Művelődés

címmel régi orvosi könyveket bemutató könyvkiállítás nyílt április 15-én a marosvásárhelyi Teleki Tékában. Az ötletet az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos- és Gyógyszerészeti Szakosztályának városunkban tartott tudományos ülésszaka adta. A szeptemberig megtekinthető kiállítást Kimpián Annamária könyvtáros rendezte.

Gróf Teleki Sámuel könyvesházának és az egykori református kollégium tanári nagykönyvtárának egyaránt fontos részét képezik az orvostudományi munkák, fogorvosi, gyógyszerészeti, gyógynövény-ismertető kézikönyvek. A nagy európai nyomdászcsaládok, kiadóvállalatok által megjelentetett és a hazai tipográfiákban született kötetek nyomon követik e tudományág kibontakozásának és fejlődésének történetét.

Az ókor nagyjai közül Hippokratésznek, az orvostudomány atyjának összes műveit 1665. évi leydeni kiadásban őrzi a könyvtár. Idősebb Plinius Historia Naturalis című műve az antikvitás legismertebb természettudományi lexikonának számított, számos orvosi vonatkozást tartalmaz. (Velence, 1491, ősnyomtatvány)

Érdekes kuriózum Isaac Iudeus (10. század), az egyiptomi kalifátus orvosának dietetikája (Antwerpen, 1607), vagy Albertus Magnus (1193–1280) nőgyógyászati könyve (Secretus mulierum. Amszterdam, 1655). A domonkos szerzetes, Aquinói Tamás mestere, mint enciklopédikus gondolkodó, az utókortól a Doctor Universalis melléknevet kapta. 1931 óta a természettudósok védőszentje. A botanika, a kőzettan, a rovarok viselkedése vagy az égitestek mozgása éppúgy érdekelte, mint az aszketika és a misztika, az orvoslás vagy az aranycsinálás. A középkor további századain is számos kötet vezet végig bennünket: Paracelsus (1493–1541) összes művei, Andreas Vesaliusnak (1514–1564), a modern orvostudomány egyik megalapítójának könyve az emberi test életműködéséről (De humani corporis fabrica. Lyon, 1552) stb.

Gyönyörű iniciálék díszítik egy 15. századi kéziratos gyógyszerészeti szókönyv oldalait, mely görög, arab és a német nyelvterületen használatos ún. konyhalatin nyelven íródott. A könyvtár legrégebbi nyomtatott könyve, Galeotto Marzio (1424–1497), a jeles humanista szerző Liber de homine (Bologna, 1475) című műve is számos orvosi vonatkozású adatot közöl.

A Teleki Téka egyik legnagyobb kincse Miguel Serveto (1511–1553) Christianismi restitutio című művének 18. századi kéziratos másolata. E máglyára ítélt könyvben a spanyol orvos és hitújító elsőként írja le a kisvérkört. Az eredeti, 1553. évi, Genfben nyomtatott kiadásból csupán három példány maradt fenn, melyből egyet Teleki Sámuelnek sikerült megszereznie; ám nemsokára be kellett szolgáltatnia a bécsi császári könyvtárnak, ezért készíttette el másolatát.

Hogy csak a legfontosabb neveket említsük: megtekinthető Francis Bacon (1561–1626) természetfilozófiai munkája, a Sylva Sylvarum or a Natural History (London, 1627), mely számos orvosbölcseleti vonatkozást tartalmaz; William Harvey (1578–1657), a vérkeringés felfedezőjének több könyve; Edward Jenner (1749–1823), a himlőoltás felfedezőjének főműve: Disquisitio de causis et effectibus variolarum Vaccinarum (Bécs, 1799). Ez utóbbi példány Szotyori József marosvásárhelyi orvos tulajdonában volt, aki elsőnek alkalmazta városunkban a himlőoltást.

Anatómiai, gyógyszerészeti, fogorvosi atlaszok ábrái színesítik a kiállítást; koponyalékelést mutat be az Acta Eruditorum Lipsiensis című folyóirat.

Különös figyelmet szenteltünk a hazai vonatkozású könyveknek, erdélyi és marosvásárhelyi tudósok munkásságának. A legrégibb magyar nyelvű orvosi mű a 16. századból maradt fenn. A kiállítás címét is ihlető Ars Medica szerzője minden valószínűség szerint a nagyváradi Lentsés /Lencsés/ György (1530–1593). Könyvtárunk őrzi az eredeti kéziratot és annak egy 18. századi másolatát is. Nyomtatásban 1943-ban tette közzé Varjas Béla irodalomtörténész (XVI. századi magyar orvosi könyv. Kolozsvár).

