 23-án, meghalt 56 eszt. viselt szolgálatjai után Kolozsvárt 1822. júl. 5-én. Gubernátornak József által neveztetett ki, s az 1790. diéta a fejedeleme s honja által egyiránt kedvelt kormányzót örvendve választá meg.

Báró branyicskai Jósika János 1822. nov. 25-én lépe a Bánffy halála által kiüresedett székbe mint gubernium praesese.

IV.

Erdélyi Püspökök 1715 óta

Karcfalvai báró Mártonfi György, 1721-ig.

Antalffi János.

Báró Sorger János. Temett. 1739. okt. 7.

Zétényi báró Klobusiczky Ferenc Xavér 1741 óta. Innen Zágrábba 1748, s 1751-ben a kalocsai érsekségre.

Báró Sztojka Zsigmond, 1749 óta.

Gróf Batthyány József, fia Lajosnak, a nádornak; 1759. aug. 22. erdélyi püspök; 1760. kalocsai érdek; 1776. esztergomi érsek és magyarországi prímás, 1783. kardinális. Meghalt 1799. okt. 23.

Báró Bajtay József Antal, egykor piarista, II. József egyik tanítója, 1760. óta haláláig 1773.

Pius Manzador, e congreg. clericor. regul. S. Pauli. Meghalt 1773.

Gróf Kolonics László, olmuci kanonok; innen Váradra 1780; tovább a kalocsai érsekségre 1788.

Gróf Batthyány Ignác, Imrének fia.

Rudnay és divékújfalusi Rudnay Sándor, 1816 óta 1820-ig, midőn innen esztergomi érsekké s prímás herceggé kineveztetett.

Négyesi báró Szepesi Ignác egy eszt. egri kanonokból egri kispréposttá, s onnan erdélyi püspökké neveztetett a választásokban oly szerencsés fejedelem által.

V.

A Bethlen-ház

Eredetet a háznak Sarolta adott, Szent István királynak testvére. Ez férjének, Aba királynak szomorú halála után ismét férjhez mene, s Marhárd grófot szülte, ez Péter grófot, ez Gudát.

Péternek három fia maradott: Mihály, Salamon, Lőrinc (Laurentius Bult v. But). Lőrinc öt fiat nemze: 1. Bocont, Pálnak atyját; 2. Boncot; 3. Bence grófot, második Istvánnak kedveltjét, s Máté mesternek és Mihálynak atyját; 4. Csákot, aki Domokost; 5. Bethlent, ki címerül a királyi almába harapó kígyót kapá, mely a bethleni Bethlen ágnak még ma is címere.

Ennek három fiai voltának: 1. Péter; 2. Miklós; 3. Olivér, s ezek keresztneveik mellé felvevék a Bethlen nevet. Pétertől ered az iktári Bethlen ág, Miklósnak csak fiai maradtak; Olivért, az Apafi és Bethleni Bethlen ág tekinti törzsökének.

Iktári Bethlen ág

Péternek az ág törzsökatyjának volt két fia: Miklós és Domonkos, s Domonkosnak János. Ez úgy lőve le egy lövéssel két hattyút, hogy a nyíl mindkettőnek általméne nyakán. Zsigmond címerül adá neki a két meglőtt hattyút, az új címer azonban el nem tolá egészen a kígyót, mely most az új címert telamonként fogja körül. János Gergely fiat hagya.

Gergelynek és Ábrámfi Margitnak gyermekei: 1. Domokos, 1452 körül erdélyi vajda; 2. Gábor, budai várnagy; 3. Gergely, karánsebesi bán s atyja Istvánnak.

Domokos vajda, kit Butinak mondottak, nemzé 1. Gábort, ki Mohácsnál 1526-ban hatezer dzsidásokat vezérle, s János királynak tanácsosa, s udvari seregének hadnagya volt; 2. Gergelyt, János Zsigmondnak tanácsosát, Péternek atyját, Jánosnak nagyatyját, s ettől leve Domokos, atyja Istvánnak.

Gábor, Domokos vajdának fia, nemzé Farkast, Bátori Istvánt, királynak főkapitányát s tanácsosát.

