Művelődés

VI.

A Teleki-ház

A XII. század óta csaknem a XV. végéig Garázda de Mecsenics nevet visele. Hol fekszik a hely, tudva nincs; annyi bizonyos, hogy a Teleki-ház eredetére nézve dalmát, és hogy csaknem kétségen kívül maradéka az ottan despota név alatt uralkodott fejedelmeknek.

Ármálisa a nemzetségnek nincs meg többé, de bírja hiteles másában, amelyet Zsigmond 1409-ben adott, s amely a régibbet is magában foglalja.

A mecsenicsi Garázda-ház két ágat ereszte; az első megtartá nevét, a másik Szilágyi nevet véve fel. Vagyon egy donátiója gubernátor Szilágyi Mihálytól, mely által a három Garázdának némely faluk adatnak, s Szilágyi ezeket mindenkor rokonainak (consangvinei) szólítja. Erre mutat a Szilágyival és ezekkel közös címer is, a vadkecske, mely a genealógiai s heraldikai tudomány törvényei szerint bár nem csalhatatlan, de nyomó bizonyságnak tekintetik.

Horogyszegi Szilágyi László és Garázda Miklós és Dienes már a XV. század elején Bosznyában tekintetes jószágokat bírtanak. Nekik köszönheté a többek között Zsigmond, hogy az ellene lázadott Hervoya, magyaros nevével Horvát János spalatói herceg megaláztatik, és hogy a zvorniki vár a királyi hűségében megmarada.

Említett Szilágyi László nemzette Mihályt, előbb erdélyi vajdát, később magyarországi gubernátort és Erzsébetet, a vajda s gubernátor Hunyadi János hitvesét; hol egyedül azt jegyezzük meg, hogy a Szilágyi-ház az akkori szokás szerint, mely azon egynek két és három nevet is engede, Gerébnek, is nevezteték.

Bosznyát 1414-ben a törökök felprédálván, a Garázdák sok egyéb nemesekkel Magyarországra költözének által, s itt Bihar, Arad, Békés és Zaránd vármegyékben megtelepedtenek. Megszerezvén ezekben Zágorhíd, Szék, Telek helységeket, egyik zágorhidi, más széki, harmadik teleki Garázdának nevezé magát. A Széki Garázda ág egy leányban álla fenn, s azt most egy Teleki Garázda vette el, s minthogy így a széki ág egyesüle a teleki ággal, ennek maradékai anyajognak nevét praedicatumként vevék fel atyjok neve mellé, s az ág magát azóta széki Telekinek nevezte el.

Még a múlt század elején az akkori gyula- most károlyfehérvári nagy templom falán fekete márványban lehete olvasni egy epitaphiumot:

Qvem non livor edax, alienaqve gloria torquet.

Perlegat haee Latiis carmina caesa notis.

Trés fuimus clari cognato sangvine vates,

Pannoniam Dravus qva rigat almus humum.

Vnus erat Janus, patrias qvi primus ad oras.

Duxit laurigeras ex Helicone deas.

Alter erat Petrus, genitus de stirpe Garázda,

Qvi tulit Aoniae plectra sonora lyrae.

Vltimus hos ego sum cognata e gente secutus,

Tertia doctarum gloria Pieridum.

Strigonia Petrus reqviescit in arce; Joannem

Ipsa suum sedes pontificalis habet.

Hic mea, si dederit sors, ossa recondite, si non:

Nil nostra; jaceant qvolibet illa loco.

Spiritus aethereas postqvam resolutus ad auras.

Evolat, haud magni membra caduca facit.

Celsus ab aethereis demissus patre revertit:

At corpus, de qva fingitur, intrat humum.

Caelum divinae est reqvies certissima mentis:

Parvula corrupti corporis illa domus.

Ne longum, lector, damnes in marmore carmen

Scripsimus ignotis ista legenda viris.

Vivens scripsi A. D. 1507.

Vixi annis XXXVII.

Qvid ais? Tace, Zoile! tace!