A kolozsvári Heltai nyomda 1585-ben adta ki Marcellus Squrcialupi (1538–1592) olasz humanista orvos hidrológiai munkáját, melyet Petru Cercel (1583–1585) havasalföldi uralkodónak ajánl. Antoine Mizalde (Mizauld) (1520–1578) francia orvos, botanikus és csillagjós gyógynövénykönyve Nadányi János (1643–1707) fordításában 1669-ben ugyancsak Kolozsvárott jelent meg Veresegyházi Szentyel Mihály műhelyében, Bornemisza Anna fejedelemasszonynak ajánlva (Kerti dolgoknak leírása).

Az első magyar nyelven nyomtatott orvosi könyv, a Pax corporis (A test békéje) 1690-ben jelent meg Kolozsvárott. Rendkívül népszerű volt, számos kiadást megért (a kiállításon az 1756. évi kiadás egy példánya látható). Szerzője, a polihisztor és fejedelmi udvari orvos, Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) a természettudományos gondolkodást ötvözi a népfelvilágosító szándékkal.

Köleséri Sámuel (1663–1732) Nagyszeben orvosa volt, a pétervári, londoni és a bécsi akadémia tagja. A pestis elleni Tanáts adása latinul és magyarul is napvilágot látott 1719-ben Kolozsvárott. Szatmári Mihály (1681–1744) marosvásárhelyi professzor fizika tankönyve külön fejezetet szentel az emberi testnek (Kolozsvár, 1719). A brassói Lucas Wagner (1739–1789) orvosi disszertációját az erdélyi gyógyvizekről írta. Az első önálló ilyen tárgyú monográfia zömmel a Székelyföld ásványvizeit ismerteti (Bécs, 1773).

Kibédi Mátyus István (1725–1802), Küküllő megye és Marosszék főorvosa úttörőmunkát végzett a betegség- és járványmegelőzés, a közegészségügy és köztisztaság megszervezése terén. Sikerült megfékeznie az 1770-ben környékünkön dúló pestist. Szakíróként új szavakat, kifejezéseket teremtett. Enciklopédikus munkája (Ó és új dietetika. Pozsony, 1787–1793. 6 kötet) Magyarországon elsőként foglalta össze az egészséges életmód körébe tartozó ismeretanyagot. 1300 kötetes szakkönyvtárát a marosvásárhelyi református kollégiumra testálta, a Bolyai-gyűjteményben fellelhető orvosi művek egy része tehát innen származik.

Nyulas Ferenc (1785–1808) kolozsvári orvos könyvében a Radna-vidéki vasas borvizek elemző leírását és kémiai vizsgálatait foglalta össze. Munkája az első magyar nyelvű, jelentős vegyészeti tárgyú mű. A kémiai kifejezésekre új szavakat, megnevezéseket alkotott, melyek egy része a szaknyelvben is rögzült, ilyen például a sav, a tégely, a folyadék, a lombik, a bontás (Az Erdély országi orvos vizeknek bontásáról. Kolosvár, 1800).

Benedeki Enyedi Ó János parajdi orvos könyve (Falusi emberek patikája. 1801) azok számára íródott, akiknek nem áll rendelkezésére orvosi segítség. A könyv szennylapján ismeretlen tulajdonos kézírásos bejegyzése tanúskodik arról, hogy valóban forgatták, állandóan használták: Ezt Józsi használhatja; de tartsa az asztalon, mert nekem is gyakran kell.

Kéziratban maradt ránk Benkő József (1740–1814) Nomenclatura Botanica című, négynyelvű erdélyi növénykatalógusa. Egy másik, nyolcnyelvű gyógynövény katalógus, mely a latin megnevezés mellett tartalmazza a növények népi nevét is (szerb, német, román, magyar stb. nyelveken) Budán jelent meg 1835-ben (Ludovic Ditrich: Plantae officinalis indigenae linguis...).

A 19. század végét és egyben kiállításunkat zárja a Marosvásárhely modern arculatát kialakító polgármester, Bernády György (1864–1938) gyógyszerészeti értekezése (Adatok a kénhydrogéngáz vegyi sajátságaihoz. Budapest, 1888).