Farkastól és szárhegyi Lázár Druzsinától született 1. Gábor erdélyi fejedelem, s szent római birodalombeli herceg; magtalan; 2. István, fejedelem, testvérének előbb tanácsosa, majd gubernátora, Hunyad és Máramaros várm. főispánja. Ez mihályi Csáki Krisztinától nemzé 1. Gábort, 2. Istvánt, 3. Farkast, 4. Pétert, hunyadi és máramarosi főispánt. Az utolsóbb Illésházy Gáspárnak egyetlen leányát tartá házasságban s meghalt 1646. aug. 3-án.

Domokos vajdának második fia Gergely, János Zsigmond konziliárusa, Pétert nemzé és Jánost, ez Domokost, ez ismét Istvánt. Ettől és Macskási Judittól szül. 1698. febr. 10-én Sámuel, bírája a kir. táblának. Meghalt 1767. márc. 19-én. Ennek Domokos és Sámuel fiai maradtak.

Az iktári Bethlen ág a Héderfáján, Küküllő várm. 1818-ban meghalt Sámuelnek Domokos fiában áll fenn.

Apafiak és Bethleni Bethlenek

Törzsöke a két ágra ment vérségnek az említett Olivér, Bethlennek fia, s Péternek és Miklósnak testvéröccse. Ez nemzé Jánost, ki kegyes indulatai, s példás élete miatt Apa névvel szokott vala neveztetni. Gyermekei: 1. Miklós, más nevével Apafi; 2. a magtalan Gergely; 3. Jakab, kitől a Bethleni Bethlenek erednek. Jakab nem tudni mely okból, Nagynak neveztetett.

I. Apafiak

Apafi Miklósnak fia Gergely (Gyegus) kitől János; kitől Péter és László. Péternek leve Miklós és György.

Miklós, Péternek fia, magát Apanagyfalváról kezdé íratni, s címerül egy karddal általütött fejvasat véve fel, melyből leveles és gerezdes szőlő nőtt. Fia László vala, a Lászlóé Mihály, erdélyi vajda.

Mihály vajdának gyermekei: 1. Ferenc, Miklósnak atyja s Ferencnek nagyatyja; 2. Zsigmond; 3. Lénárd; 4. Miklós. Zsigmond magtalan halt ki. Lénárdnak fiai György és László, az Gábornak atyja, ez Imrének, de akik elhalának.

Miklósnak fia Farkas; ennek pedig 1. István (mh. 1584) és 2. Gergely. Gergely tanácsosa Izabellának és János Zsigmondnak, nemzé Lénárdot, Boldizsárt, Miklóst. Miklós nemzé: 1. Györgyöt, küküllői főispánt, Bethlen Gábor tanácsosát, s kir. tábla bíráját (mh. 1635. febr. 18-án, élete 47. eszt.); 2. Ferencet, Báthori Gábornak főkomornyikát.

Ez a György, külküllői főispán, derzsi Petki Borbálától, a kancellárius leányától, nevelé: 1. Gergelyt, első Rákóczi György komornyikját (mh. 1637. júl. 18-án); 2. Istvánt konziliáriust, belső-szolnoki főispánt, ki Lorántffy Katától Györgyöt és Miklóst, s ez Györgyöt; 3. Boldizsárt, meghalt a tatár fogságban, de Barcsay Évától Ferenc fiat hagya; 4. Mihály fejedelmet; 5. Ferencet; 6. Miklóst és 5 leányt.

Mihálynak, a fejedelemnek a jenői vár és az udvari katonaság főkapitánya Bornemisza Pál Anna leányától kilenc magzati lettenek, de egyedül az ifjabb Mihály fejedelem marada meg, s ebben az Apafi háznak 1714-ben magva szakadt.

II. Bethleni Bethlenek

Jakab, akit Nagynak neveztenek vala el 1300 után kevéssel élt, s hagyá: 1. Jakabot, a magtalant; 2. Andrást, Miklós és András atyját, s András által Jánosnak nagyatyját; 3. Miklóst; 4. Jánost; 5. Apát; 6. Diénest, Miklós, Apa, Diénes kihalának.