   Megenechen arco  

János poéta, ki felől mondatik, hogy azt püspöki széke bírja, az a szerencsétlen pécsi püspök volt, ki iránt Mátyás magát oly szépen és oly rútul viselte; az, aki felől úgy hisszük, hogy első kezde írni magyar grammatikát, de amelyet nem bírunk; az, akinek verseit marosvásárhelyi prof. Kovásznai két kötetben kiadta; poétai nevével Janus Pannonius, atyai nevénél Cesinge, anyaival pedig (minthogy anyja testvére vala a híres esztergomi érsek Vitéz Jánosnak) Vitéz. Az itt temetett poéta magát feledé megnevezni; de a kövön állott Megenechen azt hagyja gyanítanunk, hogy itt a háznak hajdani Mecsenics praedicatuma említtetett.

A XVI. században már tündökle Garázda János. Lengyel kancellárius s testőrzői kapitány Zamosci elvévén a Báthori Kristóf fejedelem Griselda leányát, a menyasszonyt ez a Garázda kíséré vőlegényéhez, és sok esztendőig Lengyelországban marada, Báthori István lengyel király alatt mint két lovas ezredek vezére a litvánok és moszkvák ellen vitézül harcolt. A Teleki-ház még bírja a királynak levelét, mellyel Garázda János Báthori Griseldának halála után elhalmozva dicséretekkel, honjába visszaeresztetett.

Garázda János Erdélybe megérkezvén elvéve Fejér Juditot, s Anna egyetlen gyermekét nemzé. Maga János Báthori Zsigmond alatt, a csata mezején halt meg, s a Garázda-ház ezen egy leányban álla fenn. Atyja őtet széki Teleki Mihályhoz, a Báthori Zsigmond és Bocskai István fejedelmek udvarokban testőrzők kapitányához adá ki, s vejét és leányát Báthori Zsigmond által minden jószágaiban örökösének nevezteté.

Ezen első Teleki Mihálynak János fia (mert István maradék nélkül hala el) jenői várnagy, zarándi főispán s hajdúk vicekapitánya, elvéve Bornemisza Annát, László leányát (ez a László testvére vala Pálnak, kinek hasonlóul Anna leánya Apafi Mihály fejedelemnek hitvese volt) s nemzé Mihályt, Katát, Annát. Kata leve Stepáni Ferencné, Anna előbb cegei Wass Lászlóné, tovább Keresztúri Jánosné.

Széki Teleki második Mihály,

kit közönségesen a nagy Teleki Mihálynak nevezgetnek, született Nagyváradon, s testőrzői kapitány vala II. Rákóczi Györgynél. Nagyon megváltozván a dolog, s a török Apafit fejedelemnek kihirdetvén, Teleki Apafihoz méne által, s ott ország generálisának neveztetett. A tunya ember mellett az igazi hatalom a Teleki kezében álla, s neki köszönhetjük azon szerencsét, hogy Erdély a maga anyjával, Magyarországgal egyesüle, és hogy a török járom alól kiszabadulván Ausztriának bölcs és igazságos kormánya alá jutott. Leopold Erdélybe küldé Caraffa Antalt, hogy egyet értve Telekivel, az országlást Apafitól általvegye, s annyi áldozatokért, melyeket a minden haszonkeresettől tiszta és csak hazájáért s vallásáért lángoló tevé és halálával a törcsvári csatában 1790-ben megpecsételt, nem nyere egyebet, mint az excellentia és a római szent birod. grófság titulusát, melyet annál nagyobb szerencsének tekinthete, mert azzal egy magyar sem díszelkedett. Apafi alatt miniszter volt, s az Erdély minden hadainak vezére, Huszt és Kővár várainak s Csík, Gyergyó-Kászon, Sepsi, Kézdi, Orbai székek főkapitánya; Fejér, Torda, Máramaros várm. főispánja; minden kir. dézmák és harmincadok főárendása; végre meghalván Apafi Mihály, Erdélynek kinevezett gubernátora.

