Művelődés

Othelló a Kolozsvári Román Operában  

Amint a rendező Mihai Mãniuøiu a sajtótájékoztatón elmondta: „Bízom Verdiben és Shakespeare-ben” és az előadás bizonyította, igaza volt. Mindkét szerzőnek érettkori alkotásai közé tartozik a mű. Maga a libretista Arrigo Boito, elismert költő, író, de kitűnő muzsikus is volt. Ennek volt köszönhető az, hogy Giuseppe Verdi, nagy érdeklődéssel fogadta azt a hírt, hogy Boito Shakespeare ismert drámájából akar szövegkönyvet írni. A munka több évig tartott, mert Verdi, aki nagy hangsúlyt fektetett a szöveggel is indokolt cselekményre, együtt dolgozott szövegíróival és minden felesleges részletet, nélkülözhető szereplőt kihúzatott a szövegkönyvből. Csak az érzelem dús karakterek és drámai jelenetek maradhattak. Alapul szolgálva az operairodalom egyik legnehezebben előadható alkotásának. Ezért is játsszák oly ritkán a darabot.

A terjeszkedő Velence a 15. században, amikor az Otelló története zajlik, Ciprus szigetének ura, melyet velencei zsoldosok foglaltak el. A muzulmán birodalom terjeszkedését próbálja gátolni Otelló zsoldos kapitány, Ciprus sziget kormányzója (tenor Marius Vlad Budoiu), aki hűséggel, hősiesen védelmezi azt a birodalmat, melyet pénzért szolgál. A markáns személyiségű Otellót megszereti Desdemona (szoprán Carmen Gurban), aki mindenhova követi férjét. Az első felvonásban hatalmas vihar tombol Ciprus szigete, körül. Ebben a részben érezhető Wagner hatása Verdire. A nép aggodva könyörög a vihar elmúlásáért. A Velencei Köztársaság diadalmas hadvezére megérkezik, s a nép ujjongása közepette mondja el a török hadak felett aratott győzelmének hírét. A tengeri csatában győzedelmeskedett: „Újra győztünk! A bősz pogányt tenger temette el.” Majd palotájába tér. Jagó (zászlós, bariton štefan Ignat) halálosan gyűlöli Otellót, aki nem őt nevezte ki hadnagynak, hanem Cassiót (tenor Sorin Lupu). Jagó felbiztatja Rodrigót (tenor štefan Pop) kössön bele Cassióba, akit ő már leitatott. Megjelenik Otelló, látván a véres jelenetet Cassiót megfosztja rangjától.

A második felvonásban Jagó azt tanácsolja Cassiónak, hogy elvesztett rangja visszaszerzéséért forduljon segítségül Desdemonához. Cassió hallgat rá, elpanaszolja bánatát Desdemonának, amit Otelló is láthat. Jagó ezt sátáni ügyességgel használja ki, arra, hogy felébressze a mórban a féltékenység ördögét. A mór bizonyítékot kér. Mikor is Desdemona megjelenik Emília (Jágó neje mezzoszoprán Liliana Neciu) kíséretében. Desdemona bocsánatot kér Cassió számára, melyet Otelló fejfájásra hivatkozva visszautasít. Desdemona át akarja kötni Otelló homlokát, aki a kendőt dühösen a földre dobja. A ledobott kendőt Emília veszi fel, akinek a kezéből Jagó kicsavarja, és magához veszi. A két férfi Otelló és Jagó marad a színen. Jagó érezvén, hogy mennyire tudja befolyásolni Otellót tovább, bizonyít, elmondja, álmában megleste Cassiót, aki azt suttogta: „Desdemona, te édes. Titkunkat őrizd szentül. Senki se tudja...” Otelló mind jobban Jagó gonoszságának hálójába kerül, aki elmondja: „Nőd kezében láthattál egy kendőt, rajta hímzés... Nos e kendőt tegnap, vagy azelőtt, Cassió kezében láttam.” Otelló teljesen elvakulva a dühtől, bosszút esküszik. Jagó vele mondja az eskü szövegét.

Harmadik felvonásban Otelló fejfájásra hivatkozva arra kéri hitvesét, hogy azzal a kendővel kösse be homlokát, melyet ő ajándékozott neki. Az asszony nem tudja felmutatni a kendőt, melyet Jagó magánál tart. Otelló nyilvánosan szégyeníti meg feleségét. Trombiták jelzik Velence követe (basszus Mircea Moisa) érkezik a kikötőbe, aki parancsot hozott: Otellót a doge visszahívja és Cassiót nevezi ki helyébe. A hír hallatára Otelló nem tudja palástolni féktelen dühét a doge követe előtt, bántalmazza feleségét, majd mindenkit kizavar a teremből, izgalmában elájul. Jagó diadalmas kacajjal tapos a földön fekvő hadvezérre.

A negyedik felvonásban beteljesedik a vég. A hatalmas hadvezér, mint báb tejesíti azt, amit zászlósa sugallt neki. A nászi ágyban fojtja meg ártatlanul meggyanúsított feleségét. Mikor kiderül az igazság, végez önmagával.

A Kolozsvári Román Opera a műhöz méltó komolysággal viszonyult az előadáshoz. Rendezőnek a román és nemzetközi színházi életben immár számtalanszor jelesre vizsgázott rendezőt Mihai Mãniuøiut hívta meg, akinek ez a harmadik opera rendezése. A kitűnő rendezőnek volt annyi ereje, hogy az előadó énekesekkel megértesse, melyek azok az elképzelései, melyekkel el akarja mondani Verdi–Shakespeare–Boito művének általa fontosnak ítélt mondanivalóját. Amint a sajtótájékoztatóján mondta: „Amit én teszek, az egyszerre klasszikus és modern is, mivel tiszteletben tartja a zenét, a partitúrát”. Ebben kapott nagy segítséget a tehetséges, igényes karmestertől, Horváth Józseftől, aki a Kolozsvári Román Opera első karmestere. Kinek keze alatt az opera zenekara azt tudta adni, amit Verdi elképzelt. Az előadásból világosan lehetett látni, mennyire összhangban, harmóniában tudott együtt dolgozni a társulat azért, hogy ez az előadás méltó legyen a műhöz, melynek nagyon funkcionális játékterét Valentin Codoiu álmodta meg. Ebben a térben a rendező tudta a társulatot, szólistákat, kórust, azt a nyolc férfi balettest, akit egyébként ő talált ki, úgy mozgatni, hogy az a közönségre úgy hasson, ahogy egy zenei nehézsége következtében elég ritkán játszott remekműnek hatnia kell a ma világában. Az opera ezzel a produkcióval bizonyítani tudta: a ma emberét is le tudja kötni a zseniális Verdi zenei világa.