János, Jakabnak negyedik fia, Gergelyt nemzé, ki 1358 és 1393 között élt s Zsigmondtól Bethlenszentmiklóst és Alsókápolnát nyeré, s Nikápoly alatt 1393-ban Bajzáth ellen harcolván elesett, úgy tetszik a Bethlenek ezen ősök emlékére kereszteltetik gyermekeiket a nem kedvelt névre.

Gergelynek leve János. Ennek 1. Miklós, atyja Márknak s nagyatyja Bernárdnak, Miklósnak, Eustachiusznak; 2. Antal; 3. Gergely, ki Albert alatt Bethlen várát (Belső-Szolnokban) építteté.

Antal, Apafi Mihály vajdának 1447-ben gyámja, Gergelyt nemzé; s ez Eleket és Balázst, s e kettőtől két új ágak erednek.

A) Elek ága

Elek vicevajdának losonci Bánffy Druzsiánától három fiai levének: 1. Mihály, Ferencnek atyja; 2. Ferenc, első Ferdinánd asztalnokja; 3. György, az Izabella és János Zsigmond tanácsosa.

Györgynek fia Miklós, ismét konziliárius, nemzé Ferencet.

Ferenc, Fehérvárm. főispán, a két Rákóczi Györgynek udvari marsallja s tanácsosa, III. Ferdinándhoz egyszer, a lengyel királyhoz és nemzethez hatszor követje, vallására nézve unitárius.

Kamuthi Zsuzsánnával két leányt, Kemény Katával, Boldizsár leányával, János fejedelemnek testvérével hat fiat nevelt: 1. Györgyöt, 2. Miklóst, 3. Farkast, 4. Gergelyt, 5. Eleket, 6. Istvánt és Katát, Kapy Györgynét; Évát, előbb Haller Györgynét, tovább Csáky Lászlónét. Farkas, Gergely és Elek atyjok ragyogását nevelték.

a) Farkas, nagy szépsége miatt Absolonnak nevezve, már ifjú esztendeiben Fehérváron, főispán, később I. Apafi Mihálynak minisztere és kancelláriusa. Keze alatt lévén a hon archívuma, deák nyelven írá meg az Erdély történeteit. De 1679-ben negyven eszt. korában meghalván sem el nem végezheté a munkát, sem ki nem eresztheté. Hitvese geletinci Ostrosics Borbála volt, leánya a horvátországi bánnak és koronaőrnek; egyetlen fia pedig László, kormányszéki tanácsos, küküllői főispán, s a reform. eklézsiáknak főkurátora. Meghalt 1717-ben. (Ennek temetésén tartaték vásárhelyi prof. Zilahi András által az a halotti beszéd, Keresden, máj. 12-én azon eszt., melyből mind Benkő, mind én vevénk híreinket, de én amit itt adok, megtekintetve dr. Gyarmathy úrral).

Lászlónak, Folti Máriától születének: 1. Ferenc, 2. László, 3. Lajos és 4. az anyja méhében hátrahagyott Gergely. Egyedül Lajos és Gergely maradának életben. Lajos magtalan, Bethlen és Nagybún helységek ura; Gergely a Bethlenszentmiklósé és Folté.

Gergelynek és Naláczi Borbálának gyermekei: 1. Lajos; 2. László, hunyadi főispán, ki magát a branyicskai út csináltatása által tévé feledhetetlenné; 3. Gergely, kormányszéki tanácsos; 4. Ferenc és Borbála, Bánffy Lászlóné.

Lajos gyermekei Wesselényi Annától a) Gergely, Nagybúnon, hitvese gróf Bethlen Pál generálisnak Klára leánya, s gyermekeik Lajos, László, Krisztina, Borbála, Polixéna; b) Lajos, Kerlésen, Belső-Szolnokban, híres a maga kertjéről, mely Erdélyben elsőnek tartatik, minthogy itt a természet segélte a mesterséget; c) Rozália, gróf Bethlen Imréné, Gáldtőn és Berkenyesen.

2. Lászlónak, a hunyadi főispánnak, gyermekei: a) Pál, Herepén, Fehérváron; b) József, Iklandon, Tordavárm.; c) Ferenc kapitány; d) Mária, gróf Lázár Benedekné, Bencencen.