A magasan állók nincsenek sem magasztalók, sem rágalmazók nélkül, s Telekire gyanút vet ez a sok hivatal, s az a nagy hatalom, mellyel Apafiné által Apafira s az országra bírt; s az emberek az akaratot a kimenetelétől mérséklik, nem látván mit engedtek, tanácslattak, parancsoltak a környülállások, s midőn az történik, amit nem vártak vagy nem kedvelnek, hűtlenséget, árulást emlegetnek, nem szükséget, nem kénytelenséget. Így vádoltatnak Martinuzzi, így a szent hazafiságú Nádasdi Tamás, így Rádai Pál, kik nem mindig voltak egy félen, és még is mindig a hazáért. Egy tudósunk, kinek tiszta lelke ismeretes, olvasta Telekinek levelezését Sobiesky lengyel királlyal, páter Dunottal, Leopold császárnak ügyviselőjével, s alkudozásit, s Leopoldnak biztatásait; bizonyossá teszen bennünket (Tud. Gyűjtem. 1823. jan. 1. 88.) hogy Teleki egyike vala a maga kora legnagyobb férfiainak, jó hazafi, mély belátású politikus, vitéz hadi ember, hív férj, hív atya, hív barát, tiszta minden haszonkeresettől, s egyedül hazája s vallása javát óhajtó.

Első felesége, Toma Juliánna még az egybekelés előtt meghala, a második volt, de csak hat hónapig, pekrovici Pekri Ferencnek Zsófia leánya; harmadik köröstarcsai Vér Judit, kivel hat fiú- és hét leánygyermeket nemzett: 1. Annát, előbb Apafi Miklósnét, azután Kemény Jánosnét; 2. Jánost; 3. Zsuzsannát, vajai Vay Mihálynét, 4. Krisztinát, Kendeffy Pálnét, majd Barcsay Ábrahámnét; 5. Katát, Bánffy Pálnét; 6. Mihályt (harmadik e néven); 7. Lászlót; 8. Juditot, nagymihályi Pongrácz Jánosnét; 9. Józsefet; 10. Pált; 11. Borbálát, Vay Lászlónét; 12, Sándort; 13. Erzsébetet, Macskási Lászlónét, másodszor Jósika Istvánnét. 

I. Ferenc, a második

már gyermekkorában kővári kapitánynak vala kinevezve, de serdülő ifjúságában elhalt.

II. Mihály, a harmadik

Kővárvidéki főkapitány. Gyermekei Toroczkai Katától: 1. János; 2. Mihály; 3. Sámuel; 4. Borbála, Dániel Lőrincné; 5. Anna, Szuhai Györgyné, másodszor csebi Pogány Istvánné, harmadszor szerencsi Hajnal Gerzsonné.

A) János, a III. kathol., kővárvidéki főkapitány. Gyermekei Vay Borbálától: 1. Pál; 2. János; 3. Sándor; 4. Mária, Bánffy Péterné; 5. Kata, statuum praeses gróf Lázár Jánosné; 6. Sára, gróf Bethlen Pálné; 7. Klára, gróf Bethlen Dávidné.

a) Pálnak, gróf Bethlen Borbálától leve: 1. Ferenc; 2. Tamás; 3. Mihály; 4. Anna, báró Toroczkai Gergelyné, tovább báró Osmann Vilmosné; 5. Jozefa, kolozsvári főispán báró Jósika Antalné, és ez által a gubernium mostani praesesének atyja.

Ferenc főstrázsamester és Tamás a major, meghaltak mag nélkül, s a Pál ágát egyedül Mihály tartá fenn, Mihálynak és Ferencnek atyja.

Mihály, Harinán, Doboka várm.; Ferenc, a kedves énekész (lelkes darabjai az Erd. Múzeumnak, Hébének, Aurórának nagy díszei) Paszmoson, Kolozs várm. Ennek gróf Teleki Karolinától születtek Edvárd, Adolf, Tódor.

b) Jánosnak, e néven már negyediknek, Vay Annától leve Borbála, előbb kapitány boldogfalvi, Czóbel Lászlóné, azután Vay Jánosné, Anarcson, Szabolcsban; Ágnes, Berzencei Jánosné; József, Sármáson, ki gróf Mikes Máriával nemzé Jánost és Annát, Hollaki Farkasnét.

Mihály, a IV. guberniumi tanácsos és az exactoratus praesese gróf Bethlen Miklósnak Klára leányától: 1. Mihály, 2. József, 3. István, 4. Zsigmond, 5 Judit, 6. Juliánna, 7. Krisztina, 8. Kata.

Sámuel, a generális. Gróf Ötvös Máriától fia Imre, aszesszora a kir. táblának; ennek ismét Imre, Hosszúfalván, Kővárvidékén. Hitvese ennek gróf Brunszvik Karolina, Antalnak, a tárnok testvérének gyermeke. Gyermekei: 1. Bianka, 2. Karolina, 3. Maximilián.

III. László, kormányszéki tanácsos, Fehérvárm, főispán, nemzé Vay Annával Zsuzsannát, gróf Kemény Lászlónét.

IV. József, fehérvárm. főispán, kurátora a vásárhelyi kollégiumnak; lakott Kercisorán, Fogaras földén; gróf Kurta Borbálától nemzette Krisztinát, gróf Toldi Ádámnét. Második hitvese volt a Bod Péter munkái által megtisztelt Bethlen Kata.

V. Pál, tudományai által tiszteletes. Nevelte Vay Ádámot, a generálist, a Cid fordítójának ismét Ádámnak atyját, ki II. József alatt kir. kommiszárius és dobokai főispán vala; azután kormányszéki tanácsos. Lakott Kendilónán. Ennek báró Wesselényi Máriától három leánya: Mária, gróf Teleki Lászlóné; Polixéna, gróf Kendeffy Jánosné; Anna, gróf Degenfeldné. Pálnak volt Ádám fia mellett Éva leánya is, gróf Wass Miklósné.

VI. Sándor, kormányszéki tanácsos. Hitvesei: 1. gróf Bethlen Júlia, a kancellárius Miklós leánya, s ettől 1. Miklós, 2. László, 3. Lajos, 4. Vargyasi Dániel Istvánné; 2). Petki Nagy Zsuzsanna, kitől Sándor és Sámuel fiai. 

Sándor (l.) maradékai

1. Gróf Bethlen Júliától

I. Miklós (I.) katona, s hamar kihalt. Gyermekei 1. Károly (kathol.), thesaurarius, belső titk. tanács. nemzette Pált és Annát, özvegy gróf Kornis Ignácnét, Szentbenedeken, Dés mellett.  2. Juliánna báró Kemény Zsigmondné. Mint maga Miklós, úgy mind fia, mind leánya, fejök szívök által tiszteletes.

II. László (II.) kormányszéki tanácsos. Ennek Ráday Esztertől, a híres Pál leányától, s a tudományai, anyai nyelvünk szeretete, s igen gazdag könyvtára által ismeretes Gedeon testvérétől, tíz gyermeke, de kik közül csak három marada életben: 1. József, a koronaőr; 2. Eszter, gróf Toroczkai Zsigmondné, és 3. Klára, generális gróf Wartensleben Vilmosné. Lakott Gernyeszegen. Szül. László 1710. aug. 14-én meghalt 1788. márc. 16-án. Lakodalma 1732. jún. 24-én.

József (II.) koronaőr, előbb adminisztrátora a főispáni méltóságnak Békésben, azután ugocsai főispán, s kir. igazgatója a tudományoknak és iskoláknak, a pécsi kerületben; kamarás és belső titk. tanácsos a dunamelléki szuperintendenciának főkurátora. Szül. 1742. aug. első, meghalt 1796. szept. 1-én. Elvette Szirákon, Nógrád várm. királyfalvi Róth Johannát, kiben hazánknak egy nagybirtokú régi fényes háza kihala. Gyermekei László, József és Johanna, báró Prónay Sándorné.

a) László (III.) a koronaőr Józsefnek fia, kamarás, septemvir Somogy várm. főispáni adminisztrátor, főkurátora a dunamelléki szuperintendenciának, s praesese a magyar nyelv elővitelére ügyelő Pest vármegyei kiküldöttségnek. Szül. 1764. szept. 8-án, meghalt 1821. márc. 24-én.