II. Gergely, a histonograph Farkasnak és az itt következő Eleknek testvére, küküllői főispán, fogarasi és udvarhelyszéki főkapitány, ország generálisa. Nyolc gyermekeket hagya: a) Klárát, az első gubernátor gróf Bánffy György hitvesét; b) Ferencet; c) Krisztinát; d) Mihályt; e) Lajost, f) Máriát, Naláczinét; g) Katát n. Apafi Mihály fejedelemnek hitvesét. (Ez írta ezen ismeretes szent éneket: Mint gyors szarvas, kit vadász sért.) h. Lázár Györgynét.

Elek, belső-szolnoki főispán, előbb Apafinak, azután Leopoldnak titkos tanácsosa, és a rendeknek elölülője. Azonfelül, hogy a háza elágazását kinyomozta, azáltal tevé tiszteletessé nevét az egész nemzet előtt is, hogy keresdi kastélyában, Felső-Fehérben, tipográfiát állítá, s abban Farkas testvérének históriáját 1687-ben kiadta. A munka 1601 óta 1630-ig folytatva van, de nyomtatlanul hever. Gutaütés kapta ki az élők közül, s Elek és György fiai neveletlen maradának. A második Elek fia Pál, előbb aranyosszéki főkirálybíró, majd tordai főispán, s praeses a kir. táblánál, Pál nemzé a generálist, és Farkast, a kir. tábla aszesszorát. Pálnak, a generálisnak gyermekei: 1. Elek, s az ezé Pál; 2. Pál, s az ezé Gábor s Farkas; 3. Károly, s az ezé Eszter; 4. Juliánna, kormányszéki tanácsos, előbb kővári főkapitány Katona Zsigmondné; 5. Sára, Feketéné; 6. Krisztina, Bíróné; 7. Klára, Bethlen Gergelyné, Nagybúnon.

B) Balázs ága

Balázs, Ulászló király komornyikja, Thurzó Angalistól nemzé, Gergelyt, Zápolya János Zsigmond tanácsosát, s ez Jánost, és Györgyöt; György Gergelyt és Györgyöt.

Jánosnak fia Farkas, küküllői főispán, ország generálisa, szamosújvári főkapitány és konziliárius, tizenkét tiszteletes sebeket visele, s Kemény Annától, a fejedelem testvérjéről, nemzé 1613-ban Jánost, Erdélynek Barcsay, Kemény és Apafi fejedelmek alatt kancelláriusát, Fehér vármegyei főispánt, udvarhelyi főkirálybírót.

Ez a János Lengyelországba kísérte el Rákóczi Györgyöt, honnan hazájába baj nélkül megérkezvén, mind a közhivatalokban szolgált, mind a vallás és tudományok ügyében. Elpusztíttatván a török és tatár által az enyedi kollégium, s az ifjúság Kolozsvárra vonván magát, azt tanácslá, hogy az iskola Enyedre visszavitessék. Erdélynek történeteit 1629 óta 1663-ig deák nyelven megírta, s a könyv még azon eszt. Szebenben, a következőben pedig Amszterdamban, kijött. Azután azt 1674-ig folytatá, de a toldalék ki nem jött. Meghalt vízi kórságban, melyet kiaszás követe, 1687. febr. 28-án. Elsőbb hitvesétől, Váradi Borbálától nemzé Miklóst, Pált, Sámuelt

Miklós, a kancellárius, szül. 1642-ben Kisbúnon. Legelőbb atyjának is tanítója, Keresztúri Pál, továbbad Fehérvárt, és Kolozsváron és itt Apáczai Csere János által neveltetek. Heidelbergbe 1661-ben mene ki, 1663-ban Leydába, Utrechtbe, azután Franciaországba és Angliába.

Haza jött 1665-ben, hogy a török ellen kezdett háborúban részt vehessen. Bécsben Szelepcsényi György, az érsek vezeté a császár és miniszterek elébe, Párizsban, Turenne az udvarhoz különösen kedvelt Zrínyinél, a poétánál, s jelen vala a vadászaton, melyben a haza s a nyelv hőse 1664. nov. 18-án elesett. Udvarhelyszéknek főkirály bírája leve, s huszti főkapitány, máramarosi főispán, 1689 óta titk. belső tanácsos, végre kancellárius. ő készíté az úgynevezett Leopoldinum diplomát. Ezért gróffá és máramarosi örökös főispánná neveztetett, s negyvenezer forint ajándékot kapa; de későbbi szerencsétlenségei József fiát a nyert méltóságtól már megfosztották. Kiadott munkái ezek: 1. Gemebunda Transilvania ad pedes aug. Caesaris praejecta 1685; 2. Columba Noe cum ramo olivae, seu amphora aqvae ad restinqvejidum ignem; 3. Sudores et Cruces Nicolai Bethlen; 4. Apológia pro Ministris Helv. Conf. ad triremes condemnatis 1675; 5. Korabeli történeti francia nyelven a Histoire des troubles de Hongrie VI. kötetében, á la Haye 1739; 6. Autobiográfiája, magyar nyelven. Elleneinek vádjai miatt, kik a hazának is, magának is jót akaró embert nem értették, tizenkét eszt. raboskodott Németújhelyen. Eleresztve végre nem akará látni honját, s Bécsben hala meg 1716. okt 27-én. Kún Ilonától Mihályt, Rhédey Juliannától Józsefet nemzé.

Mihály nemzette Istvánt; ez Lászlót, a Bényeit; ez Farkast; ez az első Györgyöt. Józseftől: 1. Sámuel, 2. Elek, 3. Olivér, 4. Gergely, az obszter.

Elektől levének: 1. Miklós, 2. Dániel, 3. Sámuel, Jánosnak és Klárának, gróf Bethlen Lajosnénak atyja.

A kancellárius Bethlen János második Pál fiától leve János, ettől Dávid, ettől Sándor, aszesszor a kir. táblán.

Sándornak fia: 1. Sándor Kisbúnon, s ennek gyermekei Sándor, János, Kata (báró Naláczi Józsefné), Karolina, Eliza, Johanna, Mária; 2. Imre küküllői, majd Alsó-Fehérm. főispán, Szent István keresztese, cs. kir. kamarás és belső titkos tanácsos.

A kancellárius Bethlen János harmadik, Sámuel fiától: 1. István, 2. György, atyja Györgynek és Lászlónak; 3. Ádám, Fehérvárm. főispán, kormányszéki tanácsos; 6. Farkas, generális. Maga a hat fiú, és két leány atyja meghalt 1708. febr. 7-én.

Ádámnak, itt a harmadik szám alatt, Bánffy Klárától születtek: 1. Gábor, Albert, sachs N.tescheni herceg s lengyel királyfi és magyarországi helytartó udvari főmestere; továbbad udvari erdélyi kancellárius, Aranygyapjas lovag; kinek herceg Kherenhüller hitvesétől lett József fia, az 1815-ben meghalálozott thesaurarius, ennek pedig gróf Zichy Jozefától: 1. József; 2. Leopold; 3. Albert; 4. Ferenc; 5. Ludovika, gróf Bethlen Pálné; 6. Jozefa, báró Miskéné; 7. Terézia, gróf Lázár Pálné; 8. Antónia, gróf Haller Gáborné. 2. Ádám generális, s egy magyar lovassereg tulajdonosa, első a protestánsok között, ki a Mária Terézia középkeresztével megtiszteltett. 3. Miklós, erdélyi kincstartó. Hitvese gróf Csáky Kata; s ennek egyetlen gyermeke Rozália, előbb kolozsvári főispán gróf Csáky Jánosnak, elválasztatása után pedig gróf Wass Sámuel hitvese, most özvegye, Nagyalmáson. Meghalt 1826. febr. 4-én, élete 74 eszt. A három testvér közül egyedül Ádám marada meg előbbi religiójában.

Sámuelnek, a Sámuel fiának, s János unokájának leve Lázár Máriától Ferenc és János, kinek ismét Tholdi Borbálától Ádám, gróf Gyulay Katának férje, s Ádámnak és Jozefának, a fehéregyházi ifjúságában meghalt Haller Jánosnénak atyja.