Első hitvesétől, a gróf Teleki Ádám exc. Mária leányától levének: 1. Ádám, kapitány; 2. József, szekretárius a helytartó tanácsnál; 3. Sámuel, Pest várm. Vicenótárius; 4. Johanna. Második hitvese a generális szoboszlai Mészáros egyetlen gyermeke, Johanna, második elölülője a budai és pesti aszszonyi egyesületnek és ettől gyermekei; 5. László és 6. Auguszta. Életét s képét lásd a Tud. Gyűjt. 1823. jan.

b) József (III.) második fia a koronaőrnek; kamarás s 1816 óta kormányszéki tanácsos, előbb aszesszora az erdélyi kir. táblának; egyszersmind inspektor kurátora a kolozsvári kollégiumnak. Szül. 1777. dec. 25-én, meghalt 1817. ápr. 7-én. Életét képével együtt lásd Halotti Predik. Gyűjteménye előtt, Pesten 1819-ben. Hitvese rendek elölülője gróf Teleki Lajos exc. Zsófia leánya. Gyermekei: 1. István, 2. Károly, 3. Gábor, 4. Domokos, 5. Juliánna, 6. Borbála, 7. Zsófia, 8. Jozefa.

III. Lajos, e néven a legelső. Meghalt 1758-ban. Nevelé gróf Bethlen Katától: 1. Lajost; 2. Domokost; 3. Sámuelt; 4. Mihályt; 5. Borbálát, Zeyk Dánielnét; 6. Katát, báró Naláczi Károlynét; 7. Esztert, Vay Ábrahámnét.

1. Lajos, a statuum praesidens, kamarás és titk. belső tanács., kommendátora a Szent Leopold rendnek. Gyermekei: 1. József, kamarás, atyja Johannának, szigethi Szerencsy Franciskától; 2. Krisztina, a báró Brukenthal Mihály, szász comes, kamarás és excell. özvegye; 3. Kata, kamarás Tisza László már meghalt hitvese; 4. Juliánna, gróf Toroczkai Pálné; 5. Zsófia, gróf Teleki József özvegye.

Domokos, egykor katona, tovább Torda várm. főispán; most nyugalomban él. Gróf Bethlen Judittól nevelte Annát, báró Kemény Simonnét; gróf Kendeffy Zsuzsannától Rákhelt, báró Kemény Pálnét, Polixénát, aranyosszéki főkirálybíró gróf Kemény Miklós hitvesét; s Eleket és Krisztinát.

Sámuelnek leve gróf Serényi Franciskától: 1. József, elesett Aspern mellett 1809-ben ellövetvén mindkét lábszára; 2. Ferenc, titoknok a magyar főkamaránál, tiszteletes tudománybéli kiműveltetése s a Zrínyi Miklós verseinek németre fordítása által; 3. Karolina, a paszmosi Teleki Ferenc hitvese; 4. Krisztina.

Mihály, az ötödik, kamarás, excell., marosszéki főkirálybíró; főkurátor a marosvásárhelyi kollégiumnál. Gróf Földvári Druzsiánától nem maradának gyermekei; gróf Kendeffy Annától neveli Miklóst, Mihályt és Lajost.

2. Petki Nagy Zsuzsannától

Sándor (IV.) s ennek egyetlen fia, Ádám (IV.).

Sámuel (IV.) erdélyi udvari kancellárius, Bihar várm. főispán, Szent István rendbeli nagy keresztes, kamarás, titk. belső tanácsos. Első ifjúságában küküllői főispán, azután kormányszéki tanácsos, II. József alatt 1785-ben kir. komisszárius a nagyváradi kerületben, tovább vicekancellárius az akkor egyesített magyar és erdélyi kancellárián, s a göttingai, jénai, varsói tudom, társaságok tagja. Gróf iktári Bethlen Zsuzsannától nevelte: 1. Domokost (szül. 1773. szept., meghalt 1798. szept. 17-én) a magyar- és erdélyországi utazások íróját, kamarást, és asszesszorát az erdélyi kir. táblának; 2. Ferencet, kinek báró Bánffy Erzsébettől lettek Sámuel, Erzsébet, Ágnes, Rozina; 3. Máriát, dobokai főispán gróf Rhédey Adámnét.

Maga a kancellárius szül. 1739. nov. 17-én, meghalt Bécsben 1822. aug. 7-én. Tetemei a sáromberki kriptában nyugszanak, közel Vásárhelyhez. Fiának s leányának még életekben kiadá részeiket, utolsó rendelése azonban nekik nevezetes summát hagya. Iskolákra s bibliotékájára nyolcszázezernél többet költe. A Teleki-háznak, lelke, szíve, tudományai, nagy érdemei, jótétei által, kérdésen kívül Sámuel, a kancellárius, volt legelső nagyságú csillaga. Szeretve volt fejedelmeinktől, szeretve polgártársaitól, s a maradék áldani fogja emlékezetét. Secundis temporibus dubiisque rectus.

József, a koronaőr, már akkor eltölté hírével a hazát, Bécset, s magát az udvart is, midőn akadémiai útjából megérkezett. A francia király aranyemlékkel jutalmazá meg szorgalmát a tanulásban s La-Caille, Párizsban, igen kedvező bizonyságlevelével eresztette el tanítványai közül, és ami az ifjat a császárné előtt igen ajánlá, ortodoxiája bebizonyításául, Amsterdamban 1761-ben egy kisded munkában mutatta meg a keresztény vallás igazságát, ezen epigrammai cím alatt: Sur la foiblesse des esprits-forts. Atyja, László, ekkor jelenteté be magát első Ferenc római császárnál, s az ezen kérdéssel jőve elébe: „Maga a tudós Teleki?”, „Nem vagyok fels. uram, felelé a boldog atya; az a fiam”. Nem tartozik ugyan tárgyamra, de méltó, hogy ide tegyem a második kérdést is: „S miért nem felel nekem németül a nem deák kérdésre?” ,,Ah, fels. uram, monda Teleki, az én gyermekkoromban a magyar még nem tanult idegen nyelvet”. Való a felelet; de Rákóczi Ferenc és Vay Ádám, úgy beszélének franciául és németül, mint magyarul, s hány magyar beszéle olaszul a Nádasdy Tamás korában?

Örülve olvassuk, hogy Cicero általmarkolgatá állát, midőn beszédeit tartá; hogy Fridrich pálcája csákányán rakta egymásra két kezét, s azt úgy szorítá bal honja alá, hogy a pálca vége felfelé álljon; hogy a mi időnknek egy példátlan szerencséjű s szerencsétlenségű hőse keresztbevetett karokkal szerete állani és járni; s úgy nem lesz illetlen a később időknek elmondanom, hogy a koronaőr Telekinek is voltak efféle különösségei. Úgy jára a pesti hídon és utcákon, egyedül cselédje által kísérve, hogy térdig érő, felöltött mentéjén általveté pálcáját, s annak egyik s másik végét kezeibe fogta. Feje ritkán állott centruma felett, s vállait is kigörbítette, hogy az egyike feljebb és kijjebb állott a másiknál. Szemöldökei magasak, szemei feketék, színe tiszta, de szederjes foltokkal, és néha pattanásokkal. Haját copfban hordta, s fodorítással, egykor elvágatta, s megint megnevelte. Papirosból mondott beszédei, magyarul vagy deákul lelkesek, ékesek, ahogy kevésekéi; de papíros nélkül várakozás alatt csaknem mindig ő is azt bizonyítá, hogy írni s szólani nem mindig jár együtt. Sajátságaihoz tartozék ezen felül, éppen nem szeretni az újat, s hevesen ragaszkodni a régihez, s inkább meggyőzhetetlen ízletből, mint okok után. Innen azok az örök összeütődések a pesti synodusban, s a gyűlésekben, a legjobb fejekkel, s még a kancelláriussal is, kivel gondolkozásban gyakran nem egyezett; innen az, hogy a göttingi professzorok, kik oly igen nyugtalanul várák megjelenését a Leopold frankfurti koronázásától, midőn végre megjelent, és hallották, alig tudták, beszédét annak vegyék-e, aminek vétetni akarja.

Leánya s két fiai osztozának tiszteletre méltó jóknak és anyjoknak lelkeikben, s mindhárman boldogítva hymen által, s László mindkétszer, boldogok voltak. Ennek ritka szépségű, ritka kiműveltetésű özvegye új fényt hozott a ragyogó házra, s nem egyedül azzal, hogy érdemes vala a pesti asszonyi egyesület fejévé választani, hanem szívének egyéb csillogó erényei mellett, az által is, hogy mostoháit ez nevelé inkább, mint hivatala, örök tanulása, s hazafiúi dolgozásai s bibliotekájának gazdagításai által egészen elfoglalt tiszteletes férje.

At genus immortale manet, multosque per annos

Stat fortuna domus, et avi numerantur avorum.

VII.

Gróf Kemény Sámuel, Rendek elölülője, a nemeslelkű

Dicső tetteket hirdetni öröm és kötelesség mindazok iránt, akik azt elkövették, mind magunk és mások iránt, mert így a jó magva új gyümölcsök termésére hintetik el. Major Cserei Farkas, Krasznán, mint segélette a jószágaiban lakó szegényeket az 1817-diki nagy éhségben, és mint gondoskodott előre, hogy ily ínség ezután ne érhesse más helyt mondottuk el: itt azon nemeslelkű s felvilágosodott elméjű férfira emlékeztetjük olvasóinkat, ki méltó, hogy Erdélyben aszerint tiszteltessék, mint nálunk a nagy Széchényi, s a Széchényi nagy fia.

Kezünkbe akadt azon lenyomtatott levele, melyet gróf Bánffy György gubernátor úrhoz 1809. július 2-án íra, s mi azt a kassai Minerva II. füzetében lap 155. ismét kiadtuk. Abban harasztosi jószágát Aranyosszékben, oly feltételek alatt adta áldozatul a hazának, hogy a kormányzó tanács azt tíz egyenlő részre osztva adja tíz székely insurgensnek, ki a csatapiacon vett sebei miatt élelmének keresetére alkalmatlanná tétetett, vagy a csatapiacon elesett székely insurgens gyámolatlan özvegyének, árváinak.

A jótételben gyönyörködő férfiú, királyi tábla elölülője lévén, azonfelül, hogy mindig tizenkét ifjat tartott asztalánál, minden judicalis perióduson (azaz, magyarországiasan szólván, terminuson; s ilyen Erdélyben eszt. által öt vagyon) öt szegényebb sorsú, de fedhetetlen, szorgalmas, jó erkölcsű tabuláris kancellistának (azaz jurátusnak) ötven forintot ajándékozott.

Hitvese követte férjének dicső példáját, s vetélkedett vele a jótétekben. ő volt egyike a Marosvásárhelyt felállított kórház boldogítóinak. Számtalan titkon tett jótéteiket csak azok ismerik, akiknek arcaikról letörlötték a könnyeket, s lelkek és az ég, melynek méltóbb áldozatok nem nyújtathatnak.

VIII.

A Kolozsvári Játékszín Történetei

Elkezde a ház épülni 1804-ben s tökéletességre vitetett 1821-ben. Nagysága, szépsége, pompássága olyan, hogy tartományainknak bármely más városában is, Bécset ki nem véve, helyt érdemelne.

A magyar színjátszók társasága Pesten alkotá magát 1790-ben, s oly szerencsével adá mutatványait, hogy a kezdet nemcsak hazafiúi, hanem művészi tekintetekből is érdemle pártfogást. Annak némely tagjai 1792-ben általjövének Kolozsvárra, s Erdélynek nagyjai (buzdítva erre leginkább báró Wesselényi Miklós által, ki, ha valaki más, érzé, hogy annak a nemzeti csinosodásra mely következései lesznek) őket annyira ápolák, hogy továbbá maga az anyahon is innen vevé s több ízben sarjadzásokat.

A segélyt játszók kötelességüknek ismerek hálájokat bizonyítani azon nagylelkű és mély belátású hazafiak iránt, kik irántok részvételt mutatának, s 1792-ben bejövének Erdélybe. A fels. kormányszék s a törvényhozó hatalom érzék a nemzet méltósága mit kíván, s arra intézek gondjaikat, hogy a játékszínnek saját épülete legyen. Az 1794-diki diéta harmincezer forintot tétete össze a kezdetre, s a dolog elintézését gróf Teleki Lajos és Ferenc, gróf Bethlen Farkas, báró Wesselényi Miklós és Fricsi Fekete Ferenc urakra bízá. A társaság azon közben bérbe vett házban adá mutatványait.

Ezek a reform, kollégiumnak egy telkét, a Farkas utcán, ötezer forinton megvevék, s annak árát gróf Teleki Lajos és Ferenc, Wesselényi, gróf Toroczkai József és báró Bánffy József saját erszényekből fizették, a 1804-ben az építéshez hozzáfogának, a fundamentumot kirakatták. A begyűlt adakozások, tizenhatezerre mentek fel, s kezdődék az építés. De a biztosságnak kihalának némely tagjai. De az idők mostohasága, s a papiros pénz becsének alább szállása a munkát elakasztá. A diéta végzést hoza (1811), hogy minden nemes egy-egy paraszttelke után e végre 50 krt fizessen. Ebből százezernek kelle begyűlni, de azt a papirospénz megbukása (1811. márc. 15-én) húszezerre változtatá.

Wesselényi meghalt, ő, ki itt is nagy és gyakor áldozatokkal bizonyítá meg hazafiúságát, s a társaságot teljes eloszlásától több ízben tartóztatta, s az építés gondja 1812-ben Kolozs vármegyei főispán báró Kemény Ignác és főbíró Nagy Lázár urakra bízatott. A kormányszék mostani elölülője, báró Jósika János excell., fát ígére a valkói havasokból, mennyi kivántatni fog, s a Kolozs vármegyei nemesség magára vállalá behozatását. Már 1814-ben az épület fedél alatt állott, de ki is fogya a tár, s a biztosság örök jusson adogatá el a lózsikat, egyet kétszáz forintért, hogy a munkát folytathassa. Az azonban csak kétezer forintot ada. Püspök Mártonfi József excell. ezerrel, gróf Teleki László és József testvérek azt másfél ezerrel tetézték. Ezen felül a biztosság tizenkétezer forintot véve kölcsön, s Szamosújvár és Erzsébetfalva, Abrudbánya, Fehérvár, s némely más városok, ajándékképen másfél ezerrel segéllették.

Így készüle el az épület, melynek hossza huszonkét öl, szélessége tizenkettő, magassága hat. Ebből a játszóhely hat ölet vészen el. Lózsija három sorban ötven van s ezeknek mindenikében négy néző könnyedén elfér. A gubernátori, a középben, szélesebb. A három sor lózsin kívül van a partere és a paradicsom.

Dekoratiói Bécsben készültek, s a színre szekérrel is fel lehet menni. Elfér az épületben harmadfél ezer néző; s ha mindnyájan ülnek ezerhatszáz.

Megnyittatott 1821. márc. 12-én s Zrínyi Miklóssal, melyet magok az uraságok játszottak.